Mindörökké ​együtt (Polli 1.) 26 csillagozás

Guus Kuijer: Mindörökké együtt

Polli költő szeretne lenni. Mert az apukája is az. De költőnek lenni nem egyszerű. Mimún szerint, aki Polli szerelme, egy lánynak nem is való egyáltalán. Micsoda hülyeség! Apa pedig hiába költő, egy verset se írt még. Az meg mindennek a teteje, hogy Polli szuper anyukája, aki mindenen tud nevetni és mindig megvédi a lányát, épp Polli osztályfőnökével jön össze.
Még szerencse, hogy hétvégén el lehet utazni a nagyszülőkhöz, ahol Pollinak saját kis bocija van, és ahol nyugodtan merenghet az élet dolgain egy tizenkét éves költő.

Guus Kuijer regénye nem meg­oldani akarja a problémákat, hanem megmutatni, hogy mit lát és mit érez Polli, miközben küzd a körülötte lévő
világgal. Egy nem átlagos lány magával ra­ga­dó, gyönyörűen megírt, kivételes
története.

>!
Pagony, Budapest, 2016
212 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634101468 · Fordította: Kemény Zsófi, Wekerle Szabolcs · Illusztrálta: Alice Hoogstad

Enciklopédia 3


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 19

Kívánságlistára tette 26

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
ziara P
Guus Kuijer: Mindörökké együtt

Mostanában elég csont nélküli gyerekkönyvek is a kezembe kerültek. Imádom ezt a könyvet. Nagyon tetszik ez a kicsit néha talán túl felnőttes, de legtöbbször nagyon gyerek Polli. Megjegyzem, ha egy kis embernek 12 évesen ilyen problémákkal kell szembenéznie, hamarabb felnő, így nekem ez teljesen érthető. Annyira kedves volt a Mimún iránti szerelem leírása, imádni való! El sem tudom hinni, hogy ez egy viszonylag idősebb szerző munkája, annyira mai a történet, mai módon megfogalmazva. A borítója és az illusztrációk pedig…, igazán illenek a könyvhöz. Köszönöm az élményt, várom a folytatást!

3 hozzászólás
>!
Zsófi_és_Bea P
Guus Kuijer: Mindörökké együtt

Imádnivaló könyv, ilyenkor szoktam mondani, hogy kincsre bukkantam, és bár cseppet sem hasonlít a történet, de nekem mégis Montgomery Anne-je jutott eszembe Polliról, aki éppen annyira szeretetreméltó és elmélkedő kislány.

Polli szemén keresztül látjuk a világot, milyen szerelmesnek lenni, milyen elvált szülők gyerekének lenni, milyen költőnek lenni, milyen olyan kislánynak lenni, aki feltétel nélkül imádja az apukáját, még akkor is, ha az nem találja önmagát és lassan el is tűnik a problémákban.

Polli hite és szeretete megtölti a könyvet napfénnyel és vidámsággal, gyönyörű stílusban megírt történet, kiskamaszoknak kivételesen jó olvasmány.
Bővebben: https://konyvutca.blogspot.hu/2017/11/kalozok-es-polli.html

2 hozzászólás
>!
bagie P
Guus Kuijer: Mindörökké együtt

Egy újabb könyv, amit nem célközönségként olvastam… és egy újabb könyv, amely nem-szülőként olyan bizonytalanságot vetít elém, hogy megkérdőjeleződik bennem, hogy alkalmas lennék-e szülőnek, hogy megtalálom-e a jó válaszokat adott helyzetekben… és elgondolkodtat, hogy egy mai gyereknek – mert gondolom valóságalapjai, ismerős élethelyzetekből építkezések – mennyi mindennel kell megküzdenie, hogy mennyire máshogy kell tudniuk kezelni dolgokat, helyzeteket, mint nekem a saját gyerekkoromban.
[Az hogy én tizenéves korom közepéig nem igazán találkoztam elvált szülők gyerekével, vagy a drog-témájával, vagy nem ismertem fel/nem volt tudomásom, hogy bárki (akár az enyém) szülei szenvednek-e bármilyen függőségben… mert ezek nem tartoztak ránk, gyerekekre (jól titkolták)… most meg lassan az lesz egyedi, ha valakinek együtt élnek a szülei, nem mozaikcsaládban, „lízing”-gyerekként… hihetetlen, hogy mennyi minden változott 30+ év alatt… elszomorít…]

1 hozzászólás
>!
Karcsika
Guus Kuijer: Mindörökké együtt

Jahj-jahj… Ezek a fránya „nem tudom hány csillagot érdemel” könyvek…
Nem volt rossz szerintem, sőt egész aranyoska volt, de látszik, hogy ezt jóval kisebb korosztálynak írták (bár zárójelben megjegyezném, hogy a legtöbb 12 évest nem érik ilyesmi impulzusok pl.: nem kap egy bocit (?) a nagyszüleitől csak úgy…).
Ha ezektől eltekintünk akkor tényleg jó volt, szépek voltak benne a versek amiket Polli írt, érdekes volt a gyerek szerelem, a társadalmi különbségek bemutatàsa és voltak benne igazán szép gondolatok is, amiken még én is elgondolkoztam.
Összegségében azért az egy pont levonás, mert sok mindent kicsit sok(k)nak éreztem egy eredetileg gyerekeknek szóló könyvhöz képest.
Oh és ez a borító *.*

>!
Uzsonna 
Guus Kuijer: Mindörökké együtt

Tyűha, Polli, van mit tanulnom tőled!
Miközben szívem megfacsarva verdes.
de most jobb csendben maradnom…

>!
Szimirza P
Guus Kuijer: Mindörökké együtt

Csodálatos kívül belül! Ahogy a fülszövegben is van, kivételes történet! Csak ajánlani tudom!

>!
Sicc
Guus Kuijer: Mindörökké együtt

Olyan szép ez a könyv! Kívül is meg belül is. Nagyon jó a szöveg, jók a kis versek (köszönet Kemény Zsófinak), és olyan torokszorító jelenetek bontakoznak ki benne…a közepénél úgy gondoltam új kedvencet avatok, de aztán a vége felé visszaesett „csak” 5 csillagra!:D
Várom a folytatását!

>!
Juci P
Guus Kuijer: Mindörökké együtt

Úgy aranyos, hogy nem cukormázas. (Bár a „milyen szép szeme van a fiúmnak, és ő a legcukibb az egész világon” az én ízlésemnek kicsit sokszor volt leírva, de egy 12 éves kislánynak elhiszem.) Bátor kis könyv, mer nehéz témákról szépelgés nélkül szólni. Kár, hogy nem lett kicsit jobban lekerekítve a befejezés, nem szeretem, amikor csak elcsippenti a mondókája végét a szerző, hogy majd úgyis elolvassuk a folytatást.

>!
Kelemen_Hanna P
Guus Kuijer: Mindörökké együtt

Vicces, kedves, rettenetes. (Mármint a gyerek kiszolgáltatottsága a függő szülőknek.)

>!
Veron P
Guus Kuijer: Mindörökké együtt

És most, hogy elkezdem a 2. részt, rájöttem, hogy ezt nem halogathatom tovább, ha még tisztán erről a részről akarom megírni. És muszáj, mert el akarom mondani, hogy olvassátok, mert ez nagyon-nagyon jó. (spoiler csak kicsike, és csak az első fejezetekből)

Én ezt a könyvet nagyon szerettem. A főhősünket, Pollit is, aki egy tök kedves, okos és szerethető 12 éves, aki költő akar lenni (ezért verseket ír), mint az apja (aki nem ír verseket, ellenben velük sem él, mert hát drogos, meg így hajléktalan… és nem a legjobb apuka, na). Ezen felül is nehéz korszakot él át, a tanára az anyukájának udvarol, és a marokkói osztálytársa (holland suli, érted :) ), nem lehet vele, mert szülei szerint marokkói lányt kell elvennie…. de Pollival az élet mégis szép, és valahogy olyan jóleső az egész könyv…
Mert közben olvashatunk a multinacionális életről, menekültekről, rasszizmusról, hajléktalan-meleg-megmindenféle apákról, hitről, barátságról, szerelemről… (és mindezt maximális empátiával – egy idősebb, őszes férfitól, élő cáfolatként az esetleges előítéletre, hogy az idősek esetleg konzervatívok is lennének…)

Szóval csak azt akarom mondani, hogy szerintem valami ilyesmi az igazI ifjúsági regény, a jobb fajta. Szeretnék még sok ilyet, és elolvastatni minden fiatallal. És akkor talán elég lenne egy-két -három generáció, hogy a világ egy jobb hely legyen.
Igen, ezt válotta ki belőlem ^^ :))

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Zsófi_és_Bea P

Nagymamát is megkérdeztem a dologról, ő pedig ezt mondta:
– Amikor egy férfi meg egy nő veszekszik, én az egyszerűség kedvéért mindig a férfit hibáztatom.

23. oldal

6 hozzászólás
>!
Sicc

– A világ végére akartam menni – súgja –, de előbb meg kellene találnom az elejét.

90. oldal

>!
Sicc 

Talán épp ez viszi rá a költőket,
hogy meghaljanak:
az, hogy elfogynak belőlük a szavak.

48. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szó
>!
Zsófi_és_Bea P

Nagymama otthon marad, azt mondja, van még egy kis tennivalója.
Mi meg sétáltunk. Az olyan, hogy az ember elmegy valameddig, csak úgy, cél nélkül, aztán vissza. Ez a sétálás. Szerintem semmi értelme, de a felnőttek imádják.

34. oldal

Kapcsolódó szócikkek: séta
>!
Sicc P

Sose láttam tehetséget még szerintem,
az talán olyasmi lehet, mint az Isten?

152. oldal

>!
Karcsika

Mindennek megvan a helye:
a halé a vízben,
a madáré a az égben,
a kézé a kézben;
az övé az enyémben.

>!
Veron P

Ó, dehogyis vagyok féltékeny,
de az azért mégse olyan jó dolog
hogy látom, ahogy arra
a hülye libára mosolyog,
akit ráadásul sajnos
épp a legjobb barátnőmnek
tartok

146. oldal

Kapcsolódó szócikkek: féltékenység
1 hozzászólás
>!
Jesper_Olsen 

Ismerem az iskolai könyvtár minden egyes kötetét. Pontosan tudom, hol kell keresgélni, ha a jegesmedvékről akar olvasni az ember.

202. oldal

1 hozzászólás
>!
Zsófi_és_Bea P

Caronak Nagyon Zűrös Apukája (NZA) van. … Az osztályban csak Caro meg én vagyunk hollandok. Neki NZA-ja van, nekem ZA-m. Szerintem az összes holland gyereknek Zűrös Apukája van. Anyu azt mondja, régebben voltak Átlagos Apukák is. Az olyan, hogy hazamegy, tévét néz és sört iszik. De szerintem ilyen apukák ma már nem léteznek.

21. oldal

>!
Jinx_Sniper

Úgyhogy ha valaki megkérdezné, „Mi dolgom ezen a világon?”, azt felelném: Majdnem bármi, kivéve néhány dolgot.

153. oldal


A sorozat következő kötete

Polli sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Anna Woltz: Tess és én – Életem legfurcsább hete
Leonie Kooiker: A boszorkánykönyv
Anna Woltz: Black Box
Christien Boomsma: Boszorkányvér
Thea Beckman: Keresztes hadjárat farmerban
Evelien De Vlieger: Az új barát
Leonie Kooiker: A boszorkánykő
Mischa de Vreede: 13 éves lány vagyok
Annie M. G. Schmidt: Szutyoksári
Wil Huygen – Rien Poortvliet: A manók