November ​– Stílusgyakorlat töredék 3 csillagozás

Gustave Flaubert: November – Stílusgyakorlat töredék

Gustave ​Flaubert-t elsősorban a halhatatlan Bovaryné mestereként ismeri a világirodalom közönsége. Ez érett kori mű. De Flaubert is volt fiatal, és ifjúkori remekművek egész sorát hagyta ránk – kiadatlanul. A November is ilyen, még romantikus prózaköltemény, amelyet húsz éves korában írt. A kötet lapjain a fiatal Flaubert és első szerelme lép elénk, élethű megformálásban. Maga Baudelaire szintén – mint Flaubert sok barátja – nagyra értékelte e kéziratot.
A szerző egyszer így nyilatkozott: „Az igazi irodalmi műben az író úgy van jelen, mint Isten a teremtésben. Sehol sem látni, de mindenütt érezni őt.” A Novemberben Flaubert még „látható”, mert az írás számos önéletrajzi elemet tartalmaz, de már – legalábbis szándékát tekintve – igyekszik meghaladni az önéletrajziságot az igazi flaubert-i szenvtelenség esztétikájának útján, a művészi objektivitás irányában.
Mert valóban ilyen íróvá lett, és e programot egyik levelében ekképp fogalmazta meg: „Egy regényírónak szerintem… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Remekírók Napkút

>!
Napkút, Budapest, 2010
102 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632631585 · Fordította: Romhányi Török Gábor

Enciklopédia 12


Kedvencelte 2

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

Carmilla >!
Gustave Flaubert: November – Stílusgyakorlat töredék

    Teljesen véletlenül bukkantam erre a könyvre, de nem bántam meg, hogy megvettem – pedig ritkán veszek saját magam számára könyvet. Már a címe megragadott, azután az ajánló végképp megerősített benne, hogy nekem való olvasmány lesz, és nem is csalódtam várakozásaimban. Mint stílusgyakorlat, valóban tökéletes: benne van minden, ami kell! Tobzódik a lírai hasonlatokban, gyönyörűen van megírva az egész –, bár a fordítást néha kissé esetlennek éreztem. És mégis… visszarepített 18-20 éves koromba, az akkori érzéseimet és gondolataimat éltem át újra; ez az az édes-bús nosztalgia, aminek eleve kedvez ezen őszi évszak… Ez nem az a fajta súlyos, sötét melankólia, ami lehúz, hanem épp ellenkezőleg: ami felemel, kiragad a hétköznapok szürke áramából!
…Aminek még külön örültem, hogy a hajfétisemet is kellőképpen kielégítette, haha.

HA86>!
Gustave Flaubert: November – Stílusgyakorlat töredék

Azt hiszem, a legtöbb élemedett korú kortárs író boldog lenne, ha úgy tudna írni, ahogyan Flaubert írt alig húszévesen!
Ez az 1842-es kisregény remekmű a maga nemében. A fiatalok minden reménye és várakozása benne van, és a túláradó érzelmek ezerféle változata, melyeket csak azok az írók tudnak igazán jól átadni, akik hosszú időt szentelnek az önvizsgálatra, és akiket erős belső ösztön késztet az írásra, nem pedig a hírnév utáni vágy.
Minden sora tökéletes – az érzelmeket, akárcsak a tájat vagy az időjárást, olyan „igazian” írja le Flaubert, hogy ismeretlenül is ismerősnek tűnnek.
Látszik, hogy a XIX. század elején járunk: ekkor még volt idő élni. Nem számít, hogy ez az élet a rövid ideig tartó, beteljesült szerelem mellett tele volt hiábavaló vágyakozással, gyötrelmes szenvedéssel is, mert mégis csak igazi volt – és ennélfogva sok szempontból szerintem többet adott, mint a mostani, műanyag világ.


Népszerű idézetek

lone_digger P>!

Ám a boldogság vajon nem metafora-e, amelyet egy unalmas napon találtunk föl?

25. oldal

Carmilla >!

Régóta kiszárítottam már szívemet, nincs már benne semmi új, üres, akár a sír, amelyben a holtak rohadnak.

34. oldal (Napkút, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: szív
HA86>!

Komolyan úgy vélekedett, hogy kisebb bűn megölni egy embert, mint gyereket csinálni. Az előbbinek az ember csak a fél életét veszi el, a negyedét, netán a századrészét, míg az utóbbinak, mondta, minden csepp könnyéért felelős a bölcsőtől a koporsóig.

92. oldal

Carmilla >!

    Semmit sem találtam, ami méltó lett volna hozzám, és ugyanakkor úgy vélekedtem, magam sem vagyok jó semmire. Mire jó dolgozni, mindent föláldozni egy eszméért, egy törekvésért, egy nyomorúságos és semmitmondó célért? Hogy állásunk legyen, nevünk? És utána?

30. oldal (Napkút, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: cél · eszme
Carmilla >!

Esténként, amikor köd van, és egyedül sétálok, úgy érzem, az eső áthatol a szívemen és szilánkokra hasogatja.

77. oldal (Napkút, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: eső · köd
Carmilla >!

Hajviselet! Ez a nő nagyszerű fejéke még az első időkben, amikor haja a sarkáig leér és beborítja karjait, amikor a nagy folyók partján sétára indul a férfival. A teremtés első fuvallata szerintem egyszerre lebbentette meg a pálmafák koronáját, az oroszlánok sörényét és a nők haját. Imádom a hajat!

59. oldal (Napkút, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: haj, hajszál
Carmilla >!

[…] Hol vannak már a többiek? Meghaltak, férjhez mentek, gyermekük született. Egyikükkel sem találkozom többé, nem ismerek senkit.

66. oldal (Napkút, 2010)

HA86>!

Pedig szerettem az életet, de a kiteljesedett, sugárzó, tündöklő életet. Szerettem a versenylovak pompás vágtájában, a csillagok sziporkázásában, a szirtnek tartó hullámok mozgásában, a meztelen felsőtesteken megfigyelhető szívverésben, a szerelmes pillantások reszketésében, a hegedű húrjainak rezgésében, a tölgyek zúgásában, a nyugvó napban, amely bearanyozza az ablakokat és a babiloni erkélyeket juttatja eszünkbe, amelyre királynők könyökölnek kelet felé tekintve.

29. oldal

Carmilla >!

Isteni csípője volt, igazi asszonyi csípő, amelynek vonalai a kerek combbal együtt profilból mindig valami finom formájú kagylót és démont idéznek.

56. oldal (Napkút, 2010)

Carmilla >!

Néha úgy tűnik nekem, mintha évszázadokat éltem volna át és az életemben száz és ezer más élet hordaléka zsúfolódott volna össze.

12. oldal (Napkút, 2010)


Hasonló könyvek címkék alapján

Charlotte Brontë: Jane Eyre
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Kisregények és elbeszélések I-II.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Elbeszélések és kisregények I-II.
Lev Tolsztoj: Ivan Iljics halála / Szergij atya
Lev Tolsztoj: Családi boldogság / Szergij atya
Lev Tolsztoj: Az ördög
Ambrus Zoltán: A gyanú
Alekszandr Szergejevics Puskin: A pikk dáma
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Fehér éjszakák / Szende
Rónay György (szerk.): A romantika költői