Central ​Park 247 csillagozás

Guillaume Musso: Central Park

New York, reggel nyolc óra.
Alice, a fiatal párizsi rendőrnő és Gabriel, az amerikai jazz-zongorista egymáshoz bilincselve ébrednek egy padon a Central Parkban.
Nem ismerik egymást, és arra sem emlékeznek, hogy valaha találkoztak volna. Alice előző este barátnőivel a Champs-Élysées-n bulizott, Gabriel pedig egy dublini klubban zongorázott.
Lehetetlen? És mégis…
Az első döbbenetet megannyi kérdés követi. Hogy kerültek ilyen veszélyes helyzetbe? Honnan származik a vérfolt Alice ingén? Miért hiányzik egy töltény a fegyveréből? Ha meg akarják érteni, mi történik velük, és visszatérni régi életükhöz, Alice és Gabriel kénytelenek összefogni. Az igazság, amire rábukkannak, fenekestül felforgatja az életüket…

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
Park, Budapest, 2019
286 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633554913 · Fordította: Sárközy Éva
>!
Park, Budapest, 2019
286 oldal · ISBN: 9789633555644 · Fordította: Sárközy Éva

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Alice Schäfer


Kedvencelte 21

Most olvassa 16

Várólistára tette 121

Kívánságlistára tette 91

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

mate55 >!
Guillaume Musso: Central Park

Az írói gondolkodás néha elképesztően bátor, páratlanul színes, és nem torpan meg akkor sem, ha megközelíti az értelmezhetetlen tartományait. De azt mindig szem előtt illik tartani, hogy a bájos és a bárgyú között nagyon vékony a határvonal. Mert Musso könyve attól még nem lesz jó, hogy tele van jól felépített és időzített fordulatokkal. Ahhoz sokkal, de sokkal több kéne. Például olyan emberek, akikről többet tudunk meg pár szónál, akik nem az író kénye kedve szerint mozgatható báboknak tűnnek, hanem élő, lélegző, hiteles figuráknak. És itt merül fel újból a kérdés, hogy egyetlen ötlettel végig lehet-e írni (vinni) egy könyvet. Lehetett volna-e nem ehhez az ötlethez ragaszkodva ugyanezekből a cselekményszálakból egy érdekesebb történetet papírra vetni? Nyilván, csak az már egy másik regény lett volna… Lehetett volna felkavaró, nyomasztó, megdöbbentő vagy letaglózó is, de nem lett. Kár ezért a történetért. Végezetül szeretném megjegyezni, hogy egy krimi vagy akár horror is lehet megindító, és drámai, akkor ne akarjunk már mindenáron romantikust alkotni.

Málnika P>!
Guillaume Musso: Central Park

”Vannak az életben olyan ritka pillanatok, mikor kinyílik egy ajtó, megadatik egy olyan találkozás, amiben az ember már nem is reménykedett. Mikor megleli a másik felét, aki elfogadja olyannak, amilyen.”

A Central Park tipikus példája annak, amikor egy író olyan magasra teszi saját maga számára a lécet, hogy legújabb regényében ezt egyszerűen képtelen megugrani. A nyomozás csak néhol igazán izgalmas; a karakterek érdekesek, de valahogy nem életszerűek; a csavarok bár valóban kiszámíthatatlanok, pont ezért igen különösek is. A végső fordulatot garantáltan egy olvasó se fogja kitalálni, hiszen eléggé erőltetett, már-már érezni a papírlapokból áradó verejtékszagot. Musso ráadásul, hogy maradjon a már szinte védjegyévé vált műfaji keveredésnél: a thriller romantikával történő vegyítésénél, csak beszúrt a végére egy szerelmi szálat is. Bár szeretem a szépen megírt egymásra találásokat, a második esélyeket, ez a regényt különösen záró romantikus befejezés inkább elvett számomra az olvasás élvezetéből. Musso rajongóknak feltehetően csalódás lesz, az íróval barátkozók pedig vagy egy egyedi, fordulatokban bővelkedő történetet, vagy egy „te jó ég, ez meg mi volt”-ot kapnak tőle, ízlés szerint.

Kókuszka>!
Guillaume Musso: Central Park

Annyira egyszerűnek tűnik az egész, de semmi sem az, aminek látszik. Van benne rejtély, nyomozás, drámai élethelyzetek, romantika. Végig lehet érezni, valami nem stimmel Alice és Gabriel párosában. Gabriel szinte szuperhősként száguld végig a lapokon. Alice karaktere árnyaltabb, szembe kell néznie múltjával, félelmeivel. A történet magán viseli Musso különleges világát, de nagy robbanásra ne számítsunk.

2 hozzászólás
Timcsibaba77>!
Guillaume Musso: Central Park

Egy újabb mélyen érintő műve lett ez az írónak, ami nagyon lenyűgözött, és megvallom őszintén letaglózódtam teljesen. Talán ez a melankólikus már-már kiábrándult alaphang ismert azoknak, akik szeretik Guillaume Musso írásait, és nem meglepetés, hogy az utolsó oldalakon nyűgöz le. Nekem egy sötét alagútból való kibolyongást, a fényt mutatta meg, hogy soha ne keseredjen el az ember, mert a remény a legerősebb, az életet adó élni akarás, amivel bármivel megküzdhet az ember. Persze most is egy gyönyörű szerelmi szál is kibontakozott, és a fehér lovon ülő hercegre is reményt adott ez a könyv. Egy kór, mely darabokra tépi az emberi elmét, és a szerelem, ami reményt ad. Gyönyörű könyve lett ez is az írónak.

9 hozzászólás
cicus61 P>!
Guillaume Musso: Central Park

Imádom Musso-t!!!!!!! Ez a könyv megint más, mint a többi könyve, nem lehet ráfogni, hogy sablonosan ír. Nagyon izgalmas volt, már az elején éreztem Én is, hogy valami nagyon nem stimmel a főszereplőkkel. Nem igazán kedveltem meg egyiküket sem. Nem ez volt a cél persze, de letehetetlen, mint a többi könyve. Nagyon kevés olyan könyvet olvastam úgy, hogy miután vége lett, ott ültem és azon gondolkodtam, hogy miért nincs tovább, miért van már vége :) Hát ez a könyv is ilyen :)

Mariann_ P>!
Guillaume Musso: Central Park

Tetszett a könyv, nagyon érdekes volt a helyzet.
Mivel szeretem a krimiket, nagyon vártam hogyan alakul , hogyan tudnak főhőseink kikeveredni ebből a fura helyzetből.
Szeretem Musso- t, így gondoltam majd valami csavar lesz a dologban.
Nos, lett csavar, és éppen addig tetszett.
A vége agyoncsapta az egészet.
Felbosszantott, nem tetszett.
Pedig nagyon jól indult.

Trudiz >!
Guillaume Musso: Central Park

Már a kezdés is ütős volt. A cselekmény, a pergő események pedig folyamatos figyelmet igényeltek, azaz letehetetlen kategóriába tartozó olvasmányt nyújtott. Csavar is volt benne bőven. Elszánt főszereplőnek bizonyult Alice, a rendőrcsajszi. Őrület, hogy miket állt ki, miket élt át.
Ezzel az olvasmánnyal végre megoldom a tojásos kihívás problémáját. :) Így került a látóterembe, de megérte! Olvassátok!

beasechoes P>!
Guillaume Musso: Central Park

Az első Musso könyvem…hát, nem vagyok teljesen megélegedve vele…3-szor gondolkodtam el azon, hogy én ezt nem fejezem be..3-szor!!! Az elején még nagyon érdekes volt, aztán egyre gyengébb lett számomra a cselekményszál..
A nővérem mostanság ki van akadva, hogy sok könyvet félbehagyok, úgy voltam vele, hogy jó, ezt nem fogom…amit valamilyen szinten jól tettem, mert a végére egyáltalán nem számítottam!!!! De, akkor is a 3/4 elég uncsi volt számomra, úgyhogy ez csak 3.5 csillag. :/

2 hozzászólás
Sapadtribizli P>!
Guillaume Musso: Central Park

Nagyon izgalmasan kezdődött, akár egy kirakós játék, vagy egy szabadulószoba: belecsöppensz egy adott szituációba és meg kell keresd a nyomokat, hogy rájöjj a játékszabályokra, hogy mi is akar ez az egész lenni. Nagyon tetszett ez az együttnyomozás, bár én teljesen máshogy indultam volna, spoiler. A regény közepe körül úgy éreztem, hogy kis könnyed szórakozás ez a regény, semmi extra, hogy aztán a csattanónál leessen az állam. Akkor kellett volna abbahagynia Mussonak a művet, mert az a tetőpont nagyot ütött ám, teljesen leesett az állam és minden értelmet nyert. Akkor úgy voltam vele, hogy igen, ezt megérte olvasni! De sajnos a könyv folytatódott és műfajt váltott spoiler és ez elég rossz szájízt hagyott maga után. Még így is megérte olvasni, de így már nem fogom annyira ajánlani másoknak.

ggizi P>!
Guillaume Musso: Central Park

Nagyon izgalmas a kezdés, hisz a szerző egy szinte lehetetlen helyzetből indít, ami eléggé felfokozta a kíváncsiságomat. Alice személye nem volt annyira szimpatikus az elején, de miután megismerhettük tragikus hátterét, egyből érthetővé vált (nemcsak a helyzetből adódó) zárkózott és bizalmatlan viselkedése. Nagyon megfogott egyrészt az a profizmus, amit Alice produkált a nyomozása során, másrészt a magyarázat, amit a végén az egész szituációra kaptunk. És igen, többször is elolvastam a Lesz még… részt, annyira jólesett a lelkemnek.


Népszerű idézetek

mate55>!

Vannak az életben olyan ritka pillanatok, mikor kinyílik egy ajtó, megadatik egy olyan találkozás, amiben az ember már nem is reménykedett. Mikor megleli a másik felét, aki elfogadja olyannak, amilyen. Aki ismeri és elnézi a furcsaságait, félelmeit, sértettségét, haragját és a tengernyi komor gondolatot a fejében. Aki megnyugtatja. Aki olyan tükröt tart elé, amelybe már nem fél belenézni.

76. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Alice Schäfer
17 hozzászólás
Bea_Könyvutca P>!

Vannak az életben olyan pillanatok, amikor kinyílik egy ajtó és napfény árad az ember lelkébe.

74. oldal

mate55>!

A gyerekvállalás az életfogytig tart, nem?

169. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Alice Schäfer
Bea_Könyvutca P>!

A nehézségek közt mindig ott van a lehetőség.
/Albert Einstein/

24. oldal

Bea_Könyvutca P>!

Valójában kétféle élet létezik (…):
a valóságosnak képzelt, és a másik.
Ez utóbbit vágyjuk látni.
/James Salter/

134. oldal

Málnika P>!

És arra gondolsz majd, hogy történhet bármi, megérte élni.

281. oldal

lindii>!

Elég egy röpke perc, egy pillantás, egy találkozás, hogy fenekestül felforgassa az ember életét. A megfelelő ember, a megfelelő pillanatban. A sors cinkos szeszélye.

74. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Alice Schäfer
Bea_Könyvutca P>!

Idő, megállíthatatlan idő! Úr azok fölött is, akiknek más úr nem parancsol – ahogy egy arab közmondás tartja.

168. oldal

Kapcsolódó szócikkek: idő
Trudiz >!

(…) magunkat is szeretni kell egy kicsit, hogy másokat szeretni tudjunk…

2 hozzászólás
mate55>!

Csípős szellő simítja végig az arcot.

(első mondat)


Hasonló könyvek címkék alapján

Ker Dukey – K. Webster: Pretty Stolen Dolls – Ellopott babácskák
Helena Silence: Ezüsthíd
Vavyan Fable: Szamurájszív
Julie Garwood: Tűz és jég
Karen Rose: Közelebb, mint hinnéd
Alafair Burke: Egy feleség dolga
J. D. Robb: A halál fényében
Brenda Joyce: Halálos szerelem
Dot Hutchison: Pillangók kertje
Nalini Singh: Angyalvér