La ​vie secrète des écrivains 5 csillagozás

Na azér' ám… Guillaume Musso csak megmentette a mundér becsületét! Az elmúlt pár hónapban gyors egymásutánban 7 könyvét is elolvastam, és teljesen a bolondja lettem ennek a francia pasasnak. Aztán jött az ominózus Et apres/ És azután, amelyre igencsak húztam a szám. Ez volt az elsőként megjelent regénye, és jellegében eléggé más, mint az újabbak. Hát kábé utáltam… Na de ez! Ismételten pazar!

Francia helyszínek, francia könyvesboltok, francia kisvárosok, még kedvenc Avignon-om is felbukkan egy pillanatra!

Gyilkosság!!! Nem is egy!!! Szóval van nyomozás, múltbéli rejtély, miegyéb.

A szerzőre jellemzően őrült csavaros a történet. Milliószor kapod fel a fejed, hogy á, akkor ez a magyarázat! Csak hogy tíz oldallal később kiderüljön, hogy mégsem, hanem inkább ez…

… és utalások rengeteg íróra és azok rengeteg könyvére. Imádtam! Sőt, az utolsó fejezet hőse maga a szerző! csodásan egoista :D

A vége tipikusan pozitív kicsengésű, ahogy ezt Mussótól megszokhattuk, mégiscsak egy romantikus francia úriemberről van itt szó, csak nem hagyja a hőseit boldogtalanságban :)

És annyira élvezetes eredetiben olvasni, még úgy is, hogy az én nyelvtudásom aztán tényleg nem tökéletes. Rengeteget hozzátesz a sztori francia hangulatához.

Ez volt a második találkozásom Mussoval, de az első eredeti nyelven. Régóta szeretnék franciául olvasni, hogy legalább valamennyire visszahozzam a tudásomat, és mivel Az éjszaka és a lányka nyelvezete nem tűnt bonyolultnak, gondoltam a legfrissebb kötetével eredeti nyelven próbálkozom. Nem csalódtam. :)
Kellett néhány oldal, amíg belerázódtam, és átjutottam azon a felesleges gondolaton, hogy minden egyes szót értenem kell. Ezt követően már egyre jobban élveztem a cselekményt és a hangulatot. Nagyon jó érzékkel teremt hangulatot Musso, és egy idő után már nem is tudtam, milyen nyelven olvasok, csak azt, hogy teljesen beszippantott a kis sziget világába, a „nyomozásba”, az író múltjának kiderítésébe. Nagyon jó érzés volt átélni, hogy ugyanúgy bele tudom élni magam a történetbe egy olyan kötet esetében, amit nem az anyanyelvemen olvasok.
Nagyon tetszett a történetvezetés, a karakterábrázolás (Fawles karaktere kicsit emlékeztetett Mussora), a „miliő”. :) Volt egy rész, ahol nagyon bosszús lettem, hogy miért?!, és a szívem szakadt, de a végén a csavar…sejtettem, hogy meglepő lesz a csattanó, de erre igazán nem számítottam. Csak úgy faltam a sorokat. Aztán egyszer csak vége lett, és megint egy olyan élménnyel gazdagodtam, mint az előző Musso olvasásomkor.
Gyönyörű a Calmann-Lévy-féle kötet francia borítója, a kötés, a rajz, a betűtípus, minden. Borzasztóan igényes kiadás szerintem.
Alig várom, hogy az idén megjelenő könyvét is a kezemben tudhassam, és újra belemerüljek egy Musso által kitalált történetbe.

Nekem is ez volt az első olvasásom francia nyelven, ha nem veszünk tudomást kb egy tucat könyvről amibe beleolvastam, de félbehagytam. Jó választás volt, ugyanis tényleg egész könnyű a nyelvezete, illetve olvastatja magát a könyv. :) Már az első pár oldal berántott a sztoriba, imádtam a szigeten időzni, megkedveltem a az ott tartózkodó embereket. Kifejezetten örültem a térképnek az első lapokon, így azért jóval egyszerűbb volt elképzelni a helyet ahol a cselekmény játszódott, mindig visszalapoztam oda. :D
Mussotól is most olvastam először, és még tuti fogok sokat tőle, ki is kölcsönöztem rögtön La fille de papier-t, kíváncsi vagyok nagyon. :D