Bouvard ​és Pecuchet 20 csillagozás

Gustave Flaubert: Bouvard és Pecuchet Gustave Flaubert: Bouvard és Pecuchet Gustave Flaubert: Bouvard és Pecuchet Gustave Flaubert: Bouvard és Pecuchet Gustave Flaubert: Bouvard és Pecuchet Gustave Flaubert: Bouvard és Pecuchet Gustave Flaubert: Bouvard és Pecuchet Gustave Flaubert: Bouvard és Pecuchet

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A Bouvard és Pécuchet Flaubert utolsó regénye, csak halála után jelent meg, 1881-ben. Ha a Bovaryné afféle hadjárat a romantika érzelmi, az Érzelmek iskolája pedig a romantika értelmi és társadalmi túlzásai és hóbortjai ellen, a Bouvard és Pécuchet a század tudományimádatát teszi kérdésessé. Két barát, két kishivatalnok vidékre vonul, hogy átélje és megeméssze a század minden gyakorlati s elméleti ismeretét, történelemben, filozófiában, irodalomban, pedagógiában, s közben minden tudományukat a gyakorlatban is érvényesítenék, filozofálgatnak, nevelnek, régészkednek, kertészkednek, de vagyonuk elúszik, mindenütt kurdarcot vallanak, és végül is visszatérnek egykori foglalkozásukhoz. Itt is, mint minden könyvében, Flaubert a kor illúziói ellen harcol.

Eredeti megjelenés éve: 1881

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: A világirodalom klasszikusai · Nagy írók – nagy írások

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1989
396 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631538478 · Fordította: Tóth Árpád
>!
Európa, Budapest, 1966
814 oldal · Fordította: Tóth Árpád
>!
Új Magyar, Budapest, 1955
304 oldal · keménytáblás · Fordította: Tóth Árpád

1 további kiadás


Kedvencelte 3

Most olvassa 2

Várólistára tette 19

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

aggieolvas>!
Gustave Flaubert: Bouvard és Pecuchet

A próza francia titánjai közül nekem ő csak amolyan régi, testközeli barátom, tehát nem Monsieur Flaubert, hanem egyszerűen Gustave. Nem híres remekműveiről írnék szívesen: ezeket rengetegszer ismertették és agyonelemezték már. Gustave egyik „mellékterméke” érdekel, hiszen azon is rajta van a kézjegye, szellemi-művészi sphragisa; az is kiváló, csak az úgynevezett ”főművek” (például a Madame Bovary vagy a L’Éducation sentimentale) elhomályosították a fényét. Mára a figyelem perifériájára szorult: az olvasók zöme megfeledkezett még a létéről is.

A Bouvard et Pécuchet-nál (1881) létezik a világon jobb regény is, de ami sokkal jobban kifejezné „cselekményének” korát – nemigen. Flaubert tájékozottsága, tárgyi tudása egyszerűen elképesztő. Írói módszere, az aszkétikus impassibilité hihetetlenül felpaprikázza az olvasó kedélyét. Hősei – a maguk nagyra törő szürkeségével, heroikus, egyszersmind nevetséges teljességigényükkel – szánalmat, részvétet, ugyanakkor kárörömet és egyfajta „önigazolást” váltanak ki belőlünk. Lám, ide vezet az esztelen nagyot akarás, az empíriától távol eső, elméleti fellegjárás, a semmire sem jó tudás! Mert a két barát mindent tudni akar, és tud is, csak éppen rögvest kudarcot vallanak fóliánsokból fölhalmozott ismereteikkel, ahogy azokat az életben, a gyakorlatban kamatoztatni akarják. A tekintélyes, enciklopédikus agyú polihisztorok egyből sületlen dilettánsokká válnak, amint szakkönyveik tartalmát tettekben szándékoznak megjeleníteni, és a tanult elméletek helyességét kísérleteken, újításokon próbálják igazolni. Először gazdálkodni akar a két tősgyökeres párizsi (hivatalnok, illetve kereskedő). Egy szakkönyv alapján gabonatermesztéshez és állattartáshoz fognak. A hozzá-nem-értés meghozza ”gyümölcsét”: mindenük kipusztul. Ezután kertészkednek: teljes a csőd. Rájönnek, hogy a kudarcok oka az időjárás. Átnyergelnek a meteorológiára. Közben természetes trágyát állítanak elő – elhullott állataikból. Juhaik megkergülnek, ökreik a sok érvágástól megdöglenek. Tyúkfogattal irtják a cserebogarat; a tyúkok lába eltörik. Sört főznek tölgyfalevélből; majdnem belehalnak még a béresek is. Majd következik a gyümölcsnemesítés: csenevész termésüket elveri a jégeső. Újabb őrületük a kertépítés. A fákat, bokrokat állat alakúra nyesik; növényi gúlák, kockák, hengerek, karosszékek éktelenítik el a kertnek nevezett szabadtéri tébolydát. Konzerválás, tartósítás lesz az újabb ”dili”. De nincs megállás: pezsgőgyártás, pálinkafőzés, vegyészet, kórbonctan, belgyógyászat, anatómia s még sok egyéb tudomány és szakma kerül „kipróbálásra”, minden eredmény nélkül, illetve szörnyű pusztítás (pusztulás) közepette.

Flaubert regénye: vitairat. Mire megy az ember(iség) a hegységnyi ismerethalmazzal? Mi értelme van az élettől elrugaszkodott tudománynak? Élet vagy tudomány? „Ment-e a könyvek által a világ elébb?” stb. stb. Flaubert kérlelhetetlen: nem. Ez (is) csak illúzió. A pamflet-torzkép tökéletes, és 1881-ben nyilván igaz is. Ma már nem, vagy máshogy igaz. Ám ha egy mai Flaubert írna hasonló témájú és hangvételű regényt a globalizációval kitágított, virtuálisan duplifikált, világhálóval átszőtt, klímaválsággal, éhezéssel, vízhiánnyal, atomenergia- és ezer más veszéllyel megterhelt világunk tudományáról és gyakorlatáról, ugyanoda jutna – csak több hajtűkanyarral –, mint Flaubert. Vagy Goethe: „Szürke minden elmélet, de zöld az élet aranyfája.” Vagy a matematika-történet: „Nincs királyi út”.

Az Ön századvégi fikcója nagyon izgalmas, nagyon is aktuális és rendkívül szórakoztató még ma is, Gustave!

moni79>!
Gustave Flaubert: Bouvard és Pecuchet

Ez a könyv nagyon egyedi, és úgy látom, teljesen alulértékelt. Akár posztmodernnek is lehetne nevezni, annyira más, mint egy „hagyományos” regény: tudományos és filozófiai adatokkal telezsúfolva mutatja meg, mire megy két kispolgár, ha túlságosan elmélyül a különböző tudományokba és filozófiába. Egyszerre vicces, szórakoztató, bizarr és megdöbbentő vagy akár szomorú is látni, hogyan kezd bele Bouvard és Pécuchet először földművelésbe, majd az orvoslásba, történelmi regények olvasásába, sportba, delejezésbe vagy akár a vallás kritizálásába. Kár, hogy Flaubert már nem tudta befejezni a könyvet.

DTimi>!
Gustave Flaubert: Bouvard és Pecuchet

Nagyon megszenvedtem ezzel a zagyvasággal. Két tudálékos, dilettáns vénlegényről szól aki túl sok idővel és pénzzel rendelkezik. Bele tapicskolnak mindenféle humán és reál tudományba, gazdagságba, stb. Se vége se hossza a végtelen polgárpukkasztó okoskodásnak. Mi volt az író szándéka ezzel a könyvével nem tudom, mert legnagyobb megdöbbenésemre a végén jöttem rá, hogy még be sincs fejezve. Borzalmas.

marlowe>!
Gustave Flaubert: Bouvard és Pecuchet

Flaubert már a 19. században megírta Mekk Elek történetét. Ráadásul mindjárt két ezermesterrel.
Elképesztő mennyiségű ismeretanyag kellett a regény megírásához. Az első fejezetekben még szörnyülködtem a masszív természettudományos körítéssel tálalt dilettantizmuson, később már jobban élveztem Bouvard és Pécuchet filozófiai csetlés-botlását.
A mondanivaló ma is érvényes lehet, amikor az internet szűretlen információ alapján virágzik az amatőr gyógyítás, a házi bombakészítés és a tudományos összeesküvés-elméletek gyártása.

Parlandorka I>!
Gustave Flaubert: Bouvard és Pecuchet

Bámulatos, hogy ez a könyv tulajdonképp nem szól semmiről, és mégis mennyi minden benne van. Fantasztikus mértékű dilettantizmussal fűszerezve. :)
Viszont, amit íróként nagyon hasznosnak találtam, azok az ábrázolások és leírások. Nagyon sokat tanultam belőle a külső és belső tulajdonságok egyszerű szavakkal történő, ám hatásos lefestéséről.
Elsőre könnyű olvasmánynak tűnik, de valójában nem az!

Kék>!
Gustave Flaubert: Bouvard és Pecuchet

Jó olvasmány, nekem különösen kedves, ezt hagytam el először a veszíts el egy könyvet játékban. :)

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

moni79>!

A sok összevisszaolvasás azonban végképp megzavarta agyvelejüket.

69. oldal

moni79>!

Pécuchet izgatására valóságos trágyamámorba esett. A kísérleti gödörbe mindent összehalmozott: falombokat, vért, beleket, tollakat, amihez csak hozzájutott. Használt belga és svájci készítésű marónedveket, lúgot, füstölt heringet, tengeri algát, rongyokat, hozatott guanót, próbált ilyesmit mesterségesen is előállítani, – s végsőkig kitartva elvei mellett, nem tűrte a húgyanyag pazarlását, zár alá vette az árnyékszékeket. Állati hullákat hordtak udvarába s a földeken rakatta szét őket. Szétdarabolt döghús hevert mindenfelé. S a szörnyű bűz közepette Bouvard mosolygott.

34. oldal

>!

S különben is, ki tudná megmagyarázni a vonzalmakat?

532. oldal

KékPeti>!

Ha Istennek akarata vagy célja volna, ha bizonyos oknak engedelmeskednék, ez azt jelentené, hogy szükségletei is vannak, vagyis hogy nem teljesen tökéletes. Szóval nem volna Isten!

moni79>!

A jártasabb Bouvard, hogy barátja hangját hajlékonyabbá tegye, azt tanácsolta, igyekezzék végigmenni a legmélyebb rezgésektől a legmagasabbig, aztán megint vissza,- vagyis két skálát gyakorolgasson: egy emelkedőt és egy süllyedőt; – reggelenként, ágyában hanyatt elterülve, maga is ezt a tornát végezte, a görögök szabályai szerint. Ugyanekkor Pécuchet hasonlóképpen dolgozott: bezárt ajtóik mögött külön-külön ordítoztak.

124. oldal

moni79>!

Egymásratalálásuk ilyenformán valóságos sorsfordulatot jelentett számukra. Első pillanattól kezdve titkos szálak fűzték össze őket.

12. oldal

Parlandorka I>!

Egymásratalálásuk ilyenformán valóságos sorsfordulatot jelentett számukra. Első pillanattól kezdve titkos szálak füzték össze őket. S különben is, ki tudná megmagyarázni a vonzalmakat? Hogyan történik, hogy ez vagy az a tulajdonság, sőt tökéletlenség, mely az egyik emberben közömbösen vagy bántóan érint bennünket, egy másikban egyenesen elbájolónak tünik? Valóban, minden szenvedélyben van valami villámcsapás-szerü.

Norpois>!

Végre elhatározták, hogy darabot irnak.
A főnehézség: tárgyat találni!
Már reggeli közben is ezt keresték: előbb kávét ittak, amely föltétlenül szükséges az agymunka fokozására, aztán két-három pohárka szeszt. Szunditottak egyet ágyukon, majd sétára mentek a gyümölcsösbe, végül künn a szabadban várták az ihletet, szorgalmasan gyalogolva egymás mellett s kimerülten térve ismét haza.
Vagy bezárkóztak, kétszer is ráforditva a kulcsot. Bouvard letörölgette az asztalt, papirt készitett maga elé s tollát bemártva, a mennyezetre szögezte szemeit, mig Pécuchet, aki a karosszékben ült, lábait kinyujtva, fejét lehorgasztva, gondolkodott.
Olykor megborzongtak: mintha az eszme szele érte volna őket; már-már megragadták s ebben a pillanatban eltünt.

Frank_Spielmann I>!

Egymásratalálásuk ilyenformán valóságos sorsfordulatot jelentett számukra. Első pillanattól kezdve titkos szálak füzték össze őket. S különben is, ki tudná megmagyarázni a vonzalmakat? Hogyan történik, hogy ez vagy az a tulajdonság, sőt tökéletlenség, mely az egyik emberben közömbösen vagy bántóan érint bennünket, egy másikban egyenesen elbájolónak tünik? Valóban, minden szenvedélyben van valami villámcsapás-szerü.

1

1 hozzászólás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Fredrik Backman: Itt járt Britt-Marie
Mikszáth Kálmán: Különös házasság
Rejtő Jenő (P. Howard): A fehér folt
Krúdy Gyula: A podolini kísértet
Aszlányi Károly: Sok hűhó Emmiért
Christelle Dabos: Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban
Kerstin Gier: Zafírkék
Julianne Donaldson: Edenbrooke
M. G. Brown: Csak egy pillantás volt
Julia Quinn: A vikomt, aki engem szeretett