Nürnbergi ​napló 86% 12 csillagozás

Göring megtagadta Hitlert, s nagyszabású beszédben hangoztatta ártatlanságát. Istent és a német népet hívta tanúnak annak bizonyítására, hogy csupán hazaszeretetből tette, amit tett. Képmutatása annyira felháborította von Papent, hogy ebédnél átjött Göringhez, és dühösen nekitámadt:
– De hát az ördögbe is: ki volna felelős mindezért a pusztításért, ha nem maga? Maga volt rangban a második ember az országban. Hát senki sem felelős mindezért?

585. oldal

Ebben a kérdésben én szaktekintély vagyok. Himmler azt tartotta magáról, hogy ért hozzá –de semmit sem tudott valójában. Néger vér folyt az ereiben!
– Valóban?
– Hát persze… –vigyorgott diadalmasan. –A fejformájáról és a hajáról láttam. Én felismerem, hogy kiben milyen vér kering.

Habár Streicher látszólag normális volt, ezúttal első ízben támadt az a benyomásom, hogy elvakult fanatizmusa már a paranoiával határos.

71. oldal

A többi vádlott jórészt elismerte, hogy iszonyú bűnök történtek, azonban azt állította, hogy ő egyénileg jóhiszeműen, állásának és hivatásának megfelelően járt el. A tábornokok csupán a parancsokat teljesítették; a tengernagyok nem tettek egyebet, mint a többi tengernagy; a politikusok csupán a haza érdekében ügyködtek; a pénzügyi szakemberek csak gazdasági tevékenységüket folytatták.

596. oldal

– Nem veszem magamnak a fáradságot, hogy keresztkérdéseket tegyek fel egy ilyen disznónak –mondta Göring. Ezután általánosságban a jelenlevőkhöz intézte szavait, s öklével verve az asztalt, nagy hangon ordította: –Az istenit neki! Bárcsak volna bátorságunk, hogy néhány szóba tömörítsük az egész védelmünket: Nyaljátok ki a seggemet!

190. oldal

Ha a náci párt olyasmire vállalkozott, ami meghaladta a lehetőségeit – rendben van, vége, számolják fel. De miért kezelnek bennünket bűnözők gyanánt? Ez ellen van kifogásom.
[Rosenberg]

196. oldal

[Ribbentrop]
– De hát Hitler nem szegte meg a müncheni egyezményt!
Hitetlenül néztem rá. Látszólag még csak nem is tréfált.
– Hát ezt meg hogyan képzeli? Önök bekebelezték egész Csehszlovákiát azután, hogy megkapták a Szudéta-vidéket, ezáltal az egész világ szeme előtt bebizonyították, hogy Hitler ígéretei értéktelenek, a német agresszió nem ismer határokat.
– De hát Csehszlovákiát mint államot a versailles-i békeszerződés hozta létre. Akárhogyan is –Hitler protektorátust létesített Csehszlovákiában. Elismerem, hogy némi nyomást gyakorolt Háchára… Azonban jogi szempontból nem szegtük meg a müncheni egyezményt.

Szinte hihetetlen, hogy ez az ember milyen orcátlanul álszent.

230. oldal

Hans Frank, Hitler ügyvédje, később a megszállt Lengyelország főkormányzója, cellájában, amikor a könyv szerzőjével, Gilbert pszichológussal beszélget

A tárgyalóterem szenvedélytől mentes légkörében nagyon is reális szégyen növekszik csak napról napra. Istenem, milyen együgyűek is vagyunk!
És így áll a dolog mindnyájunkkal. Most láthatjuk, mennyire csinált dolog volt a hajdani lelkesedés, amikor az észszerűség, a világszerte érvényes normák hűvös fényénél vizsgáljuk meg a dolgokat. De annak idején nem láttuk a részleteket, mert amikor a lelkesedés egyik forrása kiapadt, jött valami más – egy beszéd vagy egy győzelem – , s megint felszította az illúziókat. Hát bizony … most már késő.

133-134. oldal

Ismét visszatértünk a háború kérdéséhez. Megjegyeztem [G.M.Gilbert pszichológus, a szerző], hogy Göring álláspontjával ellentétben, én a magam részéről nem hiszem, hogy az átlagember nagyon hálás volna azoknak a vezetőknek, akik háborúba és pusztulásba sodorják.
– Hát a nép, természetesen, nem akar háborút – mondta Göring vállat vonva. – Miért is akarná egy gyámoltalan parasztlegény az életét háborúban kockáztatni, amikor a legtöbb, amit háború esetén remélhet az, hogy épségben kerül vissza. Az egyszerű emberek természetesen nem akarnak háborút, sem Oroszországban, sem Angliában, sem Amerikában, sem pedig Németországban. Ez nyilvánvaló. Azonban egy ország politikáját végül is a vezetők szabják meg: az embereket pedig mindig roppant egyszerű belevinni a dologba, akár demokrácia van, akár kommunista diktatúra.
– Mégiscsak van különbség – szóltam közbe. – A demokráciában a népnek némi beleszólása van az államügyekbe, választott képviselő útján. Az Egyesült Államokban csak a a Kongresszus üzenhet hadat.
– Hát ez mind így van, valóban, de akár van beleszólása, akár nem, a népet mindig rá lehet venni, hogy azt tegye, amit a vezetői akarnak. Nagyon könnyen. Csak azt kell mondani a népnek, hogy megtámadták az országot … ezután meg kell bélyegezni a pacifistákat, hogy nincs bennük hazafiság, és veszélybe sodorja a hazát. A recept minden országban egyaránt hatásos.

388. oldal

– Nézze, kérem – mondta [Von Schirach a pszichológusnak] –, az atrocitások leleplezése önagában nem fog véget vetni az antiszemitizmusnak és a faji előítéleteknek. Sem büntetéssel, sem bosszúállással nem érhető ez el, később, esztendők múlva újjáéledhet. Az antiszemitizmusnak kizárólag egy antiszemita maga vethet véget. Talán éppen ez az egyetlen történelmi feladat, amelyet még teljesíthetek. Ha én mint a német ifjúság vezére szóra emelkedem, és az egész világ színe előtt kijelentem, hogy faji politikánk elhibázott volt – akkor ez egyszer s mindenkorra véget vetne az egésznek

397. oldal

Führerprinzip, vagyis „vezéri elv” szerint a vezető szava törvény, s a polgári személyek csakúgy, mint a katonák csupán közvetlen felettesüknek és végső soron a Führernek felelősek, akinek feltétlen engedelmességgel tartoznak.

151. oldal