Világító ​álom 2 csillagozás

Gulyás Pál: Világító álom

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

Tartalomjegyzék

>!
Móra, Budapest, 1982
76 oldal · ISBN: 9631127206 · Illusztrálta: Szabados Árpád

Enciklopédia 5


Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

Kek P>!
Gulyás Pál: Világító álom

Gyerekkoromban kaptam, hogy mikor, miért és kitől – arról semmilyen emlékem nincs. A könyvről se volt, pusztán a borítója rémlett, hogy évek óta ott állt a polcomon. Elég rövid, hát kíváncsiságból vettem kézbe, hogy vajon miért nem emlékszem rá.
Khm… Hát… Felejthető. Gyerekeknek szánt kiadvány volt, az utószóból ez világosan kiderül, de azon kívül, hogy a versek témája legtöbbször a természet, illetve az állatok, semmi sincs, ami okot adna e „gyermek – és ifjúsági irodalom” kategóriára. A versek kimondottan ritmustalanok (hiába no, mi már Weöres-ön nőttünk fel) kimondottan búskomorak, lehangolók. Mindjárt az első egy átokvers.
– Ezek után persze biztos vagyok benne, hogy már akkor se tetszett, mikor megkaptam. A csoda az, hogy még mindig megvan, elrettentő mementóul. Viszem is vissza oda, ahol most ráakadtam, elfekvőbe…


Népszerű idézetek

Kek P>!

A macska bámul: puhaság,
nyújtózó karcsú bujaság,
csöpp szürke tigris: foltosan
a földre ül komótosan,
most pupillája szűkre zár
s egy kismadarat fotografál.

A macska bámul, 38.o.

Kek P>!

A tücsök

Mennyi éve hallom én már
a tücsök cirippelését,
mindig akkor hallom, hogyha
megszületik a sötétség.

De a tücsköt sose látom,
ő ilyenkor láthatatlan
a sötétben elmerül…
Költő, menj te is az éjbe
s ködsisakkal hegedülj.

A tücsök, 28.o.

Kek P>!

Ott ültem a szobámban és a könyvek
prizmáin át forgattam a világot.

A fák lassú szíve, 14.o.

Kek P>!

Hegedűszó az erdőn

Ki hegedül a fákon át,
honnan jön ez a dallam?
Itt a csend szórja mákonyát
s itt fekszik az udvarban
a rózsaszínű makk, amely
kettéhasadva várja,
hogy egy kéz fölemelje majd
a lombok távolába.

Mily lágyan süpped az avar,
ha lépek jobbra-balra!
De most egészen megzavar
egy hegedű hatalma!
Itt a béke zsong s az ágakon
remegnek pókfonálok…
De most a fák között a hang,
mint lassú vér szivárog.

Ki hegedül a fákon át,
e dal forrása hol van?
Itt a csend vonja sátorát
fölém a néma lombban.
S míg hallgatom a fák alatt,
e zene honnan árad:
agg törzsükön fényt váltanak
a messzi égi tájak.

22. oldal, Hegedűszó az erdőn

Kek P>!

Este, hogyha elszundikál,
egy vékony nádon álldigál,
halkan rezzen zöld tolla,
gömbbé vált csöpp motolla.

Csöpp fejét szárnyába rejti,
a világot elfelejti,
de hisz ő a Hold, az ág,
ő a gombostű-világ!

De vigyázz, bámuld szép-lassan,
mert tüstént szemedbe pattan,
nem mondja kétszer, csak egyszer,
rögtön megcsíp a kis mester, –
csőre úgy szúr, mint a tű,
vagy mint egy nagy „I”-betű!

A kis mester, 35-36.o.

1 hozzászólás
Kek P>!

Tölcsért csináltam hát óvatosan
s omlott a homok szeme csillagosan
– Nézd csak, mi ez itt? Fekete kavics?
Szeme van, tüze van! Mozog is, remeg is!
Most hirtelen küzdve kirántja
kardját s fut a messze világba!
Tudjátok-e már, hogy a homokban mi volt?
A homokban egy fekete bogárka volt!
De alighogy visszasodortam,
ismét kavics lett a homokban.
Összekulcsolta pici lábát-torát.
Micsoda egyszerű átváltozás!

A bogárka imája, 24.o.

Kek P>!

Meggyfabot

Van nekem egy öreg botom,
piros botom, meggyfabotom.
Kérge itt-ott föl van törve,
de én mégis szeretem,
s ha leesik a pokolba,
még ott is felkeresem.

Bűvös ez a meggyfabot,
mindig üde-illatos.
A szobámba nem kell virág,
ez a bot a virágom.
De hogyha ütni kell vele,
egykettő végigvágom
rakoncátlan fiamon
vagy néhány rossz inason.
Az ördögöt is kiverném
ezzel a meggyfabottal,
megküzdenék vele én a
hétfejű sárkányokkal!
Pedig oly csöndes, szelíd,
árasztja illatait…

Ő is kicsi fácska volt,
hajlékony zöld ága volt,
a sötét éj védte őt,
mint az alvó csecsemőt.

Sokszor arra gondolok:
milyen csúf, fukar dolog
itt tartani benn a meggyfát,
botcsinálni belőle!
Hogyha ver a sűrű éjfél,
kiviszem az erdőre,
ledugom a nedves földbe,
ott, ahol a levelek
szenderegnek összehajtva,
aztán így esedezek:
Szellő, segíts!
Táltos, nyeríts!
Angyalok, angyalok,
halljátok meg az imát
s adjatok rá zöld ruhát!
Indulj, fácska,
előre-hátra!
Forogj-pörögj!
Kerüld meg börtönöd!
Kerek ez a föld, kerek,
nőjön hosszú gyökered!

Meggyfabot, 15-16.o.

Kapcsolódó szócikkek: bot
1 hozzászólás
Kek P>!

Borbély Sándor: Néhány szó Gulyás Pálról
(részlet)

századunknál csak pár héttel született korábban Gulyás Pál, de még a felszabadulást sem érhette meg. Élete alig 45 évének két határa: 1899. október 27. és 1944. május 13. Édesapja Tiszadobról, a szegényparaszti „sanyarú sorból” lett Móricz Zsigmond kedves emlékezetű tanára. Gulyás István 9 gyermeke közül a negyedik a vékony testalkatú, kicsit félszeg költő. Az ő sorsa már mindvégig Debrecenhez kötődött. Ebben az igen nagy múltú alföldi városban járt együtt iskolába Szabó Lőrinccel, itt szerzett tanári diplomát, majd lett haláláig „inastanár”, ahogy a költőtárs, Sinka István nevezte. Gulyás Pál „élete így – írta róla nagy barátja, Németh László – az ipariskola, Dobozi-bérház, csapókerti állomás, Bocskay-kert között végezte ingalengéseit”.

75. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1899 · Móricz Zsigmond · Németh László · Szabó Lőrinc
Kek P>!

A fiatal versbarátoknak Gulyás Pál költészetéből inkább azokat a részeket szedtük össze, ahol könnyebb nyomon követni, hogy válik az alkotóban egy-egy közvetlen benyomás, egy-egy önfeledt perc költeménnyé.

75-76. oldal, Borbély Sándor: Néhány szó Gulyás Pálról


Hasonló könyvek címkék alapján

Romhányi József: Szamárfül
Fodor Ákos: Képtelenkönyv
Ágai Ágnes: Kamaszságok
Weöres Sándor – Károlyi Amy: Hetedhét ország
Zelk Zoltán: Az ezernevű lány
Ágai Ágnes: A titkokat az ujjaimnak mondom el
Nagy László – Szécsi Margit: Csodamalac / Eszem a gesztenyét
Micsoda madár!
Kónya Lajos: Iskolások
Csorba Béla: Tücsökmadarak a hóban