Egy ​párizsi apartman 626 csillagozás

Guillaume Musso: Egy párizsi apartman

Párizs, ​egy zöldellő fasor végén megbúvó műteremlakás.
Madeline azért bérelte ki, hogy félrevonuljon, és kipihenje magát. Egy félreértés miatt azonban a fiatal londoni rendőrnő mellé betoppan Gaspard, az emberkerülő író az Egyesült Államokból, aki magányt keres az íráshoz. Nincs más választásuk, mint néhány napig osztozni a lakáson.
A műhelyt még mindig áthatja korábbi tulajdonosa, a híres festő, Sean Lorenz színek és fények iránti szenvedélye. A művész, aki képtelen volt talpra állni, miután a kisfiát meggyilkolták, egy éve halt meg, három festményt hagyva maga után, amelyeknek nyoma veszett. A festő páratlan tehetsége és tragikus sorsa nem hagyja nyugodni Madeline-t és Gaspard-t, akik közösen erednek a remekművek nyomába.
Ahhoz azonban, hogy megfejtsék Sean Lorenz valódi titkát, saját démonaikkal kell megküzdeniük egy drámai nyomozás során, amely örökre megváltoztatja az életüket.

Guillaume Musso Franciaország első számú kedvence, regényeit több mint 40… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
Park, Budapest, 2020
278 oldal · ISBN: 9789633556863 · Fordította: Sárközy Éva
>!
278 oldal · ISBN: 9789636769451
>!
Park, Budapest, 2020
352 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633556856

Enciklopédia 21

Helyszínek népszerűség szerint

Párizs · New York


Kedvencelte 46

Most olvassa 34

Várólistára tette 236

Kívánságlistára tette 263

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Suba_Csaba P>!
Guillaume Musso: Egy párizsi apartman

Musso nem tud csalódást okozni. Hozza a kötelezőt: olvasmányos stílus, lendületes történetmesélés, kalandos nyomozás, szerethető és utálható szereplők, meglepő csavarok. Mindehhez hozzájön az a Musso-féle fűszer, amit nem tudok megfogalmazni. Mindig izgulok és kíváncsi vagyok, mi sül ki a történeteiből. Egyszerűen elvisz magával és feltétel nélkül elhiszem, amit ír.
Ezúttal egy festő múltjának felfedezése került könyve középpontjába. A főhősök, Az angyal hív című Musso-kötetből már megismert, egykori rendőr, Madeline és a színműíró, Gaspard egy adminisztrációs hiba folytán egyszerre foglalják le Sean Lorenz párizsi apartmanját. Mindketten súlyos terheket hordoznak magukban, de az elhunyt művész élete is olyan titkokkal teli, mely magától értetődően felfedezésre vár. Belemerülünk a múlt eseményeibe és mint már Agatha Christie-től megtanultuk: „régi bűnnek hosszú az árnyéka”, tehát a múltban elkövetett tettek hatással vannak a jelenre. Így van miért és kiért izgulni az egész könyv során.
A könyv első fele igen lassú, alapozó jellegű, de a közepétől fogva számomra letehetetlen lett. Leginkább Az éjszaka és a lányka című Musso-kötethez tudnám hasonlítani. Nincs benne természetfeletti vonal, színtiszta krimi az egész.

>!
Park, Budapest, 2020
352 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633556856
25 hozzászólás
Maminti9 P>!
Guillaume Musso: Egy párizsi apartman

Nagyon sajnálom, hogy ezt kell írjam, de fogalmam sincs, mi akart lenni ez a könyv. Ezt úgy írom, hogy több Musso könyv itt sorakozik a polcomon olvasásra várva, mert ezidáig azt gondoltam, hogy nagyon megvett ez az író a könnyed írásmódjával és a csavaros történetekkel.
Akartam szeretni az Egy párizsi apartmant, olvasás után sokat gondolkoztam rajta, aztán elolvastam több véleményt, hogy objektíven tudjam szemlélni a sztorit, de ugyanarra jutottam: ez egy nagyon kellemesen induló regény volt, aztán átcsapott egy hosszú, és mint kiderült, értelmetlen hajszába.
Amire számítottam a zseniális idézetek, a művészet folyamatos hangsúlyozása („szédületes utazás a művészi alkotás titokzatos világába” – áll a borítón), és a párizsi helyszín miatt, hogy valami köze lesz a nyomozásnak és a végkifejletnek ehhez a vonalhoz. Sajnos nem lett, vagy legalábbis én nem fedeztem fel, ahogy a regény vége és a rengeteg idézet között sem találtam meg a kapcsolatot, vagy az annyira közhelyes, hogy gondolni sem merek rá. Ahogy a tényleges befejezés forgatókönyve is sokszor felmerült bennem, de folyamatosan elhessegettem, és bíztam benne, hogy majd jön egy Musso-i csavar, és nem lehet ennyire banális, az addigi cselekményből egyébként nem következő vég. Aztán az utolsó néhány oldalt többször el kellett olvassam, hogy elhiggyem, hogy most ide valóban az van leírva. Kicsit olyan érzésem volt végig, hogy mindent bele akart sűríteni Musso ebbe az írásba: krimit rejtélyesnek tűnő, baljós nyomokkal (amik nagy része olyan irracionális helyzetekben került a főszereplők birtokába, hogy a csillagok sorozatos együttállására volt hozzá minimum szükség), pörgős nagyvárosokat, művészetet, romantikát, bántalmazó viszonyokat, de még Frank Sinatra karácsonyi dalait is.
A felütés nagyon jó volt, aztán semmi jelentősége nem lett, ahogy a Benedick által a regény elején átadott, Apollianiere-idézettel ellátott gyufásdoboznak, és a regényt átható művészi vonalnak sem. Nem tudom, hogy ennek a két embernek egyáltalán miért állt érdekében ilyen megrögzötten nyomozni, hiszen elég fontos célok miatt érkeztek Párizsba. Hogy a regény végére pedig hogy jutottak oda, ahova, örök rejtély marad számomra.
Sajnos a regényben nem fedeztem fel csavarokat sem spoiler. Az első nyom felfedezése spoiler pedig egy teljesen életszerűtlen szituáció volt, ott vesztettem el először az érdeklődésemet.
A 3 csillagot Musso felé fennálló, töretlen bizalmam miatt adtam, mert biztos vagyok benne, hogy fogok tőle olvasni még. És persze az sincs kizárva, hogy csak hozzám nem ért el ennek az írásnak a zsenialitása. Addig viszont megpróbálom megfejteni az Egy párizsi apartman borítóján szereplő idézet és a regény összefüggéseit: „A művészet hazugság, ami közelebb visz bennünket az igazsághoz.”

60 hozzászólás
Málnika >!
Guillaume Musso: Egy párizsi apartman

”Egy olyan kegyetlen korban, amelyben mindent a technológia, az emberi butaság és a gazdasági érdekek mozgatnak, mi másunk marad, mint a művészet, a szépség és a szerelem?”

Musso zseniális történetvezetése, egy nő és egy férfi sorszerű találkozása, egy izgalmas nyomozás a többi nagyszerű regénye mellett az Egy párizsi apartmant is tökéletesen jellemzi. A francia írózseni ezúttal is kiváló érzékkel szövi és keveri a szálakat, a legendás Musso-csavar pedig ismét a meglepetés erejével éri az olvasót.

Madeline, a visszavonult rendőrnő és Gaspard, az élet értelmetlenségét műveiben megragadó drámaíró egy informatikai hiba folytán ugyanazt a párizsi lakást béreli ki karácsonyra. Bár mindketten kizárólag magányra és nyugalomra vágynak, a korábbi tulajdonos, Sean Lorenz művészete és izgalmas élettörténete elemi erővel ragadja őket magával, így végül egy különös nyomozópárosként működnek együtt. Eltűnt festmények és egy korábbi gyilkossági ügy után nyomoznak, miközben önmagukat is keresik. Az izgalmas rejtély mellett ugyanis jelentős szerepet kap a múlt feldolgozása, a lezáratlan traumák, a kisiklott életutak. A szerző rajongóinak igazi csemegéül szolgálnak cinkos kikacsintásként a korábbi regényeire tett utalások. Ami pedig még egyetlen könyvben sem fogott meg ennyire, így bármennyire is apróság, külön ki kell emelnem, az a tökéletesen kiválasztott idézetek, már a regényt nyitó Camus-től származó mondat is teljesen elvarázsolt. A feszültségkeltés nagymestere ezúttal sem hazudtolta meg önmagát, egy újabb lebilincselő és szórakoztató történetet kaptunk.

9 hozzászólás
Edmond P>!
Guillaume Musso: Egy párizsi apartman

„Paris is always a good idea” – Audrey Hepburn

Első találkozásom volt Mussoval, már kötelezőnek éreztem, hogy végre a kezembe vegyek tőle valamit, mivel @Suba_Csaba kedvenc szerzője, emellett pont @szabadosági Nincs időm olvasni kihívásának havi könyve is ez a regény.
Úgy döntöttem ez elég lesz ahhoz, hogy a komfort zónámból kilépve megismerkedjek a szerzővel. – és milyen jól tettem!

Mostanában több nyomozós regény is megtalált, amit élvezettel olvastam el, kíváncsian fejtve meg a különböző rejtélyeket.
Musso stílusa meg kell, hogy mondjam, minden elvárásomat felül múlta, le se tudtam tenni a regényt, sokszor használjuk mi, könyvmolyok a „ berántott ” kifejezést, na de Musso ennek a fogalmát is új szintre emelte.
Próbáltam a fejemben összerakni a történetet, de az az érdekes, ha valamilyen kérdőjel a regényben megoldódott, egyből feltűnt a helyén másik kettő.
Olvasás után arra gondoltam, milyen lehetett ezt a regényt megírni, biztosan Musso egy hatalmas gondolattérképet kellett rajzoljon, mert egy ennyire kidolgozott és összetett regény, mint az Egy Párizsi apartman, nem fogható máshoz az olvasmánylistámon.
Minden karakter összetett, súlyos háttértörténete van, ami még jobban tovább bonyolítja a regényt. Amiért le a kalappal az író előtt, hogy olyan szintén kidolgozott mindent, annyira árnyalt volt mindenki, hogy csak a fejemet fogtam végig az olvasás alatt és teljesen el voltam képedve.

Az izgalmak szó szerint a pattanásig feszültek. Nem bántam meg, hogy elolvastam ezt a regényt és mindenképen fogok még a szerzőtől olvasni.
Habár lektűr, eszméletlen igényes volt és látszott az író műveltsége. A szórakoztató irodalom francia koronázatlan királya csak is Musso lehet. :)

8 hozzászólás
Kókuszka>!
Guillaume Musso: Egy párizsi apartman

Mindig nehéz megtalálni egy tragédia gyökerét, és meghatározni azt a pillanatot, amikor egy élet félrecsúszik.

Musso neve számomra garancia arra, hogy nagyon mellé nem foghatok. Történeteiben mindig van izgalom, romantika, egymásra találás, lelki trauma, meglepő csavarok. A jelenlegi nyomozópáros női tagja már feltűnt Az angyal hív kötetben, ahol szintén egy véletlenszerű találkozás vezet egy közös nyomozásba.
A cselekmény lassan indul, ráérősen építkezik, időt hagyva a karakterek bemutatásának, a graffiti, a festészet érzékletes szemléltetésének. Aztán hirtelen magával ránt, egyre több részlet, egyre több felfűtöttség telíti. Voltak benne furcsaságok: a híres festő személyes dolgaival kiadott apartman, a drámaíró mobilt, laptopot nem használ, kezelni sem tudja, aztán ripsz-ropsz száguldozik az interneten. Ezeket leszámítva egy érdekes, jól felépített, könnyen olvasható regény.

Bea_Könyvutca P>!
Guillaume Musso: Egy párizsi apartman

Végy egy férfit és egy nőt, hozd össze őket egy viszonylag szokatlan helyzetben, csepegtess hozzá egy-két furcsa, rejtélynek tűnő dolgot, szórd meg egy csipet keserűséggel és céltalansággal, adj hozzá még egy kis magányt, turbózd fel néhány szimpatikus, színes különleges fűszerkeverékkel, kavard, forrald, fel kutyuld össze-vissza, tegyél bele egy-két olyan dolgot, amit egyáltalán nem gondolsz belevalónak, és azt veszed észre, hogy nem tudod abbahagyni a kóstolgatást, azonnal kell neked az egész, mert egyszerre izgalmas és szép az, amit Musso főzött neked.
Nem mondom, hogy ez a kedvencem a szerző könyvei közül, mert a koraiakat nem tudta még felülmúlni, de határozottan az egyik kedvenc íróm.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.com/2021/03/guillaume-musso-e…

cicus61 P>!
Guillaume Musso: Egy párizsi apartman

Hát nem tudom, Nekem a mostanában írt könyvei nem jönnek be annyira. Nem mondom, hogy rossz volt ez a könyve, de annyira nyögvenyelősen indul a történet és annyira el van nyújtva az egész. Közepe táján indul be igazából, de ott is olyan lassú és sok az érdektelen részlet is. A szereplők sem szimpatikusak, értem Én, hogy sok mindent hordoznak magukkal, de akkor is. A vége viszont nagyon jó volt és nagyon ütős.

Kovaxka P>!
Guillaume Musso: Egy párizsi apartman

Megvan egy csomó, de ez az első Musso, amit elolvastam. Gyakorlatilag nem tudtam letenni, vérprofi, könnyű kézzel megírt lektűr. Nagyon tudom értékelni az ilyet, pláne, hogy még romantikus sem volt. Jó páros, közös nyomozás, menő helyszínek, finom kaják és piák, és a hab a tortán: a művészet! No, de a végkifejlet, kérem szépen! Azt nem tudom megbocsátani: életszerűtlen, elfogadhatatlan és nyálas. Még így is meg kell adjam a négyest, és jöhet a következő! Melyik legyen?

9 hozzászólás
csakegyluca P>!
Guillaume Musso: Egy párizsi apartman

A könyvvel először az Edmond Könyvkuckója youtube csatornán találkoztam. Nagyon furcsa, ugyanis ritkán nézek booktuberektől videókat, és akkor sem babonáznak meg egy könyvvel annyira, hogy azt el is olvasom. Most viszont ez kivétel volt. Ezúton is köszönöm Edmond, hogy bemutattad nekem, hogy van ilyen könyv is.
Madeline és Gaspard egy központi hiba folytán ugyanazt a párizsi apartmant veszik ki ugyanabban az időben. Lassan, de elfogadják a helyzetet és megpróbálnak megbarátkozni a gondolattal. Majd miután kiderül, hogy a ház amiben megszálltak, Sean Lorenz híres festő lakása, máris egy nyomozás közepén találják magukat a festő csapongó életével és 3 elrejtett festményével kapcsolatban. A leszerelt rendőrnő, Madeline, és a depressziós, élet gyűlölő, neves dráma író, Gaspard, együtt kutatnak a nem létezőnek hitt festmények után karácsony környékén.
Abszolút nem gondoltam volna hogy ez egy krimi. Valahogy nem érdekeltek a címkék molyon és a fülszövegét is hamar elfelejtettem. Valószínűleg ha nem lettem volna fáradt, és nem esett volna ki minden amit a regénnyel kapcsolatban tudok még az elolvasása előtt, nem vettem volna a kezembe. Így viszont hogy teljesen a róla szóló remek hírekre bíztam magam, és tapogatóztam a sötétben, nagyon izgalmasnak találtam az olvasást. Olyan volt nekem a könyv, mint Madeline-nek és Gaspardnak a rejtélyek megfejtése. Régen nagyon szerettem a nyomozós limonádékat, de valamiért ez a szeretet alábbhagyott, nem izgatott azután, hogy megismerkedtem a romantikus műfajjal. Az Egy párizsi apartman pedig újra felébresztette bennem azt a parázst, ami mindvégig izzott és egyszer régen még lobogó tűzként lángolt.
Tetszett, hogy vezetett, sodort magával a könyv. Hogy bármelyik pillanatban meg lehet a megoldás, vagy egy újabb csavar következik. A teljes vakság a bekövetkező cselekmények körül, mint ahogy azt az író is mondta. Az egész annyira izgalmas volt, hogy alig bírtam letenni és ha le is raktam, a következő oldalakon kattogott az agyam.
Nem szeretem a vért, a hirtelen izgalmakat. De most megtapasztaltam, hogy ezeket mind csak filmben. Könyvben élvezem ha a pisztoly 'puff puff' hangokat ad ki, ha a nyomozó rábukkan egy áldozatra. Meglepett, mert én, aki a Féktelenült is csak gyomorgörccsel bírom végignézni még akkor is, ha a főszereplő Keanu Reeves és Sandra Bullock, a világvége alkotásokat nem is említve, egy öngyilkossággal, rablással, öldökléssel teli krimit olvasok. Nehogy megijedjen az, aki nem szereti az ilyesmit! Nagyon finoman és diszkréten voltak tálalva az ilyen jelenetek, és maximum megemlítésként.
Párizs mindig is vonzott, de eddig még nem volt szerencsém meglátogatni, de ennek a regénynek köszönhetően most én is járkálhattam a kávézók és a butikok, a titkos helyek között, bármennyire is akart lebeszélni Musso, hogy ne jöjjek ide egyszer se, mert csalódni fogok. Benne a van a pakliban a csalódás, de ugyanez van más országgal is. Tegyük fel, egy olasz ragyogónak és fényesnek látja Budapestet a képeken, de végül kiderül hogy ugyanolyan koszosak az épületek mint náluk, mégis szereti azt a magyar feelinget, amit otthon nem lelhet meg. Fordítva ugyanaz.
Ami mutatós külsőt kölcsönzött még a könyvnek, az a fejezetek elején található idézetek híres emberektől, általában festőktől, amik jellemzik az adott részt. Ilyen esetekben nem szoktam elolvasni őket, most viszont le nem tudtam szakadni róluk. Olyan idézetek voltak ezek, amik megmozgattak bennem valami megmagyarázhatatlant.

Madeline-en legelőször a neve keltette fel a figyelmemet. Ritkán van az, hogy ennyire megtetszik egy főszereplő neve. Ez a név nagyon illik erős, független, makacs és legbelül érzékeny karakterének. Abszolút nem tudnám elképzelni rendőrként. Túl fiús szakma hozzá. De bevallom, nem nagyon tudnám elképzelni egyik munkatéren se.
Gaspard egy nagyon pesszimista, negatív gondolkodású, egyben remek dráma író. Az egója is kicsit nagy, de én mégis találtam benne olyan tulajdonságokat, amikre egyes esetekben azt kell hogy mondjam, aranyosak. Ahogy még saját maga sem meri bevallani, hogy erős kapcsolat alakult ki közte és lakótársa között, ami azt teszi vele, hogy levendula illatban közlekedik és végre kifinomultabban öltözködik.
A könyv szellemes, izgalmas, fordulatos. Ha egyszer elkezded, nem tudod letenni. A végén azt veszed észre, hogy a sok boldogság és szomorúság mögött az élet óriási értelme és szépsége áll, hogy meg kell hogy becsüljük mindent, mert hamar véget érhet. Vétek lenne olvasatlanul hagyni ezt a regényt, így azt ajánlom, most azonnal vágj neki!
További: https://csakegyluca.blogspot.com/2021/04/guillaume-muss…

2 hozzászólás
pjutko P>!
Guillaume Musso: Egy párizsi apartman

Teljesen friss az élmény: szenzációs könyv!
A harmadik-, és eddig a legjobb Musso, amit olvastam. (Holnap, Az írók titkos élete).

Minden megvan a kezdetben két szálon futó történetben, ami kell: izgalom, rejtély, itt a művészetek közül a festészet, remek katakterek és egy csipetnyi romantika.

A következő Az angyal hív lesz, mivel ígér az író egy kikacsintást, amire kíváncsi vagyok.

Faltam a sorokat, Mussoban tényleg nem lehet csalódni!

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Suba_Csaba P>!

Hemingway szavai jutottak eszébe: Az okos embernek néha be kell rúgnia, hogy kibírja a hülyék közt.

39. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ernest Hemingway
15 hozzászólás
Suba_Csaba P>!

Ha gyereked van, fényesebben ragyognak a csillagok az égen. Minden hibádat, tévedésedet és baklövésedet helyrehozza a hála, amit a gyermek tekintetében látsz.

344. oldal

1 hozzászólás
Suba_Csaba P>!

Az ember a legádázabb ragadozó. Egy féreg, amely a civilizáció palástja alatt csak az uralkodásban és az elnyomásban leli örömét. Egy megalomániás és öngyilkos hajlamú faj, amely gyűlöli a társait, mert utálja önmagát is.

83. oldal

1 hozzászólás
Suba_Csaba P>!

Ha gyermeked lesz, nem látod annyira sötéten a világot, mint korábban. Tompul a világ abszurditása és rútsága, az emberek többségének határtalan ostobasága, és azok gyávasága, akik falkában támadnak.

344. oldal

Suba_Csaba P>!

Azt kérdezte, miért nem akarok gyereket. A válaszom az, hogy nem örülnék, ha káoszban és őrületben kellene felnőnie. Sosem kényszerítenék egy gyereket egy ilyen kegyetlen világra.

83. oldal

Andee_Sis>!

A magánynak dupla haszna van: részint magában van az ember, részint nincs másokkal.

193. oldal

1 hozzászólás
Suba_Csaba P>!

Az alkohol nem oldja meg a problémákat, de átmenetileg segít elviselni a középszerűséget, ami szinte megfertőzi az emberiséget.

39. oldal

Málnika >!

A legnagyobb télben jöttem rá, hogy legyőzhetetlen bennem a nyár.
Albert Camus

7. oldal (Park, 2020)

Málnika >!

Mi értelme az életnek, ha másról sem szól, mint nap nap után végezni az utálatos feladatokat?

313. oldal (Park, 2020)

Suba_Csaba P>!

A bolygónk sodródik a semmibe, és a kilátásaink borzalmasak: még több erőszak, rosszabb levegő és aggasztóbb jövő.

82. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos
J. D. Robb: Halálos ünnep
Salla Simukka: Ébenfekete
Arnaldur Indriðason: Távoli hangok
Mary Higgins Clark – Carol Higgins Clark: A gonosztól megmentettél
Stephen King: A remény rabjai
Tess Gerritsen: A bűnös
Jane Harper: Az elveszett férfi
Lois Duncan: Stranger with my Face – A másik ÉN
Joe Hill: NOS4A2