Lány ​a hűtőszekrényben (Varg Veum 4.) 15 csillagozás

Gunnar Staalesen: Lány a hűtőszekrényben

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Samuelsenné aggódik a fiáért. Arne, aki egy északi-tengeri úszó olajfúró tornyon dolgozik, mindig értesíteni szokta anyját, amint visszatér a szárazföldre. Ezúttal az értesítés elmaradt.
Varg Veum magándetektív Bergenből Stavengerbe utazik, ebbe az olajból meggazdagodott, amerikanizálódott Babilonba, amelyben egymás tőszomszédságában áll imaház és bordély, modern betonkolosszus és vaskori vityilló.
Veum felkeresi az eltűnt fiú stavangeri lakását, amelyet – példás rendben talál. Arne szállásadónőjének – úgy általában – nem volt oka panaszra: lakója, ifjú létére, sohasem vitt fel nőket. Mígnem egyik éjjel újdonsült ismerőseivel nagy murit csapott, s másnapra – nyoma veszett.
Detektívünk átvizsgálja a bérleményt, de nem talál semmi gyanúsat. Amikor a következő alkalommal is ellátogat Arne lakásába, már alaposabban körülnéz.
Újra semmi, de aztán kinyitja a hűtőszekrényt…

Eredeti cím: Kvinnen i kjøleskapet

Eredeti megjelenés éve: 1981

>!
Európa, Budapest, 1989
226 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630749394 · Fordította: Miszoglád Gábor

Enciklopédia 3


Most olvassa 1

Várólistára tette 13

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

>!
Bla I
Gunnar Staalesen: Lány a hűtőszekrényben

Akárki akármit mond is, ez bizony egy néhány órás szórakoztató jó kis krimi. Megvan a hangulata is, s a nyomozó karaktere is szimpatikus. Nem sejthető előre a történet körvonalai kibontakozása után a megoldás, mely bizony jelentős fordulatot ad a vége felé…
Szóval nekem tetszett, s az olaj miatt meggazdagodott és amerikanizálódó Stavangerről, erről a norvég kisvárosról is kap az olvasó egy esőben-hóban elmosódó társadalomrajzot, valamint a skandináv krimik sajátos jellemzőjeként a nyomozó magánélete is terítéken van. Olvasnék még Varg Veum nyomozó eseteiről, de magyarul ez az egyetlen megjelent mű…Kellemes kikapcsolódás.

1 hozzászólás
>!
csgabi MP
Gunnar Staalesen: Lány a hűtőszekrényben

Nem volt véletlen, hogy majd' egy hónapig tartott elolvasni ezt a nem éppen hosszú regényt: a történet eleje számomra nagyon unalmasan-lassan csörgedezett a könyv kb. első harmadában. Olvastam már lassú könyveket, de ez az elején kínszenvedés volt. Ezután felpörögtek az események, és már élvezetesebb volt az olvasás. Fokozta a várakozás izgalmát az is, hogy csak kb. a 90. oldalon „jött szembe” a holttest, ami kicsit fárasztó egy kevesebb, mint 230 oldalas könyvnél.

Nagyon nyomasztó légköre volt a kisvárosnak és az ott élő embereknek, valószínűleg nem véletlenül – én sem vidámkodnék egy ilyen helyen.
A történet nagyjából a felétől nem volt rossz, de volt már a kezemben a sorozatból ennél sokkal jobb krimi is. Korabeli skandináv krimi – hát volt hova fejlődni innen. Zavaró volt, hogy a detektív mintha végig egy helyben topogna.
Volt egy pont, ahol felrémlett a megoldás (nem, nem volt leírva, csak hirtelen gondolat-fénysugár volt ez a számomra ebben a sötét északi légkörben), és aztán – legnagyobb meglepetésemre – igazam lett. Ez derült ki az utolsó 30 oldalon. Hát… sokat kellett várni rá.

Nem volt ez rossz könyv, de nyilván egy több, mint 30 éves bűnügyi történetről van szó, tehát nem várható, hogy olyan legyen, mint egy mai krimi. Csak hát az eleje… :-D Az ne lett volna ennyire lassú. :-)

5 hozzászólás
>!
Csabi P
Gunnar Staalesen: Lány a hűtőszekrényben

Ha az ember olcsón akar skandináv krimihez jutni manapság, akkor a könyvtár mellett van egy másik megoldás is: az antikváriumokban fellelhetők ’90 előtti kiadások is, persze nem a mai sztárszerzőktől, de az ínyencek rámennek ezekre is. Staalesen könyve is ilyen, ’89-ben adták ki, igaz, se előzménye, se folytatása azóta itthon. Pedig ez egy sikeres sorozatnak tűnik Norvégiában, 1977-ben indult (jelen kötet a 4. a sorban), és az eddig utolsó, 20. darabot 2014.-ben adták ki. Ráadásul a könyvek jó részét meg is filmesítették (az egyik trailerét láttam a youtube-on, az éppen Magyarországon játszódott). A sorozat főszereplője Varg Veum magánnyomozó.

Nekem csak ez az egy mintavételezési lehetőségem volt a sorozatról, és az kiábrándító. Habár azt írtam, skandináv krimi, de ez a jelző erre a könyvre csak a helyszín miatt igaz, amúgy ez egy igazi amerikai krimi. Pontosabban annak halavány koppintása. A könyvben el is hangzik Philip Marlowe neve, és vannak is rá jelek, hogy a szerző őt tekintené Veum előképnek, de az összehasonlítás felér egy becsületsértéssel. Staalesen megpróbál vicces lenni, de nem megy neki, jó, ha negyven oldalanként ül egy poénja, a többi kínos mellélövés. Veum kemény is próbálna lenni, no de könyörgöm, egy kemény szituáció után, amikor a halál torkából szabadulnak, a nője vállán sírja ki magát! Szánalmas egy figura, na és a nyomozás!
Az eset nem túl bonyolult, egy anya megbízza Veumot, hogy keresse meg a fiát, aki nem jelentkezett már pár napja. Veum elmegy Stavangerbe, keresgél, nem találja. Aztán, egy izgalmasan felépített jelenetben megtalálja a hullát a hűtőszekrényben. Ja, hogy ez a könyv címe is, upsz, le lett lőve a poén. Veum tovább keresgél (nyomozásnak azért nem nevezném), csetlés-botlásának eredményeként a végén a gyilkosok szinte önmagukat leplezik le. Ennyi. Egyetlen nyomozati lépést tesz, felhívja egy barátnőjét, aki véletlenül a központi nyilvántartóban dolgozik, és megtud tőle valamit, ami gyakorlatilag megoldja az ügyet, plusz egy leselkedés egy ablakon.
Szánalmasan vékony sztori, sok üresjárattal (220 oldal!), ráadásul a szerző íráskészsége is alapszintű, különösen a romantikus jeleneteknél. Nem mondom, a fordítás is méltó az eredetihez, de az mindent nem magyarázhat meg. Olyan bénaságok vannak benne, hogy a fal adja a másikat, pl. spoiler Ilyen bénaságokkal van tele a sztori, és a szereplők szövege is nevetséges.
Az egyetlen pozitívuma a könyvnek, hogy 1980 novemberében játszódik, egy olyan időszakban, amikor Norvégia hatalmas átalakuláson megy keresztül az olaj miatt, ebbe kapunk némi betekintést, de ezért kár elolvasni a könyvet.

>!
gybarbii
Gunnar Staalesen: Lány a hűtőszekrényben

Teljesen véletlenül találtam rá a könyvtárunk raktárában, amikor pakoltam vissza a könyveket, és végül is a cím miatt döntöttem úgy, hogy hazaviszem. Korábban sem a szerzőről, sem a könyvről nem hallottam még…
Nekem az elején egy kicsit lassan indult be, pár oldalt és részt kihagytam volna, vagy az eseményeket gyorsítottam volna fel… :) De érdekes és jó kis krimi volt, fordulatokban és holttestekben gazdag. A gyilkosság indítékán mondjuk eléggé meglepődtem…

>!
Kovaxka P
Gunnar Staalesen: Lány a hűtőszekrényben

Elkapott a retrófíling, keresgéltem még a polcon. Egy olyan skandináv krimit leltem, ami tulajdonképpen nem is az. Inkább hardboiled akar lenni, de az egyébként szerethető magánnyomozó főhős nem elég kemény hozzá. Fásult rendőröket így csak nyomokban tartalmaz, viszont az olajkitermelés következtében amerikanizálódó Stavangerből annál többet, ami nagyon érdekes. A sztori elég kiszámítható, de azért szerethető. Nekem nem volt vele gondom, de erősen elfogult vagyok.

>!
Bélabá P
Gunnar Staalesen: Lány a hűtőszekrényben

Jó krimi volt. Egy kis skandináv hangulat a nyolcvanas évekből. Tetszettek a karakterek és a környezet leírások. A vége is váratlanul sült el, ahogy egy jó krimihez illik.

>!
Kasztana
Gunnar Staalesen: Lány a hűtőszekrényben

Igazi kis retro krimi volt. A címe ragadott meg az antikváriumban. A nyolcvanas évekre jellemző finom megfogalmazásokkal és körülírasokkal. Semmi bonyolult cselekmény, magánnyomozó, rossz fiúk, szerelmi szál és egy csavar a végén. Szívesen olvasnék az írótól még, de sajnos csak ez az egy regénye jelent meg magyarul.

>!
Katherine_Grey
Gunnar Staalesen: Lány a hűtőszekrényben

Íme egy skandináv krimi (norvég), ami nincs divatban. Érdekes helyszínek, egy igazi, kemény magánnyomozó, megdöbbentő rejtély, kellemes stílus: jó!

>!
Rooxy
Gunnar Staalesen: Lány a hűtőszekrényben

Nem mondhatnám, hogy elnyerte a tetszésemet. A történet nem lett volna rossz, de sajnos a kivitelezés már nem sikerült valami jól…
Bővebben: http://ilovebooks.blogger.hu/2017/01/28/gunnar-staalese…

>!
tominho68
Gunnar Staalesen: Lány a hűtőszekrényben

Ez egy „tetszett könyv” lett, még akkor is, ha viszonylag hamar ki lehetett bogozni a szálakat, és csak az volt a kérdés, hogy a nyomizó hogyan talál rá a helyes útra. Számomra az igazi meglepetést azok a hasonlatok jelentették, amelyek egyikénél- másikánál nehezen álltam meg nyerítés nélkül az olvasást (lásd mindenféle pingvinek). Azt pedig már megszoktam, hogy ezek a könyvek rendszerint részletes útileírásokat is tartalmaznak, azt feltételezve, hogy fél életemet valamelyik skaindináv nagyvárosban éltem le (ilyen „gata”, olyan híd, amolyan sziget vagy tó).


Népszerű idézetek

>!
Csabi P

Az asszony, aki ajtót nyitott, hatvanas évei elején járt. Haja a tövénél barna, másutt szőkésbarna volt, szinte mértani szabályosságú apródfrizurára nyírva. Arcát ráncok barázdálták. Szája kicsi volt és feszes, álla előreugró, akár egy apró síugró sánc.

5. oldal

1 hozzászólás
>!
gybarbii

Nem volt okom rá, hogy kétségbe vonjam a szavait. Részeg emberek és taxisofőrök mindig igazat mondanak.

52. oldal

1 hozzászólás
>!
Csabi P

Tíz éve vagyok özvegyember. A feleségem épp a megfelelő pillanatban halt meg: amikor kezdett kifogyni belőlem a szusz. Azóta nem hódolok az érzéki örömöknek; más jó is akad az életben.

60. oldal

1 hozzászólás
>!
gybarbii

– Egy Bertelsen nevűt nem ismersz véletlenül?
– Bertelsen, Bertelsen… Vérbeli bürokrata. Makacsul ragaszkodik a paragrafusokhoz. Még jó napot is három példányban és pecséttel ellátva kíván.

108. oldal

>!
Csabi P

Amikor leszáll a sötétség, előbújnak a bohócok. Amikor az emberek szépen letelepednek a tévéjük elé, akkor bújnak elő rejtekhelyükről a bohócok, könnyű léptekkel eljönnek az utcádba, felsietnek annak a háznak a lépcsőjén, amelyben laksz, beosonnak a bejárati ajtón, felmennek az emeletre. Csöngetnek nálad, s amikor ajtót nyitsz, egy bohóc áll odakint, a nyakadba ugrik, és csókolózni kezdtek.

23. oldal

1 hozzászólás
>!
Csabi P

– Hát, például nagyon nem örülnénk neki, ha egyesek fognák magukat, és ripsz-ropsz szabotázsakciócskákat indítanának az olajberendezéseink ellen. Kereken kimondva: azok, akik túlságosan is szívükön viselik a palesztinai arabok ügyét, nemigen számíthatnak munkára a kinti fúrótornyoknál. Legalábbis addig nem, amíg nekem beleszólásom van a dolgokba. És olyan fickók sem, akik az alvilággal tartanak fenn kapcsolatot, meg a narkósok, a megrögzött alkoholisták, a neurotikusok és a homokosok sem… no dice, man.

49. oldal

>!
Bélabá P

– Ahogy Groucho Marx szokta mondani… sohasem felejtek el egyetlen arcot sem, de a te kedvedért hajlandó vagyok kivételt tenni.

181. oldal

>!
gybarbii

Sofőröm ahhoz a szűkszavú embertípushoz tartozott, amelyik szinte egész testével rágörnyed a kormányra, mintha valami titkolnivalója lenne az utasa előtt.

41. oldal

>!
Bélabá P

A stavangeri rendőrkapitányság stratégiailag kitűnő helyen van: vele szemben, az utca túloldalán templom, termelői borkimérés és diszkó sorakozik egymás mellett, megadva a léleknek, ami a léleké, és a testnek, ami a testé; a rendőrség pedig kényelmesen szemmel tarthatta az általános emberi igények kielégítőit és kielégítettjeit.

145. oldal

>!
gybarbii

Lent a rakparton nagyobb közönség gyűlt össze. Két berúgott fiatal táncolt egymás körül, nehézkes mozdulatokkal hadonászva, mint ahogyan a medvék csapkodnak a felbőszült méhek felé.

63. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Jo Nesbø: Hóember
Jo Nesbø: Fejvadászok
Karin Fossum: Az Ördög tartja a gyertyát
Jo Nesbø: A fiú
Jørn Lier Horst – Hans Jørgen Sandnes: Zivatarfelhő akció
Sven Elvestad: A hajnali vendég
Anne Holt: 1222
Olav Duun: Tetemrehívás
Sven Elvestadt: Krag felügyelő bravúros nyomozásai
Jo Nesbø: Vér a havon