Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Ott leszel? 754 csillagozás
Kezedben a lehetőség, hogy változtass a múlton…
Elliott Cooper, a neves San Franciscó-i sebész harminc éve nem tudja elfelejteni élete szerelmét. A bájos Ilenát baleset érte, de Elliott azóta is önmagát vádolja a haláláért. Aztán egy napon, amikor a Vöröskereszt önkénteseként éppen Kambodzsában dolgozik, különös ajándékot kap egy hálás öregtől: egy fiolát, tele kicsi, sárga pirulákkal, és egy mágikus ígéretet: ha sorra beszedi őket, újra láthatja Ilenát.
Elliott élete új értelmet nyer: egy-egy napra visszatérhet a múltba és találkozhat szerelmével, sőt, egykori énjével, az akkor harmincéves, forrófejű és forróvérű fiatal orvossal. Vajon jóváteheti-e a hibát, amit annak idején elkövetett, megakadályozhatja-e Ilena halálát, újraírhatja-e kettejük közös történetét?
Guillaume Musso Franciaország egyik legsikeresebb kortárs írója. Fordulatos, finom humorú és az élet szépségébe vetett hittel teli regényeit huszonnégy nyelvre fordítják. Az Ott leszel?… (tovább)
Eredeti megjelenés éve: 2006
Enciklopédia 32
Szereplők népszerűség szerint
Dr. Elliott Cooper · Ilena Cruz
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 83
Most olvassa 29
Várólistára tette 259
Kívánságlistára tette 254
Kölcsönkérné 3
Kiemelt értékelések
”A nappali ablaküvegének tükröződésében legnagyobb ellensége nézett vele farkasszemet: önmaga.”
Musso legújabb, a szerzőség és a fikció témája köré szerveződő regényei után frissítő fuvallatként hat a magyarul most új köntösben megjelent 2006-os Ott leszel?. A sodró lendületű olvasmány a sorsról és a személyes döntésekről szól, egy különleges időutazásként tálalva.
Elliott a híres gyereksebész egy kambodzsai öregtől pirulákat kap hálája jeléül, melyek segítségével visszatérhet a múltba és viszontláthatja egyetlen szerelmét, a tragikus balesetben meghalt Ilenát. Egy nagy szerelem és egy igaz barátság története bontakozik ki a lapokból, miközben kereken 30 évet ugrál a történet, a 60 éves Elliott visszamegy a múltba és találkozik 30 éves önmagával. De vajon újraírhatóak-e a múlt döntései, vagy sorsunk eleve elrendeltetett, és hiába adódna a lehetőség, hogy változtathatunk rajtuk, ugyanoda lyukadnánk-e ki? A furcsa harc a sorssal a mindenkit érdeklő kérdéseket feszegeti, majd a végső Musso-csavar ezúttal is újraírja a történetet, bár nem a megszokott, rafinált módon.
Nem ez volt a legjobb Musso, amit olvastam. De tagadhatatlan, hogy az író úgy tud mesélni és úgy visz magával, hogy az elképesztő. Egyszerűen nem érdekelnek a logikai bakik, nem kezdek el hibákat keresni a műben, egyszerűen csak sodródom a történettel. Elvarázsol, kiszakít a hétköznapokból, elgondolkodtat, és ad valami olyan pluszt, amit nem tudok megmagyarázni. Megint egy keserédes történetet kaptam tőle, egy valódi mesét, ami sok olyan dologra világított rá, amin a saját életemben is nap mint nap elgondolkozom. Kellenek az ilyen történetek, amik lelassítanak, magamba nézésre késztetnek.
Már csak két olyan magyar nyelven megjelent könyve van, amit nem olvastam el. A tavaszi új könyve megjelenéséig azokat is biztos befalom majd.
„A szerelmen és a barátságon kívül az ember eddig még nemigen talált más megoldást, hogy elviselhetővé tegye az életét, mégis adódnak helyzetek, melyekből csak egyedül képes kilábalni.”
Szeretem Musso könyveit, mert általában elgondolkodtató témákat dolgoz fel a regényeiben, ráadásul ezt könnyed és szórakoztató stílusban teszi. Bár még mindig a Holnap a kedvencem tőle, de ezt a kötetet is nagyon szerettem, plusz a legjobbkor talált meg.Szerintem mindenkit foglalkoztat a gondolat, hogy mi lett volna, ha a múltban egy vagy akár több helyzetben másként döntünk, illetve cselekszünk. Vajon akkor is abba az irányba haladt volna az életünk, ahol most tartunk, vagy esetleg teljesen máshol tartanánk? A regény főszereplője, Elliott lehetőséget kap arra, hogy ezeket kiderítse, ugyanis az önkéntes munkája során egy öregember titokzatos kapszulákkal ajándékozza meg, amivel visszatérhet a múltba.Tartottam tőle, hogy Musso nem bukik-e bele ebbe az időutazásos dologba, de szerintem profin oldotta meg, és logikai hibákat sem találtam benne. Természetesen a szokásos szerelmi szál sem maradt el, ám szerencsére nem volt túl cukormázas és csöpögős sem. A befejezés is kifejezetten jól sikerült, főleg, hogy még az utolsó pillanatban is bedobott egy olyan csavart, ami szinte mindent megváltoztatott.Aki még nem kerítette sorra ezt a Musso kötetet, ne habozzon tovább, mert remek történet. :)
Megint elvarázsolt az író. Ilyen szerelem csak a könyvekben létezik, de jó egy kicsit elbutulni ebben a történetben. Nem tudom, hogy én beszedtem volna a tablettákat, valószínűleg igen, azért hogy megmenthessem, akit szeretek. Sok könyvet olvastam már az írótól, volt ami kevésbé tetszett, volt ami nagyon. Ez a történet az egyik kedvencem tőle. Olvasás közben nem gondoltam a miérteken és hogyanokon, csak haladtam. A vége is nagyon tetszett. A szereplőket pedig nagyon imádtam, Elliott, Ilena és persze Matt nagy kedvencem, szívesen találkoznék velük, ha tényleg élnének :)
Több, ugyanattól a szerzőtől olvasott mű után önkéntelenül is saját magához mérem az alkotót és mivel sikerült jól indítanunk a francia bestsellerszerzővel (Regényélet, Az írók titkos élete), majd ezt követően jött egy kisebb csalódás a Holnap képében, mind pozitív, mind negatív oldalról van tapasztalatom – ezért hát most a hármas, hiszen számomra előbbi regények minőségét nem sikerült elérnie az Ott leszel? háromszáz oldalának, utóbbiét meg egy kicsit feljebbről súrolta, de még mindig nem annyira, hogy rátoljak egy felest. Az alapötlet tetszett, ahogy a műfajok fúziója és a jól bejáratott Musso-féle hozzávalók is (melankolikus hangulatú, romantikus sci-fi a megszokott, könnyen fogyasztható stílusban), de a kivitelezés már felvetett pár kérdést, amik nem hagytak nyugodni. Nem kezdem el fejtegetni őket és igazából azt is tudom, hogy egy ilyen jellegű, szórakoztató irodalmi műben nem a nagy megfejtéseket kell keresni, csak éppen a logikai bukfencek, azok tudnak zavarni, valamelyest csorbítanak az élményen.) A szülőparadoxonnal és időutazással foglalkozó, illetve az apa-lánya kapcsolatot boncolgató részek tetszettek legjobban, de amúgy tényleg nem volt ez annyira rossz: lehet pörgetni az oldalakat, laza és jó a stílus, visz magával rendesen – ebből a szempontból irtó tehetséges és kivételesnek tekinthető alkotó –, a svéd mintájára bevezethető francia csavarok is teljesen rendben vannak, de a vége felé kezdtem egy kicsit elnagyoltnak érezni és spoiler Összességében egy kellemes kikapcsoló olvasmány, amit nem bántam meg, hogy sorra kerítettem, próbálom továbbra is lelkesen olvasni a polcomon sorakozó könyveit és persze lelkesen várom a legfrissebb őszi megjelenést is.
Ez volt az első Musso könyvem, kíváncsi voltam mitől is annyira népszerű, és bár az alapötlet nagyon jó, a kivételezésével akadtak problémák.
Elliottnak minden vágya, hogy újra láthassa rég elhunyt szerelmét, Ilenát és egy kambodzsai ember megadja a lehetőséget, hogy így történjen. Elliott visszautazik az időbe, 1977-be, mikor még szerelme élt és újra láthatja őt. Azonban ez nemelég. Ha már utazni tud az időbe, akkor képes arra is, hogy megmentse a biztos haláltól a lányt…
El kell ,hogy mondjam, nagyon szórakoztató volt a könyv. Mindig történtek események, nem éreztem úgy, hogy feleslegesen lenne kitöltve egy oldal. Ezért mindenképp elismerés jár. De van egy-két kivetni valóm is.
Ha a tetoválás meg mi egyéb megjelent a múltba, akkor az emlékek miért nem? Mármint, az idős Elliottnak más emlékekkel kellett volna rendelkeznie, hisz ha tetoválás megjelenik, akkor nem törvényszerű, hogy az emlékek is? Szóval ezt nem nagyon értettem, ezért is vittem le a csillagozást, mert nem tűnt logikus elgondolásnak.
A karakterek nem álltak olyan közel hozzám, valahogy nem tudtak kiteljesedni. Azt viszont értékeltem, hogy ez a hármas fogat mindent megtett volna annak érdekében, hogy megmentse a másikat. Ez igazán szívmelengető.
Nem zárkózom el a Musso könyvektől, de elsőnek nem úgy sikerült a kapcsolatunk, ahogy vártam. Nem gond, van még elég könyve, amivel javíthat.
Az élet olykor, amikor már egyáltalán nem számítunk rá, különleges ajándékokkal lep meg bennünket.
Az időutazás gondolata mindig is foglalkoztatott. Mi lenne ha… Érdekes témának tartom, szeretem az ilyen jellegű könyveket. Nem könnyű jól megírni őket, minden egyes részletre figyelni kell. A könyv elején egyáltalán nem voltam elégedett. Valahogy nem kapott el, nem hittem el, nem fogott meg. Aztán a könyv felétől valami megváltozott, a szerző beavatott az Elliott körül lebegő titkokba, és onnantól kezdve le sem tudtam rakni! Olvastam már jobb időutazós könyvet a szerzőtől, a Guillaume Musso: Holnap című könyv engem valahogy jobban beszippantott, ott jobban érvényesült a „pillangóhatás” is.
A karakterek nagyon különbözőek voltak, ez tetszett bennük. Érdekes döntések elé állt a főszereplő, szerintem hozta a „papírformát”. Kellemes, kalandos időtöltés volt, nagyon jó stílussal ír a szerző.
Musso két könyvét olvastam eddig és a második után meg is fogadtam, hogy többet nem olvasok tőle, valahogy mégis bele-belefutottam az általa írt kötetekbe, mondhatni ösztönösen vonzott ez a francia fickó. Beadtam hát a derekam és az 'Ott leszel?' kérdésre igennel feleltem… Istenem, hát mennyire jól tettem?!
Vonatkoztassunk el a logikai bukfencektől, a valószerűtlen eseményektől és a mondanivalót önmagát vizsgáljuk meg a maga lecsupaszított valójában: sírig tartó szerelem (tudom, nem látszik, de javíthatatlan romantikus vagyok), életeken átívelő barátság és az elszakíthatatlan, minden szerelmet felülíró apa-lánya kapcsolat. Ezt a három komoly kapcsolatrendszert csomagolja be Musso egy végtelenül könnyen fogyasztható, letehetetlen történetbe, ami nagyon olvastatta magát és a maga kis hibáival, de a szerethető karakterekkel és – végre! – kevesebb csavarral kis híján a kedvenceim közé írta be magát.
Azt kell, hogy mondjam, hogy kezdem érteni Musso rajongóit! :)
Szerencsére nem ezzel a regénnyel kezdtem az ismerkedést a szerzővel, mert mindegyik később írt könyve jobban tetszett. Az eddig is nyilvánvaló volt, hogy van ez a becsípődése az időutazással, de egye fene. Az ötletekből már látszik, miből lesz a cserebogár, de a stílus még kiforratlan, és nagyon sok a következetlenség a történetben. A szereplők bántóan egysíkúak és banális dolgokat mondanak, míg egy-egy jelenetben megcsillan az érzés és a mélység is. Persze azért gyorsan elolvastam és haladok az életműben tovább, mert sokkal jobb írások is várnak még rám.
Népszerű idézetek
„Nem az a baj, hogy kevés idő áll a rendelkezésünkre, hanem főképp az, hogy sokat elfecsérelünk abból, ami adatik.”
Seneca
277. oldal
Olykor egy semmiségen múlik az élet. Súrol egy tekintet. Szempilla rebben. Karhoz ér egy vállpánt…
209. oldal
… ha az ember szeret, nincs szükség beszédre. A lelke mélyén tudja, érzi. Egyszerű. És ha egy nő azt kéri egy férfitól, hogy legyen a gyerekei apja, az elég világos, nem?
49. oldal
Íme az álmok funkciója! Nem a természettudomány, hanem a pszichoanalízis berkeiben kell keresgélnie. Az álmok az elfojtott vágyak megnyilvánulásai. Egyfajta biztonsági szelepként működnek, és elősegítik, hogy a tudattalan tartalmak a felszínre jussanak anélkül, hogy megbillenne a pszichés egyensúly. Elliott Albert Einsteinnél kopogtatott, és Sigmund Freud nyitott ajtót!
100. oldal
Említett könyvek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége 86% ·
Összehasonlítás - Kristin Hannah: Szentjánosbogár lányok 92% ·
Összehasonlítás - Colleen Hoover: November 9. 91% ·
Összehasonlítás - J.D. Barker: Szíve helyén sötétség 91% ·
Összehasonlítás - Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka / Tűzrózsa 95% ·
Összehasonlítás - Taylor Jenkins Reid: Evelyn hét férje 92% ·
Összehasonlítás - Elif Shafak: Az eltűnt fák szigete 92% ·
Összehasonlítás - Graeme Simsion: A Rosie projekt 90% ·
Összehasonlítás - Lucinda Riley: Az olasz lány 90% ·
Összehasonlítás - Sienna Cole: Lefelé a folyón 89% ·
Összehasonlítás