November ​– Stílusgyakorlat töredék 2 csillagozás

Gustave Flaubert: November – Stílusgyakorlat töredék

Gustave ​Flaubert-t elsősorban a halhatatlan Bovaryné mestereként ismeri a világirodalom közönsége. Ez érett kori mű. De Flaubert is volt fiatal, és ifjúkori remekművek egész sorát hagyta ránk – kiadatlanul. A November is ilyen, még romantikus prózaköltemény, amelyet húsz éves korában írt. A kötet lapjain a fiatal Flaubert és első szerelme lép elénk, élethű megformálásban. Maga Baudelaire szintén – mint Flaubert sok barátja – nagyra értékelte e kéziratot.
A szerző egyszer így nyilatkozott: „Az igazi irodalmi műben az író úgy van jelen, mint Isten a teremtésben. Sehol sem látni, de mindenütt érezni őt.” A Novemberben Flaubert még „látható”, mert az írás számos önéletrajzi elemet tartalmaz, de már – legalábbis szándékát tekintve – igyekszik meghaladni az önéletrajziságot az igazi flaubert-i szenvtelenség esztétikájának útján, a művészi objektivitás irányában.
Mert valóban ilyen íróvá lett, és e programot egyik levelében ekképp fogalmazta meg: „Egy regényírónak szerintem… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Remekírók

>!
Napkút, Budapest, 2010
102 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632631585 · Fordította: Romhányi Török Gábor

Enciklopédia 12


Kedvencelte 1

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

>!
Carmilla 
Gustave Flaubert: November – Stílusgyakorlat töredék

    Teljesen véletlenül bukkantam erre a könyvre, de nem bántam meg, hogy megvettem – pedig ritkán veszek saját magam számára könyvet. Már a címe megragadott, azután az ajánló végképp megerősített benne, hogy nekem való olvasmány lesz, és nem is csalódtam várakozásaimban. Mint stílusgyakorlat, valóban tökéletes: benne van minden, ami kell! Tobzódik a lírai hasonlatokban, gyönyörűen van megírva az egész –, bár a fordítást néha kissé esetlennek éreztem. És mégis… visszarepített 18-20 éves koromba, az akkori érzéseimet és gondolataimat éltem át újra; ez az az édes-bús nosztalgia, aminek eleve kedvez ezen őszi évszak… Ez nem az a fajta súlyos, sötét melankólia, ami lehúz, hanem épp ellenkezőleg: ami felemel, kiragad a hétköznapok szürke áramából!
…Aminek még külön örültem, hogy a hajfétisemet is kellőképpen kielégítette, haha.

>!
HA86
Gustave Flaubert: November – Stílusgyakorlat töredék

Azt hiszem, a legtöbb élemedett korú kortárs író boldog lenne, ha úgy tudna írni, ahogyan Flaubert írt alig húszévesen!
Ez az 1842-es kisregény remekmű a maga nemében. A fiatalok minden reménye és várakozása benne van, és a túláradó érzelmek ezerféle változata, melyeket csak azok az írók tudnak igazán jól átadni, akik hosszú időt szentelnek az önvizsgálatra, és akiket erős belső ösztön késztet az írásra, nem pedig a hírnév utáni vágy.
Minden sora tökéletes – az érzelmeket, akárcsak a tájat vagy az időjárást, olyan „igazian” írja le Flaubert, hogy ismeretlenül is ismerősnek tűnnek.
Látszik, hogy a XIX. század elején járunk: ekkor még volt idő élni. Nem számít, hogy ez az élet a rövid ideig tartó, beteljesült szerelem mellett tele volt hiábavaló vágyakozással, gyötrelmes szenvedéssel is, mert mégis csak igazi volt – és ennélfogva sok szempontból szerintem többet adott, mint a mostani, műanyag világ.


Népszerű idézetek

>!
Carmilla 

    Semmit sem találtam, ami méltó lett volna hozzám, és ugyanakkor úgy vélekedtem, magam sem vagyok jó semmire. Mire jó dolgozni, mindent föláldozni egy eszméért, egy törekvésért, egy nyomorúságos és semmitmondó célért? Hogy állásunk legyen, nevünk? És utána?

30. oldal (Napkút, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: cél · eszme
>!
Carmilla 

Régóta kiszárítottam már szívemet, nincs már benne semmi új, üres, akár a sír, amelyben a holtak rohadnak.

34. oldal (Napkút, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: szív
>!
Carmilla 

(…) Hol vannak már a többiek? Meghaltak, férjhez mentek, gyermekük született. Egyikükkel sem találkozom többé, nem ismerek senkit.

66. oldal (Napkút, 2010)

>!
HA86

Pedig szerettem az életet, de a kiteljesedett, sugárzó, tündöklő életet. Szerettem a versenylovak pompás vágtájában, a csillagok sziporkázásában, a szirtnek tartó hullámok mozgásában, a meztelen felsőtesteken megfigyelhető szívverésben, a szerelmes pillantások reszketésében, a hegedű húrjainak rezgésében, a tölgyek zúgásában, a nyugvó napban, amely bearanyozza az ablakokat és a babiloni erkélyeket juttatja eszünkbe, amelyre királynők könyökölnek kelet felé tekintve.

29. oldal

>!
HA86

Komolyan úgy vélekedett, hogy kisebb bűn megölni egy embert, mint gyereket csinálni. Az előbbinek az ember csak a fél életét veszi el, a negyedét, netán a századrészét, míg az utóbbinak, mondta, minden csepp könnyéért felelős a bölcsőtől a koporsóig.

92. oldal

>!
Carmilla 

Esténként, amikor köd van, és egyedül sétálok, úgy érzem, az eső áthatol a szívemen és szilánkokra hasogatja.

77. oldal (Napkút, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: eső · köd
>!
Carmilla 

    Ó, milyen szép is egy férfi, amikor fiatal!

56. oldal (Napkút, 2010)

>!
Carmilla 

Hajviselet! Ez a nő nagyszerű fejéke még az első időkben, amikor haja a sarkáig leér és beborítja karjait, amikor a nagy folyók partján sétára indul a férfival. A teremtés első fuvallata szerintem egyszerre lebbentette meg a pálmafák koronáját, az oroszlánok sörényét és a nők haját. Imádom a hajat!

59. oldal (Napkút, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: haj, hajszál
>!
Carmilla 

    Milyen üres a világ annak, aki egyedül rója útjait!

84. oldal (Napkút, 2010)

>!
Carmilla 

(…) De cinikusnak tartották, mert különös szavakat használt, és kimondta hangosan, amit mások csak gondoltak.

91. oldal (Napkút, 2010)


Hasonló könyvek címkék alapján

Ivan Vazov: Iga alatt
Emily Brontë: Üvöltő szelek
Ivan Vazov: Rabigában
Jókai Mór: Az arany ember
Johann Wolfgang Goethe: Szépprózai művek
E. T. A. Hoffmann: Az elvesztett tükörkép története
Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű
Henrik Ibsen: Peer Gynt / Rosmersholm
Friedrich Hebbel: Judit
Percy Bysshe Shelley: A Cenci-ház