Érzelmek ​iskolája 70 csillagozás

Gustave Flaubert: Érzelmek iskolája Gustave Flaubert: Érzelmek iskolája Gustave Flaubert: Érzelmek iskolája Gustave Flaubert: Érzelmek iskolája Gustave Flaubert: Érzelmek iskolája Gustave Flaubert: Érzelmek iskolája Gustave Flaubert: Érzelmek iskolája Gustave Flaubert: Érzelmek iskolája Gustave Flaubert: Érzelmek iskolája Gustave Flaubert: Érzelmek iskolája Gustave Flaubert: Érzelmek iskolája Gustave Flaubert: Érzelmek iskolája Gustave Flaubert: Érzelmek iskolája Gustave Flaubert: Érzelmek iskolája Gustave Flaubert: Érzelmek iskolája Gustave Flaubert: Érzelmek iskolája

„Az Érzelmek iskolája 1869-ben, Flaubert alkotó pályájának zenitjén jelent meg legelőször, a második császárság utolsó előtti évében, s a porosz-francia háború előrevetett árnyékában. A kortársak nem fogadták osztatlan elismeréssel: szemlélete, életábrázolása túlságosan keserű és mélyenjáró volt e kornak, s még George Sand, a nagyromantika utolsó, nagyanyává őszült, de halálig derűlátó tanúja is keménynek érezte egykori nemzedékének e bírálatát. Viszont annál lelkesebben hódoltak neki a céhbeliek Taine-től, a filozófustól kezdve egészen a naturalista regényíróig. Azóta ugyanez a mű nemcsak Flaubert remekművének, hanem a XIX. századi regény egyik legmagasabb csúcsának számít, s francia és külföldi kritikusok és irodalomtörténészek benne látják a múlt századvég érzelmi és szellemi légkörének talán legtökéletesebb ábrázolását.”

Eredeti megjelenés éve: 1869

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Horizont könyvek Kriterion · Fehér Holló Könyvek Magvető · A világirodalom klasszikusai · Helikon klasszikusok · Klasszikus mesterek Révai · Magvető Remekírók

>!
Magvető, Budapest, 2005
494 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631424472 · Fordította: Gyergyai Albert
>!
Európa, Budapest, 1990
574 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630751720 · Fordította: Gyergyai Albert
>!
Madách, Pozsony, 1990
574 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630752735 · Fordította: Gyergyai Albert

9 további kiadás


Kedvencelte 5

Most olvassa 13

Várólistára tette 106

Kívánságlistára tette 44

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Zsuzsi_Marta P>!
Gustave Flaubert: Érzelmek iskolája

Flaubert ezen regénye 1869-ben jelent meg, és azóta is a világirodalom egyik legjelentősebb műveként tartják számon.
A cselekmény mintegy 30 évet ölel fel, 1837 – 1867 között játszódik, a főszereplő Fréderic Moreau labilis lelkivilágát és ebből adódó hányatott útkeresését tárja elénk. Nagy álmokat kerget, ám a legkisebb befektetéssel szeretne pompás életet élni. Adósságot halmoz fel, édesanyjából él, egyetemre nem jár be, barátságokat köt és szüntet meg, plátói szerelmet táplál egy férjezett asszony iránt. Egyetlen igaz és hű barátot tudhat maga mellett, Deslauriers-t. Nagyon tetszett az ő kapcsolatuk, valóban kiállta az idők próbáját, megszűnt egy időre, majd újra feléledt, mintha édes testvérek lettek volna, rám úgy hatott kettőjük története.
Frédericet labilis ifjúként ábrázolta az író, nem látott célt, értelmet, de leginkább nem érzett felelősséget sem önmaga, sem mások iránt. Bennem már az első oldalakon azt a szólást juttatta eszembe, miszerint: Ki sokat markol, keveset fog. Illúziót kergetett, egyik nőtől a másikhoz sodródott, igazán azonban egyik mellett sem kötelezte el magát érzelmileg, kivéve az első, igazi, plátói szerelme, a fent említett Madame Arnoux mellett. Nagyon megérintett, megindított Rosanette-tel kötött élete, közös gyermekük, a kisfiú sorsa – vidékre adták dajkához –, majd a bekövetkezett tragédia. Frédericet nem rendítette meg, egyszerre hármas kapcsolatban élt, hazugságban, csalásban.
A mű nyelvezete kifinomult, Flaubert szép stílussal és igényes ábrázolásmóddal, olvasmányosan, ám sokszor terjengősen – úgy éreztem több esetben is – írta meg ezt a regényét, mely egyúttal történelmi regény is, Lajos Fülöp, a Második Köztársaság korába nyújt bepillantást.
Külön kiemelném az igényes megjelentetésű kötetet, a_Magvető Remekírók_ sorozat tagjaként, Fehér Hollók Könyvek néven adta ki a Magvető, dicséret érte, öröm kézbe venni.

entropic P>!
Gustave Flaubert: Érzelmek iskolája

Már a Bovaryné kapcsán is elgondolkodtam, vajon azért hangzik-e a cucc úgy, ahogy hangzik (modorosan, ítélkezősen), mert régimagyarul van, itt meg aztán főleg elgondolkodtam. Elolvastam 500 oldalt, és kb. egyetlen szereplő sem mondott ki egyetlen valódi mondatot sem. Minden kamu, szenvelgés, nyünnyögés, megjátszás (még az állítólagos tiszta és nemes szerelem is) – ez most akkor Flaubert vagy Gyergyai Albert? Tök jó lenne tudni.

Bovaryné én vagyok, de ez a Frédéric gyerek biztos nem.

Lara>!
Gustave Flaubert: Érzelmek iskolája

Woody Allen Manhattan c. filmjében, mint főhős felsorolja, miért érdemes élni. A listán Frank Sinatra, Marlon Brando, Groucho Marx, a svéd filmek, Louis Armstrongtól a Potato Head Blues, és más egyebek között az Érzelmek iskolája is szerepel, innen jött az ötlet, hogy elolvassam a regényt: ugyan nem kerül fel az „ezért érdemes élni”-listámra, de mindenképpen rendkívül elgondolkodtató, jelentős könyvnek érzem; jellegzetesen olyan történet, amit nehéz elfelejteni, mert hatással bír az ember életére. Talán fiatalon még könnyebb megérteni a főhőst, aki álmatagon, céljait-vágyait csapodáran újra és újragondolva sodródik az eseményekkel anélkül, hogy valóban részesévé válna a körülötte zajló történéseknek, félig-meddig szembesülve a világ, vagy inkább az emberek kegyetlenségével (és olykor persze szeretetével, szenvedésével is), de a középszerűségbe süppedése ellenére is megtartva éppen annyit illúzióiból, hogy ne kelljen szembenéznie az élete valóságával. Amellett, hogy remek lélek- és korrajz, emlékeztet arra, hogy milyenné nem lenne jó válni.

vighagika>!
Gustave Flaubert: Érzelmek iskolája

*későbbi értékelés*
Furcsa érzéseim vannak.
Nem igazán tudok a könyvből hibákat kiemelni, valamiért mégsem tudtam szeretni.
Itthon találtam a kötetet, valamikor még anyukám vette. Rákerestem, és a fülszövege nagyon felkeltette az érdeklődésem. Úgy gondolom, valahogyan lehetett volna „több” ez a történet. Így kissé unalmasnak hatott, olyan, amit az ember elolvas és elfelejt.

Chöpp P>!
Gustave Flaubert: Érzelmek iskolája

Anno főiskolán próbálkoztam meg egy könyvtári példánnyal, de semmilyen módon nem bírtam elviselni. Pedig igyekeztem. Majdnem a feléig eljutottam, mielőtt boldog megkönnyebbüléssel visszavittem a könyvtárba. Azt hiszem a Flaubert-féle érzelmi megpróbáltatások nem nekem valók.

nyerw>!
Gustave Flaubert: Érzelmek iskolája

Az Érzelmek iskolájának tökéletességét elhomályosíthatja a magyar olvasó számára érdektelen vagy teljesen ismeretlen politikai szál, de még ezen keresztül is látszik az a fordulat, mely nem csak a magánéletben, hanem a közéletben is megmutatkozott az 1850-es évekre: a romantika halott. Az újabb forradalom dicstelenül és prózaian csapódott vissza a regény szereplőire. A nagy vallomások frázisokká válnak a szereplők szájában. Bábfigurákként gyakorolják a gáláns gesztusokat; párbajoznak, de az egyik fél elájul. Szerelmeiket nevetségessé teszi az élet prózaisága. A regény nyelve végtelenül hétköznapi, és végtelenül ironikus önnön érzelemkifejező funkciójával szemben. Az Érzelmek iskolájában senki sem tanul meg semmit, és a heroikus, szívfájdalom okozta halál helyett a kedélyes időskori nosztalgiázgatásba és csalódásba fullad minden.

A hősök bukása nem tragikus és nem valódi. Fréderic a nagy visszatéréskor szembesül csak saját idealizmusával, Rosanette dagadt lesz, a vad lelkű leányól pedig kiderül, hogy csak egy meggondolatlan, buta nő. Mindezek mellett pedig működik Flaubert leírásainak csodája; az elegáns giccsé lesz, majd a romantikus tragédia haláltusájában bekopogtat az ajtón az undor, a csömör és a torz hármasa. Az ún. kosztümös regények rajongói fordulhatnak is a másik irányba, mert a nagy század nosztalgiája helyett csak egy érzelmileg és esztétikailag széthulló világgal találkozhatnak.

Nem értek egyet a fordító azon állításával, hogy Flaubert valójában romantikus figuráival rokonszenvez a törvényszerűen felülkerekedő realisták, a törtetők-talpraesettek kárára. Talán nem annyira kegyetlen velük, mint ahogyan a szentimentalizmus és romantika megkívánta volna. De ebben nem vagyok biztos.

imrekati>!
Gustave Flaubert: Érzelmek iskolája

Szerintem ez volt az első regényfolyam, ami valaha megszületett. Nem az 'Ulysses' és nem 'Az eltűnt idők nyomában'. Azok csak utána jöttek. Ez volt az első ilyen típusú regény, ahol áll az idő, nem történik semmi, és mégis a szemünk előtt vonul fel a világ. Csak nézni kell. Az emberi természetet. Valószínűleg még sokáig nem olvasom el, ha nem kerül a kezembe a Tocqueville Emlékképek…című könyve, ahol az előszóban tesz említést John Lukács erről a regényről, mégpedig azt mondja, hogy szerinte csak itt és Tocqueville-nél lehet elfogulatlan, nem dogmatikus képet kapni erről az időszakról. Flaubert remekül ábrázolja a nyárspolgárt vagy hívjuk polgártársnak, tehát a ma emberét, és ellentétben az itt előttem hozzászólóval, én azt gondolom, hogy az kevés, hogy nem szeretnék ilyen lenni, mert már ilyen vagyok. És szerintem nem csak én, hanem mindenki. Aki nem ismeri fel magát itt ebben a könyvben, az nem ember, és nem érdemli meg, hogy Gustave Flaubert a szájára vegye.

Gabriella_Balkó>!
Gustave Flaubert: Érzelmek iskolája

Hát nekem ez nem jött be. Számomra nagyon unalmas volt, beismerem, hogy némelyik részeken csak átfutottam, annyira szerettem volna a végére érni a könyvnek. Valahogy nem fogott meg. Valószínűleg a történelmi háttér miatt is, ami nekünk sok mindent nem mond, egy francia jobban megérti a háttérben zajló eseményeket. Egyedül a vége felé kezdett tetszeni, de akkor már sajnos végére értem a könyvnek. Talán ha először az utószót olvasom el, akkor jobban értettem volna.

>!
Madách, Pozsony, 1990
574 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630752735 · Fordította: Gyergyai Albert
szilviakalmar>!
Gustave Flaubert: Érzelmek iskolája

Megpróbálkoztam vele, de nem bírtam befejezni… Mondjuk volt ez már 8 éve…

Hannelorka P>!
Gustave Flaubert: Érzelmek iskolája

Nagyon tetszett, igen kellemes csalódás volt, miután olvastam itt a véleményeket róla. Nálam bekerült, ha nem is az „érdemes érte élni”, de legalább az „egyszer mindenképpen el kell olvasni” kategóriába. Bevallom, az első fejezet után még nem hittem, hogy ennyire rabul ejt majd a történet.


Népszerű idézetek

encsy_eszter>!

Vannak olyan emberek, akiknek minden feladata kimerül a közvetítésben; s amikor ez megtörtént, átlépünk rajtuk, mint egy hídon, s továbbhaladunk, gondtalanul.

Szelén>!

– Ej! Hagyjuk ezt! Szeretlek, boldog vagyok, adj egy csókot!

120. oldal

Enola87 P>!

Kétszer és semmiért senkit se lehet lóvá tenni.

211. oldal

psvianne>!

A szerelem a lángész tápláléka és légköre. Hatalmas izgalmak szülik a fenséges alkotásokat. Arról réges-rég lemondtam, hogy megkeressem, aki hozzám illik! És aztán, ha megtalálnám, úgyis eltaszítana! Kitagadottnak születtem, s kimúlok majd valami kinccsel, csehüveggel vagy gyémánttal, mit tudom én.

24. oldal

Noémi_Zsófi_Tóvári P>!

Felejtse ki-ki a magáét a közös, nagy boldogságért!

253. oldal

Enola87 P>!

A mély érzés olyan, mint a tisztességes asszony, mivel fél, hogy feltűnik, lesütött szemmel jár az életúton.

175. oldal

Noémi_Zsófi_Tóvári P>!

Mert aki segíthetne a másikán, gondosan magának tart mindent.

187. oldal

ppeva P>!

S ráadásul a szocializmus ördöge! Bár ezek az elméletek negyven éve napirenden voltak, könyvtárakat töltöttek meg, s ódonságban vetekedtek kisded gyermekjátékainkkal, a polgárok úgy féltek tőlük, mint a tűztől; s a méltatlankodást egyre követte ama gyűlölség, amelyet minden születő eszme kivált, csak azzal, hogy eszme – bár később gyalázatából meríti dicsőségét, s valóban az az oka, hogy ellenei mindig alatta evickélnek, ha mégoly közepes is az értéke.
A tulajdon tisztelete már a hitével vetekedett, s csakhamar egybeolvadt az istenséggel. Aki a tulajdont támadta, szentségtörő volt, sőt: emberevő. Hiába hoztak törvényeket, amelyeknek embersége minden más korét felülmúlta, a forradalom kísértete ott cikázott a levegőben, s a nyaktiló ott sziszegett a Respublika mindenegy szótagjában – bár e Respublikát másrészt főképp a gyöngesége tette megvetetté. Franciaország uratlanul kiáltozni kezdett ijedtében, mint a vak, ha elejti a botját, mint a gyerek, ha dajkáját keresi.

357-358. oldal

psvianne>!

Kinn az előszobában, egy nagy csomó ruhafélén, egy utcalány állt a Szabadság szobra gyanánt, – mozdulatlan, tágranyílt szemmel, ijesztőn.

320. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Guy de Maupassant: A Szépfiú
Marcel Proust: Swannék oldala
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Az ördöngősök
Simone de Beauvoir: Mandarinok
Albert Camus: Közöny
François Rabelais: Gargantua és Pantagruel
Jack London: A vadon szava
Knut Hamsun: Éhség
Jules Verne: Nyolcvan nap alatt a Föld körül