Tengerek ​szürke farkasa 89% 12 csillagozás

Ismét megtapasztalhattam, hogy nincsenek véletlenek. Néhány napja nagyon fáztam, amikor mennem kellett valahová, és betévedtem a Népszínház utcai kis könyvesboltba.
Ott vettem a könyvet, és milyen jól tettem.
Amikor Medvém meglátta, végtelenül örült a vásárlásomnak, ő ismerte a történetet.
Annak ellenére, hogy az író, aki egyben az elbeszélő, és nem utolsósorban a főszereplő, német tiszt volt. Ebben az esetben nem a nemzetisége a lényeg, hanem a tette, amelyet embert próbáló bátorsággal vitt véghez, nem elfeledve és nem kihagyva bajtársai hősiességét sem.
Javaslom, aki tudja, olvassa el, hiszen csak tanulni lehet a kitartásából, erőfeszítéseiből és becsületéből.

Megtisztelő, hogy én írhatom az első hozzászólást ehhez a könyvhöz.
6.-os 7.-es forma kölök' lehettem, mikor kezem ügyébe akadt ez a könyv. Lehet a borítója tetszett meg, már nem tudom mi késztetett, hogy elkezdjem olvasni. Ez volt az első könyv amit „szerelemből” kb. egy szuszra végigolvastam. Kb. ezen könyv után mondhatom magam az olvasó társadalom részének.
Ha objektíven szeretném a könyvet megközelíteni, azt mondanám, hogy egy laza tengeralattjárós történet, semmi extrát nem tartalmaz. Viszont a leírás módja olyan jó, hogy olvasatja magát.
Hozzá kell tennem, hogy nem is szeretem a tengereket, nem is tudok még úszni sem, a tengerészet sem vonzott soha (azóta sem), ez a könyv mégis levett a lábamról.
Rövid könyv, hama' túl tudja magát tenni az ember, mindenképp javaslom!

Mivel a szerző elesett a világháborúban, így a könyvben nincs semmi utólagos magyarázkodás, szépítés, miért állt a náci Németország szolgálatába. A könyv maga nem propagálja túl a Hitler szemléletét, mert amikor írták, ez teljesen egyértelmű volt. Egyetértek UfoPapa értékelésével, a könyv olvastatja magát.

A „Halál a tengereken” NDK szovjet propagandakönyv után gondoltam elolvasom a másik oldal propagandakönyvét is, Günther Prien tengeralattjáró-parancsnok életútját bemutató művet. Mind a két könyv a német tengeralattjáró háborúról szól, természetesen egészen más előjellel. Azonban a „Halál a tengereken” szakmai munkának álcázott, egyoldalú, a német birodalmi szemléletet mindenben szapuló, és a szovjeteket magasztaló mű. Pont ezért kérdőjeleződik meg a szakmaisága, és sokszor felmerül az emberben az ott leírt tények valóságtartalmának kétségbe vonása.
Ezzel szemben itt egyből tudjuk, hogy egy elfogult könyvet fogunk olvasni. Nem is várunk mást egy tengeralattjáró-parancsnoktól, amikor a saját tevékenységéről, életéről ír. Ezért ez az életrajzi könyv működik is, szemben a a „Halál a tengereken”-nel.
A könyv kicsit több, mint a felében Prien leírja, hogy jutott el a haditengerészetig. Itt szerintem tökéletesen érezhető, hogyan jutott el Németország oda, hogy a náci párt került hatalomra. Szegénység, munkanélküliség, kilátástalanság, ami tökéletesen illik a „Babylon Berlin” által lefestett képbe. Be kell valljam sokkal kevesebb propagandával találkoztam a könyvnek ebben a szakaszában, mint, amire számítottam.
A mű második felében már a háborús cselekményeket találjuk. Megismerünk egy igazságos, de szigorú parancsnokot, és persze több, a rendszert támogató üzenettel is találkozunk, ami egy náci párttagtól talán nem olyan érthetetlen.
Habár elég rövid, mégis képes érzékeltetni a tengeralattjárón szolgálók életének feszültségét, és természetesen kellően romantikus az úszó koporsókon bemutatott élet, hogy minél több fiatal érezze azt, hogy ide kell jelentkeznie. Aki érdekel a német tengeralattjáró-háború, annak mindenképpen ajánlom ezt a könyvet, itt rögtön tudni fogja mikor „etetik”, ennek ellenére nagyon érdekes és élvezhető.

Állandóan emlékeztetnem kellett magamat olvasás közben, hogy Prien buzgó náci volt. Mert ezt leszámítva még szimpatikus is lett volna.
Értem én, hogy náci propagandakönyvnek készült a mű, de jó lett volna, ha más oldaláról is megismerjük az íróját, nem csak a „dolgos, szorgos, buzgó” Prient. Így nagyon egysíkú az egész, de még így sem mondanám unalmasnak, sőt! Nagyon jó háborús élettörténetet sikerült összehoznia. Tényleg egyedülálló. Kár, hogy a többi katonai parancsnoktól nem rendelt ilyen könyvet a náci propagandagépezet, jó lett volna azokat is elolvasni.

Günther Prien önéletrajzi regénye a tengeralattjáróról elnevezett Tengerek szürke farkasa. Az egyik legsikeresebb parancsnok volt a II. világháborúban. Közel húsz évet mesél el az életéből, hogyan jutott el odáig, hogy Scapa Flow hőse legyen.
Nem tesz fel kérdéseket még önmagának sem a háborúval kapcsolatban, nem érdekes a miért, kinek van igaza, csak teljesítik a parancsot fegyelmezetten. Hihetetlen mennyire kellett bízniuk egymásban, önfeláldozóak voltak és tisztességesek. Igazán szimpatikus az író, hihető, hogy becsületes, jó parancsnok lehetett.

Ma azaz 2018. VII. 13-án azaz Pénteken találtam rá a garázsunkban ! :) Egy izgalmas haditengerészetről szóló regény, amely az író saját tapasztalatai nyomán íródott és még a náci Németországot is kritizálja. Kedvencem ez a regény ! :)

Nagy várakozással vettem a kezembe Günther Prien könyvét. A tengeralattjárós történetek (pláne az igaz történetek) mindig is érdekeltek. És hát kitől olvashatna hitelesebbet az ember, mint az egyik leghíresebb tengeralattjáró parancsnoktól?
Sajnos azonban csak félig-meddig váltotta be a könyv a hozzá fűzött reményeimet. A pozitív oldal: érdekes volt, ahogy Prien leírta a törénetét, a hajóséletet, ahogy végigjárta a ranglétrát hajósinastól a korvettkapitányi rangig. A negatív pedig az,hogy egyrészt van benne kőkemény propaganda (még Prien életében íródott a könyv, amikor már bálványozott hősnek számított, ráadásul még meggyőződéses náci is volt), másrészt ennél még nagyobb baj az, hogy azt hihetné az ember, hogy ha valaki hitelesen le tudja írni a Scapa Flow-ban történteket, akkor az maga a főszereplő, Scapa Flow bikája.
Sajnos nem így történt, bár erről nem biztos,hogy ő,inkább a náci propaganda tehet. A HMS Royal Oak elsüllyesztése nem egészen úgy történt, ahogy le van írva. A valóságban nem kettő, hanem hét torpedót lőttek ki a Royal Oak-ra. Öt nem talált, az akkori torpedók megbízhatatlansága miatt. Ezt nyilván nem akarta reklámozni a propagandaminisztérium.
A másik tévedés az, hogy a második megtorpedózott hajó biztosan nem a HMS Repulse volt, hiszen az addigra már nem tartózkodott a kikitőben. Nagy valószínűséggel a HMS Iron Duke volt, a flotta zászlóshajója.
Hogy mégis miért a Repulse szerepel a könyvben? Dönitz egy 1978-as riportban elmondta, hogy Prien sosem állította azt,hogy a HMS Repulse-t torpedózta meg, sőt, amikor erről kérdezték,határozottan hárított. Valójában a a német parancsnokságtól jött a kinyilatkoztatás,hogy a hajó a Repulse volt.

Günther Prien az egyik legeredményesebb tengeralattjáró ász volt, közel 200 000 burttóregisztertonna, több, mint 30 hajó elsüllyesztésével. A Royal Oak elsüllyesztésért személyesen Hitlertől kapta meg a vaskereszt lovagkeresztjét. Rövid élete vot, 1941. március 7-én, 33 évesen halt meg, az OB-293 nevű konvoj megtámadásakor (az általánosan elfogadott vélekedés szerint a HMS Wolverine küldte a hullámsírba Prien tengeralattjáróját, az U-47-et).
Halálát május 23-ig titokban tartotta a német vezetés – amikor is kénytelenek voltak
elismerni, mivel Churchill parancsára az angolok minden lehetséges csatornán a német hallgatóknak szegezte a kérdést: Hol van Prien?
Ráadásul Prien halálát követően egy héttel Kretschmer fogságba került, egy másik híres ász, Schepke hajója pedig elsüllyedt. Három ászt veszített gyors egymásutánban a német haditengerészet.

Prien eredményei, különösen a Scapa Flow-ban véghezvitt vakmerő akció, mindenképpen elismerésre méltóak. Kiváló katona volt.
Emberként viszont már nem tudom becsülni, különösen,hogy meggyőződéses náci volt. Rendkívül nehéz természetű,szigorú, keménykezű ember volt, a legénysége sem szerette. Volt, hogy egy portya után az emberei harmadát fegyelmi büntetéssel súlytotta. Emberségben is volt hiánya, maga a könyv is leírja az esetet, amikor még a munkaszolgálatosok parancsnokaként kidobott egy amúgy jóravaló,szegény fiút azért,mert sonkát lopott – pedig kiderült,hogy azért tette, mert abból akart pénzt csinálni ahhoz,hogy a beteg anyját támogassa. Hiába kérlelték „néptársai” is, akkor is kirúgta a vétkest.