Vérvörös ​hó 2 csillagozás

Egy német katona emlékirata a keleti frontról
Günter K. Koschorrek: Vérvörös hó

HITELES, ​EMBERI HANGÚ BESZÁMOLÓ A II. VILÁGHÁBORÚ FEHÉR POKLÁRÓL EGY FRONTKATONA TOLLÁBÓL…

Günter K. Koschorrek minden keze ügyébe kerülő papírfecnit eltett, és azokra írta titokban naplóját. Mivel a naplóírás szigorúan tiltott volt, az oldalakat vastag télikabátjának a bélésébe varrva őrizte, majd a ritka szabadságok alatti hazautazásakor adta oda édesanyjának megőrzésre. A naplónak nyoma veszett, csak akkor került elő – és született meg a Vérvörös hó –, amikor negyven évvel később Amerikában találkozott a lányával.

A szerző lelkes újoncként vett részt az alapkiképzésen és nyilvánvaló izgatottsággal került sor első találkozására az ellenséggel az orosz sztyeppén. Leírásában életre kell egysége tagjainak küzdelme a becstelenséggel és a halállal a Sztálingrád utcáin folytatott öldöklő harc zűrzavarában. A Romániában és Olaszországban töltött – a keleti front poklához viszonyítva felüdítő időszakot – kimondottan kedvelte.

A könyv emléket kíván állítani… (tovább)

Eredeti cím: Vergiss die Zeit der Dornen nicht

Eredeti megjelenés éve: 1998

Tartalomjegyzék

>!
Hajja & Fiai, Debrecen, 2018
256 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789637054815 · Fordította: Moczok Péter

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 13


Kiemelt értékelések

>!
Hanging_Moss_9102
Günter K. Koschorrek: Vérvörös hó

Günter K. Koschorrek: Vérvörös hó Egy német katona emlékirata a keleti frontról

Vérvörös hó… drámai cím, akárcsak Günter K. Koschorrek beszámolója. A szerző, egykori német Landser, aki a keleti fronton, Oroszországban szolgálta végig a háborút. Sztálingrád térségében került először bevetésre, a sztálingrádi hadműveletekről a könyv első 80-100 oldala foglalja magában. Koschorrek az egyszerű német katona megtestesítője, korabeli Landser, előbb egy MG-34-es, majd később a félelmetes MG-42-es automata géppuska kezelője volt. Igazi gyilkos fegyver volt…Günti meg is jegyzi, jó pár orosz katonát nyírt ki vele. De társai is szépen hullottak. A keleti fronton bőven aratott a halál, közhely. Rengeteg közeli bajtársa esett el, csoda, hogy Günti túl élte. Az általam nemrég olvasott Elit alakulat veszteségei nem kifejezetten tűnne ki Koschorrek egységének a veszteségi rátájához viszonyítva. Ezért nem is jár se film, sem sorozat! Szerintem egy hónap veszteséglistája magasan verné az Elit alakulat egységének a veszteségeit, pl. Sztálingrád térségében. De hát Güntiék rúgták be az ajtót és nem fordítva. Azonban az a bizonyos korhadt tákolmány csak nem akart összeomlani.
A könyv jó, olvasmányos, de nem kiemelkedő emlékirat. Ezért vontam le egy fél csillagot. Ez a fajta könyv inkább a fanatikusoknak való. Kategóriákkal jobb Hans von Luck emlékirata.
Egyébként jó, hogy megváltoztatták a címlapot, ez a kép a borítón sokkal ütősebb. Olvasván mindkét új Hajja Books hadtörténeti könyvet, a munka eddig kiváló, remek könyveket ad ki ez a kiadó.

>!
Anton_Gorogyeckij P
Günter K. Koschorrek: Vérvörös hó

Günter K. Koschorrek: Vérvörös hó Egy német katona emlékirata a keleti frontról

Kitűnő emlékirat, sokkal érdekesebbre sikerült, mint például Ernst Jünger: Acélzivatarban című, vagy Antti Tuuri: A téli háború című könyve. Nagyon olvasmányos, emellett teljesen átjön a frontkatonák borzalmas sorsa. Van benne megfelelő mennyiségű moralizálás is, ugyanígy az ellenséget sem démonizálja. Ami kicsi negatívum, hogy a térképeken a jelmagyarázat nem igazán segít az eligazodásban. De örüljünk, hogy egyáltalán vannak, plusz fényképből is van néhány.


Népszerű idézetek

>!
Anton_Gorogyeckij P

Ha az ember hozzám hasonlóan eltölt bizonyos időt a fronton, már nem a Führerért, a népért és a szülőföldért harcol, ezek az eszmények rég feledésbe merültek, de a nemzetiszocializmust és a hasonló politikai témákat sem hozza már szóba senki. Beszélgetéseink alapján egyértelmű, hogy harcunk elsődleges célja életben maradni, illetve segíteni bajtársainknak a túlélésben.

201-202. oldal (Hajja és fiai, 2018)

Günter K. Koschorrek: Vérvörös hó Egy német katona emlékirata a keleti frontról

>!
Anton_Gorogyeckij P

Az ember ilyenkor nem tehet semmit – de tényleg semmit. Az egyetlen lehetőség talán az lehet, hogy kimegy és elszalad. De hová? A megoldás egyetlen előnye, hogy a halál így gyorsabban elragad. Az isten szerelmére, a hadijelentésekben ezek folyton „büszke, sikeres német előrenyomulásról” beszélnek, de itt, Sztálingrádnál én ebből semmit sem tapasztalok. Az egyetlen, amit tudok, hogy úgy lapulunk ezek között a romok között, mint kushadó patkányok, és harcolunk az életünkért. De mi mást tehetnénk az orosz fölény mellett?

38. oldal (Hajja és fiai, 2018)

Günter K. Koschorrek: Vérvörös hó Egy német katona emlékirata a keleti frontról

>!
Anton_Gorogyeckij P

A románok visszatérhetnek korábbi hadállásaikba, miközben azon tűnődünk, vajon a tisztjeik hogyan indulhatnak bevetésre kiöltözve, élére vasalt uniformisban, mintha díszszemlén lennének. Amikor alkalmam nyílik beszélgetni egy németül jól tudó, a Bánságból származó román katonával, megtudom, hogy a tisztjeik éjszakánként gyakran otthagyják a posztjukat, hogy bekocsikázzanak Jászvásárra nőkkel szórakozni. Ebben a fegyelmezetlen hozzáállásban látjuk az egyik okát annak, hogy a románok minden nagyobb támadásnál otthagyják a lövészárkokat és megfutamodnak. Bizonyára sajátos kapcsolat van a tisztek és a közlegények között, ami alighanem a szolgai alárendeltséghez hasonlatos. Gyakran láttam, hogy a tisztek felpofozzák a katonáikat vagy beléjük rúgnak (mellesleg hasonló viselkedést a magyaroknál is tapasztaltam). Egyszer mikor románok melletti hadállásokban voltunk Jászvásárnál, hallottuk mögülünk a tisztek orgiájának zajait, pedig a legelső lövészárkokat foglaltuk el. Részben csínytevésből, részben mert dühítettek minket, kilőttünk néhány jelzőrakétát és fényjelző lövedéket, a hanghatás kedvéért pedig elhajítottunk néhány kézigránátot. Majd' megszakadtunk a nevetéstől, amikor félrészegen, félpucéran rohangálni kezdtek.

194-195. oldal (Hajja és fiai, 2018)

Günter K. Koschorrek: Vérvörös hó Egy német katona emlékirata a keleti frontról

>!
Anton_Gorogyeckij P

A tejszerű ködfüggöny felénk közeledik, sőt egyre sűrűbbnek tűnik. Az irányzékon át felfigyelek valamire, ami egy görnyedt emberalak körvonalának látszik, hátán katonai zsákkal vagy valami effélével. Célba veszem, és legalább egy kilométerről leadok rá egy rövid sorozatot. A hatás olyan lenyűgöző, hogy mindannyian nevetésben törünk ki. Iván bizonyára füstgránátokat hozott, és a „ködöt” is ezek okozhatták. Amint lőni kezdek, sűrű, fehér füst kezd dőlni a zsákjából. A fickó ahelyett, hogy megszabadulna tőle, cikkcakkban elszalad, mintha üldöznék. Végül a zsákjában lévő összes füstgránát felrobban, az orosz úgy néz ki, mintha rakéta hajtaná.

214-215. oldal (Hajja és fiai, 2018)

Günter K. Koschorrek: Vérvörös hó Egy német katona emlékirata a keleti frontról

>!
Anton_Gorogyeckij P

Július 20. Merényletet kíséreltek meg Hitler ellen, melynek okáról senki nem tud semmit. Magas rangú tisztek összeesküvésről suttognak, akiket várhatóan ki fognak végezni. Meglepődve értesülünk arról is, hogy mostantól a szokásos szalutálás helyett karlendítéssel kell köszönnünk, ahogy tudtunkkal az SS-nél teszik. De a parancs az parancs. Nem hinném, hogy az újfajta köszöntés kicsit is erősítené a bajtársiasság szellemét. Ellenkezőleg, azon tűnődünk, miből gondolják, hogy erősíteni kell a kapcsolatot a közkatonák és a párt nagykutyái között. Különben is, ők front mögötti lógósok, és majd megtaláljuk a módját, hogy kezelésbe vegyük őket. Állítólag a törzskarokhoz is politikai tiszteket rendelnek, akiknek jobban meg kell ismertetniük velünk, frontkatonákkal a nemzetiszocialista eszméket. Teljes nonszensz! Mintha ez segítene a túlélésben! Hál' istennek sosem találkoztam személyesen ezzel a típussal. Egyébként sem hinném, hogy van vér a pucájukban csatlakozni hozzánk a lövészárkokban.

216-217. oldal (Hajja és fiai, 2018)

Günter K. Koschorrek: Vérvörös hó Egy német katona emlékirata a keleti frontról

>!
Anton_Gorogyeckij P

Milyen türelmetlenül vártunk a lehetőséget, hogy végre harcolhassunk a fronton! Most, pontosan három hét harc után már senki sem beszél hősiességről és lelkesedésről, ellenkezőleg, egyetlen kívánságunk, hogy élve kerüljünk ki ebből a halálos csapdából. Ez nem az a háború, mint aminek elképzeltük, és amiről annyit beszélgettünk. Katonák vagyunk, tudjuk, hogy a háborúban akár meg is halhatunk. De tapasztalatok nélkül beszélni róla olyan, mint egy égő házról beszélni úgy, hogy nem vagyunk a lángok közt. Mi napokon át bent voltunk a tűzben, éreztük a perzselő forróságát, és sok bajtársunkat elvesztettük.

86. oldal (Hajja és fiai, 2018)

Günter K. Koschorrek: Vérvörös hó Egy német katona emlékirata a keleti frontról

>!
Anton_Gorogyeckij P

Az egyik tizedest szintén hadbíróság elé állítják, mert állítólag szándékosan hagyta, hogy mindkét lábfeje lefagyjon. Mielőtt elvitték a katonaorvoshoz, elmesélte, hogy egy orosz támadás után úgy menekült meg, hogy halottnak tettette magát. Hogy az ellenség ne vegye észre, az egész éjszakát egy hótorlaszban töltötte. Amikor a másnap reggeli ellentámadás során egy harcegység kimentette, lábai már jégtömbbé voltak fagyva. Balszerencséjére ebből az egységből senki sem ismerte őt.

96. oldal (Hajja és fiai, 2018)

Günter K. Koschorrek: Vérvörös hó Egy német katona emlékirata a keleti frontról

>!
Anton_Gorogyeckij P

– A jó ég tudja, hogy ismerheti ki magát az ember ezen a pusztaságon, főleg éjszaka – morogja hitetlenkedve. – Minden teljesen egyforma: a halál fehér leple.

160. oldal (Hajja és fiai, 2018)

Günter K. Koschorrek: Vérvörös hó Egy német katona emlékirata a keleti frontról

>!
Anton_Gorogyeckij P

Bosszú és megtorlás! Megszólalt a revansra ösztönző belső hang harsonája! Minden hadvezér ilyennek szeretné látni a katonáit. Irgalmat nem ismerő emberekkel lehet csatákat nyerni, akiknek a szíve gyűlölettel és bosszúszomjjal van tele. Ilyenkor a legegyszerűbb katona is hírnévre tehet szert. A félelem gyűlöletbe és haragba csap át, büntetni szeretne. Ily módon a katona késztetést érez a harc folytatására – még a kitüntetéseket viselő háborús hősök is. De a hősöknek életben kell maradniuk, hogy a többiek lássák az érdemrendjüket, és inspirálni kell a gyengébbeket. Épp ezért a hősök – például Josef Spittka, legalábbis a bajtársai szerint – pusztulása pótolhatatlan veszteséget jelent, a háború teljességének viszonylatában azonban csak porszemnek számítanak.

178. oldal (Hajja és fiai, 2018)

Günter K. Koschorrek: Vérvörös hó Egy német katona emlékirata a keleti frontról

>!
Anton_Gorogyeckij P

Az „eltűnt” szó reményt ébreszt a családokban, de az orosz frontot megjárt katonák fabatkát sem adnak ezért a reményért. Az ellenségben annyi gyűlölet halmozódott fel, hogy a fogságukba került katonáknak esélyük sincs a túlélésre, ennek reménye úgy foszlik szét, mint pára a tavaszi napsütésben.

219. oldal (Hajja és fiai, 2018)

Günter K. Koschorrek: Vérvörös hó Egy német katona emlékirata a keleti frontról


Hasonló könyvek címkék alapján

Hans von Luck: Páncélosparancsnok
Otto Skorzeny: Kommandós vállalkozásaim
Otto Carius: Tigrisek a sárban
Adolf Galland: 104 légigyőzelmem
Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat
Will Fowler: Kurszk
Hans-Ulrich Rudel: Stuka pilóta
Kurt Meyer: Gránátosok
Erwin Rommel: Gyalogság előre!
Eugene B. Sledge: Pokol a Csendes-óceánon