Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Lány a hűtőszekrényben (Varg Veum 4.) 23 csillagozás
Samuelsenné aggódik a fiáért. Arne, aki egy északi-tengeri úszó olajfúró tornyon dolgozik, mindig értesíteni szokta anyját, amint visszatér a szárazföldre. Ezúttal az értesítés elmaradt.
Varg Veum magándetektív Bergenből Stavengerbe utazik, ebbe az olajból meggazdagodott, amerikanizálódott Babilonba, amelyben egymás tőszomszédságában áll imaház és bordély, modern betonkolosszus és vaskori vityilló.
Veum felkeresi az eltűnt fiú stavangeri lakását, amelyet – példás rendben talál. Arne szállásadónőjének – úgy általában – nem volt oka panaszra: lakója, ifjú létére, sohasem vitt fel nőket. Mígnem egyik éjjel újdonsült ismerőseivel nagy murit csapott, s másnapra – nyoma veszett.
Detektívünk átvizsgálja a bérleményt, de nem talál semmi gyanúsat. Amikor a következő alkalommal is ellátogat Arne lakásába, már alaposabban körülnéz.
Újra semmi, de aztán kinyitja a hűtőszekrényt…
Eredeti cím: Kvinnen i kjøleskapet
Eredeti megjelenés éve: 1981
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Fekete Könyvek Európa
Enciklopédia 3
Várólistára tette 19
Kívánságlistára tette 4
Kiemelt értékelések
Akárki akármit mond is, ez bizony egy néhány órás szórakoztató jó kis krimi. Megvan a hangulata is, s a nyomozó karaktere is szimpatikus. Nem sejthető előre a történet körvonalai kibontakozása után a megoldás, mely bizony jelentős fordulatot ad a vége felé…
Szóval nekem tetszett, s az olaj miatt meggazdagodott és amerikanizálódó Stavangerről, erről a norvég kisvárosról is kap az olvasó egy esőben-hóban elmosódó társadalomrajzot, valamint a skandináv krimik sajátos jellemzőjeként a nyomozó magánélete is terítéken van. Olvasnék még Varg Veum nyomozó eseteiről, de magyarul ez az egyetlen megjelent mű…Kellemes kikapcsolódás.
Nem volt véletlen, hogy majd' egy hónapig tartott elolvasni ezt a nem éppen hosszú regényt: a történet eleje számomra nagyon unalmasan-lassan csörgedezett a könyv kb. első harmadában. Olvastam már lassú könyveket, de ez az elején kínszenvedés volt. Ezután felpörögtek az események, és már élvezetesebb volt az olvasás. Fokozta a várakozás izgalmát az is, hogy csak kb. a 90. oldalon „jött szembe” a holttest, ami kicsit fárasztó egy kevesebb, mint 230 oldalas könyvnél.
Nagyon nyomasztó légköre volt a kisvárosnak és az ott élő embereknek, valószínűleg nem véletlenül – én sem vidámkodnék egy ilyen helyen.
A történet nagyjából a felétől nem volt rossz, de volt már a kezemben a sorozatból ennél sokkal jobb krimi is. Korabeli skandináv krimi – hát volt hova fejlődni innen. Zavaró volt, hogy a detektív mintha végig egy helyben topogna.
Volt egy pont, ahol felrémlett a megoldás (nem, nem volt leírva, csak hirtelen gondolat-fénysugár volt ez a számomra ebben a sötét északi légkörben), és aztán – legnagyobb meglepetésemre – igazam lett. Ez derült ki az utolsó 30 oldalon. Hát… sokat kellett várni rá.
Nem volt ez rossz könyv, de nyilván egy több, mint 30 éves bűnügyi történetről van szó, tehát nem várható, hogy olyan legyen, mint egy mai krimi. Csak hát az eleje… :-D Az ne lett volna ennyire lassú. :-)
Teljesen véletlenül találtam rá a könyvtárunk raktárában, amikor pakoltam vissza a könyveket, és végül is a cím miatt döntöttem úgy, hogy hazaviszem. Korábban sem a szerzőről, sem a könyvről nem hallottam még…
Nekem az elején egy kicsit lassan indult be, pár oldalt és részt kihagytam volna, vagy az eseményeket gyorsítottam volna fel… :) De érdekes és jó kis krimi volt, fordulatokban és holttestekben gazdag. A gyilkosság indítékán mondjuk eléggé meglepődtem…
Elkapott a retrófíling, keresgéltem még a polcon. Egy olyan skandináv krimit leltem, ami tulajdonképpen nem is az. Inkább hardboiled akar lenni, de az egyébként szerethető magánnyomozó főhős nem elég kemény hozzá. Fásult rendőröket így csak nyomokban tartalmaz, viszont az olajkitermelés következtében amerikanizálódó Stavangerből annál többet, ami nagyon érdekes. A sztori elég kiszámítható, de azért szerethető. Nekem nem volt vele gondom, de erősen elfogult vagyok.
Igazi kis retro krimi volt. A címe ragadott meg az antikváriumban. A nyolcvanas évekre jellemző finom megfogalmazásokkal és körülírasokkal. Semmi bonyolult cselekmény, magánnyomozó, rossz fiúk, szerelmi szál és egy csavar a végén. Szívesen olvasnék az írótól még, de sajnos csak ez az egy regénye jelent meg magyarul.
Íme egy skandináv krimi (norvég), ami nincs divatban. Érdekes helyszínek, egy igazi, kemény magánnyomozó, megdöbbentő rejtély, kellemes stílus: jó!
Novemberben játszódik a történet: egy hideg, szeles, borongós hónapban, ahol szintén ilyen nyomasztó körülmények között rátalál a nyomozónk egy lányra a hűtőszekrényben.
Izgalmasak voltak a fordulatok, az indíték, mozgalmas volt sok helyen és pár helyen megmosolyogtam Veum lazaságát, egyszerű humorát.
A végét nem nagyon tudtam lenyelni egyhamar, amikor Varg szembesült a két veszteségével. Valahogy jobban kattogott ezen az eszem, mint magán a gyilkosságon. Olyan szomorú, borongós érzés kerített hatalmába erre gondolva, mint maga a novemberi időjárás.
Ez egy egész jó kis krimi a ’80-as évekből. A szerző állandó detektívje, Varg Veum nyomoz benne. érdekes, hogy az író számtalan könyvet megjelentetett ezzel a kopóval, de Magyarországon csak ez, a sorrendben 4. történet jelent meg. Varg Veum karaktere erősen hajaz Philp Marlowéra, Raymond Chandler állandó hősére. Aki esetleg nem venné észre, annak a kedvéért a detektív neve említésre is kerül a könyvben. Mivel Marlow egyik nagy kedvencem, akiről sajnálatosan keveset írt Chandler, szívesen olvasnék még Varg Veum könyveket, bár Staalesen azért nem üti meg Chandler szintjét,.
Ez egy „tetszett könyv” lett, még akkor is, ha viszonylag hamar ki lehetett bogozni a szálakat, és csak az volt a kérdés, hogy a nyomizó hogyan talál rá a helyes útra. Számomra az igazi meglepetést azok a hasonlatok jelentették, amelyek egyikénél- másikánál nehezen álltam meg nyerítés nélkül az olvasást (lásd mindenféle pingvinek). Azt pedig már megszoktam, hogy ezek a könyvek rendszerint részletes útileírásokat is tartalmaznak, azt feltételezve, hogy fél életemet valamelyik skaindináv nagyvárosban éltem le (ilyen „gata”, olyan híd, amolyan sziget vagy tó).
Népszerű idézetek
Az asszony, aki ajtót nyitott, hatvanas évei elején járt. Haja a tövénél barna, másutt szőkésbarna volt, szinte mértani szabályosságú apródfrizurára nyírva. Arcát ráncok barázdálták. Szája kicsi volt és feszes, álla előreugró, akár egy apró síugró sánc.
5. oldal
Nem volt okom rá, hogy kétségbe vonjam a szavait. Részeg emberek és taxisofőrök mindig igazat mondanak.
52. oldal
Tíz éve vagyok özvegyember. A feleségem épp a megfelelő pillanatban halt meg: amikor kezdett kifogyni belőlem a szusz. Azóta nem hódolok az érzéki örömöknek; más jó is akad az életben.
60. oldal
Amikor leszáll a sötétség, előbújnak a bohócok. Amikor az emberek szépen letelepednek a tévéjük elé, akkor bújnak elő rejtekhelyükről a bohócok, könnyű léptekkel eljönnek az utcádba, felsietnek annak a háznak a lépcsőjén, amelyben laksz, beosonnak a bejárati ajtón, felmennek az emeletre. Csöngetnek nálad, s amikor ajtót nyitsz, egy bohóc áll odakint, a nyakadba ugrik, és csókolózni kezdtek.
23. oldal
– Hát, például nagyon nem örülnénk neki, ha egyesek fognák magukat, és ripsz-ropsz szabotázsakciócskákat indítanának az olajberendezéseink ellen. Kereken kimondva: azok, akik túlságosan is szívükön viselik a palesztinai arabok ügyét, nemigen számíthatnak munkára a kinti fúrótornyoknál. Legalábbis addig nem, amíg nekem beleszólásom van a dolgokba. És olyan fickók sem, akik az alvilággal tartanak fenn kapcsolatot, meg a narkósok, a megrögzött alkoholisták, a neurotikusok és a homokosok sem… no dice, man.
49. oldal
A stavangeri rendőrkapitányság stratégiailag kitűnő helyen van: vele szemben, az utca túloldalán templom, termelői borkimérés és diszkó sorakozik egymás mellett, megadva a léleknek, ami a léleké, és a testnek, ami a testé; a rendőrség pedig kényelmesen szemmel tarthatta az általános emberi igények kielégítőit és kielégítettjeit.
145. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Jo Nesbø: Kés 93% ·
Összehasonlítás - Samuel Bjørk: A bagoly röpte 82% ·
Összehasonlítás - Sven Elvestad: A hajnali vendég 69% ·
Összehasonlítás - Karin Fossum: Indiai feleség 86% ·
Összehasonlítás - Stein Riverton: A vasszekér 69% ·
Összehasonlítás - Rita Falk: Császármorzsa-dráma 94% ·
Összehasonlítás - Agatha Christie: Az Ackroyd-gyilkosság 93% ·
Összehasonlítás - Agatha Christie: Ferde ház 93% ·
Összehasonlítás - Hász Róbert: Fábián Marcell pandúrdetektív tizenhárom napja 94% ·
Összehasonlítás - Linda Castillo: A halál szava 93% ·
Összehasonlítás