Az Ural felől halkan fújdogál az Északi-Szél-Asszony, s szerte az Ob sok mellékfolyóján vogul emberek eveznek halászatra, vendégségbe, hazafelé. Csónakjuk orrában egy-egy öreg kifogyhatatlanul mondja a mesét a fejedelemhősökről, a medveöregről, a csíkos evetről, a vogul világ sok-sok csodájáról, s csak akkor hallga el tisztelettudóan a hangja, amikor az Asszony-unokájának szent áldozati ligete mellett szelik evezőik a vizet…
S a mesék nyomán feltárul a magyar nép legközelebbi rokonának, a vogul népnek az élete, a maga külön, de hozzánk érzésben és gondolkodásban annyira közel álló világával.
Érdekessége ennek a kötetnek, hogy ez a kiadás egyúttal az első a nagyközönség számára készített válogatás kis finnugor rokonnépünk mesekincséből.
Asszony-unokája 7 csillagozás
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Népek meséi Európa
Enciklopédia 3
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 1
Várólistára tette 8
Kívánságlistára tette 23
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Gulya János (szerk.): Asszony-unokája Vogul népmesék
Jó kis klasszikus meseválogatás, gyerekeknek és felnőtteknek szóló szövegekből egyaránt. Igen gazdag a manysi (vogul) nép hagyománykincse, sok mindent érdemes tőlük olvasni. Éppen annyira egzotikus helyen laknak (mert Nyugat-Szibéria pont az egzotikusságáról híres :P), hogy izgalmas legyen a kultúrájukkal való találkozás. Ugyanakkor éppen annyira útjába estek történelmük során a nemzetközi útvonalaknak (kulturális értelemben is), hogy ne legyen túlságosan idegen tőlünk ez a kultúra.
Továbbiak a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/03/08/gulya_jano…
Gulya János (szerk.): Asszony-unokája Vogul népmesék
A vogulok – mint legközelebbi nyelvrokonaink – meséi, a várakozás szerint közel kéne, hogy álljanak a mieinkhez, de ennek a könyvnek az alapján korántsem ez a helyzet. A mesék – legfőként az északi történetek – egy halász-vadász-gyűjtögető nép mindennapi gondjairól tudósítanak; a leggyakoribb állatszereplő a medve, de felbukkannak a prémesállatok és a rénszarvas is. A mesék zöme aligha lehet pár száz évesnél régebbi, mert bennük az orosz kupecekkel (akiknek megtestesítője a Városi-Fejedelem-Öreg) vívott küzdelmek és alkudozások teszik ki a cselekmény jelentős részét. A déli vidékek meséiben felbukkan a földművelés, a ló, és néhány a mi népmeséinkből is ismerős motívum (pl. erdei manók helyett a hős itt sárkányokkal hadakozik), de ezek a motívumok – az utószó szerint is – javarészt a déli vogulokkal érintkező tatároktól kerülhettek be nyelvrokonaink folklórjába, tehát nem autentikus elemek.
A mesék zömében a jólét legfőbb jele a bőséges élelem (sok bödön zsír, vaj, fagyasztott szalonna) és ital (főleg a gyakran emlegetett pálinka). A szereplők varsával/hálóval halásznak, csapdával prémes állatokat fognak, de néha sikerül nyulat vagy szarvast is lőniük. A biztonság záloga a télire hússal, zsírral jól megrakott hombár.
A történetek közül jópár kegyetlen; ez a könyv nem a hazai óvodásoknak készült. Irodalmi értéke kevésbé jelentős; néprajzi érdekessége – a nyelvrokonság miatt – számunkra megvan, de az utószóval ellentétben én nem érzek szinte semmi hasonlóságot a mi népmeséinkkel, és még az a kevés, ami hasonló, az is – mint említettem – a sztyeppei népektől kerülhetett hozzájuk. Olvasmányként közepes élvezetet nyújtott.
Gulya János (szerk.): Asszony-unokája Vogul népmesék
hamuban sült pogácsa helyett húsoslepény, vasórrú bába helyett manószellem, királyok helyett fejedelem, de amúgy teljesen az magyar/európai mesekincshez hasonlítható a manysi mesék legtöbbje is. némelyik kissé naturális, de a Piroska és a farkasban sem kímélik szegény farkas gyomrát :D
Népszerű idézetek
Ezzel odaadta a rézember a fiúnak a lovat. Azután ráadásul egy kardot is adott neki. Ahogy a fiú kezébe fogja a kardot, érzi ám, nagyon erős lett egyszerre! Amikor felült a lóra, akkor meg olyan szemrevaló lett, hogy az ember kiskanállal is megette volna.
144. oldal, A rézember
Gulya János (szerk.): Asszony-unokája Vogul népmesék
Mégis, este a fiú meg a felesége galambbá változtak és elrepültek. Reggel felé visszanéznek, hát látják: nyargal ám a manó utánuk! Erre az asszony a férjét templommá változtatta, maga pedig káplánná változott. Jön a manószellem, bemegy a templomba, megkérdi:
– Káplán, nem láttál erre egy asszonyt meg egy férfit?
A káplán nem felel semmit, csak elővesz három gyertyát, meggyújtja és imádkozni kezd: – oszpotyi pomiloj, oszpotyi pomiloj!
165. oldal, A száműzött öreg
Gulya János (szerk.): Asszony-unokája Vogul népmesék
Útjukban egyszer csak egy hármas útkereszteződéshez értek. Látják ám: a macskafi nyila ott van befúródva az útkereszteződés kellős közepébe! Az útkereszteződés mellett pedig egy tábla áll. Ez van ráírva: „A jobboldali út – halál. A baloldali út – éhség. A középső út – szomjúság.”
Megkérdezi erre a macskafi a testvérétől:
– Testvéreim, most melyik úton menjünk?
– A jobboldalin! – feleli a másik kettő, azon nyomban el is indulnak.
167. oldal, A macskafiú
Gulya János (szerk.): Asszony-unokája Vogul népmesék
Van nekem egy csipkefa szépségű, zelnicefa szépségű hajfonatos kis néném.
48. oldal, A kismadár nővérkéje
Gulya János (szerk.): Asszony-unokája Vogul népmesék
Nesztek, nektek mese, nekem meg zsíros-vajasfazék!
172. oldal, A macskafiú
Gulya János (szerk.): Asszony-unokája Vogul népmesék
Éldegélt egyszer egy kis egér. Az egyik meleg nyári délutánon előbújt a vackából, és kifeküdt a napra a pocakját melengetni. Amint így heverészett-sütkérezett, egyszer csak a forró napsugaraktól tüzelni kezdett a hasacskája. Elfutotta a méreg, nyomban fölpattant és elszaladt, hogy kérdőre vonja a Napot.
– Te, Nap, miért égetted meg a pocakomat? – kiabált fel hozzá.
A kis egér (Európa, 1959)
Gulya János (szerk.): Asszony-unokája Vogul népmesék
Egyszer, egy szép nyári éjjelen, sétálgatás közben a kis evet az erdős vidéken összetalálkozott a Nagy-Erdőbeli-Öreggel. Amint összetalálkoztak, legott beszédbe elegyedtek. Az időről, az erdőről meg a szúnyogokról, melyekből már akkor is rengeteg volt.
A csíkos evet és a medve (Európa, 1959)
Gulya János (szerk.): Asszony-unokája Vogul népmesék
Ekkor a medvefiú meg a leányok hatalmas lakomát csaptak, ettek, ittak, talán még pálinkáztak is.
Magam pedig úgy gondolom, hogy még ma is megvannak.
A medvefiú (Európa, 1959)
Gulya János (szerk.): Asszony-unokája Vogul népmesék
A vogulok évszázadokig tartó lassú pusztulásának a Nagy Októberi Szocialista Forradalom vetett véget, mely megszüntette a kereskedők, a csinovnyikok kizsákmányoló hatalmát, és megnyitotta az utat a vogulság számára is az emberi, a civilizált élet felé.
Utószó (Európa, 1959)
Gulya János (szerk.): Asszony-unokája Vogul népmesék
Kimegy erre a fejedelem. Körülnéz, hát látja ám: háza mellett még az övénél is szebb házak sorakoznak!
– Menjünk csak be ebbe a házba – mondja a fiú az apjának – az én feleségemé az!
Bemennek, majd megkérdezi a fiú az apját:
– Apám, tetszik-e?
– Hát nem valami csúnya! – válaszolja neki a fejedelem, aztán leülnek, esznek, isznak. Mostanában a nagy ég alatt sincs annyi étel, mint amennyi akkor ott kerülközött!
A kis fejedelemfi és a medve (Európa, 1959)
Gulya János (szerk.): Asszony-unokája Vogul népmesék
Hasonló könyvek címkék alapján
- Nagy Katalin – Fehérvári Győző (szerk.): Dalom, dalom, hej! Regém, regém, haj! ·
Összehasonlítás - Pap Éva (szerk.): A medvefiú 88% ·
Összehasonlítás - Kozma Mária (szerk.): A csónakázó kisegér ·
Összehasonlítás - Dornbach Mária (szerk.): Erős mackó 86% ·
Összehasonlítás - Dmitrij Nagiskin: Amur-parti mesék ·
Összehasonlítás - T. Aszódi Éva (szerk.): Tündérek, törpék, táltosok 89% ·
Összehasonlítás - Boldizsár Ildikó (szerk.): Mesék az élet csodáiról 87% ·
Összehasonlítás - Öregasszony a Holdon 86% ·
Összehasonlítás - Burány Béla: Állati mesék ·
Összehasonlítás - Ágai Ágnes – Magyari Beck Anna (szerk.): Nyuszikönnyek ·
Összehasonlítás