Az ​őrült asszony 9 csillagozás

Megszerzel ötven könyvet, némelyiket megbánod, aztán jön egy ilyen és megerősít abban, hogy érdemes volt. Ha ilyen lelket felforgató élményt tud adni egy könyv, akkor továbbra is bármikor, bármit, hogy megint megtalálhasson ez az érzés. A novellák valódi értékeit @Ákos_Tóth leírta. (A címe viszont engem félrevezetett.)

A Zrínyi kiadó egykori sorozata ismert írók katonai és háborús témájú elbeszéléseiből válogatott. Maupassant esetében az 1870-71-es francia-porosz háború, és Franciaország egy részének ezt követő porosz megszállása jelentette a fő élményanyagot. Már az első novella, a zseniális Gömböc (Kosztolányi Dezső fordításában) hozza azt, amire az egész könyvben számíthatunk: tömör, meglepően modern stílust, az emberi képmutatás és aljasság kíméletlen megmutatását, finom (igazi francia) humort. A franciák németek iránt érzett ellenszenvének gyökereit is fel lehet itt fedezni (amire a két világháború még bőven rátett). A szerkesztés is jól sikerült, a komorabb, sokszor tragikus történetek között könnyedebb, iróniával fűszerezett darabok oldják a feszültséget.

Első novelláskötetem, első olvasmányélményem Maupassant-tól.
Eddig mellőztem a novellásköteteket, mert újra és újra belecsöppen az ember egy új világba, ami röpke pár oldalig tart, aztán épphogy megszoktuk a szereplőket, helyzeteket jön is a következő. Ez főleg a háborús elbeszéléseknél lehet megrázó, tragédia tragédiát követ, amiben nincs is hiány itt.
A 21 novella 80%-a kitűnő és megrázó írás, a fennmaradó 20% pedig kicsit derűsebb hangvétellel mérsékli a drámaiságot.
Írtózatos történetek, melankólikus hangvétellel egy kicsit sem romanticizálva.