Gustav Meyrink nevét a magyar olvasók elsősorban a prágai zsidóvárosban játszódó A Gólem című regény nyomán ismerhetik. Napjainkban Meyrink iránt ismét nagy az érdeklődés. Kifinomult nyelvezete igen nehéz feladat elé állítja a fordítókat. Tandori Dezső új magyarításai képesek arra, hogy bevezessenek ebbe a groteszk és titokzatos, misztikus jelenségekkel teli világba, amelynek feltárását Meyrink nálunk szinte ismeretlen kisprózai alkotásain keresztül sokkal könnyebb, élvezetesebb megkezdeni, mint regényeit olvasva.
Az órás 6 csillagozás

Enciklopédia 2
Kívánságlistára tette 4

Kiemelt értékelések


Gustav Meyrink: Az órás Válogatott elbeszélések és szatírák Tandori Dezső fordításában
Egyetértek az előttem értékelő @Chöpp-pel, valóban jobb, mélyebb és misztikusabb volt a Gólem, de azért volt benne egy-két gyöngyszem is. Pl. A négy holdfivér vagy a J. H. Obereit és az időpiócák, amik már inkább megközelítik mondanivalójában és elvontságában az nagy klasszikust. A többi inkább gyenge gyermeki tanmese, ami túl elvont volt számomra is, pedig szeretem az elvontat.
Nekem Tandori Dezső fordítása nem igazán nyerte el a tetszésemet, túl általánosnak éreztem, nem tudta úgy megragadni és visszaadni Meyrink lényegét, ahogyan azt Szűr-Szabó Katalin vagy Déry Tibor tudta a másik két általam olvasott művében.
… bár a könyv szaga… valami romlott, édeskés, hullaszag árad belőle, amit ősi kriptákban érezhetünk csak… no, ez igen illett a hangulatához. :)


Gustav Meyrink: Az órás Válogatott elbeszélések és szatírák Tandori Dezső fordításában
Annyi biztos, hogy nem mindennapi élmény Meyrinktől olvasni.* Ezt a nem mindennapi élményt fokozza tovább, ha az általában (meg)ismert stílusától némileg eltérő írásai is képbe kerülnek. Ebben a kötetben erre adódik lehetőség, a misztikusabb vonalat kedvelők idegein táncolva – bár ők sem maradnak le a kedvükre szolgáló csemegéről. A könyv kb. felét kitevő szatirikus írások is magukban rejtik az elvont – elég csak a helyzetekre, szereplőkre gondolni – és a nem éppen rózsaillatú víziók megjelenését, amelyeknek időt hagyva,** beértük után odabizsergetik magukat a misztikus vonal képviselői mellé.
Egy apró megjegyzés még, összevetve a Gustav Meyrink: A jövő érzékelésének lehetőségei című, korábban megjelent novellás kötettel, azt erősebbnek tartom, mind a történetek, mind a fordítás*** tekintetében.
–
* – E. T. A. Hoffmannt kell megemlítenem még, aki szintén valami nagyon hasonló, misztikus ködbe burkolva írt.
** – Az olvasás folyamatában haladva, közben megpihenve kezdtek el igazán dolgozni a korábban olvasottak. Nem azonnal hatottak, hanem elnyújtva az időt várták ki sorukat.
*** – Ezt igazából csak érzésre, a hangulatkeltés alapján tudom megállapítani, nem ismerem az eredeti írásokat.


Gustav Meyrink: Az órás Válogatott elbeszélések és szatírák Tandori Dezső fordításában
A fülszövegben ígért groteszk és titokzatos, misztikus jelenséggel teli világ nem igazán formálódott meg ebben a fura pici, de annál tartalmasabb kötetben. Ez az első olvasásom Meyrinktől, akiről a misztikum kapcsán hallottam, de ahogy többen is írták, ebben ezek nem jelentősek. Néhányban éreztem valami hasonlót, mint mindjárt az első, címadó elbeszélésben, Az órás-ban, aztán a J. H. Obereit és az időpiócák-ban, nyomokban egy kicsikét a Napellus kardinális-ban (a sisakvirág misztériuma) és A négy holdfivér-ben, de egyiket sem érzem annyira erősnek, hogy azt mondjam, lenyűgöztek. Kevesek, kidolgozatlanok és némelyiknek a nyelvezete sem jött be (bár ez a korhűségnek is betudható).
Ezek mellett voltak állattörténetek is, pl. Alajosról, az oroszlánról, a bárányként élt és miután kiderült, hogy nem az, akkor sem ingott meg. Aztán Amadeus Knödlfeder-ről, a javíthatatlan szakállas keselyűről, aki meg akarta cáfolni keselyűségét, de neki sajnos nem jött be úgy, mint Alajosnak. És ott van Csitrakarna, az előkelő teve, aki Oscar Wilde-ot olvas és a busidó elve szerint (próbál) élni, de sajnos akkor is csak egy teve (marad). Meg kell hagyni, egész érdekesek és fantáziadúsak, van ezekben szatíra és groteszk, mondanám, hogy viccesek, de az előbbiek miatt mégse és mindent összevetve, nagyon is kilógnak a sorból.
A maradék néhány novella úgy általában az emberi életről, a szenvedésről és a lét-nemlét kérdéséről, burkolva néhány magvas gondolatot.
Néhány rajz is van benne, amik jópofák ugyan, de lehetett volna belőlük több is, mondjuk mindegyikhez egy legalább.
Sajnos nem hozta a várt élményt, de azért nem keseredem el. A Gólem nem sokára sor kerül és egy jobb válogatás az írótól (A jövő érzékelésének lehetőségei).


Gustav Meyrink: Az órás Válogatott elbeszélések és szatírák Tandori Dezső fordításában
Gustav Meyrinktől egy kicsit többet vártam, de azért nem volt rossz. Nem volt annyira fülledten misztikus, mint A Gólem.
Népszerű idézetek




– No, no, ez a mi meghitt honunk, a hold, azért csak kihalt égitest, nemde?
– Nem halott a hold se, arcmása csak a halálnak. A hold, hadd mondjam így, gyűjtőlencse, mely mint egy varázslámpás, ennek az átkozott, kórosan pöffeszkedő égi napnak az életadó sugarait… na jó… fordított hatásúvá teszi, az élők agyából és szívéből mindenféle mágikus képet és képzeletet bűvöl elő, lenne az egész valami elvarázsolt valóság, s hordja a hold, továbbá, a halál mérges folyadékelemét a legkülönbözőbb formákba, csepegtetve vagy elöntve, csírába vagy ággal-boggal kibontva… s folytathatnám. Módfelett különös, nem találja? Hogy az emberek minden csillag közül a holdat szeretik, mégis a legromantikusabb szerelemmel!
Költőik megéneklik dolgait, ezek a látnoknak nevezett, sokszor oly hírhedetten vaksi illetők, sóhajtozva-szemforgatva rajonganak érte, de belesápadnának a gondolatba, ha tudnák – s el is hinnék! – hogy valójában egy kozmikus hulla kering körülöttünk havi renddel évmilliók óta. Való igaz, a kutyák akkor már okosabbak, főleg a feketék, azok fülük-farkuk behúzzák, a holdat csak ugatják.
137-138. oldal A négy holdfivér
Gustav Meyrink: Az órás Válogatott elbeszélések és szatírák Tandori Dezső fordításában




Csak olykor, éjnek évadán, akkor tör rám valami furcsa érzés, efféle: hogy mintha mellemben, „kebelemben” üres tér ásítozna, végtelenül terjengvén keleti, déli, nyugati és északi égtájak felé, mi több, az egésznek a legközepén ott úszik a hold, kitelik tárcsává, korongja ismét fogyatkozik, feketül, vékonyka sarló lesz belőle, és szakaszai megannyiszor a négy úr arcvonásait rajzolják, látom őket, ahogy a kerek kőasztalnál utoljára láttam. S akkor feszülten figyelek, fülelek, hallgatom – csak hogy valami elterelje figyelmemet – a szomszédos rablólovagvárból átszüremlő zajokat, mert bizony ott orgiázik hét fia társaságában a vad festőművész, Kubin, de hajnalhasadásig.
152. oldal, A négy holdfivér (Eri, 2006)
Gustav Meyrink: Az órás Válogatott elbeszélések és szatírák Tandori Dezső fordításában




- És nem kísérteties-e ez a felkelés? E feltámadás, igen! Az, ami a földben rég petróleummá, szénné torzult, korhadott, ami messze már eltűntnek hittünk, a sárkányok vére, zsírja, de őstörténet előtti időkből, íme, megmocorog megint, eleven akarna lenni. Hasas hordókba, üstökben fortyog ez a lé, lesz belőle az úgynevezett „benzin” s ennek megannyi válfaja, fantasztikus új légi szörnyeket táplás, ezek révén tombolja ki magát. benzin és sárkányvér! Ki látna itt még különbséget? Olyan ez már, akár az utolsó ítélet előestéje!
148. oldal A négy holdfivér
Gustav Meyrink: Az órás Válogatott elbeszélések és szatírák Tandori Dezső fordításában




„Hogyan menekülhet az ember a haláltól, már ha az nincs, hogy se nem vár, se nem remél.”
[…]
Amit csak e földön végbeviszünk, az mind újabb várást s reménykedést szül csak; az egész világmindenséget áthatja ez a pestislehelet, az alig született jelenidő folyamatos elhalásáé.
[…]
És azóta van az, hogy létezésemből teljességgel kiiktattam e fogalmakat: „várni”, „remélni”.
[…]
Ezek teljes kiirtásáról [van itt szó]. Gyökerestül. Oda kell sújtani a fejszével! – Belereszketett. – Automatának lenni csak e földön, gépnek! Tetszhalottnak! Ne nyúljon semmi kínálkozó gyümölcsért, ha a legcsekélyebb várakozással is jár leszakítása. Kezét se mozdítsa, minden úgy fog ölébe hullani. Eleinte nyilvánvalóan olyan ez, mint vándorút a vigasztalan sivatagban, s gyakran sokáig is, de hirtelen világosság gyúl s ragyog, s ön mindent szépségesnek lát, igaz valójában érzékel, minden megvan! Akkor nincs többé „fontos”, nincs „nem fontos”, az ön számára akkor többé ilyesmi nincsen. Olyan lesz, mint a sárkányvérrel borított Siegfried, és elmondhatja: kihajózom most az örökélet vizeire, duzzadó vitorlával!
J. H. Obereit és az időpiócák
Gustav Meyrink: Az órás Válogatott elbeszélések és szatírák Tandori Dezső fordításában




Hogyan is szabad bárki lelkét azzal sérteni, hogy ifjúkori könnyelműsködéseinek emlékét a szeme elé tárják, őt effélékkel zaklatnák
77. oldal
Gustav Meyrink: Az órás Válogatott elbeszélések és szatírák Tandori Dezső fordításában




EX NIHILO NIHIL FIT – semmiből nem lesz semmi, emlékezett vissza egy tévedésből szétszagatott latin nyelvkönyv mondására. Nem butaság! Hanem akkor?
83. oldal
Gustav Meyrink: Az órás Válogatott elbeszélések és szatírák Tandori Dezső fordításában




Amit életnek nevezünk: az csak a halál várószobája.
112. oldal
Gustav Meyrink: Az órás Válogatott elbeszélések és szatírák Tandori Dezső fordításában




„Summa Scientia Nihil Scire.”
Az órás
Gustav Meyrink: Az órás Válogatott elbeszélések és szatírák Tandori Dezső fordításában




„Summa Scientia Nihil Scire.” "A végső tudás a mit sem tudás."
Gustav Meyrink: Az órás Válogatott elbeszélések és szatírák Tandori Dezső fordításában
Hasonló könyvek címkék alapján
- Karel Čapek: A repülő ember és más furcsa történetek 92% ·
Összehasonlítás - Ambrose Bierce: Bagoly-folyó 90% ·
Összehasonlítás - Bohumil Hrabal: Őfelsége pincére voltam 90% ·
Összehasonlítás - Karel Čapek: Harc a szalamandrákkal 88% ·
Összehasonlítás - Witold Gombrowicz: Ferdydurke 87% ·
Összehasonlítás - Witold Gombrowicz: Drámák 85% ·
Összehasonlítás - Karel Čapek: Abszolútum-gyár 84% ·
Összehasonlítás - Danilo Kiš: Manzárd ·
Összehasonlítás - Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A félkegyelmű 89% ·
Összehasonlítás - E. T. A. Hoffmann: Murr kandúr életszemlélete 88% ·
Összehasonlítás