Bel ​Ami – A szépfiú 36 csillagozás

Guy de Maupassant: Bel Ami – A szépfiú Guy de Maupassant: Bel Ami – A szépfiú

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Georges ​Duroy leszerelt őrmester mindössze néhány frankkal a zsebében érkezik Párizsba. Egykori bajtársa szerez számára állást egy helyi lapnál. Ifjú hősünknek nincs különösebb tapasztalata a tollforgatás terén, ezért eleinte barátjának felesége, Madeleine segít rajta. Ám nem ő az egyetlen nő, akinek a rendkívül ambíciózus és nem kevésbé vonzó Georges igénybe veszi a segítségét. A férfi hamar felismeri ugyanis, hogy az érvényesülés legegyszerűbb útja Párizsban a női szalonokon – esetenként hálószobákon – keresztül vezet. Ezzel egy nem mindennapi karriertörténet veszi kezdetét, melyet a szerző csípős iróniával és érzéki megjelenítő erővel mutat be. Sokan úgy tartják, ez Maupassant legteljesebb regénye, melyben leginkább megmutatkozik páratlan társadalom- és lélekábrázoló képessége, éles szatírája. A regényt többször is megfilmesítették már világszerte. A legújabb filmváltozat az Alkonyat-sagával ismertté vált Robert Pattinson főszereplésével készült, és egyes jeleneteit Budapesten… (tovább)

A szépfiú címmel is megjelent.

Eredeti mű: Guy de Maupassant: Bel-Ami

Eredeti megjelenés éve: 1885

>!
Lazi, Szeged, 2012
336 oldal · ISBN: 9789632671512 · Fordította: Benedek Marcell
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2007
320 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639708808 · Fordította: Benedek Marcell

Kedvencelte 7

Most olvassa 5

Várólistára tette 34

Kívánságlistára tette 19

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
KingucK P
Guy de Maupassant: Bel Ami – A szépfiú

Nehéz megfogalmaznom felháborodásomat. Eleinte Duroy járt a fejemben, hogy a lelkiismeret furdalás halvány színe sem érződött rajta, de aztán inkább a magukat lealacsonyító nők idegesítettek, akik annyira naiv és hiszékenyek voltak, hogy a végén valójában már nem tudtam őket sem sajnálni.
A pontozásnál nem igazán tudok eltekinteni a témától (olyan érzésem van, mint a Lolita után), valamint még egy kis büntetést sem sikerült elszenvednie, ha nem is a vak társadalomtól, de legalább a sorstól. Persze biztosan okkal van így vége, amit értek, csak bánt.
Összességében jól felépített, mai viszonylatban már kicsit lassan kibontakozó regény

>!
Petrus601
Guy de Maupassant: Bel Ami – A szépfiú

Ez egy fokkal jobb volt, mint, ahogy én azt gondoltam.:D A könyvtárban láttam meg a könyvet, gondoltam adok neki egy esélyt, főleg úgy, hogy a filmet is meg szeretném nézni…
Hát nem is volt olyan rossz. Az első rész nagyon érdekes volt, tetszett, egy oldalát sem untam, de a második résznél már gyarapodtak az ilyen oldalak.
Néha mondjuk elég fura volt a főszereplő…de remélem, hogy a film is legalább ennyire fog tetszeni.:)
3,5*

>!
MosolyMűvek
Guy de Maupassant: Bel Ami – A szépfiú

Ahogy a művelt sváb mondaná: Na und?
Elolvastam, de minek. Antihősünk rossz, gonosz, csúúúnya módon szoknyafelhajtással halad előre a meggazdagodás útján, és tisztára belebolondul a végére. Szatíra, persze, társadalom-és lélekábrázolás, de attól még egy randa történet, amiben nincs szerethető szereplő (amiért a szórakoztató kategóriába sorolnám), nincs jellemfejlődés – a visszafejlődés nem számít annak, az van –, nincs más egyéb nagy durranás (magyarórán:katarzis) vagy ismeretterjesztés amitől több lennék a könyvtől, mint voltam. Csak történnek sorban a ronda dolgok, és nem jutunk sehonnan sehova. Mindegy, annyira szörnyű nem volt, de jó sem.

1 hozzászólás
>!
Sandor_Rozsa
Guy de Maupassant: Bel Ami – A szépfiú

Nem gondoltam, hogy ennyire nem fogom szeretni ezt a könyvet. Az utolsó 100 oldalig szenvedtem vele. Többet vártam ettől a történettől, sokkal többet. Unalmas és vontatott volt.

>!
Laura_Bakos 
Guy de Maupassant: Bel Ami – A szépfiú

A filmet nem láttam, nem is tervezem megnézni, viszont a könyvet nagyon szeretem.
Régebben olvastam, pontosan nem tudom mikor, de sok minden megmaradt belőle.
Hát, mit ne írjak, ez a pasi aztán ááááááá, és ezt nem tudom szebb szavakkal leírni sajnos.
Az alaptörténet nagyon kíváncsivá tett, így belekezdtem, mert egy régi könyves szekrényben bukkantunk rá nagymamámmal, és éppen unatkoztam.
Nem bánom, hogy elolvastam, viszont nem hiszem, hogy valaha ismét a kezembe fogom ismételten venni, maximum akkor, ha már nagyon nem lesz mit olvasnom, amit kétlek.

>!
Briza
Guy de Maupassant: Bel Ami – A szépfiú

Jól tettem, hogy a film megtekintése után olvastam el a könyvet. Jóval finomabban mutatja be ennek az önző, irigy, felkapaszkodott szépfiú érzéketlenségét. Maupassant bravúrosan csavargatta a történetet, no és nem utolsó sorban a női fejecskéket a szépfiú felé. Madeleine-nel igazán szép párt alkottak eleinte, míg Du Roy ki nem nőtte saját erkölcseit és kényelmes életét. Félelmetes volt látni, hogy nem állíthatja meg semmi a saját sikerének elérése érdeklében.

(Külön öröm volt, hogy felfedezhettem nagy festőnk Munkácsi képét is a műben. még ha kissé gúnyosan, álnevek mögé rejtette is az író.)

>!
sassenach
Guy de Maupassant: Bel Ami – A szépfiú

Nem rossz könyv, csak rosszkor jött. Előtte heteken keresztül modern regényeket olvastam, azok után ez nagyon lassúnak tűnt.
A történet érdekes volt, de számomra csalódást okozott a vége. Annyira szerettem volna, ha a végén a „szépfiú” elnyeri méltó büntetését. Sajnos nem így lett.

>!
hopihe
Guy de Maupassant: Bel Ami – A szépfiú

Láttam egy filmadaptációt a vámpírgyerekkel és nem értettem. A színészi (nem)alakítás miatt. Ezért gondoltam, olvasok. Így már kapisgálom.

Tényleg kíváncsian szemléltem – a katonai kiruccanás ellenére – ártatlan és pénztelen vidéki fiú „fejlődését”. Hogyan lett az élet császára.
Tényleg ilyen könnyen tudnánk az erkölkcsöt és tisztességet sutba vágni, ha az érdek úgy kívánja?

Talán, akivel tényleg szimpatizáltam, a kicsi Clo volt. No nem csak, mert bögyös dögös, hanem mert az ártatlanságát – házasságtörése ellenére – egyedül ő tudta megőrizni ebben az erkölcsi fertőben.

u.i.: Remélem a párom nem ilyennek lát, amikor szépfiúnak nevez!

>!
Csinzi
Guy de Maupassant: Bel Ami – A szépfiú

Örülök, hogy fillérekért jutottam hozzá. Egyszer olvasós könyv. Film előtt akartam hozzá jutni Pattinson miatt… többet nem hallgatok rá. :)

>!
Mercédesz
Guy de Maupassant: Bel Ami – A szépfiú

Maupassant tehetséges és jó humorú író, ezt már a novellásköteteinél tapasztaltam. Viszont ez a könyv nekem középkategóriásra sikeredett. Duroynak csak szerencséje van, és egy jó kapcsolata. No meg a vonzereje ,semmi több. Jobbat vártam volna.


Népszerű idézetek

>!
Lady_Blanche

Okos, mérsékelt és józan asszony volt; az a fajta, akinek elméje olyan egyenesre van nyírva, mint egy francia kert.

102. oldal

2 hozzászólás
>!
Lady_Blanche

És mindenki elmondta véleményét a párizsi fagy kezdetéről; aztán ki-ki előadta, hogy melyik évszakot kedveli jobban – mindazokkal a banális okokkal, amelyek úgy szállonganak az elmékben, mint lakásokban a por.

102. oldal

2 hozzászólás
>!
v_fru

Mert a szerelem szavai mindig egyformák, csak az adja meg az ízüket,hogy milyen ajakról hangzanak el.

262. oldal

>!
Milli

Clotilde is így szólította: „Drágám, kicsikém, cicuskám.” Ezek a szaval édesen simogatták a fülét. Amikor a másik mondta az imént, ingerelték és émelyítették. Mert a szerelem szavai mindig egyformák, csak az adja meg az ízüket, hogy milyen ajakról hangzanak el.

262. oldal

>!
Lady_Blanche

Egy fiatal lány tudatlansága nem hozta volna ennyire zavarba; de az az éber és furfangas értelem, amelyett megérzett Madeleine-ben, félszeggé tette viselkedését.

170. oldal

>!
Milli

Duroy szenvedélyes hangon kiáltott fel:
– Lehet is az érzelmeknek parancsolni!
Az asszony (Madame Forestier) feléje fordult:
– Kedves barátom, én a szerelmes embert törlöm az élők sorából. Hülyének tekintem, sőt nemcsak hülyének, veszedelmesnek is. Azokkal, akik szerelmesek belém, vagy azt állítják magukról, hogy szerelmesek, megszakítok minden baráti kapcsolatot; először is, mert untatnak, azután meg, mert olyan gyanúsak nekem, mint a veszett kutya, amely akármikor rohamot kaphat. Erkölcsi vesztegzár alá helyezem őket, míg csak a betegségük el nem múlik. Ezt ne feledje el. Jól tudom, hogy maguknál a szerelem semmi más, mint egy fajtája az étvágyuknak, nálam pedig, ellenkezőleg, olyan… lelki áldozás lenne, s ez nem fér bele a férfiak vallásába. Maguk a betűjét értik a vallásnak, én a szellemét. Hanem… nézzen csak jól a szemem közé…

106. oldal

>!
Anna_Casea

Irtózatosan szenvedek; úgy szeretlek, hogy másra sem tudok már gondolni, mint reád – akármire nézek, téged látlak a szemem előtt –, nem merek megszólalni sem, mert mindig félek, hogy a te nevedet mondom! Te, bezzeg nem érted meg ezt! Úgy érzem, mintha karmok közé volnék szorítva, zsákba volnék varrva, mit tudom én… Az emléked folyton ott kísért az agyamban, összeszorítja a torkomat, összemarcangol valamit itt, a mellemben, a keblem alatt, megbénítja a lábamat, hogy már járni sincs erőm. Egész nap elbutulva ülök egy széken, és rád gondolok.

292. oldal

>!
Milli

Állandó kapcsolatai voltak miniszterek, házmesterek, tábornokok, rendőrök, hercegek, stricik, kurtizánok, szélhámosok, társaságbeli emberek, hamiskártyások, kocsisok, pincérek körében, és még egyebütt is; önző és közömbös barátja lett mindnek, körülbelül egyformán becsülte, egy mértékkel mérte, egyforma szemmel nézte valamennyit, mert mindennap, minden órában, a szükséges lelki átmenet nélkül látta őket, a mindegyikkel ugyanazokról a mesterségébe vágó dolgokról beszélt.

65-66. oldal

>!
Milli

Mert a labdafogó játékban való ügyesség csakugyan valami magasabbrendűséget jelentett a Vie Francaise szerkesztőségében.

115. oldal

>!
Milli

– Az meglehet. Vakok közt félszemű a király. Látja, ezek az emberek mind középszerűek, mert két fal közé van zárva a szellemük: a pénz és a politika közé. Tökfejűek ezek, kedvesem, lehetetlen velük bármiről is beszélni, amit mi szeretünk. Agyag van a fejükben, vagy nem is agyag, hanem kiöntőcsatornák tartalma, mint a Szajnában Asniéres-nél… Ó, mily nehéz olyan embert találni, akinek gondolatai tágas mezőn járnak, aki a nyílt tenger hatalmas leheletének érzetét kelti fel bennünk – azt, amit a tengerparton szoktunk beszívni. Ismertem egy-két ilyen embert… Meghaltak…

122. oldal (Norbert de Varenne)


Hasonló könyvek címkék alapján

Honoré de Balzac: Vesztett illúziók I–II.
Émile Zola: Az emberirtó
William Somerset Maugham: Borotvaélen
Michel Tournier: A Rémkirály
Pierre Souvestre – Marcel Allain: Egy geniális kalandor a XX. században
Pierre Souvestre – Marcel Allain: Fantomas
Gustave Flaubert: Madame Bovary
Madame de Lafayette: Clèves hercegnő
Honoré de Balzac: Goriot apó / Grandet Eugénia
Vladimir Nabokov: Lolita