A Pax vobis a kivételes tehetségű írónő vonzó epikában megírt történelmi regénye, mely történelmünknek máig problematikus időszakát, a kuruc-labanc kort eleveníti meg. Részletgazdag képet rajzol Rákóczi, Bercsényi, Károlyi Sándor és I. József császár alakjáról, a bécsi udvari intrikákról illetve a vezérlő fejedelem udvaráról.
A korabeli konzervatív kritika a regény „eleven” történelemszemléletét értelmezve kiemeli, hogy a téma ilyenféle történelmi horizontba való emelésével senki nem próbálkozott addig. Dicséri költői „fantáziáját”, amely a történelmi adatok mögé hatolva „tárgyilagosságában” túltesz néhány történetírón is.
A Pax vobis („béke nektek”, „béke neked”) már címében megszólítja az olvasót, aki feloldja, megoldja, megfejti e sajátos történelem kódjait, utalva egyébként olyan szexuális kódokra is, amelyek a nőket hagyományosan háborúellenes attitűdökkel kötötték össze. Ellentétben a Fekete vőlegényekkel, itt nem maguk a történelmi folyamatok játsszák a… (tovább)
Pax vobis 1 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1930
Kedvencelte 1
Várólistára tette 5
Kívánságlistára tette 2
Kiemelt értékelések
Gulácsy Irén történelmi regényei közül számomra a Pax vobis a legemlékezetesebb olvasmány. Az írónő a kuruc-labanc korról sok újszerű gondolatot és tényt sorakoztat fel. A részletgazdag leírásokat, történelmi fejtegetéseket itt sikerül a regényműfaj általános kívánalmaival – olvasmányosság, fordulatos, élvezetes előadásmód – összhangban tartania.
Népszerű idézetek
Eleonóra búsan bólogatott. Azt is helyénvalónak találta, hogy a „megtévelyedett“ gyermek, tisztulásának idejére, különöztessék el a többi, erényes hölgyektől. Ne étkezhessék velük és külön-engedély nélkül ne hagyhassa el szobafogságát. Csak mikor a közös templomlátogatást is el akarta tiltani Caraffa asszony, emelte föl ijedten a kezét:
— Nem, azt nem! — mondta. — A templom az irgalom és vigasztalás háza.
254. oldal
A következő percben Mária már ütésre emelte verőjét. S a labda elrepült. És az udvar felmorajlott rá. Maga a császár is elképedve hökkent a feje fölött sután félrehasító kis gömbre.
…
A császár — a kezdő — leverte a birodalom első játékosát, saját tanítómesterét.. I
…
Nem volt azonban nála semmi. Félredobta hát verőjét s odalépett ellenfeléhez. Egyéb híjján mindkét kezét nyújtotta neki s egyikkel fogva is marasztótta a játékból felparázslott kis jobbot. De nem egész tenyérrel. Hanem kézfelsőn vezetve, mint az egyenrangúakat, magukat a fölségeket szokás. Észre se vette, hogy a kegyeiben fürdő lány e közben csak kínnal bukdácsolt mellette horpadt szoknyaabroncsaival.
I. kötet
Oh, beszéd az a néma kézszorítás, az egymáséba mélyedő pillantás és a szemekbe kiszökő könnyek! Szónál ékesebb üdvözlet. Csak az a kár, hogy nem tarthat a soha-elváló végtelenségig. Hogy vannak a világon üres formaságok, emberek és emberek közt. Az illendőségnek olyan szabályai, melyekről akkor se szabad megfeledkezni, ha valakinek csordultig a lelke!
…
A két szerelmes egymást nézi s elvész köröttük a világ, egymás szemevilágában. Észre se vették, hogy elmúlt a nap, hogy beérkeztek éjszakai szállásukra, úgy elszaladt az idő. Itt azonban üt a válás órája, — másnapig. Mert úgy kívánja azt az illendőség, hogy alvégen maradjon az asszonyi rend, felvégen a férfinemzet. Erős hiba volna változást tenni ebben a régi, szép rendben. Nem is próbálja senki. Az utasok elköszönnek és azzal ki-ki a maga szállására. De a gondolatoknak már igazán nem lehet megtiltani, hogy oda ne térdeljenek, ahová akarnak.
— Gondolkozás nélkül odaadnám értük az életemet!
— Fenség, — tette Mária a kezét a rajongó aszszony kezére — higgye el nekem, hogy minden sors és minden állapot megtalálhatja az áldozatok módját, ha keresi.
…
— Nem ilyen semmi kis dolgokra gondoltam én, — felelte fanyarul. — Nem arra, hogy tyúkólakban hányódjak és sarat dagasszak!
…
Milyen csudálatos is az ő neme! Nekivágna a meredek csúcsnak, mely a felhőket karcolja. De fölbotlik és megbukik egy szem macskaezüstön, ami a lába elé gurul. A kicsi, nyűgös, mindennap-meghaló s újból feltámadó áldozatosság óriási hatalmát nem tudja felismerni.
– Igen, – imbolygott a hangja. – Ezeken a vastag falakon át! Mert az élet minden mozgásának ezernyi apró kis jele van, amik végtelen távolságokra futnak. Mind okoz valami finom kis zajt. Egy percenést, egy csesszentést, egy dobbanást. Csak nem minden ember hallja meg őket. A boldog, gondtalan, szórakozott fülek nem hallják. Az ilyesmihez hosszú idő iskolája szükséges. Ahol minden óra újabb gyakorlat, minden nap újabb vizsga…
125. oldal első kötet
Hasonló könyvek címkék alapján
- Jókai Mór: A lőcsei fehér asszony 89% ·
Összehasonlítás - Závada Pál: Természetes fény 94% ·
Összehasonlítás - Ordas Iván: Hadik András – A királynő tábornagya ·
Összehasonlítás - Spiró György: Tavaszi Tárlat 88% ·
Összehasonlítás - Passuth László: Édenkert az óceánban 88% ·
Összehasonlítás - Vas Gereben: A nemzet napszámosai ·
Összehasonlítás - Czakó Gábor: Aranykapu ·
Összehasonlítás - Laczkó Géza: Rákóczi ·
Összehasonlítás - Orczy Emma: A Vörös Pimpernel 85% ·
Összehasonlítás - Hász Róbert: A Vénusz vonulása 84% ·
Összehasonlítás