A ​virágünnep vége 2 csillagozás

Gulácsy Lajos: A virágünnep vége

Összegyűjtött írások Gulácsy-képekkel.

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1989
222 oldal · ISBN: 9639667938

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

_Andrea_ P>!
Gulácsy Lajos: A virágünnep vége

Egyre nagyobb rejtély nekem ez az ember. Ebben a kötetben mindenféle kéziratait rendezték el tematikák szerint. Az önéletrajzi töredékekben giccses ömlengést írt önmagáról, ami negédesen felháborító. A Művészeti elmélkedésekben és Műkritikákban viszont egy éles elméjű, jó kritikai készségű és stílusos író szólal meg, aki logikusan el tudja rendezni a gondolatait, fel tud építeni egy szöveget úgy, hogy azt mások is megértsék. Ezek után viszont a Na'Conxypan-i mesék katasztrofálisan rosszak. Mintha egy szégyenlős gyermek dadogna az álmairól, a különös belső világáról, melynek megosztásában, megértetésében éppen a szégyenlősség gátolja meg. Tele van írói baklövésekkel az egész, lényegtelen apróságokat magyarázgat, túl sok idegen elemet halmoz egyszerre, és annak, aki nem lát bele a fejébe, (márpedig kevesen lehetnek ezen szerencsések) teljesen értelmezhetetlenné válik a szöveg. Néha mintha mondanivalója sem lenne, – vagy legalábbis abból, amit ténylegesen papírra vetett, kimaradt. Szívesen vágnám a földhöz a kalapomat, vagy a papucsomat és káromkodnék is ehhez, – mert miért nem írta meg ezeket a történeteket a kritikái éleslátásával és nyelvezetével? Miért nem tudott ezekből valami jót összegyúrni? Bosszantó. Persze bele lehet magyarázni, hogy a feje sosem volt teljesen rendben, és ezért nem ment neki, de arra azért kíváncsi lennék, hogy szimplán arról volt szó, hogy a külvilágról szabadon írt és gondolkodott, könnyedén bírálta, ezért sikerültek jól a művészeti írásai míg a saját belvilágát nem merte, nem tudta feltárni, és ezért fulladtak el ezek a szövegei; vagy szimplán más elmeállapotban születtek? A dátumozott szövegek az 1900-as évek elejéről valók, a ’10-es évek környékéről, de a mesék és a kritikák együtt. Tehát arra sem hagyatkozhatok, ami kézenfekvőbb megoldásnak tűnne, hogy amikor megőrült, írta a béna meséit, korábban meg normális dolgokat. Vagy voltak tisztább pillanatai és elvontabbak?
Mindegy, ezek után viszont van még két fejezet Regénytöredék néven a Cevian Dido (ami külön kötetben Pauline Holseelként helent meg) – és egy másik: Édeskés históriák, káprázatok és fantazmagóriák. A Cevian Didót már körülírtam egyszer a másik értékelésemben, a másik fejezet pedig kb. hasonló stílust hoz, bár nem tetszett minden szösszenet. A nyelvezetük szecessziós szépségű, és hihetetlenül plasztikus, ill. más, mint a hagyományos írói nyelvszövet. Egyszerűen valami más benne, érezni mennyire másképp látott ez az ember, aki a színekkel és formákkal olyan virtuózan tudott bánni. (Tisztább pillanataiban, és kis túlzással élve, mert autodidakta és lusta festő volt, technikában nem volt hajlandó fejleszteni magát, pedig lehettek volna jobbak is a képei. Némelyik grafikája azon kívül, hogy a rá jellemző stílusjegyeket hordozza és a szignóját viseli, nem sok egyebet tud értékként felmutatni. Esztétikailag legalábbis, a tárgyi értékéhez meg elég az előbbi kettő is.)
Összességében ettől a könyvtől kevésbé vagyok elragadtatva, és bosszant, hogy ez az ember nem írt valami igazán jót, mikor a tehetsége és látszólag minden adottsága meglett volna hozzá.
(Mióta Gulácsyt olvasok elalvás előtt, enyhén bizarr álmaim vannak. Még a leírtaknál is bizarrabbak. Ez a része külön tetszik.)

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

Szelén>!

A Na'Conxypan-iaknak vallásuk van, de egyházuk nincsen, mindenkinek életfölfogása és életmódja egyszersmind vallása is. Nemesebb, becsületesebb és fennköltebb embereket, mint Na'Conxypanban vannak, képzelni sem lehet.

93. oldal

>!

A kis Pillipulli bátyó fát vágott a ritkáson, mikor elébe lépett a Nagy Létra, kiről Birgut beszélt, a bőrványoló. Pillipulli bátyó bátor ember volt, mégis inába szállt a bátorsága, és elejtve baltácskáját, szépen sarkon fordult, s úgy nekiiramodott tüskön-bokron keresztül egyenesen a paprikapiros torony irányába, hogy izibe ott is volt és felkiáltott nagy ijedtségében Bucurkának, a harangozónak: végünk van, jön a Létra!

105. oldal (A Nagy Létra és egyebek)

Szelén>!

De most bemutatom a ház legérdekesebb alakját, Huttertonn doktor urat, ki örökké vegytani laboratóriumában van elfoglalva, s ha néha-néha kijön, sötét kabátjába burkolózik, és kopasz fejére mélyen behúzza a kalapot, szürke kénes fényt árasztó szemei ijesztően ragyognak ki a kalap karimája alól; ha jön, már messziről kikerülik, mert erős magnetikus sugarakat lövell magából, mely a hozzá közel menőket megzsibbasztja és tovalöki. -Így tartja távol magától a tolakodókat. Praktikus ember.

89. oldal

Szelén>!

– No mi újság, Keht…? Én eléggé sikeres kísérletezéseket végeztem, képes voltam egy új érzéket fölfedezni, mely a hangot anyagítja és megfoghatóvá teszi. Hangkristályaim íme itt vannak! – Ezzel különböző csodás-könnyűségű kristályokat nyújtott át Kehtnek, ki teljes gyönyörűséggel legeltette szemét a mesebeli köveken, melyek a legjobban csiszolt gyémántnál is fönségesebben ragyogtak.-
– Wajjkolff Elhy hangja, mikor a Ricxolnajj operában énekel anyagítva – szólt Huttertonn –, nem adnám egy vagyonért ezeket a köveket.

91. oldal

Szelén>!

Országunkat veszély fenyegeti, melytől csak egyes-egyedül én tudom megszabadítani. Jön a nagy Másszmeg, egész országunkat agyon fogja taposni hatalmas csizmájával, mely olyan nagy, mint egész Birkabordiánia, még talán valamicskével nagyobb, ami pedig a Holdat illeti, az egy égő szurokkal telt hatalmas bivalybendő, és ha leesik, fölégeti fővárosunkat, Tibikurit.

107. oldal (A Nagy Létra és egyebek)


Hasonló könyvek címkék alapján

Bernáth Mária: Szinyei
Gopcsa Katalin: Egry József
Ibos Éva: Kohán György
Grigorij Osztrovszkij: Mányokitól Aba Novákig
Révész Emese: Csók István
Németh Lajos: Csontváry
Horváth Viktor: Möbion
Adorjáni Ferenc: Lélekvonat
Kígyós Erzsébet – Kállói Judit (szerk.): A magyarországi művészet története képekben
Ibos Éva: XIX–XX. századi magyar festészet