A ​Szépfiú 271 csillagozás

Guy de Maupassant: A Szépfiú Guy de Maupassant: A Szépfiú Guy de Maupassant: A Szépfiú Guy de Maupassant: A Szépfiú Guy de Maupassant: A Szépfiú Guy de Maupassant: A Szépfiú Guy de Maupassant: A Szépfiú Guy de Maupassant: A Szépfiú Guy de Maupassant: A Szépfiú Guy de Maupassant: A Szépfiú Guy de Maupassant: A Szépfiú Guy de Maupassant: A Szépfiú Guy de Maupassant: A Szépfiú

„Egy éhenkórász fiatal kalandor a kishivatalnokok nyomorúságos életet éli Párizsban. Georges Duroynak kackiás bajusza, búgó hangja, bársonyos tekintete van. No meg nagyra törő álmai. Lelkiismerete viszont nincs egy csepp sem. Hamar rájön, hogy a nők segítségével karriert csinálhat, vagyont szerezhet, sorra csábítja és sorra hagyja el hát őket, szélhámosságtól, zsarolástól sem riadva vissza. A Szépfiú útja egyre feljebb vezet a nyárspolgári Harmadik Köztársaság haszonelvű, korrupt, léha és züllött világában, hogy végül az ország egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb emberének meseszép lányát vezesse oltár elé, a Becsületrend Lovagjaként. „A Szépfiú én vagyok”, mondta magáról a szerző, az egykori duzzadó izmú, napbarnított szajnai evezős, a párizsi széplányok bálványa. Flaubert tanítványa négy hónap alatt harminchét kiadást megért regényével egy csapásra felnőtt mesteréhez.”

Bel Ami – A szépfiú címmel is megjelent.

Eredeti mű: Guy de Maupassant: Bel-Ami

Eredeti megjelenés éve: 1885

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: A Világirodalom Remekei, Ulpius-ház Klasszikus világirodalom, Aranytoll, Klub klasszikusok, Guy de Maupassant összes munkái

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2014
338 oldal · ISBN: 9789632545554 · Fordította: Bognár Róbert
>!
Pannon Lapok Társasága, Zalaegerszeg, 2010
ISBN: 9789638899804 · Fordította: Benedek Marcell
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2007
316 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639708808 · Fordította: Benedek Marcell

13 további kiadás


Enciklopédia 14

Szereplők népszerűség szerint

George Duroy

Helyszínek népszerűség szerint

Párizs


Kedvencelte 41

Most olvassa 14

Várólistára tette 238

Kívánságlistára tette 58

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
AfterEight P
Guy de Maupassant: A Szépfiú

Georges Duroy számomra nem maga a született romlottság.

"A vele született normand lelkiismeret, amelyet kicsiszoltak a kaszárnyaélet
mindennapos szokásai, kitágítottak az afrikai rablókalandok példái, a meg nem
engedett jövedelmek és gyanús furfangok, viszont felkorbácsolt a becsületnek a hadseregben érvényes fogalma, a katonai vitézkedés, a hazafias érzelmek, az altisztek között szájról szájra járó nagylelkű históriák és a mesterséget ölelő dicsfény, ez a lelkiismeret, mondom, afféle hármas fenekű skatulyává lett, amelyben mindenből meg lehetett találni valamit.
De legerősebb az érvényesülés vágya volt."

A körülötte lévő nők viselkedtek úgy-eleinte saját döbbenetére is- , hogy
egyre gyengítették nem létező jellemét. A könyv végére pedig a csinos arc egy gonosz,
aljas , számító, mindenkin átgázoló embert takart.

„– A barátod hódított meg – felelte a nő. – Igazán csinos fiú. Azt hiszem, képes volnék bolondságokat elkövetni érte. Duroy megriadt, és nem tudott mit mondani.”

Felkavaró könyv volt, a női gyengeségekről és bukásokról ugyan úgy mesélt mint arról,
hogyan képesek az emberek a pénzért és hírnévért odavetni lelkük darabjait.

>!
dwistvan P
Guy de Maupassant: A Szépfiú

A cím Szépfiú, én pedig azt mondom szédelgő. Maupassant jellemző stílusa a jellemek színes, aprólékos és izgalmas feltárása. Az emberi kapcsolatoknak és viszonyoknak nagyon tanulságos és fordulatokban gazdag leírása ennek a könyvnek az erénye. Végig érdekfeszítő. Ez a jellem nem példát állít elénk, inkább elrettentésül szolgál. Az író fricskája korához. Két könyv után kifejezetten kedvet kaptam hogy keressek Maupassanttól további történeteket.

>!
Lunemorte MP
Guy de Maupassant: A Szépfiú

Ez a második Maupassant regény, amit olvastam eddig. Nem csalódtam igazából, igazán komplett és tanulságos történetet írt a szerző. Stílusa számomra hasonló volt Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe és kissé Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején című kötetekhez is. Ennek igazán örülök mellesleg, mivel ezek a művek is a kedvenceim közé tartoznak. (Fél csillagot a vége miatt vontam le,nekem kicsit befejezetlen volt…)

Mennyi mindent befolyásol a pénz! Vajon a társadalmi rang vagy a tisztesség, becsület és hűség a fontosabb? Igaz-e az, hogy a szegényebbek tisztességesebbek, mint a gazdagok? Megtagadhatjuk-e származásunkat? Hódíthatunk-e hazugságokra építve? Számít-e az emberek véleménye? Önmagunk miatt legyünk jók vagy mások miatt? Érdemes-e kihasználni másokat? És a legfontosabb kérdés talán: a pénz valóban boldogít?

Egy szó mint száz : olvasd el ezt a könyvet és ítéld meg magad a helyzetet!

4 hozzászólás
>!
just_aGirl
Guy de Maupassant: A Szépfiú

Minden kérdésen túlmenően kimeríti a „kedvenc” fogalmát az a könyv, melyet helyre és időre való tekintet nélkül letenni nem, csak befejezni tud az olvasó, valamint az, amikor hajnali négy után, az utolsó oldal elolvasását követően nem arrra koncentrál az ember, hogy minél előbb elaludjon és kihasználja az éjszakából megmaradt két-két és fél órát, hanem továbbra is a szereplők és a történet körül kavarognak a gondolatai.
A regény számos értékéből mit sem von le, sőt inkább gazdagítja azokat az a tény, hogy az Egerek és emberek című regény olvasása során annyira megtetszett fodítójának, Benedek Marcellnek a szépirodalmi stílusa gyönyörűen megszerkesztett, ízes, lelket símogató mondataival, hogy a várólistámról mindenképpen olyan könyvet választottam, aminek fordítói munkásságát szintén az ő neve fémjelzi.
A regény főhőse bármely korban, bármely országban megállná a helyét – még akár a mai Magyarországon is – de jelen esetben az 1800-as évek Párizsban tengődő, rendkívül előnyös, „hódító” külsővel rendelkező fiatalmeber életét követhetjük nyomon a regény lapjain. A feltörekvő, törtető-könyöklő, kéj- és pénzsóvár, szoknyapecér főhősünk a történet további szereplőit válogatás, gondolkodás és gátlások nélkül saját vágyai és céljai elérésére használja, nem törődve emberi érzésekkel és tetteinek erkölcsi vagy akár anyagi következményeivel. Felfuvalkodott, hiú gőgjében egyre feljebb és feljebb törekszik az újságírói, társadalmi, pénzügyi és politiaki ranglétrákon egyaránt. A határ a csillagos ég, a cél pedig a Szépfiú szemében mindig szentesíteni látszik a többnyire tisztességtelen eszközöket is.
A szerző és a fordító nagyszerű párost alkotnak, mindenképpen fogom még keresni műveiket és bátran ajánlom mindenkinek, hogy csatlakozzon, és kövesse példámat!

>!
korkata
Guy de Maupassant: A Szépfiú

Így kell karriert csinálni. Így kell érvényesülni, ahogy Georges. A hozzávezető út vagy megfekszi a gyomrunkat, vagy nem. Mindenki a saját erkölcsi normája szerint döntse el.
Akár a mai korban is játszódhatna egy hasonló történet.
A könyvben fontos a hatalom, a rang, a pénz. Georges a nőkön keresztül éri mindezt el. Hiányzik belőle a lelkiismeret-furdalás. Gátlástalan, mindent megtesz a céljai eléréséért. Fel akar emelkedni, ezért mindent megfontoltan tesz. Néha már úgy tűnt, hogy most tényleg a szerelem, a szeretet érzése miatt cselekszik. Nem egy szerethető figura. Akárcsak a könyv többi szereplője. Remek jellemrajzokat kapunk. Maupassant olvasmányosan mutatja be az akkori gazdag társadalmi réteg életét.

>!
Hoacin
Guy de Maupassant: A Szépfiú

Gazdagság, milliók, hírnév? Ah, Georges Duroy, ráférne önre egy cilindernyi taoizmus. Mivel én nem vagyok befolyásos, előkelő úrihölgy, ön pedig bajszos, meglehetősen ellenszenves, és tökéletesen kitalált figura, semmiféle potenciális veszélyt nem jelentünk egymásra, így engedje meg, hogy őszinte legyek magával.
Érvényesülési törekvése tán érthető, az eszközei azonban versenyeznek egymással erkölcstelenségben és galádságban. Átgázolunk mindenkin céljaink érdekében, kihasználjuk a komplett világot… hogy mégis szórakoztatott a viselkedése, az nem az ön érdeme, hiába mosolyog ily hamiskásan a hölgymágnes csudabajsza alatt. (Részemről szakáll rulez!) Ámde oly romlott és galád az egész párizsi társadalom, hogy az ön aljas törtetése szinte illemtanilag előírt viselkedéssé vedlik. Csalfák az asszonyok, a férjek, a házasságtörés elfogadott és természetes (Ámbár a rendőrséget lehet mozgósítani, hogy a megcsalást tetten érje. E célból a magánlakásokba télen hét óráig, március 31-től kezdve kilencig törhetnek be. Kérem, itt ez is előírt időpontokhoz igazodik.) Ha nem ön csábítaná el a nőket, ott lenne húsz másik jelentkező. (Maupassant írásait olvasva mindig úgy tűnik nekem, mintha a 19. század korántsem az az erkölcsös „bezzeg a régi időkben” féle szemérmes korszak lenne, hiszen fűvel-fával összevissza bujálkodott mindenki, és ezt nem is nagyon rejtették véka alá). Nem nyugtat meg a gondolat, tisztelt Szépfiú, hogy a társadalmilag fontos pozíciók hasonló szellemiségű fazonokkal lehetnek megtömve, mint ön. Köszönöm a figyelmét, most nyugodtan távozhat fontos dolgokat művelni a szerkesztőségben, úgy mint labdafogó játék és halaszthatatlan értekezletnek álcázott kártyaparti.
Nos. Nehéz egy tökéletesen sumák, kétszínű világ esetén nem drukkolni a tökéletesen sumák, kétszínű főhősnek, aki legalább 1-2 százalékban kedvelhető tulajdonságokat villant fel. A szüleit pl. szereti, őszinte érzelmeket is mutat, csak hát bedarálja a világ, és mégiscsak egy aljas rohadék, na. Kifejezetten kellemetlen volt számomra, mikor színre lépett a jófej – de legalábbis nem züllött – Norbert de Varenne, aki rögvest nekilátott gyászolni és elsiratni az életet, minden rossz, minden értelmetlen, gondolj a halálra, Georges fiam. „Miért szenvedünk így? Mert kétségtelenül arra születtünk, hogy inkább az anyag életét éljük, mint a szellemét: de a gondolkozás aránytalanságot teremtett megnövekedett értelmünk és életünk változatlan föltételei között. Nézze meg a középszerű embereket: hacsak nagy bajok nem zúdulnak rájuk, meg vannak elégedve, és nem szenvednek a közös szerencsétlenség miatt.Ami miért is baj? Ööö… hát ez kellemetlen, de akkor inkább szeretnék középszerű ember lenni. Nem, nem akarok szenvedni, és az elégedettségre szavazom! Naszóval ez elég kínos pillanat, mert itt az erkölcsileg pompás figura, és erre oldalakon át efféle depresszív fejtegetéseket ad elő, hogy az ember már ővele sem szeretne azonosulni, és szinte jobban szimpatizál a középszerű, álnok és derűs figurákkal.
Maupassant nagyon jó! Tökéletesen festi le a romlott társadalmat, de azért mégsem olyan oroszosan teszi, hogy az ember menten felakasztaná magát a koszt és nyomort látva. Az aljas világ itt derűs csipkelődéssel, elegáns köntösben van tálalva, árnyalt karakterrajzokkal, teljesen lebilincselően elbeszélve.
Az író legjobb regénye ez!

>!
eme P
Guy de Maupassant: A Szépfiú

Jól emlékeztem én arra, hogy Maupassant jól ír. :) Tömören, velősen, élesen és precízen rátapintva a lényegre, metsző iróniával, lepleket lerántó határozottsággal. Bevallom, meglepődtem: a Szépfiú egyáltalán nem annyira ellenszenves, mint gondoltam volna, a hölgyemények meg egyáltalán nem naivak és szánandóak. Jól árnyalt karakterek népesítik be a regény világát – egy nagyon is szimpatikus nézőpontból megrajzolva. A korrajz pedig – tökéletes –, és ami a legfontosabb: a díszleteket leszámítva, akár mai is lehetne sajtóval, „civilizáló” háborúval, politikával és az egész körítéssel együtt. Hogy a hétköznapokról ne is beszéljünk. Ezért is tud annyira mai és friss maradni ez a regény. A mindenkori ember képe – illúzióktól mentesen, jó és rossz (inkább rossz) oldalával. És a végső következtetéssel:
Örök tanúságúl:
Habár fölül a gálya,
S alúl a víznek árja,
Azért a pénz az úr!

>!
KingucK P
Guy de Maupassant: A Szépfiú

Nehéz megfogalmaznom felháborodásomat. Eleinte Duroy járt a fejemben, hogy a lelkiismeret furdalás halvány színe sem érződött rajta, de aztán inkább a magukat lealacsonyító nők idegesítettek, akik annyira naiv és hiszékenyek voltak, hogy a végén valójában már nem tudtam őket sem sajnálni.
A pontozásnál nem igazán tudok eltekinteni a témától (olyan érzésem van, mint a Lolita után), valamint még egy kis büntetést sem sikerült elszenvednie, ha nem is a vak társadalomtól, de legalább a sorstól. Persze biztosan okkal van így vége, amit értek, csak bánt.
Összességében jól felépített, mai viszonylatban már kicsit lassan kibontakozó regény.

>!
kolika
Guy de Maupassant: A Szépfiú

Maupassant az 1800-as évek vége felé írta a kötetét, s mégis sok mozzanata most is aktuális. A regény fő cselekményszáláról – a társadalmi létrán való felkapaszkodás, a gyors és könnyű meggazdagodás reménye – , s a mű főszereplőjének vágyairól, ma is aktuális regényt lehet írni. Szépfiúk és széplányok kapaszkodnak fel mások hátán, másokon átgázolva lelkiismeret furdalás nélkül a kortól, évszámtól függetlenül.
Maupassant George Duroy személyében világra juttatta azokat a tulajdonságokat, amelyek legtöbb emberben ott vannak. Mert ki nem vágyna jobb, könnyebb életre? De hogy ennek eléréshez milyen eszközökhöz fordulunk, ebben különbözhetünk. Megpróbálhatjuk elérni becsületes módon, de úgy is, hogy másokat, érzelmeket semmibe veszünk.
Duroyt kezdetben pár pénzdarabbal a kezében pillantjuk meg, hogy aztán a végén, mint gazdag és a társadalmi, politikai életben befolyásos emberként lássuk viszont. Tetteit alaposan kifundálja, az elit osztály (főleg asszonyok) gyengeségeit kihasználva éri el céljait. Gátlástalan, ellenszenves figura. Kiváló húzás az írótól, hogy a gondolatait is láttatja. Az olvasók is pontosan nyomon követhetik, ahogy próbálkozik, szövögeti a kis hálóját, hogy aztán éhes pókként vesse magát az hálójába kerültekre, s azt kiszipolyozva, hogyan lát újabb áldozat kereséshez.
Kiváló könyv!


Népszerű idézetek

>!
cinege

Az élet egy hegyoldal. Amíg fölfelé halad az ember, a csúcsra néz, és boldognak érzi magát: de mihelyt fölér, tüstént észreveszi a lejtőt s a végcélt, amely nem más, mint a halál. A felmászás lassú, a lefelé haladás annál gyorsabb.

115. oldal

Kapcsolódó szócikkek: boldogság · élet · halál · hegy
>!
Lunemorte MP

Hiszen az asszonyok mindig valami mást remélnek, mint ami a valóságban megvan.

>!
apple_pie 

És most a halálomat érzem mindenben, akármit csinálok. Minden lépés a halálhoz visz közelebb, minden mozdulat, minden lehelet annak az utálatos munkáját sietteti. Lélegzés, alvás, evés, munka, álom, minden, amit csinálunk – halál. Egyszóval élni annyi, mint meghalni!

>!
Reelka

Mert a szerelem szavai mindig egyformák, csak az adja meg az ízüket, hogy milyen ajakról hangzanak el.

258. oldal, 2. rész, 5. fejezet (Európa, 1973)

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
>!
Nita_Könyvgalaxis P

Hiszen a nők mindig mást remélnek, mint ami van.

211. oldal, Ulpius kiadás

Kapcsolódó szócikkek: George Duroy
>!
Francesco

Minden vallás ostoba, a gyermeteg erkölcsükkel és önző ígérgetéseikkel, észvesztően ostobák… Egyedül a halál biztos.

>!
Bur3sz

Az értelmes ember kiverekszi a maga helyét, a többi elhull. Ez a társadalmi törvény.

33. oldal (Európa, 1993)


Hasonló könyvek címkék alapján

Michel Tournier: A Rémkirály
Pierre Souvestre – Marcel Allain: Fantomas
Voltaire: Kandidusz vagy minden jól van ezen a világon
Knut Hamsun: Éhség
Joseph Heller: A 22-es csapdája
Jack London: A vadon szava
Pierre Souvestre – Marcel Allain: Egy geniális kalandor a XX. században
William Somerset Maugham: Borotvaélen
Madame de Lafayette: Clèves hercegnő
Émile Zola: Az emberirtó