A ​végtelen térségek örök hallgatása 84 csillagozás

Gulyás Péter: A végtelen térségek örök hallgatása

„Úgy ​akarnak rajtunk abortuszt végrehajtani, hogy már régen megszülettünk.”
Perzselő, kora nyári nap, és egy filozófiatanár, akinek elhullnak az érettségizői. Az egyik holnap nélkül, öntudatlanul várja a halált. A másik végigvágja az ereket a csuklóján. Nincs más nyom, csak az óránkénti SMS, ez tudatja, hogy a lány még nem vérzett el.
Mi ez, egy különös hatalmi játszma? Vajon hol a pendrive, ami kulcsot ad mindenhez, és megállíthatja a pusztulást?
A cinikus, fiatal filozófiatanár küzd, kutat, megpróbálja megakadályozni a megakadályozhatatlant, és visszafordítani a visszafordíthatatlant. Válaszokat keres olyan kérdésekre, melyeket senki sem szeretne feltenni.
Útján nem csak halál, de nagy filozófusok gondolatai is elkísérik. A létezés új értelmet nyer, ha közel a pusztulás.
Egy olyan világban, ami a szeretet tagadására épül, létezhetnek még hősök?
Vajon akad bárki köztünk, aki ártatlan?
„Ha az ember elgondolja, milyen végtelen az idő és a… (tovább)

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2016
248 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633997567

Enciklopédia 3


Kedvencelte 8

Most olvassa 5

Várólistára tette 199

Kívánságlistára tette 174

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
gesztenye63 P
Gulyás Péter: A végtelen térségek örök hallgatása

@Csabi írta a könyv kapcsán:
"– Ha maga a bűnelkövető bünteti meg a bűnt, az szépirodalom.
– Ha senki sem bünteti meg a bűnt, az filozófia."

De ki bünteti meg az olvasót?
Szóval ez a regény valóban szépírás, de bűnügyi történet is egyben, a leginkább pedig filozófiai magasságokba emelő/mélységekbe taszító modern magyar dráma.
Rémesen kilátástalan és kilátástalanul addiktív. Ha már addiktív, akkor meg egyenesen rabul ejtő, megkínzó és pusztító. És persze gyönyörűséges is. Gyönyörűségesen szuicid, és rafináltan gonosz és leírhatatlanul romlott egyszerre, minden időben és a tér minden apró szegletében.

Fogalmam nincs, hogy mi fogott meg benne a leginkább:
– érettségiző diákok, akik évezredek fájdalmas tudásával és tapasztalásával kötik be magukat a létezés minden keserves rezdülésébe;
– tudatlan és tudattalan felnőttek, tanárok, akik zárt szemekkel és az üres holnapokra predesztinált, leláncolt, akarattalan személyiséggel csetlenek-botlanak a lét furcsa, mindig változó, kiszámíthatatlan labirintusában;
– de talán, ami a leginkább vonzott, és amiben igazán el tudtam veszni, az a történet magyarsága volt – az ismeretlen/ismerős helyszínek, a borotváért üvöltő, „nagyonmagyar-nihilkedő-reménytelen-depresszív” érfelvágós hangulata.

Erről a regényről szinte lehetetlen írni, mégis már mindent elmondtak róla, amit ki tudnék magamból préselni. De ahhoz bizony olvasni kell, hogy kiderüljön, Neked mit suttog a füledbe A végtelen térségek örök hallgatása.

5 hozzászólás
>!
pat P
Gulyás Péter: A végtelen térségek örök hallgatása

Hogy ez milyen végtelenül jó volt! És ezt a könyvet vajon miért nem a Magvető, vagy egyéb ilyen kortárs, magyar szépirodalmi dolgokkal foglalkozó kiadó adta ki? Ja tudom, thriller állítólag, meg még horror is, és esetleg krimi. Ha a címkéket nézzük.
Felőlem meg nevezhetjük akár ontológiai kriminek, akár episztemológiai thrillernek, akár kortársmagyarszépirodalomnak, akár mélylélektani/szociológia akárminek, mindenhogyan egy baromi jól megírt, nagyon okos, legkisebb részletéig kidolgozott, bizonyos olvasatban valószínűleg rémesen vicces, ráadásul meg még torokszorítóan izgalmas, szupermeglepetést okozó debütáló regény ez.
Persze fel kell arra készülni, hogy a hol lehet? – mi történt? – odaérünk időben? típusú izgalmak helyett egy idő után már a megszokott valóságérzékelésünkért és éntudatunkért is aggódni kényszerülünk, de annyi baj legyen. Hiszen ez nem a valóság. :))
Részemről megtaláltam az összekötő kapcsot Szabó Magda és Philip K. Dick életműve között, köszönöm szépen.

9 hozzászólás
>!
ponty
Gulyás Péter: A végtelen térségek örök hallgatása

Hogy én mennyit nyűglődtem azon, hogy megvegyem-e ezt a könyvet! Nem lesz nekem túl okos? Nem lesz nekem túl izé? Nem lesz esetleg béna? Na és mennyire felesleges volt az egész hajcihő. Ha lett volna lehetőségem beleolvasni, akkor kettő oldal után mondtam volna, hogy ide vele azonnal. Körülbelül addig tartott a fejbúbomig elmerülni benne, és onnantól egy tömény élvezet volt az utolsó oldalig.

Nagyon érzékeny, nagyon jól felépített, igényes, tartalmas, hatásos és stílusos szöveg. Nekem leginkább a lelkiismeret regénye a tanár-diák viszonyról.
El tudnám képzelni elegánsabb, a belbeccsel jobban harmonizáló külcsínnel is, mert ezek a förtelmes, vérvörös színű kiemelések a hátoldalon elég félrevezetőek (meg a horror címke is), de ez végül is nem az én dolgom. Én csak ajánlani tudom. Főleg tán azoknak a rugalmas olvasóknak, akiket nem kötnek műfaji elvárások meg hiedelmek, és akiknek a színvonal az egyetlen mércéjük. Csak senki ne ragaszkodjon foggal-körömmel a hús-vér valósághoz.

17 hozzászólás
>!
Bíró_Júlia P
Gulyás Péter: A végtelen térségek örök hallgatása

Pedig az első harmadban még bőven azt hittem, hogy én ezt utálni fogom. Hogy mit vétettem, hogy már megint annyira kortársmagyar a főhős, hogy a feneketlen alkoholizmusa közepette a puszta létezésével felolvassa a hungaropesszimista meg a tanult tehetetlen akadémiai definícióját spoiler , a nevek egyike-másika fizikai fájdalmat okoz, másokat el sem nevez a narráció, legyenek személyek vagy helyszínek, mert izé, okokból.
Na de amikor mindettől függetlenül sikerül nemcsak a cselekménynek, a szövegnek is külön behúznia minden örvénybe, amibe be akar húzni spoiler , másfelől pedig az imént sorolt fenntartásaim mindegyike beintegrálódott és valamiképpen reálissá vált, hát ott szereztem egy virtuális kalapot, megemelhetni. Mert ezt itt sikerült olyan finoman cizelláltra és hiperintelligensre alkotni, hogy közben nyers, dühös valamint az életképtelen szürrealitásig elveszett hatást keltsen, ami annyira hatalmas teljesítmény, hogy ipari mérleggel is csak saját felelősségre javaslom méricskélni. Mindehhez a történet és a tálalt dilemma zseniális, és nem, őszintén szólva sokkal kevesebb filozofálás van benne, mint arra a fülszöveg után számítana az ember. Bírtam volna még egy-két adaggal, egyébként, de értem a marketingmegfontolást a töménységlimit dolgában. A szociológiai vonatkozások pedig ott lapulnak az üres osztálytermek padjai alatt bújócskázva, és várják, ki találja meg őket.
Őszintén szólva a lezárás kiváltott egy fájdalmas sóhajt, hogyaszongya valamiképpen méltatlan a felépítményhez, a személyes drámák és a thrillerbe illő következményeik tíz-tizenöt oldalanként áttervezett, vélt és/vagy valós mozzanatokat bedolgozó szerzői és olvasói munkához. Khm, szóval az én ízlésemnek rohadt sok volt benne a deus ex machina jellegű mellékíz, de inkább húzok én is a szobámba Poétikát olvasni. A küszöbig meg még elhatározom, hogy fél csillagnyit sem méltó levonni könyvtől, pusztán mert nem tetszik a vége.

2 hozzászólás
>!
Csabi P
Gulyás Péter: A végtelen térségek örök hallgatása

Egy ideje kerülgettem ezt a könyvet, de mivel a következő havi Merítésben a szépirodalom és krimi kapcsolatával foglalkozom majd, ezért előbbre hoztam az olvasást (x).
Amennyiben lehet hinni az általam felállított tézisnek (https://moly.hu/karcok/985266), akkor ez inkább szépirodalom, mint krimi. De ez esetben ez is sántít – közbeszúrom, hogy Gulyás végzett filozófiatörténész –, mert a szerző képzettségéből adódó terheltsége miatt ez inkább egy filozófiai-irodalmi-krimi. Ilyen állat pedig nincs. És mégis egész jó lett. Pedig első könyv, és ha lehet hinni egy riportnak, akkor Gulyás nem levelezte rongyosra korábban az irodalmi folyóiratok postaládáját a novelláival. Ja, ez aranyos, azt mondja a riportban, hogy írt azért ő mindenfélét, más ember doktori dolgozatát, etikai kódexet, szép páros.

A könyv tényleg úgy indul, mintha krimi akarna lenni, meghal egy lány, igaz, ő még betegségben, de aztán egy másik öngyilkossággal fenyegetőzik, no ez sem igazi krimi még, de úgy tűnik, hogy belekergetik ebbe az öngyilokba, az azért mégis csúnya dolog, ezért aztán a narrátor/főhős el is indul, hogy megtalálja időben a lányt. Itt egy kicsit ugyan kliséssé válik a sztori azzal, hogy az egyik helyszínről megyünk a másikra alapsémát alkalmazza, mint egy mászkálós játékban, igaz, utalásokat is tesz erre, szóval biztos direkt van. Amúgy erőssége a regénynek, hogy filozófia ide, filozófia oda, van ritmus, nem süllyedünk el a bölcselkedések mocsarában. Ahogy haladunk előre, egyre csavarosabb lesz a történet, és kiderül, hogy filozófiatanárunk sem makulátlan, mondhatom noirba csap át a sztori, ahogy egyre sötétebb dolgok derülnek ki a szereplőkről, aztán meg azoknak az ellenkezője.
Persze a végén Gulyás nem hazudtolja meg magát, senki se számítson egy krimiszerű lezárásra, a befejezés többféle értelmezési lehetőséget ad, pszichopatológusok előnyben.

A regény tele van filozófiai idézetekkel, ill. filozófiai alapproblémák tárgyalásával, de szerencsére nem nyomják agyon a történetet. Igaz, néha kételkedtem benne, hogy 18 éves fiatalok ilyen magvas gondolatokkal foglalkoznak, meg is értik őket, sőt, ki is forgatják azokat. Mintha egyéb vendégszövegek is lennének a könyvben, pl. az a sztori nagyon ismerős, amikor a kisfiú rendszeres kifigyel egy lányt, aki a házuk előtt megy el, aztán egyszer csak nem jön a lány többet. Bár lehet, hogy ez minden férfi alapélménye gyerekkorából. ;)
Amik viszont idegesítettek, azok a zárójeles kurzivált beszúrások, amik néhol kapcsolódtak a mondandóhoz, néha nem tudtam rájönni, hogy mi közük van az előzőekhez, de hogy ki mondja/gondolja ezeket, az teljesen zavaros, és szinte biztos, hogy nem egyvalakitől származnak ezek, így csak zavaróak. Meglenne nélkülük ez a könyv.

Összességében felettébb ígéretes első munka, akit a bűn utáni kutatás jobban érdekel, mint csak egy újabb krimi, az megtalálja benne a számítását.

10 hozzászólás
>!
Naiva P
Gulyás Péter: A végtelen térségek örök hallgatása

Ez a könyv szépen megvezetett és teljesen megtévesztett. Amikor valaki megkérdezte tőle, hogy mit olvasok, nem tudtam annál kifejezőbb választ adni, hogy „könyvet”. Amikor a kérdés pontosítva lett, hogy „akkor miről”, azt már valóban nem tudtam neki megmondani. Most se tudnám.
Még az olvasás előtt, a fülszövegből kiindulva arra gondoltam, hogy ez egy klasszikus thriller lesz, de már néhány oldal után éreztem, hogy mégsem. Thrillerhez híven végig fent tudja tartani az olvasó érdeklődését és közben filozofál. Minden, amiről először azt gondolod, hogy biztos, pár sorral lejjebb már bizonytalanná válik.
A hangulata szinte végig nyomasztó, a skandináv krimikre jellemző és mégis érdekes volt, ahogy a filozófiatanár próbál versenyre kelni az idővel.
Egyedül azt furcsálltam, hogy spoiler A könyv végén csak néztem ki a fejemből. Akkor ez, hogy is volt?! spoiler
Határozottan komfortzónámon kívüli olvasmány volt, viszont annál jobban tetszett.

>!
Kozmikus_Tahó P
Gulyás Péter: A végtelen térségek örök hallgatása

Vártalak, hogy megérkezz.
A szökőkútnál vártalak.
Mert tetszett a szökőkút, ahogy te is.
De nem jöttél.
Idővel kiderült számomra, hogy egy másik szökőkúthoz érkeztél.
Találkoztál valakivel, akire azt hitted, én vagyok, és belészerettél.

[Én és a könyv]

18 hozzászólás
>!
Juci P
Gulyás Péter: A végtelen térségek örök hallgatása

Namost én ezt kétszer egymás után elolvastam, mert elsőre nem akartam elhinni, hogy nem lettem átverve/nincs benne hiba, és jelentem, nem lettem, nincs, viszont nagyon kell figyelni (és simán elbírja a kétszeri olvasást). Nagyon durva kollektív vádbeszéd a felnőttek ellen, égni fog az arcodon a bőr, de jó lesz. Gulyás Pétertől pedig várjuk a további köteteket sok szeretettel!
(Jó, bevallom, ott lettem megvéve, hogy a narrátor a Hattyú utcában lakik, mert ÉN IS OTT LAKTAM kilenc évig, és ugye mondtam már, hogy irodalmi-földrajzi viszonylatban kényszeres vagyok, szóval esélyem se volt.)

13 hozzászólás
>!
csartak MP
Gulyás Péter: A végtelen térségek örök hallgatása

A végtelen térségek egyfajta belső pokol. Az író belső pokla, amibe belekerültem. Szüntelen szenvedés, állandóan változó terek, gondolatok, nézőpontok, múltban ragadva, jelenben vergődve. megyek az íróval végig rajta, látom a képeket, fiatal lányok kísérnek utamon. Látom a képeket, a kés éles, a vér folyik. Bénító üresség marad, nincs feloldozás az élet és a halál között. Csak a végtelen térségek örök hallgatása.

Ezt a könyvet soha többé nem fogom elolvasni. És ez dicséret.

>!
Dominik_Blasir 
Gulyás Péter: A végtelen térségek örök hallgatása

Stílus és szenvedély – mindkettőből rengeteg rejtőzik ezen a kétszázötven oldalon, olyannyira, hogy hatalmába kerítenek, befolyásolnak és teljesen átszabják a valóságérzeted.
És itt elsősorban nem arra gondolok, hogy kegyetlenül jól van megírva a próza, bár természetesen ez is igaz: kimunkált, egyedi hangvétele, gyönyörű, jól eltalált képei és izgalmasan tekeredő, a „szokottnál” több figyelmet igénylő (de nem zavaros vagy túlbonyolított!) mondatfűzése pillanatok alatt rabul ejt, hogy aztán az utolsó mondatig ne eresszen. Visz magával, remek a tempója, élvezzük a finom humorát, még akkor is, amikor elkezdünk gyanakodni, hogy egyre kevesebbet értünk a történetből. Külön megnyerőek a szövegben nem túlzóan, de meghatározóan jelen lévő filozófiai gondolatok, amik már jellegüknél fogva is adnak egy szokatlan ízt a történetnek, mintegy más szintre helyezve a thrilleres cselekményt.
Gulyás Péter remekül játszik velünk: utal és célozgat, sosem egyértelműsít, amitől egyre inkább olyan a cselekmény, mintha valami sűrű ködben járnánk, és nem látnánk tovább a következő mondatnál. Gulyás szülői erő nélkül, légüres térben mozgó diákok tragédiájából kiindulva jut el olyan általános érvényű, örök kérdésekig, amikre képtelenség örömteli választ adni. És ami a legszörnyűbb: közben hiába ismerünk magunkra, hiába ismerünk saját kérdéseinkre, saját dilemmáinkra, nincs megnyugtató megoldás.
Bővebben: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2017-02-20+…

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Diaval

(…) szerinte a legcsodálatosabb dolog az, ha két ember képes egymás mellett olvasni, és néha, lopva, a másikra nézni, majd megkeresni a sort, ahonnan felemelte a tekintetét.

106. oldal

>!
Diaval

Filozófia szakon végeztem, ami a gyakorlatban csak annyit jelentett, hogy érdekesebbnek gondoltam a kérdéseket, mint a válaszokat. A válaszok csak időleges fix pontok a káoszban, magyarázták az egyik első előadásunkon. A kérdések viszont nem múlnak el soha.

150. oldal

>!
shadowhunter1975 P

Mivel az egyetem elvégzése után rá kellett jönnöm, hogy az államnak semmi szüksége filozófiatörténészekre, filozófiatörténészek képzésére viszont valamiért annál inkább, a tanulmányi osztályon kezdtem dolgozni, méghozzá, ahogyan neveztük, a táblázatgyártó alegységben. A munkánk abból állt, hogy kimutassuk, az egyetem minden kormányzati igénynek megfelel, akárki legyen is kormányon, vagy akárhogyan is változzanak az igények egy kormányon belül.
Ha erre lett volna szükség, akár azt is be tudtam volna bizonyítani néhány táblázattal, hogy minden angol szakos zöld szemű, és hogy általában azok mennek egyiptológusnak, akik sok paradicsomot fogyasztottak gyermekkorukban. A kormányok elégedettek voltak, hogy minden úgy van, ahogyan akarják, és az egyetem is elégedett volt, hogy mindenről kimutatható, úgy van, ahogy a kormányok akarják.

38-39. oldal, II. A Vágy tárgya és oka, 1 fejezet (Könyvmolyképző, 2016)

>!
Risus P

– És mik ezek a lényegi kérdések?
– Hogy miért éppen itt élünk, nem pedig másutt. Hogy miért éppen most élünk, nem pedig máskor. Hogy miért éppen azok vagyunk, amik, és nem mások. Hogy miért emésztik fel önöket a saját lángjaik még ma. Ha az ember elgondolja, milyen végtelen az idő és megmagyarázhatatlan pontja ő e végtelenségnek, megrémül. Ha nincs hazugság, csak rémület marad. A végtelen térségek örök hallgatása ugyanis rettegéssel tölt el bennünket.

69. oldal, 10. fejezet, II. A vágy tárgya és oka (Könyvmolyképző, 2016)

2 hozzászólás
>!
shadowhunter1975 P

Nem az a bajom, hogy előrefelé kell élnem, miközben csak utólag nyerhet értelmet bármi, hanem az, hogy utólag valóban értelmet nyer minden. Kényszerítettem magam, hogy emlékezzem, mert nem akartam, hogy az emlékezet kényszere eltemessen.

9. oldal Prológus (Könyvmolyképző, 2016)

>!
Dominik_Blasir

Nem az számít, hogy igaz-e a történet, csak az, hogy hogyan hat azokra, akiknek elmondjuk.

144. oldal, II. A vágy tárgya és oka - 29. fejezet

>!
Risus P

A kozmosznak nincs értelme, mi azonban a lehető legerőszakosabban próbáljuk jelentéssel teli beszédre bírni az univerzumot. És ebből következnek játékaink.
Ebből következnek a mindennapok keretéül szolgáló élethazugságaink.

84. oldal, 14. fejezet, II. A vágy tárgya és oka (Könyvmolyképző, 2016)

>!
Bíró_Júlia

Kiabáltam, hogy hívják a rendőrséget, a mentőket és bárkit, akit csak hívni szoktunk, amikor úgy érezzük, hogy valaki nyitva hagyta a pokol kapuját.

188. oldal

>!
shadowhunter1975 P

Olyan sok párhuzamos valóságot sikerült legyártanunk, hogy fogalmunk sem volt, melyikben lelhető fel az igazságnak valamilyen minimuma; minden jel szerint senki sem tudta, hogy ténylegesen mi zajlik az egyetemen. Tulajdonképpen mulatságosnak találtam, hogy sokan azok közül, akik ma érettségiznek, nemsokára abban az alternatív valóságban találják majd magukat, amit részben én hoztam létre – anélkül, hogy tudtam volna, minek is dolgozom ki az alternatíváját egészen pontosan.
(Ha végig tudja, hogy hamisságokat épít maga köré, miben különbözik ön azoktól, akiket olyannyira lenéz, amiért ugyanezt teszik?)

39. oldal, II. A Vágy tárgya és oka, 1 fejezet (Könyvmolyképző, 2016)

>!
Risus P

Én nem voltam se katolikus, se kálvinista, se semmi. Az égvilágon semmi; nekem még az ateizmus is túl fárasztó volt.

162-163. oldal, 33. fejezet, II. A vágy tárgya és oka (Könyvmolyképző, 2016)


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Helena Silence: Ezüsthíd
Lakatos Levente: Aktus
Stephen King: Tortúra
Sebastian Fitzek: A Terápia
B. A. Paris: Összeomlás
Claire Douglas: Lány a mólón
Stephen King (Richard Bachman): Blaze
Karine Giébel: Csak egy árnyék
Pierre Lemaitre: Téboly
Sophie Hannah: Kiszolgáltatva