A ​boszorkányok ügyvédje 2 csillagozás

Gustav Henningsen: A boszorkányok ügyvédje

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

1609-1614: ​a történelem legnagyobb boszorkánypere a Pireneusok baszkok lakta vidékein. 2000 boszorkányvallomás, 5000 gyanúsított – kisgyerekek, férfiak, nők, papok. Letartóztatások, tömeghisztéria, pánik, lincselések, prédikációs kereszteshadjárat, megdöbbentően életszerű és egybecsengő vallomások az „ördög szektájának” gonosz praktikáiról, szörnyűséges és undok rítusairól, fajtalankodásairól,emberhús-lakomáiról.
– A 45 éves pap és egyházjogász, Alonso de Salazar Frias, a logronói törvényszék harmadinkvizítoraként a per első (és egyben utolsó) autodaféjének előkészítése s nyolchónapos vizitációs útja során – két kollégájával szöges ellentétben – erre a szilárd meggyőződésre jut:
– „Sem boszorkányok, sem megrontottak nem léteztek, amíg nem beszéltek s írtak róluk.” A szkeptikusok álláspontja kemény harcban a spanyol inkvizíció vezető fórumain is felülkerekedik: spanyol földön egy évszázaddal korábban ér véget a boszorkányok – nem az eretnekek! – égetése, mint Európa… (tovább)

>!
Kossuth, Budapest, 1988
354 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630932571 · Fordította: Szuhay-Havas Ervin, Hargitai György

Most olvassa 2

Várólistára tette 13

Kívánságlistára tette 11

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

bfg3>!
Gustav Henningsen: A boszorkányok ügyvédje

Azt hiszem, ezt a könyvet a tanulságával értékelhetem legjobban. Mint szórakoztató mű vagy ismeretterjesztő alkotás nem igazán állja meg a helyét – száraz, tömény és részletes, szerzője szándékának megfelelően szakmai monográfia.
Bennem alapvetően az a kép élt az inkvizícióról, hogy egyfajta ideológiai „rendőrség” volt, amely a különféle eretnekek, boszorkányok történeteit ürügyként használva tartotta fenn az egyház szellemi befolyását és így nagyon is világi hatalmát.
Nos, ha nem is mondom azt a könyv elolvasása után, hogy mindez teljességgel kizárt, legalábbis a boszorkányok esetében úgy tűnik, az áldozatok nem az inkvizíció kipécézett ideológiai ellenfelei, vagy hatalmukat veszélyeztető „szabadgondolkodók”, inkább szűk környezetük áldozatai. És hát mint kiderült, a protestáns felekezetek is előszeretettel égettek boszorkányokat – bár őszintén szólva Szervét Mihály ügye után nem tudom, mi másra számíthattam volna…
A legnagyobb élmény számomra mégis az volt, ahogyan Salazar egyénisége kibontakozik a történet előrehaladtával. Örülök, hogy megismertem: elszánt idealista, kekec szkeptikus, aki nem hajlandó semmit elhinni „csak úgy”, mert „azt mondták”, vagy mert „mindenki tudja” – egyszóval igaz rokon lélek.


Hasonló könyvek címkék alapján

Norman Cohn: Európa démonai
Valerio Evangelisti: Örökké élj, inkvizítor!
Dan Abnett: Malleus
Umberto Eco: A rózsa neve
Celia Rees: Bűbájos Mary
Gabriel García Márquez: A szerelemről és más démonokról
Andrew Lucas McIlroy: Árnyból az angyal
Michael Baigent – Richard Leigh: Az inkvizíció
Tomka Ferenc: Az egyház bűnei?
Havas Károly: Az inkvizició története