A ​bádogdob (Danzig-trilógia 1.) 161 csillagozás

Günter Grass: A bádogdob Günter Grass: A bádogdob Günter Grass: A bádogdob Günter Grass: A bádogdob Günter Grass: A bádogdob Günter Grass: A bádogdob

Günter ​Grass a második világháború után induló német írónemzedéknek talán legnagyobb hatású, életművéért 1999-ben Nobel-díjjal is kitüntetett alakja. Ismert szobrász és költő volt már, mikor 1959-ben A bádogdob-bal, első regényével jelentkezett. Azon nyomban hatalmas hazai botrányt és világsikert aratott vele – az eltelt ötven év pedig megpecsételte, hogy klasszikus műve a 20. század európai irodalmának. Volker Schlöndorff 1979-ben cannes-i nagydíjjal jutalmazott filmet forgatott belőle. A főhős, Oskar Matzerath törpe figurája a vászonról is meghódította az értő közönséget. Oskar elhatározza, hogy nem nő tovább, bádogdobjával és fülsiketítő, poharakat és hatalmas ablakokat ezer szilánkra zúzó sikításával szegül a nemszeretem világ ellen, felejthetetlen torzításból, vadul, groteszkül, szuggesztíven ábrázolva egy egész korszak, egy egész generáció életérzését. Grass szellemi küzdőtársát alkotta meg benne, hogy felhívja a figyelmet a szülőföldjén, Gdanskban – Danzigban – és környékén… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1959

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Horizont könyvek Kriterion · Magvető Világkönyvtár Magvető

>!
Európa, Budapest, 2016
738 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634052043 · Fordította: Szíjgyártó László
>!
Európa, Budapest, 2010
836 oldal · ISBN: 9789630788939 · Fordította: Szíjgyártó László
>!
Európa, Budapest, 2004
840 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630777924

5 további kiadás


Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Oskar Matzerath


Kedvencelte 57

Most olvassa 22

Várólistára tette 198

Kívánságlistára tette 70

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

SteelCurtain >!
Günter Grass: A bádogdob

Leltár egy skizofrén világról egy olyan ember szemszögéből, kit ez a világ elmebetegnek tart. Oskar háromévesen elhatározza, hogy többé nem hajlandó nőni. Származása éppoly bizonytalan, mint a világ, melyet a két apaaspiráns valamelyikének hathatós közreműködésének eredményeként jelenlétével megtisztel. Oskar kicsi és kiszolgáltatott. De Oskar tisztában van hatalmával is, melyet üvegrepesztő sikítása jelent. Nem nehéz erről Hitler őrjöngő “szónoklataira” asszociálni, legalábbis könnyebb, mint egy habcsókos tavaszi délutánra. Oskar nem egy közkedvelt figura. Kevés barátja akad, a legjobb mégis a bádogdob, melyen minden gondolatát ütemekben teszi közhírré. Nem ösztönlény, minden lépését alaposan megfontolja. Kevés ember vált ki belőle érzelmeket, többnyire mindenkit hűvösen kezel. Összességében nem túl kellemes figura. Története mégis szenzációsan jó lett. Finom iróniával áttört mérnöki pontosság, és olyan áradó mesélőkedv, amit a huszadik század második felében általában csak a legkiválóbb latin-amerikai szerzőknél tapasztaltam. Ettől persze még nem kell ráragasztani a mágikus realizmus címkét.

Zsuzsi_Marta P>!
Günter Grass: A bádogdob

Meghatározó élményt nyújtott számomra ez a regény, amellyel Günter Grass 1959-ben debütált, első regényeként, Németországban botrányt, azon kívül világsikert aratva. Nem véletlenül!
Habár az első mondatától kezdve magával ragadott, elvarázsolt, mégis nehéz olvasmánynak tartom, s nem a terjedelme, a 700 oldal miatt, hanem a sokfelé elágazó, idő- és térbeli ugrásokkal spékelt cselekménye miatt. Emellett a folyamatos átváltások E/1 személyből E/3 személybe kezdetben nehézkessé, később már megszokottá váltak.

A regény főszereplője Oskar Matzerath egy elmegyógyintézet lakójaként idézi fel gyermekkorát, újraéli a múltat, mintegy kapaszkodót keresve a jelen egysíkúsága, eseménytelensége ellen, amit még Bruno, az ápoló törődő és tevékeny jelenléte sem tud kompenzálni.
Oskar fizikai fejlődése 3 éves korában – saját szándékából – megállt, a születésnapjára kapott bádogbob nem csupán kedvenc játékává, hanem meghatározó társává, az események előidézőjévé, kísérőjévé, a fiú folyamatosan jelenlévő barátjává vált. Oskar élénk, pontos megfigyelő, a körülötte élők személyét és az eseményeket illetően egyaránt.
A regény több, külön címmel ellátott fejezetre tagozódik. Kiemelném a groteszk emlékképei révén megjelenő, kibontakozó fasizmust ("Hit, remény, szeretet" c. fejezet), a négy kandúr történetén ("akik közül az egyiket Bismarcknak hívták", és Meyn, az SA embere) keresztül. Legintenzívebb és legfontosabb fejezetnek tartom a regényben, valamint annak ábrázolását, milyen veszteséget is jelentett Oskar számára a II. világháború: megfosztotta kedves játékkereskedőjétől, akit elhurcoltak, s akitől rendszeresen beszerezték újabb és újabb bádogdobját.
A mű egyszerre groteszk és cinikus. Oskar dobolásával, sikításával, amellyel üveget képes széttörni, szétrobbantani protestál a világ ellen, a történelem ellen, az őt körölvevő felnőttek – számára – gyakran érthetetlen, felháborító, megbotránkoztató viselkedése ellen.
30 éves lett Oskar, a kérdés nyitva marad, mi is lesz vele, mivé válik. Mint ahogy többször is utalnak rá, ebben a korban Jézus tanítványokat gyűjtött maga köré……. Mazerath – Názáret Én ezt a párhuzamot véltem felfedezni ebben, talán nem véletlen az író névválasztása.
És úgy érzem, valahol mindannyian Oskarok vagyunk bádogdobbal a kezünkben, amit gyakran megszólaltatunk mi magunk is.
Egy igazi remekmű, mely felejthetetlen olvasmányélményt hagy maga után bennem, és mély tiszteletet az író iránt. Kiváló regény!

„Mit mondjak még? Villanykörték alatt születtem, hároméves koromtól szántszándékkal nem nőttem tovább, dobot kaptam ajándékba, üveget énekeltem szét, vaníliát szagoltam, templomokban köhögtem, jóllakattam Luziet, hangyákat néztem, elhatároztam, hogy tovább növök, eltemettem a dobot. Nyugatra utaztam, Keletet elvesztettem, kitanultam a kőfaragómesterséget és modellt álltam, ismét elkezdtem dobolni, meglátogattam a betont, pénzt kerestem és őriztem ujjat, elajándékoztam az ujjat és kacagva megszöktem, mozgólépcsőztem, letartóztattak, elítéltek, elmegyógyintézetbe szállítottak, nemsokára szabadon engedtek, ma ünneplem harmincadik születésnapomat, és még mindig félek a szurkos boszorkánytól – Ámen.” (688.oldal)

Banditaa P>!
Günter Grass: A bádogdob

Ha lenne egy piros-fehér bádogdobom, én biztos a világot járnám és azt dobolnám rajta, hogy mindenki olvassa el ezt a könyvet.

Francesco>!
Günter Grass: A bádogdob

Oscarka, mint Adolf Hitler gyerek alteregója, szereti ha rá irányul a figyelem. Üvegrepesztő sikolyával és őrjítő dobolásával lebénítja, megszuggerálja hallgatóságát, így ő is aktív részese lesz a 30-as, 40-es évek germán káoszelméletének.Günther Grass nagyszabású vállalkozása világsikerrel zárult,köszönhetően az író groteszk humorának, eleven és vérbő stílusának. A több mint 700 oldalas regényt nem egy archív, fekete-fehér kópiaként, hanem színes, élettel teli moziként élvezhetjük. Oscar a „kisdobos”, a filmvásznon is üt rendesen,ezért csendes őrültnek semmiképpen nem nevezhető…

Zero>!
Günter Grass: A bádogdob

Döbbenetes.
Azt hiszem, egy ember életében a két mancsunkon megszámolható alkalommal jön szembe ilyesmi.
Mármint persze, olvasunk folyton, közepes, egész jó, akár kiváló köteteket, de tényleg nagyon kevés az olyan, ami, rám legalábbis, ilyen hatást tesz.
Minden kegyetlensége, pikareszk, groteszk különcsége, gyomorforgató naturalizmusa, szinte harapható cinizmusa ellenére, vagy éppen azok miatt érződik a szerző emberiség iránt érzett féltő aggodalma, ahogy békaperspektívából, Oskar szemszögéből láttatja a halványan csillanó humánumot ebben az egyre embertelenebbé váló világban.
Nem találok szavakat, túl van ez már a „jón” meg a „rosszon”, meg egyéb, gyarló ember alkotta üres fogalmakon, olyan szintű irodalmi és szellemi nívót képvisel, hogy egyszerűen nem lehet (és nem is szabad!) figyelmen kívül hagyni.
Növessz gyomrot, mert ezt el kell olvasni és kész.

Zizzer>!
Günter Grass: A bádogdob

Magamhoz képest sokáig olvastam, de ez mit sem von le a könyv élvezetéből, értékéből, jelentőségéről. Egyhuzamban olvasva tömény, megfelelő adagokban lenyűgöző. A naturalisztikus leírások zseniálisak, ahol az író akarta, ott forgott a gyomrom.
Nem is tudok most mit írni erről a műről, egyszerűen el kell olvasni.

Kovács_Cintia_2>!
Günter Grass: A bádogdob

Nem könnyű értékelni ezt a párszáz oldalas, de mégis lebilincselő katyvaszt.
Elsőként leszögezném, hogy én az vagyok, aki a Black Sabbath (és összes többi) koncerten végigüvöltöztem a dobszólókat kb így: „hagyd már abba, zenét akarok”
Szóval az agyam nem bírta feldolgozni hogy csak dobolással ekkora eredményeket lehetne elérni. De egyébként sem nyert meg magának Oszkárka. Azonnal eszembe jutott egy ismerősöm bölcs tanítása: „óvakodj az alacsony emberekről”. Örülök, hogy sem rokonom sem ismerősöm a gyerek, mert bizony kapott volna tőlem olyan testvéri pofonokat, hogy a dob adta volna a másikat…
DE, valahogy mégsem untam, mégsem akartam abbahagyni, csak gyorsan elolvasni. Csodás, de nem túl mélységes és bonyodalmas bepillantást kaptam a történelemnek ebből a részéből, és ez tetszett.

emotive>!
Günter Grass: A bádogdob

Az elején úgy olvastam, mint valami szokványos biográfiát, ahhoz hasonlított. A közepén úgy olvastam, mint egy történelmi regényt. És a végét? Az volt a legfurcsább. Mesekönyv? Egy elmebeteg torzképeinek lenyomata? Társadalomkritika?
Talán mindegyik és talán egyik sem. Hiába volt abszurd, hiába volt helyenként szürrealista, mégis megfogott. Nem tudom, hogy kinek mi is a szurkos boszorkány, Oskarnak talán a bűntudat? Vagy a sátáni énje, akit mindig emleget? Ki tudja.
Mindenesetre:

" Fekete volt régen is, szurokfekete.
Hátulról ijesztgetett. S most is fekete,
Mikor szemből közelít. Szurkos a banya.
Fekete a köpenye, szava s aranya.
A gyerek – ha énekel – nem azt fújja már,
Hol a szurkos boszorkány? Szája erre áll:
Itt a szurkos boszorkány? Itt-van-ám!"

korkata>!
Günter Grass: A bádogdob

Nem szerettem a kis törpét, a gonoszságát. A regény azonban elnyerte tetszésem. Érdekes az elbeszélés módja. A szerző a karaktereket nagyon jól kidolgozta. A történéseket részletesen, életszerűen leírja.


Népszerű idézetek

Zizzer>!

A rossz könyvek is könyvek, ennélfogva szentek.

117. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv
5 hozzászólás
Mafia I>!

Hát igen: egy elmegyógyintézet lakója vagyok és ápolóm állandóan figyel, szinte le sem veszi rólam a szemét; ugyanis van az ajtón egy kémlelőlyuk, ápolóm szeme meg az a barna fajta, amelyik nem tud átlátni rajtam, a kék szeműn.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: Oskar Matzerath
Zizzer>!

[…] Közben minden lépésnél az volt az érzésem, utánad néz, minden szent utánad néz, Péter, akit fejjel lefelé, meg András is, akit megdöntött keresztre szögeztek föl – ezért nevezik ezt a keresztet András-keresztnek. Ezenkívül van görög kereszt is a római vagy passziókereszt mellett. Szőtteseken, könyvekben, képeken kettős kereszt, mankós kereszt és kálváriakereszt is látható. Talpas keresztet, kampós keresztet és lóherekeresztet is láttam már domborműveken. Szép a villás kereszt, kívánatos a máltai kereszt, tiltott a horogkereszt, de Gaulle keresztje, a lotharingiai kereszt, Szent Antal keresztjének nevezik a tengeri csatákban: ez egy áthúzott T, láncon lóg a füles kereszt, a csúnya latrok keresztje, apostoli a pápai kereszt, az orosz keresztet Lázár-keresztnek is nevezik. Aztán van még a Vöröskereszt. Az antialkoholisták keresztje a Kék Kék kereszt. A Sárga Kereszt mérget jelent, a kereszthuzat nem jó, a keresztes pókok felfalják egymást, a kereszteződéseknél keresztezem az utakat, van keresztbe-hosszába, keresztkérdés, a keresztrejtvény azt mondja, fejts meg. Fájt a keresztcsontom, sarkon fordultam, ott hagytam a keresztet, hátat fordítottam a kereszten függő atlétának is, megkockáztatva, hogy elgáncsol, mert Szűz Máriához közeledtem, aki jobb térdén tartotta a gyermek Jézust.

188. oldal

Kapcsolódó szócikkek: horogkereszt · máltai kereszt
1 hozzászólás
Zizzer>!

Nem szándékozom túl sokáig a kis Keresztelőnél időzni, aki bal keze mutatóujjával a kis Jézusra mutatott, mintha éppen ki akarna számolni: „Én, te ő, mi, ti ők…” Anélkül, hogy én is beszállnék a kiszámolósdiba, nem kerülgetem a forró kását, hanem leszögezem: Jézus pont olyan, mint én! Az ikertestvérem lehetett volna. Pont olyan termete volt, mint nekem, és a locsolója is pont olyan, mint az enyém, amelyet akkoriban még kizárólag locsolónak használtam.

189. oldal

ZolB>!

Láttak már hátulról tribünt? Szeretném javasolni, hogy mindenkinek mutassanak meg hátulról is egy tribünt, mielőtt előtte összegyűjtenék őket. Mert ha valaki alaposan megnéz hátulról egy tribünt, attól kezdve immúnis lesz bármiféle varázslattal szemben, amely így vagy úgy a tribünön történik. Ugyanezt lehetne elmondani a templomok oltárainak hátulnézetéről is; de ez más lapra tartozik.

141-142

Mafia I>!

Ha léteznek angyalok, biztos, hogy olyanok, mint Vittlar: hosszúak, karcsúak, élénkek, törékenyek, s előbb ölelnek meg egy meddő lámpaoszlopot, mint egy engedékeny, szerelemre éhes lányt.

797. oldal, Európa, 2010

Zizzer>!

Amennyiben egyszer a pokolra jutunk, a legválogatottabb kínok egyike az lenne, ha az ember meztelenül egy szobába zárnák korának bekeretezett fényképeivel. Gyorsan egy kis pátoszt: íme, az embert, pillanatfelvételek, gyorsfényképek, útlevélfényképek között! Íme, az ember, villanófényben, íme, az ember, amint büszkén kihúzva magát egyenesen áll a pisai ferde torony mellett, íme, az ember, akit bedugnak egy fülkébe, és meg kell világítani a jobb fülét, hogy megfelelő legyen az útlevélkép! És – erre pátosszal: lehet, hogy ez a pokol is elviselhetőbb lenne, mivel a legrútabb képeket nem vennék fel, csak álmodnánk, vagy ha felvennék is, nem hívnák elő.

60. oldal

Mafia I>!

Torkos, őszinte és bigott. Sápadt, többnyire utazásokról álmodik, rendszertelenül menstruál, lusta, szeret szenvedni és beszélni róla, nincs fantáziája, passzív, csak várja, hogy történjék valami, meghallgatja az embert, helyeslően bólint, összefonja a karját, beszéd közben lesüti a szemét, ha szólnak hozzá, kerekre nyitja, a szeme világosszürke, a pupillája közelében barna…

806. oldal, Európa, 2010

Adrienn_ka P>!

Azért ivott, mert alapos ember volt, aki szeretett mindennek a mélyére nézni, így a pohárnak is.


A sorozat következő kötete

Danzig-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Erdős László: A Szeverjáncz-legenda
Kerékgyártó István: Trüffel Milán
Jiří Šotola: Nyársra húzva
Anatole France: A Lúdláb Királynő
Heinrich von Kleist: Kohlhaas Mihály
Victor Hugo: A nyomorultak
Ivo Andrić: Vihar a völgy felett
Jorge Semprún: A nagy utazás
Tanja Kinkel: A bábjátékosok
Isaac Bashevis Singer: A sátán Gorajban