Bovaryné 877 csillagozás

Gustave Flaubert: Bovaryné Gustave Flaubert: Bovaryné Gustave Flaubert: Bovaryné Gustave Flaubert: Bovaryné Gustave Flaubert: Bovaryné Gustave Flaubert: Bovaryné Gustave Flaubert: Bovaryné Gustave Flaubert: Bovaryné Gustave Flaubert: Bovaryné Gustave Flaubert: Bovaryné Gustave Flaubert: Bovaryné Gustave Flaubert: Bovaryné Gustave Flaubert: Bovaryné Gustave Flaubert: Bovaryné Gustave Flaubert: Bovaryné Gustave Flaubert: Bovaryné Gustave Flaubert: Bovaryné Gustave Flaubert: Bovaryné Gustave Flaubert: Bovaryné Gustave Flaubert: Bovaryné Gustave Flaubert: Bovaryné Gustave Flaubert: Bovaryné Gustave Flaubert: Bovaryné Gustave Flaubert: Bovaryné Gustave Flaubert: Bovaryné Gustave Flaubert: Bovaryné Gustave Flaubert: Bovaryné Gustave Flaubert: Bovaryné Gustave Flaubert: Bovaryné Gustave Flaubert: Bovaryné Gustave Flaubert: Bovaryné Gustave Flaubert: Bovaryné Gustave Flaubert: Bovaryné Gustave Flaubert: Bovaryné Gustave Flaubert: Bovaryné Gustave Flaubert: Bovaryné Gustave Flaubert: Bovaryné Gustave Flaubert: Bovaryné

„Emma Bovary nyomorúságos kalandjai a tragédia szférájába emelkednek, mégpedig azért, mert egy közömbös, segítségre képtelen, vigaszt nem nyújtó világtól körülvéve, neki magának kellene a hitvány anyagból a gazdag és ritka értéket lepárolnia. És bele is fog a vállalkozásba, tudatlanul, vezető nélkül, nemes szórakozás híján, s kiszolgáltatva a tudatában kavargó természetes és mesterséges ösztönzőknek – hogy szükségszerűen csúfos kudarcot valljon vele; olyan kudarcot azonban, amely a következő fordulatban lehetővé tette, hogy Flaubert a legtalálóbban, a legtökéletesebben előadott történetet kerekítse ki belőle.”
Henry James

Madame Bovary címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1857

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Európa Diákkönyvtár Európa · A Világirodalom Remekei Európa · Horizont könyvek Kriterion · A világirodalom klasszikusai Kossuth · Európa Klasszikus Regények Európa · A világirodalom klasszikusai · A világirodalom klasszikusai · Európa Diákkönyvtár Európa · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi

>!
382 oldal · ISBN: 9786158193177
>!
PairDime, Szeged, 2020
ISBN: 9786156123237
>!
Európa, Budapest, 2018
416 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634059233 · Fordította: Pór Judit

38 további kiadás


Enciklopédia 16

Szereplők népszerűség szerint

Emma Bovary · Léon Dupuis · George Sand · Honoré de Balzac · Rodolphe Boulanger

Helyszínek népszerűség szerint

székesegyház


Kedvencelte 71

Most olvassa 70

Várólistára tette 440

Kívánságlistára tette 160

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

NannyOgg>!
Gustave Flaubert: Bovaryné

Nagy kópé ez a Flaubert, pont olyan kegyetlen, vicces és igazságtalan, mint az élet. Elmond mindent, amit a szerelemről tudni kell:
– Túl sok romantikus regény olvasása veszélyezteti az ifjú hölgyek realitásérzékét.
– Hogyha a szőke hercegre vársz, nem veszed észre a kevésbé szőke kevésbé herceget, aki viszont a fele királyság nélkül is hajlandó lenne pont akként a királylányként kezelni életed végéig, aki vagy.
– Meg amúgy is megszívod, mert a szőke herceg egy tahó, aki csak a bugyidba akar bemászni.
– Ugyanakkor egy érzelmileg egyoldalú házasság egyenes út a súlyos depresszióhoz.
– Arról nem is beszélve, hogy ha megfojtod a pasit a szerelmeddel, jól ott fog hagyni a slamasztikában, aztán sírhatsz. Megint.
– Minden pasi disznó. Viszont minden nő ribanc, így, vagy úgy.
– A szerelem vak.
– Amiről nem tudsz, az nem fáj. Csak utólag.
– Nemcsak a szerelem öl, hanem annak hiánya is.
– És a gyerek aztán végképp nem tehet róla, de mindig ő szívja a legnagyobbat.

Csak azt nem tudom, hogy mit kellett volna csinálnia annak szerencsétlen Emmának, hogy mindez ne így legyen. Mennyire volt divatos válni a 19. századi Franciaországban?
Úgy látszik, nekem nagyon bejönnek ezek a 19. századi franciák. Ez a világ pont olyan, mint Zola világa, csak több komikus-szatirikus elemmel (Rudolf széptevése a Gazdagyűléssel párhuzamosan már-már A tanút idézte bennem, jókat rötyögtem közben), de ugyanannyi ki nem fizetett váltóval és alattomos kiskereskedővel, szerencsétlen házasságokkal és ennek megfelelő véggel. Kár, hogy anno nem volt kötelező a suliban, azt hiszem, már akkor is tetszett volna.

7 hozzászólás
Timár_Krisztina I>!
Gustave Flaubert: Bovaryné

Újraolvasás vége.
Töprengés.
Amihez kétség nem fér: ez a könyv gyönyörű. Nem amiről szól, hanem ahogy meg van írva. Hajszálpontos megfogalmazások, néhány mondattal megragadott hangulatok, élénk színekkel kiemelt, apró képek, mint egy japán festményen.
És közben azok a végtelenül nevetséges és mégis sajnálni/utálni való szereplők, egymás mellett elcsúszó gondolatvilágukkal, ahogy mind bezárkózik a saját világába, és a saját korlátoltsága vagy gőgje miatt nem lát ki belőle, nem látja meg még azt sem, aki közvetlenül mellette eszik, alszik, lélegzik.

Részletes értékelés a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/02/18/gustave_fl…

3 hozzászólás
Zsuzsi_Marta P>!
Gustave Flaubert: Bovaryné

Mesterien megírt, mélyen megindító, érzelmeket felkavaró regény, mely kitűnően jeleníti meg, miként mérgez meg testet-lelket az örök elégedetlenség, csalódottság, a nagyravágyás, ami Emmát tartotta markában és hatalmában, megkeserítve saját és családja életét. S itt nem a nehéz gyerekkor, neveltetés számlájára róható fel e meghasonlott jellem, nem élt bántalmazott feleségként, nem nélkülözött.
A semmi sem elég és elég jó, a mi lett volna, ha, a mindig, minden viszonylagos uralták gondolatait, érzelmeit.

Emma Bovary története örök aktualitással bír, személye, jelleme nem avult el, története sok esetben ma is visszacseng, ma is sokak élik ezt az életet. Saját boldogságukat, elégedettségüket másoktól teszik függővé, átrakva a felelősség terhét az ő vállukra, s a csalódottságból fakadó mérgük céltáblájává válik.
Ahogy Charles Bovary. Mélységesen sajnáltam őt és a kis Berthe-t! Charles igyekezete, hogy felesége és kislánya számára megteremtsen mindent, ami a kényelmüket, jólétüket szolgálja, megkérdőjelezhetetlen. Érzékenysége, s talán félénksége, s főként felesége iránt érzett szerelme, de leginkább a kommunikáció hiánya akadályozták abban, hogy időben felmérje, mi megy végbe Emmában, s hova vezethet mindez.

Korábbi olvasmányaimból igyekeztem olyan nőalakokat felidézni, mint Emma, de egyet sem találtam, aki ennyire ellenszenves, számomra taszító lett volna, még ha olykor némi hasonlóság fellelhető is köztük. Nem tudtam megérteni Emmát. Bosszantott ostobasága, aljassága, agressziója (kislányával szemben pl)

Kitűnő, magával ragadó regény, melyben Flaubert nem a cselekményre, sokkal inkább a szereplői belső történéseinek ábrázolására tette a hangsúlyt. Kiválóan!

2 hozzászólás
Lunemorte P>!
Gustave Flaubert: Bovaryné

„– Jaj, hát nem tudja, hogy vannak örökké gyötrődő lelkek? Nekik álmok kellenek, aztán a cselekvés, a legtisztább szenvedélyek és a legféktelenebb élvezetek, s ezért mindenféle hóbortba, őrültségekbe vetik bele magukat."

A regény lapjaitól jelenleg egy kifacsart citromnak érzem magam.
Azt eddig is sejtettem, nincs tökéletes férfi (ahogyan nő sem), de most ez még inkább bizonyossá vált számomra.
Hogyan tehetjük izgalmassá megunt életünket? Mit tegyünk, ha nem tudunk felnézni szeretett férjünkre, akit a kezdetekben annyira imádtunk? Tehetünk-e valamit egyáltalán, ha megüresedett az életünk és lassacskán haldoklik a lelkünk? Hihetünk-e szerelmes szavaknak? Kötelességünk-e a másokhoz való hűség vagy inkább magunkhoz maradjunk meg hűek? És ha még saját magunkhoz sem vagyunk azok, elszámolhatunk-e a lelkiismeretünkkel? Békésen belenézhetünk-e a tükörbe? Tudunk-e együtt élni önmagunkkal?

Papír zsebkendőt készíts ki magadnak a könyv mellé, ha érzékeny lelkületű ember vagy!
Bovaryné számomra a francia Anna Karenina. Mindketten rokonlelkek.

2 hozzászólás
SteelCurtain >!
Gustave Flaubert: Bovaryné

Véres leszámolás a romantikával. Bravúrosan elmesélt történet egy hétköznapi családról, egy földhözragadt, asszonyát istenítő férjről, s egy álomvilágban élő, boldogságot hajszoló elégedetlen asszonyról. Tragikomikus történet, tökéletesen megrajzolt karakterekkel. Flaubert egy olyan jelenséget, a tömeges magányosságot helyezte regénye fókuszába, amiről azt hinnénk, hogy 20.-21. századi fejlemény. Talán a patikus familiája kivételével mindenki magányos ebben a történetben, függetlenül attól, hogy van e családja. A házasság mintha csak arra lenne jó, hogy két testközelben élő ember magányburka folyton egymáshoz dörzsölődjék és feszültséget generáljon. Mondhatnánk, hogy mindez a provincializmus hozadéka, csakhogy a világvárosból, Párizsból visszatért szereplő semmivel sem különb mint a kisváros lakói, s fővárosi életéről csak annyit tudhatunk meg, hogy ott még sokkal magányosabb volt. Ellenszenves, ámde esendősége miatt sajnálatra méltó főszereplő. Jól kivehető, előre látható út vezet a tragikus befejezéshez, ám úgy tetszik, a magány vaksággal párosul. Minden megjósolható, de látni senki sem akar. Ha feledjük a környezetet, ma is időszerű történet.

sebzek>!
Gustave Flaubert: Bovaryné

Talán ez a legklasszikregényesebb regény, amit valaha olvastam.
Adott egy főhősnő (örök elégtelenségre ítéltetett), akivel történnek hétköznapi dolgog: megházasodik, megismer egy fiatal férfit, aki iránt érzelmeket táplál, bevezetődik a házasságtörésbe, satöbbi. Viszonylag kis térben folynak az események, viszont csak azok, amiknek jelentőségük van. A puska, és annak elsütése.
Mégis az az érzés lengi körbe a könyvet, mintha lenne mindenre idő, ami által egyre mélyebbre ássa magát az átlagostól a mestermű felé.

mate55 P>!
Gustave Flaubert: Bovaryné

Azoknak ajánlom Bovaryné történetét, akik szeretnék az alapművekbe sorolt irodalmi alkotásokat elolvasni. Aki nem szereti a leíró részeket, vagy nem szeretné olvasni egy elkényeztetett, örökké elégedetlen, nagyra vágyó nő lelki vívódásait, annak ezt a művet nem ajánlom. Régen sem volt könnyű nőnek lenni. Akkor létezett egy nő, ha férjnél volt. Egy asszony már több mindent megtehetett magának, ám ha valaki vénlány maradt, végleg perifériára szorult. Emma boldogságának hiánya, csupán egy papírmasé figurává lesz, akit csak szánni lehet. Szánalmat éreztem Bovaryné iránt, de szerintem ettől a sajnálattól válik teljessé a „szerepe.” Miért: mert Emma nem más, mint egy szegény fiatal nő, akinek tündérmesékkel tömték tele a fejét gyermekkorában, amikről azt hiszi, majd valóra válnak. Aztán ott találja magát a primitív világban, amelynek köze sincs „Csipkerózsika álmához”, A hazug álmok világából egy olyan életbe csöppen, amit hiteltelennek tart, és menekülni akar belőle. Ám a világ, amelybe visszavonul, ugyancsak megtévesztés. Szeretői ugyanolyan közönségesek, mint férje és egész Vonvillei élete. Emmán keresztül, Flaubert a valódi lázadásra képtelen nőt mutatja be, akit senki sem ért meg igazán. Mint a börtönből szabadulni akaró nő, aki maga sincs tisztában vele, hogy pontosan mire vágyik, de semmiképp sem arra, amit az élettől kapott. De (ne legyek igazságtalan) Charles is csak egy szánalmas figura. Véleményem szerint az író úgy írta meg ezt a nőalakot, hogy azt mindenki a maga szájíze szerint értelmezheti. Persze, én is elgondolkodtam, éltem a kínálkozó lehetőséggel, és „felöltöztettem” a saját gondolataimmal, azokkal a női vágyakkal és dilemmákkal, melyek tőlem sem voltak idegenek. Erre (úgy gondolom) csak a kiemelkedő regények adnak lehetőséget. spoiler spoiler A hétköznapi férj feleség (vagy, akár nő férfi) párkapcsolatban, a nő a kiszolgáló, a férfi a kicsapongó, kalandozó fél. Ám Flaubert-nél ez pont fordítva van, felcserélte a szerepeket. És én ezáltal tudom igazán értelmezni, Flaubert legtöbbet idézett mondatát, hogy „Bovaryné én vagyok!”

11 hozzászólás
mbazsa P>!
Gustave Flaubert: Bovaryné

Ha Balzacra azt írtam, hogy dekára ki van mérve nála minden, akkor Flaubert-re ez a kijelentés még annál is jobban érvényes. (Maupassantról nem is beszélve, de róla majd később, egy másik érékelésben.) Flaubert nagyon jól bemutatja, hogy mennyire kicsinyes, kisszerű az emberi természet. Szereplői hol szánalomra méltóak, hol viszont nevetségesek. Az író nagyon jól egyensúlyozik a komédia és a tragédia határán, így az olvasó nem is tudja, hogy akkor most sírjon vagy nevessen. (Móricz is erre a kettősségre játszik rá amúgy „a magyar Bovarynében”, vagyis az Isten háta mögött c. regényében, amelyben szintén az a szatirikus hangnem dominál, amelyet én is Flaubert-nél éreztem.) Az ellenpontozás nagyon jól működik a regényben, amely egyensúlyban, harmóniában tartja ezt a kettősséget. Csak egy-két példa: spoiler Az én olvasatomban sokkal inkább tűnt ez e regény szatirikusnak, tragikomikusnak, mint véresen komolyan vehető „nagy emberi tragédiának”. (Nem úgy, mint mondjuk Tolsztojnál az Anna Karenina.) Flaubert végleg leszámol a romantikus eszmékkel, és megpróbálja realisztikusan megragadnia a valóságot, a maga abszurditásával, amely magában hordozza a tragikusságot és a nevetségességet egyszerre.

Zsuzsanna_Makai>!
Gustave Flaubert: Bovaryné

Engem egyáltalán nem sikerült megragadnia ennek a könyvnek.
Az elején, amikor meg kellett volna fognia engem a szereplőknek, vagy a történetnek, csak úgy elsuhant mellettem Flaubert, érintőlegesen, amikor meghalt Charles felesége, akkor kicsit meg is lepődtem, h akkor mégis az anyjáról lesz szó? Aztán belecsöppent Emma a történetbe, de továbbra sem éreztem semmi féle kötődést senkihez. És így maradt ez a végéig. Amikor a kislány megszületett, azt, hittem, nna, majd most, de Ő még az anyját se tudta megragadni, nem hogy engem.
Emma egy mesevilágban élt, pl amikor kitalálta, h megszöknek, hogy majd utazgatni fognak, teljesen a világtól elrugaszkodott elképzelés volt, tudván, h egyiknek sincs egy vasa se, amikor a faszi megkérdezte, mi lesz a gyerekkel, mintha addig eszébe se jutott volna, h van neki gyereke, megrántotta a vállát, visszük magunkkal. Persze a gyereken kívül mindent meg is szervezett.
Egy dolog tetszett benne, a patkányméreg. Az a rész, a leírás, a körítés, az remek volt, de addigra már késő volt felkelteni a figyelmemet.

>!
Európa, Budapest, 1974
348 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630700735 · Fordította: Gyergyai Albert
juanito_b192 P>!
Gustave Flaubert: Bovaryné

Ritkán olvasni olyan könyvet, ahol a főhős(nő) ennyire sok, egymással ellentmondó tulajdonsággal rendelkezik, mint itt Emma. Álmodozó, unatkozó, néhol közönséges, néhol sziporkázó(nak ható), néhol szürke. Viszont összességében nem ezek voltak a legmegdöbbentőbbek, hanem a realitásérzékének a teljes elvesztése, ennyire senki sem élhet egy képzelt világban. Tanulságos, és a maga módján élvezetes, szépen megírt regény.


Népszerű idézetek

Cheril>!

Egy nap, csak úgy hirtelen, mikor már lemondtunk mindenről. Akkor megnyílik az ég, s mintha egy hang az kiáltaná: „Itt van!” Olyankor úgy érezzük, hogy annak, aki így felénk jön, mindent el kell mondanunk, mindenünket oda kell adnunk, mindent fel kell áldoznunk! Nincs szükség magyarázkodásra, egyszerre kitalálunk mindent. Már láttuk egymást álmainkban. Egyszóval itt ez a kincs, miután annyit kerestük, itt előttünk, itt ragyog, itt szikrázik. S mégis mindig kétkedünk, nem merünk hinni a boldogságban; káprázva nézzük, mint mikor a homályból a fénybe lépünk.

1 hozzászólás
poiuzt>!

A bálványokhoz nem szabad nyúlni: kezünkön marad az aranyozás.

274. oldal

Minka>!

… vidéken az ablak pótolja a szinházat is, a sétát is …

126. oldal

Lunemorte P>!

– Jaj, hát nem tudja, hogy vannak örökké gyötrődő lelkek? Nekik álmok kellenek, aztán a cselekvés, a legtisztább szenvedélyek és a legféktelenebb élvezetek, s ezért mindenféle hóbortba, őrültségekbe vetik bele magukat.

136. oldal

Coffee I>!

Koromsötét folyosó a jövő, s a folyosó végi ajtó bezárva.

69. oldal (2008-as kiadás)

Papírszárnyak>!

De ha kisebbítjük, akit szeretünk, mindig némileg eltávolodunk tőle. Nem kell hozzányúlni a bálványokhoz: a kezünkön marad az aranyfesték.

267. oldal

Blair88>!

Minden mosoly mögött unatkozó ásítás, minden öröm mögött átok, minden gyönyör mögött a csömöre, és a legtökéletesebb csók után is csak a még hevesebb kéj megvalósíthatatlan vágya marad a szánkon.

268. oldal

Lunemorte P>!

– Nem háborítja fel ez az ördögűzés? Van-e csak egy érzés is, amit nem kárhoztat a világ? Üldözik, rágalmazzák a legnemesebb ösztönöket, a legtisztább vonzalmakat, s ha végre találkozik két szegény lélek, minden úgy van megszervezve, hogy egymáshoz ne férhessen soha. Azért csak próbálkoznak, vergődnek, hívják egymást. De mindegy, előbb-utóbb, fél év múlva, tíz év múlva majd összekerülnek, majd szeretni fogják egymást, mert ez a sors rendelése, mert egymásnak születtek.

139. oldal

alaina>!

A szerelemnek, úgy hitte, hirtelen kell érkeznie, villám és mennydörgés között, mint egy égiháborúnak, amely úgy tör az életre, felforgatja, elragadja az ember akaratát, mint a falevelet; és örvénybe sodorja a szívünket mindenestül.

115. oldal

Lunemorte P>!

– Azt hittem, hogy maga nagyon vidám természetű.
– Ó, persze, látszatra, mert ha emberek közt vagyok, felöltöm a tréfamester álcáját; pedig ha holdfényes temetőt látok, hányszor el nem gondolom, hogy nem lenne-e jobb nekem magamnak is azok közt, akik már alszanak…

131. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Charles Dickens: Copperfield Dávid
Charlotte Brontë: Shirley
Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya
Alexandre Dumas: Gróf Monte Cristo
Charles Dickens: Nagy várakozások
Charlotte Brontë: Villette
Margaret Mitchell: Elfújta a szél
George Sand: A kis Fadette
Dickens Károly: Copperfield Dávid élete és viszontagságai
Alexandre Dumas: Gróf Monte Krisztó I-IV.