A ​bádogdob (Danzig-trilógia 1.) 118 csillagozás

Günter Grass: A bádogdob Günter Grass: A bádogdob Günter Grass: A bádogdob Günter Grass: A bádogdob Günter Grass: A bádogdob Günter Grass: A bádogdob

Günter ​Grass a második világháború után induló német írónemzedéknek talán legnagyobb hatású, életművéért 1999-ben Nobel-díjjal is kitüntetett alakja. Ismert szobrász és költő volt már, mikor 1959-ben A bádogdob-bal, első regényével jelentkezett. Azon nyomban hatalmas hazai botrányt és világsikert aratott vele – az eltelt ötven év pedig megpecsételte, hogy klasszikus műve a 20. század európai irodalmának. Volker Schlöndorff 1979-ben cannes-i nagydíjjal jutalmazott filmet forgatott belőle. A főhős, Oskar Matzerath törpe figurája a vászonról is meghódította az értő közönséget. Oskar elhatározza, hogy nem nő tovább, bádogdobjával és fülsiketítő, poharakat és hatalmas ablakokat ezer szilánkra zúzó sikításával szegül a nemszeretem világ ellen, felejthetetlen torzításból, vadul, groteszkül, szuggesztíven ábrázolva egy egész korszak, egy egész generáció életérzését. Grass szellemi küzdőtársát alkotta meg benne, hogy felhívja a figyelmet a szülőföldjén, Gdanskban – Danzigban – és környékén… (tovább)

Eredeti mű: Günter Grass: Die Blechtrommel

Eredeti megjelenés éve: 1959

>!
Európa, Budapest, 2016
744 oldal · ISBN: 9634052043 · Fordította: Szíjgyártó László
>!
Európa, Budapest, 2010
836 oldal · ISBN: 9789630788939 · Fordította: Szíjgyártó László
>!
Európa, Budapest, 2004
840 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630777924

4 további kiadás


Kedvencelte 53

Most olvassa 23

Várólistára tette 169

Kívánságlistára tette 56

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
Banditaa P
Günter Grass: A bádogdob

Ha lenne egy piros-fehér bádogdobom, én biztos a világot járnám és azt dobolnám rajta, hogy mindenki olvassa el ezt a könyvet.

>!
Francesco
Günter Grass: A bádogdob

Oscarka, mint Adolf Hitler gyerek alteregója, szereti ha rá irányul a figyelem. Üvegrepesztő sikolyával és őrjítő dobolásával lebénítja, megszuggerálja hallgatóságát, így ő is aktív részese lesz a 30-as, 40-es évek germán káoszelméletének.Günther Grass nagyszabású vállalkozása világsikerrel zárult,köszönhetően az író groteszk humorának, eleven és vérbő stílusának. A több mint 700 oldalas regényt nem egy archív, fekete-fehér kópiaként, hanem színes, élettel teli moziként élvezhetjük. Oscar a „kisdobos”, a filmvásznon is üt rendesen,ezért csendes őrültnek semmiképpen nem nevezhető…

>!
Kovács_Cintia_2 P
Günter Grass: A bádogdob

Nem könnyű értékelni ezt a párszáz oldalas, de mégis lebilincselő katyvaszt.
Elsőként leszögezném, hogy én az vagyok, aki a Black Sabbath (és összes többi) koncerten végigüvöltöztem a dobszólókat kb így: „hagyd már abba, zenét akarok”
Szóval az agyam nem bírta feldolgozni hogy csak dobolással ekkora eredményeket lehetne elérni. De egyébként sem nyert meg magának Oszkárka. Azonnal eszembe jutott egy ismerősöm bölcs tanítása: „óvakodj az alacsony emberekről”. Örülök, hogy sem rokonom sem ismerősöm a gyerek, mert bizony kapott volna tőlem olyan testvéri pofonokat, hogy a dob adta volna a másikat…
DE, valahogy mégsem untam, mégsem akartam abbahagyni, csak gyorsan elolvasni. Csodás, de nem túl mélységes és bonyodalmas bepillantást kaptam a történelemnek ebből a részéből, és ez tetszett.

>!
Zizzer
Günter Grass: A bádogdob

Magamhoz képest sokáig olvastam, de ez mit sem von le a könyv élvezetéből, értékéből, jelentőségéről. Egyhuzamban olvasva tömény, megfelelő adagokban lenyűgöző. A naturalisztikus leírások zseniálisak, ahol az író akarta, ott forgott a gyomrom.
Nem is tudok most mit írni erről a műről, egyszerűen el kell olvasni.

>!
Zero
Günter Grass: A bádogdob

Döbbenetes.
Azt hiszem, egy ember életében a két mancsunkon megszámolható alkalommal jön szembe ilyesmi.
Mármint persze, olvasunk folyton, közepes, egész jó, akár kiváló köteteket, de tényleg nagyon kevés az olyan, ami, rám legalábbis, ilyen hatást tesz.
Minden kegyetlensége, pikareszk, groteszk különcsége, gyomorforgató naturalizmusa, szinte harapható cinizmusa ellenére, vagy éppen azok miatt érződik a szerző emberiség iránt érzett féltő aggodalma, ahogy békaperspektívából, Oskar szemszögéből láttatja a halványan csillanó humánumot ebben az egyre embertelenebbé váló világban.
Nem találok szavakat, túl van ez már a „jón” meg a „rosszon”, meg egyéb, gyarló ember alkotta üres fogalmakon, olyan szintű irodalmi és szellemi nívót képvisel, hogy egyszerűen nem lehet (és nem is szabad!) figyelmen kívül hagyni.
Növessz gyomrot, mert ezt el kell olvasni és kész.

>!
emotive
Günter Grass: A bádogdob

Az elején úgy olvastam, mint valami szokványos biográfiát, ahhoz hasonlított. A közepén úgy olvastam, mint egy történelmi regényt. És a végét? Az volt a legfurcsább. Mesekönyv? Egy elmebeteg torzképeinek lenyomata? Társadalomkritika?
Talán mindegyik és talán egyik sem. Hiába volt abszurd, hiába volt helyenként szürrealista, mégis megfogott. Nem tudom, hogy kinek mi is a szurkos boszorkány, Oskarnak talán a bűntudat? Vagy a sátáni énje, akit mindig emleget? Ki tudja.
Mindenesetre:

" Fekete volt régen is, szurokfekete.
Hátulról ijesztgetett. S most is fekete,
Mikor szemből közelít. Szurkos a banya.
Fekete a köpenye, szava s aranya.
A gyerek – ha énekel – nem azt fújja már,
Hol a szurkos boszorkány? Szája erre áll:
Itt a szurkos boszorkány? Itt-van-ám!"

>!
korkata
Günter Grass: A bádogdob

Nem szerettem a kis törpét, a gonoszságát. A regény azonban elnyerte tetszésem. Érdekes az elbeszélés módja. A szerző a karaktereket nagyon jól kidolgozta. A történéseket részletesen, életszerűen leírja.

>!
Padme
Günter Grass: A bádogdob

Vajon az ember a szürrealitásba menekül a traumatikus élmények elől, vagy pedig ezek az élmények már eleve önmagukban is olyan szürreálisak, hogy lehetetlen volna másképpen szólni róluk, mint úgy, hogy a valósággal azonosítjuk őket? Grassnál tökélyre fejlesztett archetípusok vannak, de a jungi (pszichológiai) megközelítés helyett az eredeti, görög értelemben vett mitologikus archetípusokra gondolok. Olyan zárt és egyedi ez a világ, olyan sajátosan groteszk atmoszférája van, hogy joggal tart igényt a mitológiával való párhuzamra.
Tetszik, hogy Grass nem törődik a vallással, a szeméremmel, az egyezményes normákkal – úgy általában az ún. „erkölcsi jóérzéssel”, és hogy ezek az ellentmondásos, komikus és mégis mélyen szánnivaló sorsok a zavaros szellemi közeg és a visszás politikai tendenciák közepette is bemutatnak valamit, ami a személyes szokásokon, rögeszméken, vágyakon, bűnökön jócskán túlmutat. Ez a könyv nem puszta biográfia, az biztos. Bennem fel sem merült az egyes alakokkal való azonosulás kérdése (miért kéne pl. egy pedofil zöldségessel azonosulni?), inkább az gondolkoztatott el, hogy még egy ilyen torz világban is van valami emberi, valami nagyon szép, így aztán olvasás közben egyfelől remekül szórakoztam, de végig kísért egyfajta megmagyarázhatatlan melankólia is. Az élményt ahhoz tudnám hasonlítani, amit Szkrjabin zenei struktúrái váltanak ki: folyamatában tömény és kimerítő, de szünetek beiktatásával, kisebb egységekben extázis.

>!
macskako
Günter Grass: A bádogdob

Őrült realizmus!
Én nem tudom mi volt ez de nagyon tetszett.

>!
BeeBee
Günter Grass: A bádogdob

A történet teljesen magával ragadott, annyira, hogy ezt is egyik kedvenc könyvemnek nevezem ezentúl. Szürreális, groteszk, naturalista elemek olyan egyensúlya van a műben, ami nagyon kedvemre való.


Népszerű idézetek

>!
Zizzer

A rossz könyvek is könyvek, ennélfogva szentek.

117. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv
5 hozzászólás
>!
Mafia I

Hát igen: egy elmegyógyintézet lakója vagyok és ápolóm állandóan figyel, szinte le sem veszi rólam a szemét; ugyanis van az ajtón egy kémlelőlyuk, ápolóm szeme meg az a barna fajta, amelyik nem tud átlátni rajtam, a kék szeműn.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: Oskar Matzerath
>!
Zizzer

[…] Közben minden lépésnél az volt az érzésem, utánad néz, minden szent utánad néz, Péter, akit fejjel lefelé, meg András is, akit megdöntött keresztre szögeztek föl – ezért nevezik ezt a keresztet András-keresztnek. Ezenkívül van görög kereszt is a római vagy passziókereszt mellett. Szőtteseken, könyvekben, képeken kettős kereszt, mankós kereszt és kálváriakereszt is látható. Talpas keresztet, kampós keresztet és lóherekeresztet is láttam már domborműveken. Szép a villás kereszt, kívánatos a máltai kereszt, tiltott a horogkereszt, de Gaulle keresztje, a lotharingiai kereszt, Szent Antal keresztjének nevezik a tengeri csatákban: ez egy áthúzott T, láncon lóg a füles kereszt, a csúnya latrok keresztje, apostoli a pápai kereszt, az orosz keresztet Lázár-keresztnek is nevezik. Aztán van még a Vöröskereszt. Az antialkoholisták keresztje a Kék Kék kereszt. A Sárga Kereszt mérget jelent, a kereszthuzat nem jó, a keresztes pókok felfalják egymást, a kereszteződéseknél keresztezem az utakat, van keresztbe-hosszába, keresztkérdés, a keresztrejtvény azt mondja, fejts meg. Fájt a keresztcsontom, sarkon fordultam, ott hagytam a keresztet, hátat fordítottam a kereszten függő atlétának is, megkockáztatva, hogy elgáncsol, mert Szűz Máriához közeledtem, aki jobb térdén tartotta a gyermek Jézust.

188. oldal

1 hozzászólás
>!
Zizzer

Nem szándékozom túl sokáig a kis Keresztelőnél időzni, aki bal keze mutatóujjával a kis Jézusra mutatott, mintha éppen ki akarna számolni: „Én, te ő, mi, ti ők…” Anélkül, hogy én is beszállnék a kiszámolósdiba, nem kerülgetem a forró kását, hanem leszögezem: Jézus pont olyan, mint én! Az ikertestvérem lehetett volna. Pont olyan termete volt, mint nekem, és a locsolója is pont olyan, mint az enyém, amelyet akkoriban még kizárólag locsolónak használtam.

189. oldal

>!
Mafia I

Ha léteznek angyalok, biztos, hogy olyanok, mint Vittlar: hosszúak, karcsúak, élénkek, törékenyek, s előbb ölelnek meg egy meddő lámpaoszlopot, mint egy engedékeny, szerelemre éhes lányt.

797. oldal, Európa, 2010

>!
Zizzer

Amennyiben egyszer a pokolra jutunk, a legválogatottabb kínok egyike az lenne, ha az ember meztelenül egy szobába zárnák korának bekeretezett fényképeivel. Gyorsan egy kis pátoszt: íme, az embert, pillanatfelvételek, gyorsfényképek, útlevélfényképek között! Íme, az ember, villanófényben, íme, az ember, amint büszkén kihúzva magát egyenesen áll a pisai ferde torony mellett, íme, az ember, akit bedugnak egy fülkébe, és meg kell világítani a jobb fülét, hogy megfelelő legyen az útlevélkép! És – erre pátosszal: lehet, hogy ez a pokol is elviselhetőbb lenne, mivel a legrútabb képeket nem vennék fel, csak álmodnánk, vagy ha felvennék is, nem hívnák elő.

60. oldal

>!
Mafia I

Torkos, őszinte és bigott. Sápadt, többnyire utazásokról álmodik, rendszertelenül menstruál, lusta, szeret szenvedni és beszélni róla, nincs fantáziája, passzív, csak várja, hogy történjék valami, meghallgatja az embert, helyeslően bólint, összefonja a karját, beszéd közben lesüti a szemét, ha szólnak hozzá, kerekre nyitja, a szeme világosszürke, a pupillája közelében barna…

806. oldal, Európa, 2010

>!
Adrienn_ka

Azért ivott, mert alapos ember volt, aki szeretett mindennek a mélyére nézni, így a pohárnak is.

>!
Adrienn_ka

Mindig csak egy gnómot látott bennem. Ha módja lett volna rá, szívesen megszabadult volna a gnómtól. De nem tehette meg, mert a gyerekek, még a gnómok is, be vannak írva az ember papírjaiba, és nem lehet egyszerűen eltenni őket láb alól.

>!
Mafia I

– …én most látok először tengert! Nagyon nagy!
Tagadhatatlanul az volt. Ennél megfelelőbb jelzőt mindmáig nem sikerült találnom a tengerre.

771. oldal, Európa, 2010


A sorozat következő kötete

Danzig-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Oskar Matzerath


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Erdős László: A Szeverjáncz-legenda
Kerékgyártó István: Trüffel Milán
Charles de Coster: Thyl Ulenspiegel
Anatole France: A Lúdláb Királynő
Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?
Ernest Hemingway: Akiért a harang szól
Victor Hugo: A nyomorultak
Lev Tolsztoj: Háború és béke
Ivo Andrić: Vihar a völgy felett
Alessandro Manzoni: A jegyesek