"A Költészet és valóság cím magában rejti a valóság kérdéses voltát is. A költészet a valóság kontrolljának eszköze. Ez előtt a dilemma előtt álltam én is, amikor, legyőzve ellenállásomat, úgy döntöttem, elég öreg vagyok már hozzá, hogy visszatekintsek, és könyvet írjak fiatal éveimről. Ebbe a könyvbe azonban bele kellett írnom azt is, hogy mennyire bizalmatlan vagyok tulajdon emlékezetemmel szemben. Az emlékezet hajlamos átrendezni, kicsinosítani a dolgokat, megszépíteni a valóságot, az egymással párhuzamosan zajló, de egymásnak ellentmondó eseményeket úgy rendezni, hogy azok kerek, jól elbeszélhető folyamattá álljanak össze. Le akartam írni ezeket a kétes valóságtartalmú folyamatokat, egyszersmind azt a csábítást is, amelyet ezek jelentenek. „A másik nagy kérdés az volt, hogy mettől meddig terjedjen az az időtartam, amelyet le kell írnom. Gyerekkorom végétől – a gyerekkort szinte teljesen kihagytam, harminckilenctől írtam meg, amikor a háború kitört Danzigban, és a családom… (tovább)
Hagymahántás közben 20 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2006
Enciklopédia 1
Kedvencelte 1
Most olvassa 2
Várólistára tette 13
Kívánságlistára tette 10
Kiemelt értékelések
nem is tudom hanyadán állok ezzel a könyvvel….. nehéz megemésztenem…. merthogy önéletrajz, s úgy mond el magáról információt, hogy mond is valamit, meg nem is. a lényeget persze elmondja, de valahogy a sok kérdéssel, amellyel megtűzdeli a visszaemlékezést, kételyt támaszt bennem, olvasóban – akkor most vajon így volt-e vagy épp az ellenkezője? előszeretettel hivatkozik az emlékezetre, amely egy „pletykafészek”, mely anekdotákkal (116.oldal), hézagokkal szolgál (187.oldal), vagy mint a hagyma aprítás „elhomályosítja a tekintetet” (312.oldal). ez így igaz is, s volt egy olyan érzésem a háborúban való részvétele kapcsán, hogy ez a tekintet elhomályosodás nem annyira önkéntelen, talán van benne egy kis önkényes tendencia is – persze elég súlyos dolog is ez, még ha tizenéves is valaki. igaz nem is mentegeti magát a fiatalságával ezt el kell ismernem, tehát egyrészről bátorság bevallani, másrészt viszont picit mégicsak elkendőzöttnek érzem….. merthát a hadifogság napjaira mintha világosabban emlékezne. ő maga el is ismeri, hogy a borostyán sokkal igazabban őrzi meg az elmúlt dolgokat, mégis inkább ragaszkodik a hagymahántás tekintet elhomályosító műveletéhez.
egyebekben azért nem mondhatnám, hogy kíméli magát… minden hibájával, linkségével együtt őszintén bemutatja kamaszléte „éhségeit”, iskolákból való eltanácsolásait, útkeresését, vándorlásait.
a fentebb említett hiányosságoktól függetlenül jó könyv, főleg miután túlléptünk a háború időszakán. érdekes a német nép oldaláról (is) látni ezeket a dolgokat, most is bebizonyosodik, hogy mindig, minden nép számára -legyen az háborút indító, vagy háborút elszenvedő – a háború csakis veszteségeket hozhat: csonka családokat, kitelepítéseket, otthontalanná válásokat, éhínséget, nélkülözést…
„Kézenfekvő a hasonlóág: Goethe Eckermann unszolására megírta a Költészet és valóságot. Ez a könyv az Ön Költészet és valósága?
A Költészet és valóság cím magában rejti a valóság kérdéses voltát is. A költészet a valóság kontrolljának eszköze. Ez előtt a dilemma előtt álltam én is, amikor, legyőzve ellenállásomat, úgy döntöttem, elég öreg vagyok már hozzá, hogy visszatekintsek, és könyvet írjak fiatal éveimről. Ebbe a könyvbe azonban bele kellett írnom azt is, hogy mennyire bizalmatlan vagyok tulajdon emlékezetemmel szemben. Az emlékezet hajlamos átrendezni, kicsinosítani a dolgokat, megszépíteni a valóságot, az egymással párhuzamosan zajló, de egymásnak ellentmondó eseményeket úgy rendezni, hogy azok kerek, jól elbeszélhető folyamattá álljanak össze. Le akartam írni ezeket a kétes valóságtartalmú folyamatokat, egyszersmind azt a csábítást is, amelyek ezek jelentenek. …A másik nagy kérdés az volt, hogy mettől meddig terjedjen az az időtartam, amelyet le kell írnom. Gyerekkorom végétől – a gyerekkort szinte teljesen kihagytam – harminckilenctől írtam meg, amikor a háború kitört Danzigban, és a családom életébe is beleszólt, és véget vetett a gyerekkoromnak. Leírom, hogyan nőttem fel, és hogyan formálta és deformálta a nemzetiszocializmus zárt rendszere a gondolkodásomat, hogyan hittem egészen 1945-ig a végső győzelemben, ami nem magyarázható kizárólag a butaságommal.” (részlet egy interjúból)
Ez egy kivételesen jól sikerült fülszöveg, nem is nagyon kell hozzátenni semmit. Grass lehántja a hagyma és az emlékezet rétegeit és leírja, mit talál az egyes héjak alatt. Amire emlékszik. Hogy ez igaz vagy sem, nem is olyan lényeges. Nem makulátlan önéletrajzot akar írni, hanem az emlékezés anatómiáját. Az utólagos szégyent, amiatt, hogy nem tett fel kérdéseket, hogy senkinek a szájából nem hangzott el egy „miért” amikor kasub nagybátyját kivégezték a németek és a család megszakította a kapcsolatot az anyai rokonsággal, amikor mindenki szó nélkül vetette alá magát a Párt parancsainak, amikor ismerté váltak a koncentrációs táborokban elkövetett rémtettek. Őszinte – legalábbis annak látszó – emlékirat, akkor is, ha Grass szándékosan igyekszik távolságot tartani akkori önmagától. („a nevemet viselő fiú”, „fiú, aki szemmel láthatóan én voltam”)
Az emlékezés nem is igazán helytálló kifejezés ebben az esetben, ez inkább rekonstrukció, a gyermekkori (és a 20, 30, 40, 50 éves) önmaga újjáépítése. Minden emléke megkérdőjelezhető, mind mellett ott áll egy verzió. Csak kérdések vannak: mennyire lehetett tisztában a barna kaland a szennyességével, mikor morzsolódtak szét az ideálok, mikor váltak bizonyossággá a sejtések? Van-e kollektív bűnösség, és a válhattak-e a németek a háború után kollektív bűnösökből kollektív áldozatokká? A háború áldozataivá, ami a németek számára nem ért véget a fegyverletétellel?
Nehéz kérdések ezek, és időnként Grass is nehezen birkózik meg velük, ettől kissé döcögős lesz a könyv, de azért jó és fontos. Az ötvenes évekről, és művészeti tanulmányairól szóló rész viszont nyugodtan kihagyható.
Népszerű idézetek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Konrád György: Elutazás és hazatérés 95% ·
Összehasonlítás - Robert Graves: Isten hozzád, Anglia! 93% ·
Összehasonlítás - Jacques Lusseyran: Az élet ma kezdődik ·
Összehasonlítás - Moszab Hasszán Juszef – Ron Brackin: A Hamasz fia 91% ·
Összehasonlítás - Heather Morris: Történetek a reményről 93% ·
Összehasonlítás - David Goggins: Nincs hatalmad felettem 96% ·
Összehasonlítás - Nyerges Attila – S. Tóth János: Egy ismerős arc 89% ·
Összehasonlítás - L. Péterfi Csaba: Pécsi Ildikó – Úgy, ahogy volt ·
Összehasonlítás - Hillary Rodham Clinton: Élő történelem 89% ·
Összehasonlítás - Perczel Zita: A Meseautó magányos utasa ·
Összehasonlítás