Gulya János (szerk.)

Asszony-unokája 7 csillagozás

Vogul népmesék
Gulya János (szerk.): Asszony-unokája

Az Ural felől halkan fújdogál az Északi-Szél-Asszony, s szerte az Ob sok mellékfolyóján vogul emberek eveznek halászatra, vendégségbe, hazafelé. Csónakjuk orrában egy-egy öreg kifogyhatatlanul mondja a mesét a fejedelemhősökről, a medveöregről, a csíkos evetről, a vogul világ sok-sok csodájáról, s csak akkor hallga el tisztelettudóan a hangja, amikor az Asszony-unokájának szent áldozati ligete mellett szelik evezőik a vizet…
S a mesék nyomán feltárul a magyar nép legközelebbi rokonának, a vogul népnek az élete, a maga külön, de hozzánk érzésben és gondolkodásban annyira közel álló világával.
Érdekessége ennek a kötetnek, hogy ez a kiadás egyúttal az első a nagyközönség számára készített válogatás kis finnugor rokonnépünk mesekincséből.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Népek meséi Európa

>!
Európa, Budapest, 1959
186 oldal · keménytáblás · Fordította: Gulya János

Enciklopédia 3

Helyszínek népszerűség szerint

hármas útkereszteződés


Kedvencelte 1

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 23

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Timár_Krisztina I>!
Gulya János (szerk.): Asszony-unokája

Jó kis klasszikus meseválogatás, gyerekeknek és felnőtteknek szóló szövegekből egyaránt. Igen gazdag a manysi (vogul) nép hagyománykincse, sok mindent érdemes tőlük olvasni. Éppen annyira egzotikus helyen laknak (mert Nyugat-Szibéria pont az egzotikusságáról híres :P), hogy izgalmas legyen a kultúrájukkal való találkozás. Ugyanakkor éppen annyira útjába estek történelmük során a nemzetközi útvonalaknak (kulturális értelemben is), hogy ne legyen túlságosan idegen tőlünk ez a kultúra.

Továbbiak a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/03/08/gulya_jano…

>!
Európa, Budapest, 1959
186 oldal · keménytáblás · Fordította: Gulya János
kaporszakall>!
Gulya János (szerk.): Asszony-unokája

A vogulok – mint legközelebbi nyelvrokonaink – meséi, a várakozás szerint közel kéne, hogy álljanak a mieinkhez, de ennek a könyvnek az alapján korántsem ez a helyzet. A mesék – legfőként az északi történetek – egy halász-vadász-gyűjtögető nép mindennapi gondjairól tudósítanak; a leggyakoribb állatszereplő a medve, de felbukkannak a prémesállatok és a rénszarvas is. A mesék zöme aligha lehet pár száz évesnél régebbi, mert bennük az orosz kupecekkel (akiknek megtestesítője a Városi-Fejedelem-Öreg) vívott küzdelmek és alkudozások teszik ki a cselekmény jelentős részét. A déli vidékek meséiben felbukkan a földművelés, a ló, és néhány a mi népmeséinkből is ismerős motívum (pl. erdei manók helyett a hős itt sárkányokkal hadakozik), de ezek a motívumok – az utószó szerint is – javarészt a déli vogulokkal érintkező tatároktól kerülhettek be nyelvrokonaink folklórjába, tehát nem autentikus elemek.

A mesék zömében a jólét legfőbb jele a bőséges élelem (sok bödön zsír, vaj, fagyasztott szalonna) és ital (főleg a gyakran emlegetett pálinka). A szereplők varsával/hálóval halásznak, csapdával prémes állatokat fognak, de néha sikerül nyulat vagy szarvast is lőniük. A biztonság záloga a télire hússal, zsírral jól megrakott hombár.

A történetek közül jópár kegyetlen; ez a könyv nem a hazai óvodásoknak készült. Irodalmi értéke kevésbé jelentős; néprajzi érdekessége – a nyelvrokonság miatt – számunkra megvan, de az utószóval ellentétben én nem érzek szinte semmi hasonlóságot a mi népmeséinkkel, és még az a kevés, ami hasonló, az is – mint említettem – a sztyeppei népektől kerülhetett hozzájuk. Olvasmányként közepes élvezetet nyújtott.

Gedi>!
Gulya János (szerk.): Asszony-unokája

hamuban sült pogácsa helyett húsoslepény, vasórrú bába helyett manószellem, királyok helyett fejedelem, de amúgy teljesen az magyar/európai mesekincshez hasonlítható a manysi mesék legtöbbje is. némelyik kissé naturális, de a Piroska és a farkasban sem kímélik szegény farkas gyomrát :D


Népszerű idézetek

Timár_Krisztina I>!

Ezzel odaadta a rézember a fiúnak a lovat. Azután ráadásul egy kardot is adott neki. Ahogy a fiú kezébe fogja a kardot, érzi ám, nagyon erős lett egyszerre! Amikor felült a lóra, akkor meg olyan szemrevaló lett, hogy az ember kiskanállal is megette volna.

144. oldal, A rézember

1 hozzászólás
Timár_Krisztina I>!

Mégis, este a fiú meg a felesége galambbá változtak és elrepültek. Reggel felé visszanéznek, hát látják: nyargal ám a manó utánuk! Erre az asszony a férjét templommá változtatta, maga pedig káplánná változott. Jön a manószellem, bemegy a templomba, megkérdi:
– Káplán, nem láttál erre egy asszonyt meg egy férfit?
A káplán nem felel semmit, csak elővesz három gyertyát, meggyújtja és imádkozni kezd: – oszpotyi pomiloj, oszpotyi pomiloj!

165. oldal, A száműzött öreg

23 hozzászólás
Timár_Krisztina I>!

Útjukban egyszer csak egy hármas útkereszteződéshez értek. Látják ám: a macskafi nyila ott van befúródva az útkereszteződés kellős közepébe! Az útkereszteződés mellett pedig egy tábla áll. Ez van ráírva: „A jobboldali út – halál. A baloldali út – éhség. A középső út – szomjúság.”
Megkérdezi erre a macskafi a testvérétől:
– Testvéreim, most melyik úton menjünk?
– A jobboldalin! – feleli a másik kettő, azon nyomban el is indulnak.

167. oldal, A macskafiú

Kapcsolódó szócikkek: hármas útkereszteződés · macska
2 hozzászólás
Timár_Krisztina I>!

Van nekem egy csipkefa szépségű, zelnicefa szépségű hajfonatos kis néném.

48. oldal, A kismadár nővérkéje

Kapcsolódó szócikkek: zelnicemeggy (Prunus padus)
Timár_Krisztina I>!

Nesztek, nektek mese, nekem meg zsíros-vajasfazék!

172. oldal, A macskafiú

AeS P>!

Éldegélt egyszer egy kis egér. Az egyik meleg nyári délutánon előbújt a vackából, és kifeküdt a napra a pocakját melengetni. Amint így heverészett-sütkérezett, egyszer csak a forró napsugaraktól tüzelni kezdett a hasacskája. Elfutotta a méreg, nyomban fölpattant és elszaladt, hogy kérdőre vonja a Napot.
– Te, Nap, miért égetted meg a pocakomat? – kiabált fel hozzá.

A kis egér (Európa, 1959)

AeS P>!

Egyszer, egy szép nyári éjjelen, sétálgatás közben a kis evet az erdős vidéken összetalálkozott a Nagy-Erdőbeli-Öreggel. Amint összetalálkoztak, legott beszédbe elegyedtek. Az időről, az erdőről meg a szúnyogokról, melyekből már akkor is rengeteg volt.

A csíkos evet és a medve (Európa, 1959)

AeS P>!

Ekkor a medvefiú meg a leányok hatalmas lakomát csaptak, ettek, ittak, talán még pálinkáztak is.
Magam pedig úgy gondolom, hogy még ma is megvannak.

A medvefiú (Európa, 1959)

AeS P>!

A vogulok évszázadokig tartó lassú pusztulásának a Nagy Októberi Szocialista Forradalom vetett véget, mely megszüntette a kereskedők, a csinovnyikok kizsákmányoló hatalmát, és megnyitotta az utat a vogulság számára is az emberi, a civilizált élet felé.

Utószó (Európa, 1959)

1 hozzászólás
AeS P>!

Kimegy erre a fejedelem. Körülnéz, hát látja ám: háza mellett még az övénél is szebb házak sorakoznak!
– Menjünk csak be ebbe a házba – mondja a fiú az apjának – az én feleségemé az!
Bemennek, majd megkérdezi a fiú az apját:
– Apám, tetszik-e?
– Hát nem valami csúnya! – válaszolja neki a fejedelem, aztán leülnek, esznek, isznak. Mostanában a nagy ég alatt sincs annyi étel, mint amennyi akkor ott kerülközött!

A kis fejedelemfi és a medve (Európa, 1959)


Hasonló könyvek címkék alapján

Nagy Katalin – Fehérvári Győző (szerk.): Dalom, dalom, hej! Regém, regém, haj!
Pap Éva (szerk.): A medvefiú
Kozma Mária (szerk.): A csónakázó kisegér
Dornbach Mária (szerk.): Erős mackó
Dmitrij Nagiskin: Amur-parti mesék
T. Aszódi Éva (szerk.): Tündérek, törpék, táltosok
Boldizsár Ildikó (szerk.): Mesék az élet csodáiról
Öregasszony a Holdon
Burány Béla: Állati mesék
Ágai Ágnes – Magyari Beck Anna (szerk.): Nyuszikönnyek