Szalambó 10 csillagozás

Gustave Flaubert: Szalambó Gustave Flaubert: Szalambó Gustave Flaubert: Szalambó Gustave Flaubert: Szalambó Gustave Flaubert: Szalambó Gustave Flaubert: Szalambó

A XIX. század második felének reprezentatív történeti regénye számos vonással gazdagította az irodalmat a témaválasztás, a történetszemlélet, a lélekrajz és a stílus vonatkozásaiban egyaránt. A mese, amely a rég letűnt múltba vezet, Hamilkar Barkasz lányának, Szalambónak és a zsoldosvezérnek szerelmén keresztül a karthágói nagy zsoldoslázadás történetét ábrázolja.

Eredeti megjelenés éve: 1862

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Világhírű regények Tolnai

>!
Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2011
404 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633294178
>!
Magyar Helikon, Budapest, 1965
376 oldal · keménytáblás · Fordította: Bartócz Ilona · Illusztrálta: Szász Endre
>!
Helikon, Budapest, 1961
keménytáblás · Fordította: Bartócz Ilona

3 további kiadás


Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 5

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Ákos_Tóth IP>!
Gustave Flaubert: Szalambó

Ha valaki látott már ötvenes, hatvanas években forgatott hollywoodi történelmi mozit, nagyjából sejtheti, milyen könyv a Szalambó. Azokra a filmekre kell gondolni, amikben a különböző nációjú karaktereket a kor legjobb amerikai sztárszínészei személyesítették meg, és több száz statiszta kóválygott a látványosan fából összeeszkábált ókori építmények, meg a háttérként odafestett piramisok között. Az egyiptomi királynőnek, a görög hadvezérnek és a hun barbárnak meg ugyanolyan tejfehér bőre volt – csak hogy ne jöjjenek zavarba a nézők a megszokottól elütő szépségideáloktól.

Rosszindulatúnak tűnhet ez a felütés, de ez a regény sajnos tényleg inkább szól a XIX. századi romantikus történelemszemléletről, mint magáról a történelemről. Az egész olyan, mintha Flaubert célzottan arra szánta volna, hogy operákat és színházi szuperprodukciókat készítsenek belőle – tele van egyfajta megalomániával, magasról tekint le az eseményekre, szereplőit pedig nagyon teátrálisan jeleníti meg. Minden párbeszéd és monológ egyben egy ária alapja is, a mozdulatok pedig színpadiasak és mesterkéltek. Ez a kötet tehát nem Szalambó és az apja, de még csak nem is Karthágó regénye, sokkal inkább a történelmi nagyregény műfajának állatorvosi lova.
Ez persze nem jelenti azt, hogy irodalomtörténeti értékén kívül mást nem hordoz magában: némely pontján határozottan izgalmas és látványos, képes valódi történelmi tablóként funkcionálni, bár magát a históriát nyilván nem innen kell megtanulnunk. A bonyodalom egyik mellékágaként feltűnő igazságtalanság, ami az olvasó szemében mártírrá teszi a főhősnőt, rendkívül hatékony – annak ellenére esik meg rajta a szívünk, hogy eleinte egyáltalán nem értjük, miért is került ő az események középpontjába. Ezzel összefüggésben határozottan sajnáltam, hogy Flaubert a mű címével szembemenve éppen Szalambóval nagyon sokáig semmit sem tudott/akart kezdeni, illetve, hogy Hamilkar lányának jellemét egyszerűen elpazarolta. Nem akarok mindig Mérimée-re visszahivatkozni, de Carmen és Colomba után Szalambó régimódi papírmasé karakter, aki a női princípiumokon kívül semmi érdemit nem tud felmutatni, és az olvasót is kizárólag szépségével, majd tragikus történetével tudja megragadni. Tegyük gyorsan hozzá a mű védelmében: ez minden szereplőre ugyanígy igaz, senkit sem önjogán, hanem a történetben ellátott funkciója miatt fogunk szeretni, utálni, megvetni, sajnálni.

A fentiek ellenére még mindig bátran ajánlanám a könyvet, ha nem lenne túldíszített és szétfolyó a stílusa. Flaubert túlcicomáz, sokszor egyhelyben tötyörög, és ami százötven éve talán lenyűgözően egzotikus volt, az mára sok szempontból elvesztette a varázsát. Ráadásul engem már Sienkiewicz is csak felhúzott a végtelenségig nyújtott rétestésztájával, szóval ilyen tekintetben még pici mínuszból is indult a mű. Azt mondanám, elsősorban azok olvassak, akik élveznek elidőzni mondjuk Balzac műveivel, esetleg szerették A vörös liliom komótosságát. A türelem viszont ebben az esetben is meghozza a rózsáját.

1 hozzászólás
Habók P>!
Gustave Flaubert: Szalambó

Hatalmas, történelminek szánt tabló részletgazdag leírásokkal. Amúgy XIX. századi módra. Minden kert csodálatos, mind állatokkal teli. Gazdag paloták, rejtelmes templomok, mind drágakövekkel teli. Csodás. egzotikus ruhák és fegyverek, mind drágakövekkel teli. Harci elefántok, mind drágakövekkel teli. Véres szertartások, szövetségkötések. Még véresebb városostromok. Árulások, intrikák. És minden olyan unalmas!

Hyperion>!
Gustave Flaubert: Szalambó

Ez önmagában egy nagyon jó történelmi könyv lett volna, ha, nem tudom pontosan, hogy fordításbeli vagy fordításbeli és lektorálási probléma együttes következményeként került bele annyi hiba. Értve ezalatt személyes névmás és igealak közötti eltérést, név elírást. Néhol pedig olyan mintha a google fordítóból átmásolt szöveg nem teljes javítással került volna bele a könyvbe. Ezért 1 csillagot kapásból levonok. Egy olyan történelmi szeletke került a látókörömbe, amelyről halvány fogalmam sem volt. Szeretem a római kor történelmi regényeket és, ha nem rontotta volna el a sok hiba az olvasási élményt talán a kedvenc könyveim között szerepelne. Mondom ezt dacára annak, hogy a történet a szerelmi szálon követve tragikus végkimenetelű.

borgia>!
Gustave Flaubert: Szalambó

A Bovarynéval ellentétben ez egy olyan Flaubert könyv ,ahol együtt van minden ,ami az átlagolvasó számára izgalmas és gyönyörkeltő .Van benne szerelem, romantika és egy nagy rakás kegyetlenkedés.Ennek ellenére a Szalambó nem romantikus mese , hanem Polanski keméy bűnügyi filmjeihez hasonló morbid remekmű.Ez volt az alapja minden realista történelmi regénynek A fáraótól kezdve A rózsa neve című kultuszműig.Remélem , hogy az új évszázadban sem fog a feledés homályába veszni s a töribarát tábor épp úgy falni fogja, mint Ecot ,vagy Gárdonyit.

Outwar>!
Gustave Flaubert: Szalambó

Ritkán futok bele olyan olvasmányba,amely kapcsán firtatnom kell képességeimet – tudatosan kerülöm az ilyet -,de most sikerült.Érdemtelenül csillagoztam le,mert ez egy jó könyv csak az én agyam volt képtelen befogadni.


Népszerű idézetek

Hyperion>!

A balsors arra való, hogy még ügyesebbé tegyen bennünket.

207. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Kosztolányi Dezső: Nero, a véres költő
Alexandre Dumas: Őrült a trónon
Margaret Mitchell: Elfújta a szél
Robert Merle: A bálvány
Kós Károly: Az országépítő
John Williams: Augustus
Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?
Mika Waltari: Szinuhe
Edward Bulwer-Lytton: Pompeji utolsó napjai
Kosztolányi Dezső: A véres költő