Akárha ajándékba kapnád, ez a könyv utolsó sora. Tényleg olyan. Mint egy jó, egy igazán jó ajándék. Ritka az ilyen. A legjobb ajándékok azok, amiket az ember különben nem tud magának megszerezni. Nem azért, mert nem telik rá vagy nem jut hozzá, hanem azért, mert nem gondol rá. (És arra sem gondol, hogy vágyik rá.) De valaki más gondol rá helyette – és így ? már úgy kezdhet vágyni a dologra, rácsodálkozva az ajándékra, hogy az már az övé. /Esterházy Péter
A Lomonoszov-hátság 3 csillagozás
Most olvassa 1
Várólistára tette 4
Kívánságlistára tette 4
Kiemelt értékelések
Egészében jópofa, de ugyanakkor kellően – gyakran az irodalom határán billegően – reflexív könyv is. A kiindulópont a megragadás (tettetett? vagy csak obligát?) vágya, látszólagos útinapló-szándék nélkül, viszont a célban mégis – ravaszul – ennek (az útinaplónak) egyfajta irodalmi változatát kapjuk.
Szerintem különösen a lírai részek jólsikerültek (még a forma is Hansson-saját), vagy megfordítva: a prózai megközelítéseknél a végén (ld. Mail üzenetek, Lundanapló) én éreztem egy enyhébb kifáradást (egész pontosan a forma fáradt, illetve utóbbinál nem kidolgozott).
Eredeti kötet – kétségtelenül nagy fegyvere a nem eléggé megénekelt téma (amely önnön belső tája is: hogyan csinálhatni ebből irodalmat), de ez most nem egy bár, hanem egy és. Érdekelne, hogy Hansson fúziós formaművészete mire jut, ha nincs számára kéznél egy sarkvidék.
(Újfent csak emiatt olvastam egyébként: https://moly.hu/konyvek/esterhazy-peter-az-olvaso-orszaga. Bár az is igaz, hogy ezt most mindössze le kellett vennem a polcról, megvolt már. Persze ehhez a megvolt márhoz az is hozzátartozik, hogy valószínűleg szintén EP miatt volt már meg. Hol találok én most ilyen előolvasót?)
Népszerű idézetek
A legjobb ajándékok azok, amiket az ember különben nem tud magának megszerezni. Nem azért, mert nem telik rá vagy nem jut hozzá, hanem azért, mert nem gondol rá. (És arra sem gondol, hogy vágyik rá.) De valaki más gondol rá helyette – és így ő már úgy kezdhet vágyni a dologra, rácsodálkozva az ajándékra, hogy az már az övé.
5, Esterházy Péter előszavából
Igazából otthonosan
(ezen a vidéken)
még Nansen se érezte magát.
Túlontúl norvég
volt ez a férfi
(amondó vagyok)
(mert tetőtől-talpig férfi volt ám,
aki soha, vagy szinte soha…)
60. oldal
Visszanyerhető az ittlét? Hát persze? Pedig ez is attól függ, mennyire ismeri az ember például Heideggert vagy a hidroplánokat.
65. oldal
Nansenböl korának hőse lett, Sverdrupból pedig mértékegység. Sokan, főleg a tudós elmék, a legelőkelőbb dolognak tartják a fizikai mértékegységet, amivé ember válhat: az emberi halhatatlanság legmagasabb formájának.
146. oldal
Itt nincsenek hókotrók.
Nyomok vannak,
ameddig a szem ellát,
belevesznek
az elmosódó látóhatárba.
58. oldal
Nem tudom, jól emlékszem-e Montaigne mondására: ha gondolatban már utat nyitottunk valamely különös témának vagy nehéz feladatnak, gyakran bebizonyosodik, hogy nem is olyan különös vagy nehéz. A fantázia sziporkázni kezd, mihelyt bemelegszik.
107. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Kovács Imre Attila: Amiről a medve hallgat ·
Összehasonlítás - Kiss Judit Ágnes: Négyszög 74% ·
Összehasonlítás - Lelkünkből, szeretettel 97% ·
Összehasonlítás - Kellerwessel Klaus: A 77 fejű herceg éneke 99% ·
Összehasonlítás - Szálinger Balázs: Köztársaság 88% ·
Összehasonlítás - Dávid Csaba: Történetjátékok ·
Összehasonlítás - Balogh-Bóbis Ildikó – Domokos Anna (szerk.): Mea Culpa ·
Összehasonlítás - Szegedi-Szabó Béla: Homokmű ·
Összehasonlítás - Szűcs László (szerk.) – Tasnádi-Sáhy Péter (szerk.): Élő Várad antológia ·
Összehasonlítás - Acsai Roland: Szellemkócsagok 84% ·
Összehasonlítás