Ógermán ​világkép 2 csillagozás

Gustav Neckel: Ógermán világkép

A ​kiadvány Karl Gustav Paul Christoph Neckel (1878. január 17. – 1940. november 24.) professzor, germán és skandináv középkorkutató két tanulmányát tartalmazza, amelyek színes, összefoglaló képet festenek a germán hagyomány világnézeti alapvetéseiről, a sorsba vetett hitről, a sors elleni, becsülendő küzdelemről, a világ teremtéséről és annak pusztulásáról, a kereszténység előtti germán vallásról, a germán istenekről, az istenek és az emberek viszonyáról, barátságáról, küzdelmeikről.

„Germánia veszélyekkel és bizonytalansággal teli föld volt. A természet áradásokkal és vándordűnékkel fenyegette a valószínűleg még teljesen védtelen partokat, az őserdő ragadozók tömkelegének adott otthont, kitaszítottak garázdálkodtak, az ember sehol sem lehetett biztonságban a zsákmányra éhező csapatok vagy földet kereső népek támadásaitól, s számtalanul voltak olyanok, akik nyílt vagy szunnyadó ellenségeskedésbe bonyolódtak közelebbi vagy távolabbi szomszédjaikkal. Az efféle körülményeknek… (tovább)

>!
Disciplina, Pécs, 2018
62 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155820038 · Fordította: Németh Bálint

Enciklopédia 3

Helyszínek népszerűség szerint

Ginnungagap


Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 7


Népszerű idézetek

lzoltán IP>!

[…] a vadász is kényelmes helyen hasítja fel az elejtett vadat, a győztesek a Ginnungagap közepére vonszolták Ymir testét, majd ott vágták szét. Csontjaiból hozták létre a hegyeket, húsából a föld mélyét, fogaiból a fenyőket, szétzúzott csontvázából a sziklákat és görgetegeket, véréből a tavakat és tengereket, elsőként a földet körülvevő, nagy Külső-tengert, koponyájából a föld fölé helyezett eget, s erre helyezték el az áldozat agyából a fellegeket, Muspellheim ragyogó szikráiból pedig a csillagokat, hogy bevilágítsák az eget és a földet. „Minden fényt a helyére állítottak, egyet magára az ég kupolájára, mások szabadon mozogtak a mennyek alatt, megadták helyüket s kijelölték útjukat”. Így a napok és az évek az égi fények alapján határozódtak meg. Az óriások a Külső-tengeren kívül telepedhettek le. Ellenük szolgáló védekezésül Ymir szempillájából való sövényt kerítettek a világ köré, ami így erődhöz vált hasonlatossá, s a Midgard (középső udvar) nevet kapta. Így készült el a ma látható világ. A szép kozmosz, miben minden létező örömét leli.

10. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ginnungagap · Muspellheim · Ymir
4 hozzászólás
lzoltán IP>!

     Ám a germán istentörténetek első értelmezői nem költők, hanem tudósok voltak. Olaf Rudbeck, egy XVII. századi polihisztor kezdte meg sorukat*. Abban az időben száraz pedánsok éltek, akik nem akartak semmi szépet és szórakoztatót olvasni, csak igaz vagy hihető történetet, esetleg mély bölcsességet követeltek a könyvektől, s ezért öntelt gúnnyal és megvetéssel álltak a költők meséihez. Rudbecket bosszantotta, hogy a germán mitológia kapcsán is ezt az alulértékelést tapasztalta, s mivel őt magát mélyen áthatotta annak szépsége és jelentősége, vállalta, hogy elfogadhatóvá teszi azok számára, akik a puszta igazságot keresik, szemléltetve számukra a mitológia sajátos, mélyebb jelentését. A tény, hogy Baldurt egy vak ember által elhajított fagyöngyvirág öli meg, hogy élettelen dolgok, mint sziklák és fémek is siratják a holtat, Rudbeck szerint nem szó szerint értendő, mivel az ilyesmi lehetetlen; a fémek könnyezése – ahogy a forrás (Snorri)** kifejezetten állítja – nyilvánvalóan a hidegben történő bepárásodásukat jelenti, a nedves hideg pedig őszi jelenség. Baldur is ősszel hal meg, s a fényes, sugárzó istenként természetesen ő a napisten, az ősszel a láthatár alá ereszkedő sarkvidéki nap – ahogy az isten is alászáll az alvilágba –, gyilkosa pedig, a vak Höd, az északi ősz eljövetelével a nappal felett győzelmet arató éjszaka (latinul caeca nox). Rudbeck szerint így egy mindig visszatérő természeti folyamat, egy szelet kozmikus igazság öltözteti különösen érzéki képekbe Baldur történetét.

* Nagy művében, az Atland eller Manheimben, aminek első része 1679-ben jelent meg.
** Baldur történetének fő forrása Snorri Sturluson Eddája.

27-28. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Várkonyi Nándor: Sziriat oszlopai
Pogányság története
Mircea Eliade: Okkultizmus, boszorkányság és kulturális divatok
Sz. A. Tokarev (szerk.): Mitológiai enciklopédia I-II.
Kákosy László: Ré fiai
Kákosy László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája
James G. Frazer: Az aranyág
Kákosy László: Fény és káosz
Tóth István: Pannoniai vallástörténet
Sudár Balázs (szerk.): A honfoglalók műveltsége