Central ​Park 86% 483 csillagozás

Az írói gondolkodás néha elképesztően bátor, páratlanul színes, és nem torpan meg akkor sem, ha megközelíti az értelmezhetetlen tartományait. De azt mindig szem előtt illik tartani, hogy a bájos és a bárgyú között nagyon vékony a határvonal. Mert Musso könyve attól még nem lesz jó, hogy tele van jól felépített és időzített fordulatokkal. Ahhoz sokkal, de sokkal több kéne. Például olyan emberek, akikről többet tudunk meg pár szónál, akik nem az író kénye kedve szerint mozgatható báboknak tűnnek, hanem élő, lélegző, hiteles figuráknak. És itt merül fel újból a kérdés, hogy egyetlen ötlettel végig lehet-e írni (vinni) egy könyvet. Lehetett volna-e nem ehhez az ötlethez ragaszkodva ugyanezekből a cselekményszálakból egy érdekesebb történetet papírra vetni? Nyilván, csak az már egy másik regény lett volna… Lehetett volna felkavaró, nyomasztó, megdöbbentő vagy letaglózó is, de nem lett. Kár ezért a történetért. Végezetül szeretném megjegyezni, hogy egy krimi vagy akár horror is lehet megindító, és drámai, akkor ne akarjunk már mindenáron romantikust alkotni.

”Vannak az életben olyan ritka pillanatok, mikor kinyílik egy ajtó, megadatik egy olyan találkozás, amiben az ember már nem is reménykedett. Mikor megleli a másik felét, aki elfogadja olyannak, amilyen.”

A Central Park tipikus példája annak, amikor egy író olyan magasra teszi saját maga számára a lécet, hogy legújabb regényében ezt egyszerűen képtelen megugrani. A nyomozás csak néhol igazán izgalmas; a karakterek érdekesek, de valahogy nem életszerűek; a csavarok bár valóban kiszámíthatatlanok, pont ezért igen különösek is. A végső fordulatot garantáltan egy olvasó se fogja kitalálni, hiszen eléggé erőltetett, már-már érezni a papírlapokból áradó verejtékszagot. Musso ráadásul, hogy maradjon a már szinte védjegyévé vált műfaji keveredésnél: a thriller romantikával történő vegyítésénél, csak beszúrt a végére egy szerelmi szálat is. Bár szeretem a szépen megírt egymásra találásokat, a második esélyeket, ez a regényt különösen záró romantikus befejezés inkább elvett számomra az olvasás élvezetéből. Musso rajongóknak feltehetően csalódás lesz, az íróval barátkozók pedig vagy egy egyedi, fordulatokban bővelkedő történetet, vagy egy „te jó ég, ez meg mi volt”-ot kapnak tőle, ízlés szerint.

Annyira egyszerűnek tűnik az egész, de semmi sem az, aminek látszik. Van benne rejtély, nyomozás, drámai élethelyzetek, romantika. Végig lehet érezni, valami nem stimmel Alice és Gabriel párosában. Gabriel szinte szuperhősként száguld végig a lapokon. Alice karaktere árnyaltabb, szembe kell néznie múltjával, félelmeivel. A történet magán viseli Musso különleges világát, de nagy robbanásra ne számítsunk.

Egy újabb mélyen érintő műve lett ez az írónak, ami nagyon lenyűgözött, és megvallom őszintén letaglózódtam teljesen. Talán ez a melankólikus már-már kiábrándult alaphang ismert azoknak, akik szeretik Guillaume Musso írásait, és nem meglepetés, hogy az utolsó oldalakon nyűgöz le. Nekem egy sötét alagútból való kibolyongást, a fényt mutatta meg, hogy soha ne keseredjen el az ember, mert a remény a legerősebb, az életet adó élni akarás, amivel bármivel megküzdhet az ember. Persze most is egy gyönyörű szerelmi szál is kibontakozott, és a fehér lovon ülő hercegre is reményt adott ez a könyv. Egy kór, mely darabokra tépi az emberi elmét, és a szerelem, ami reményt ad. Gyönyörű könyve lett ez is az írónak.

Nem vagyok maradéktalanul elégedett, de mindent összevéve, nem volt ez rossz könyv.
Az spoiler, és egy-egy csavarnál nem tudsz nem arra gondolni, h ez most hogy jöhet ide.
Ami zavart az elején, h egyszer csak kb minden bevezetés nélkül belecsöppentünk egy sztoriba, és a szereplők sem engedtek közel magukhoz. Ami később meg lett magyarázva ugyan, de a kellemetlen érzés bennem volt az elejétől. Nagyon keveset kellett volna még dolgozni rajta egy szerkesztővel.
Sőt, abból is lehetne egy listát csinálni, h honnan szedte az ötleteket össze pl Viharsziget.
Az írók titkos életénél sokkal jobb volt, de a régi Mussókkat nem éri utol. (U.i.: ugyanígy 4 csillagot adtam az Írókra is, úgyhogy most adok egy felet még ennek.)
Oh, igen, a tragédiája persze mellbevágott.

"Az élet megy tovább.
És te küzdeni fogsz érte."

Nagyon hirtelen döntöttem el, hogy én ezt a könyvet megveszem. Már régóta szerettem volna Musso-tól olvasni, és végre ez meg is valósult. Mostmár bánom, hogy nem szedtem rá magam hamarabb.
Tetszett az alapszituáció, Alice fiatal nyomozó és Gabriel zongorista összebilincselve ébrednek a Central Parkban. Alice blúzán vérfoltok vannak és mellettük van egy ismeretlen fegyver. Alice előző éjjel még Párizsban volt, Gabriel pedig Dublinban. És csak annyit tudnak, hogy mindketten sokat ittak az éjjel. Az író már az elején egy olyan helyzetet teremt, ami felkelti az olvasó érdeklődését, rengeteg kérdés merül fel mindenkiben. Aztán elkezdenek nyomozni, kinek a vére lehet Alice blúzán, minden kis apróságnak probálnak utánna járni. Nagyon sokáig, amíg pontosan ki nem derült mi történt, egyáltalán nem sejtettem a végkifejletet. Nem lepődtem meg annyira, de néztem egy jó nagyot. Minden sort nagy kíváncsisággal olvastam, hisz alig vártam milyen ujjabb nyom derül ki. A történet során betekintést kaphattunk Alice múltjába. Őszintén ezeknél volt, hogy sírtam, valami iszonyú ami történt vele. Leginkább a visszaemlékezéseknél volt jelen a krimi szál, mivel Alice nyomozó.
És az utolsó sorok gyönyörűek voltak, amin szintén könnyeztem. Volt itt kis romantika, nyomozás, krimi, rejtély, szomorúság. Számomra kifejezetten az a történet, amire tíz év múlva is biztosan fogok emlékezni.
Tetszett az író stílusa. Kicsit féltem, hogy furcsa lesz és ezért nem fog tetszeni, de szerencsére pozitívan csalódtam. Alig várom, hogy olvashassam Musso többi könyvét is.

A legnagyobb problémám az volt a könyvvel, hogy hiányzott belőle számomra a cselekmény és a szereplők hitelessége. Egyes fordulatok totál meglepetést okoztak, mások pedig nagyon kiszámíthatóak voltak, ami egyébként nem zavart volna annyira, ha nem éreztem volna teljesen hihetetlennek és erőltetettnek az egészet.
Próbáltam szeretni a könyvet és igen, érzem és értem Musso stílusának különlegességét, de nekem ez (most) nem jött be.
Talán kicsit később teszek még egy próbát az író valamelyik művével, hátha rákapok az ízére.
https://szilvikonyvespolca.blogspot.com/2021/08/egy-nap…

Imádom Musso-t!!!!!!! Ez a könyv megint más, mint a többi könyve, nem lehet ráfogni, hogy sablonosan ír. Nagyon izgalmas volt, már az elején éreztem Én is, hogy valami nagyon nem stimmel a főszereplőkkel. Nem igazán kedveltem meg egyiküket sem. Nem ez volt a cél persze, de letehetetlen, mint a többi könyve. Nagyon kevés olyan könyvet olvastam úgy, hogy miután vége lett, ott ültem és azon gondolkodtam, hogy miért nincs tovább, miért van már vége :) Hát ez a könyv is ilyen :)

Az első reakcióm a könyv befejézese után: „Te jó ég!”
Ez volt a második könyvem Musso-tól. Nagyon sok molynál láttam, hogy ezzel a művével ismerkednek meg először. Így én sem szerettem volna kihagyni. A könyvnek hála, a Musso rajongásom töretlenül szárnyal felfelé a grafikonon. Ez az ember egy zseni. Fantasztikusan építi fel a könyvet, odafigyel minden kis apró részletre. Nem hagyja lankadni az olvasó figyelmét, fokozatosan stresszben tart.
Az első 50-60 oldal környékén úgy éreztem, hogy egy ilyen francia „Másnaposok” stílusú storyt kapunk. Aztán volt egy kis J. D. Barker, 4MGY érzésem is. Aztán persze a végére úgy leesett az állam, hogy csak pislogtam.
Nagyon tetszett a történet vezetése, Alice és Gabriel karaktere és a kapcsolatuk alakulása.
Ha még nem olvastál Mussot, ezt a könyvét bátran ajánlom. Hidd el, a végén azt fogod mondani: „Ez egy gyönyörű barátság kezdete.”

Hűha nehéz szavakat találni.
Ez volt az első Musso könyvem. Sokat hallottam már az íróról,de valahogy csak most szántam magam rá,hogy neki vágok és olvasok tőle. Hát bánom,hogy nem kezdtem hamarabb. Folyamatosan leesett az állam ennél a könyvnél. Felszisszenés,izgulás,hitetlenkedés. Sokkolt. Nem tudtam mire számítsak,de nem ezt vártam. Sokkal jobbat kaptam. Nagyon tetszett az,ahogyan ír Musso. Folyamatosan lekötött,és a csavarok. Amikor már azt hittem megvan tudom mi lesz a vége,jött egy csavar és a csavar után mégegy..
Nekem nagyon tetszett. Sajnálom ha nem tudom most összeszedetten leírni,mit érzek. Meghökkentő volt végig fenntartotta a figyelmem. Engem a kis romantikus szál sem zavart. Szerettem. :) Csak ajánlani tudom.
Ui.: Ezután az összes könyvét szeretném elolvasni. *-*