Az ​írók titkos élete 462 csillagozás

Guillaume Musso: Az írók titkos élete

Felejthetetlen olvasmány, szenzációs irodalmi kirakó, amely akkor válik igazán ördögivé, amikor az író az utolsó darabot is a helyére illeszti.
1999-ben, három kultuszregénnyé vált művel a háta mögött a híres író, Nathan Fawles végleg leszámol az írással, és visszavonul a Földközi-tenger partvidékének közelében fekvő, csodálatos és vad Beaumont-szigetre.
2018 ősze. Fawles az elmúlt húsz évben egyetlen interjút sem adott. Regényei azonban változatlanul rabul ejtik az olvasókat. Mathilde Monney, egy fiatal svájci újságírónő a szigetre utazik, hogy megfejtse a titkot.
Ugyanaznap egy női holttestet sodor partra a víz, és a hatóságok megtiltják a ki- és beutazást a szigetre. Veszélyes párharc kezdődik Mathilde és Nathan között, ahol néma igazság és makacs hazugság áll szemben egymással, a szerelmet és a félelmet pedig csak egy hajszál választja el egymástól…

Eredeti megjelenés éve: 2019

>!
Park, Budapest, 2020
236 oldal · ISBN: 9789633556351 · Fordította: Sárközy Éva
>!
Park, Budapest, 2020
236 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633556344 · Fordította: Sárközy Éva

Enciklopédia 7


Kedvencelte 25

Most olvassa 15

Várólistára tette 198

Kívánságlistára tette 194

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Suba_Csaba P>!
Guillaume Musso: Az írók titkos élete

Nem tudom mikor volt olyan utoljára, hogy egy napon belül olvastam el egy könyvet, de ez most a történet rövidsége és feszessége miatt így adta magát. Az utolsó magyarul megjelent könyv Mussotól, amit még nem olvastam. Most már ez is „letudva”.
Mit is írhatnék? Ez is nagyon tetszett!!! Ez most megint kicsit más volt, mint amit eddig olvastam tőle. Nem volt természetfeletti vonal, szinte nulla romantika, viszont kaptunk egy kis történelmet. De ettől függetlenül nem csalódtam benne! Vérbeli krimi, minimális thriller vonallal. Egy könyv, kifordítva önmagából. Na és több csavar a végén, ahogy megszokhattuk már. Plusz az író megint kikacsint az olvasóira. Különösen tetszettek Fawles kiadókhoz, olvasókhoz való viszonyáról szóló fejtegetései. Tetszett a térkép az elején és az, hogy megint pillanatok alatt tudott atmoszférát teremteni. Faltam az oldalakat és végére akartam járni a múltban történteknek.
A fülszöveg tévesen írja, hogy partra sodor egy nőt a víz, hiszen spoiler.
Nagyon várom az őszt és vele együtt Musso 2017-es írását, az Egy párizsi apartman-t.

32 hozzászólás
Málnika >!
Guillaume Musso: Az írók titkos élete

”Odavoltam azokért a pillanatokért, amikor a fikció és az élet összeér. Részben ezért szerettem annyira olvasni. Nem menekülni akartam a való élet elől egy képzelt világba, hanem egy olyan világra lelni, melyet az olvasmányaim formáltak át.”

Musso egy újabb lebilincselő, sodró lendületű regénnyel jelentkezett, amelyben erősen ott van az a bizonyos benne emlegetett éltető energia. A történet középpontjában a Fawles-rejtély áll. Az igazán élethűvé formált főszereplő, Nathan Fawles író három nagy sikert arató könyve után váratlanul visszavonult, immár húsz éve a Beaumont-sziget – egy árva sort sem író – remetéje. Ráadásul a sziget mediterrán paradicsomból egyszer csak egy bűnügyi eset helyszínévé válik. A krimi vonalat most kevésbé éreztem erősnek, irodalomrajongóként viszont kifejezetten imádtam az írásról szóló részeket. Megjelenik benne többek között a “valódi irodalom” és a szerzőség kérdése, egyfajta regénybe bújtatott ars poeticaként. A zárás számomra kicsit felülírta a felemelő olvasmányélményt, a megszokott Musso-csavar nekem ezúttal kevésbé ütött, míg az utószóban megjelenő fiktív Guillaume Musso túlerőltetett játékká vált a szerzőséggel.

Kriszta_89 P>!
Guillaume Musso: Az írók titkos élete

Ez volt a 3. könyvem, amit olvastam az írótól és úgy érzem ez idáig a legkedvencebb mind közül számomra. Mint nagy könyvmoly és az olvasók táborát erősítő személy, plusz katarzisként éltem meg a sok irodalmi részt és a fejezetek elején lévő kis idézeteket egy egy írótól. A cselekménye nagyon szövevényes, az elején fogalmam sem volt mi fog történni itt a szigeten, picit féltem is tőle, hogy esetleg lapos lesz. No de minden volt csak lapos nem, úgy voltak csűrve csavarva a szálak, hogy csak pilláztam, volt itt aztán kérem szépen minden :D Nagyon izgalmas és jól megírt könyv, két szuszra elolvastam, nehezen tudtam letenni. Nathan Fawles személyiségét pedig imádtam, a kis titka pedig végig sejtelmes ködként szőtte körbe a sztorit.
Végszónak pedig csak annyi, hogy hol a következő Musso könyvem? :D

2 hozzászólás
Kókuszka>!
Guillaume Musso: Az írók titkos élete

Az írás segít rendezni a gondolataidat és az életedet, rendet teremt a káoszban.
Húsz éve történt események hatására Nathan Fawles, híres Pulitzer-díjas író, mindössze harmincöt évesen abbahagyja az írást és egy földközi-tengeri szigeten telepedik le. A magának való író mindentől és mindenkitől elzárkózik, látogatóit puskával fogadja. Ide érkezik Mathilde, a fiatal svájci újságírónő, hogy bosszút álljon családja gyilkosán, valamint egy kezdő író, aki kéziratát szeretné véleményeztetni. Cserében Nathan megbízza, hogy nyomozzon az újságírónő után, de a nyomok veszélyes fordulatot vesznek. A történet egyre csavarosabbá válik, jelen és múlt, fikció és valóság keveredik, miközben Musso az írói lét értelmét, nehézségeit is boncolgatja. Fantázia világa különleges, mikor már kezdenek helyreállni a dolgok, újabb elképesztő fordulatok jönnek. Aki szereti Musso regényeit semmiképpen ne hagyja ki.

1 hozzászólás
dontforgettosmileandread P>!
Guillaume Musso: Az írók titkos élete

A könyves platformokon körülbelül mindenhol szembejött velem Musso. Nagyon sok könyve jelent már meg itthon is és hát az ember kíváncsi lény. Én is kíváncsi voltam az ő műveire. Amikor megtaláltam a Musso-szekciót, megörültem. Egyből ki is választottam, mert ez volt az első cím, amire emlékeztem.
Őszinte leszek, kicsit másra számítottam.
Jó volt, tetszett. Ám nem éreztem azt a hűha élményt. A sztori érdekes volt, de annyira nem rántott be. Hangulata valóban feszült volt, de azért jóval elmarad a krimiktől… off
Kicsit lassan is csordogált, nem éreztem kellően impulzívnak. Hiányzott belőle valami…
De egy biztos! Emlékeimben megmarad egy jó élményképp. Ami igazán élmény volt, az a könyvkiadással, könyvekkel való kapcsolat és részletek. Az írói lét feszegetése. Hasonlatok, fricskák, ellenpéldák és jó kis tükör. Minden fejezet eleji idézet, egytől-egyig tetszett. Az elejét ezért is élveztem jobban, mint a második felét. Valahol kezdtem elveszni is benne, nem teljesen volt meg ki kicsoda és néha kuszának éreztem. Aztán szinte lehetetlennek és a „nagy” fordulatoknál is csak forgattam a szemem.
Vártam volna egy kicsit nagyobb csattanót. Így picit csalódtam, de a kedvemet még nem vette el a könyveitől. Fogok még Musso-tól olvasni, de egyelőre nem vett meg magának.

3 hozzászólás
bokrichard>!
Guillaume Musso: Az írók titkos élete

Szeretem Musso-t, de ez nem igazán jött be. Oké, hogy váltani próbált másra, hogy ne legyen egysíkú. Sok író él ezzel a lehetőséggel, hülyék is lennének, ha nem, de nem mindenkinek sikerült a megújulás. Szerintem ez sem lett túlságosan az. A rövid könyvekkel az van, hogy igazi robbanás kell, igazi kvintesszenciája kell legyen az izgalmaknak, ha krimikről van szó. Itt az 55-60%-a maga volt az unalom, egyáltalán nem tudtam beleélni magam, és mire jött volna valami tényleg jó rész, huss, vége is lett. Ja, és a fülszöveg is hülyeséget ír, Nem is nagyon tudok többet írni, csak váltok. De az írótól még mást is fogok olvasni.

12 hozzászólás
szabadosági I>!
Guillaume Musso: Az írók titkos élete

Nem okozott csalódást. Maga a történet kevésbé erős, mint az eddig tőle olvasottjaim (Holnap, Angyal hív) de bevallom a kismillió írással kapcsolatos utalással levett a lábamról. Az epilógus külön piros pont. Imádom, ha egy író beavat, és itt is ez történik. Mesél az ihletről, ami iszonyúan inspiráló. Köszönöm Musso, továbbra is az egyik kedvenc vagy, ha könnyed szórakozásra és „letehetetlen” történetekre vágyom!

Zsuzsanna_Makai>!
Guillaume Musso: Az írók titkos élete

Sóhaj!
Nem adhatok 5 csillagot, bármennyire is imádtam.
Az elejét. Mert a vége egy nagy kérdôjel volt, de a nagy kérdôjel elôtt még ott volt a 'De miért kellett ezt?' kérdésre.
Aztán egy zagyva fikció Utószó, amit meg már nem is értettem, hogy miért kellett ezt még tovább rontani?!?
Pedig minden olyan jól indult, szépen haladtunk, szépen épült a történet, jók voltak a szereplôk, el tudták adni magukat. Érdekelt, mi lesz a következô fejezetben. A szigetet úgy eladta, hogy simán elmennék én is nyaralni oda, még a fügelekvárt is megkóstolnám.
Aztán eljött a krimi ideje, a feszültségkeltés remek volt, jól volt felépítve az egész, az izgalomfaktor fokozódott. Ahogy a helyükre kerültek a dolgok, zseniális volt, izgalmas, és letehetetlen.
Amit hiányoltam az a mussói varázslat volt. Csillámot itt is szórt a szemembe, csak itt elterelés volt, nem varázslat.

1 hozzászólás
Cukormalac>!
Guillaume Musso: Az írók titkos élete

Ez is egészen egyszerűen remek volt, akár a Regényélet, pedig sokáig azt hittem, Musso nagyon nem nekem való és ezt bizony komolyan, logikai alappal is alá tudom támasztani, aztán már az első találkozást követően rájöttem, hogy részemről mi lehet olvasásának titka: nem nézem meg a fülszöveget, mert csak erdőbe visz. A fickónak megvan az a jó tulajdonsága, hogy szerethető stílusban ír, a történet érdekes, csavaros (hajaj, de még mennyire!), gördülékeny, tényleg képes egyből berántani és órákra a könyv mellé szegeződsz. Kíváncsiságból most utólag megnéztem, milyen ajánlóval kínálták ezt a kötetet és azt kell mondjam, jobb is, hogy nem mentem utána, mert csalóka – biztos nem ilyenre, erre számítottam volna. A mézesmadzag-effektus kiválóan működik, a kíváncsi olvasóban pedig elkezd dolgozni valami…

Akadt pár olyan motívum, ami előrevetítette a már említett Regényéletet, de emiatt nem vonok le érdemben, mert zseniális cucc. Ééés hát naggyon is addiktív, ide nekem szépen sorban minden Musso-könyvet! Ez egy könnyen befogadható, remekül kidolgozott, feszes történet számos csavarral, amik garantáltan kiszámíthatatlanok – mondjuk ha belejövök a gyakorlatba, lehet hogy másképp fogom gondolni, egyelőre még lenyűgöz az újdonság varázsa. Meglepett, mennyire tetszik ez a picit misztikus világ, megfejelve jó sok váratlan thriller-elemmel és kiváló karakterábrázolásokkal, valamint egy örök kedvenc témával. Még a kóstolgatás fázisában vagyok persze, ezért mielőtt belekezdenék, kicsit talán light-nak vélem, de újból meglegyintett a felismerés, hogy azért vannak itt kemény dolgok és cseppet sem könnyed kikapcsolódás az olvasása, viszont rengeteg élménnyel jár.

>!
Park, Budapest, 2020
236 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633556344 · Fordította: Sárközy Éva
1 hozzászólás
EssentialHencsi P>!
Guillaume Musso: Az írók titkos élete

Ez a második könyvem az írótól. Az éjszaka és a lányka meggyőzött, hogy a következő thrillerét is olvassam el. Bevallom, annyira beszippantott Nathan Fawles világa, hogy majdnem elhittem, hogy ő egy létező író. Aztán az alternatív befejezésnél sikerült teljesen megvezetni, habár tudtam, hogy nem igaz, mégis olyan szépen lett összerakva, hogy ismét majdnem elhittem. Na de a végepoén az nagyon csúnya volt. Lényegében teljesen lekoppintotta spoiler végét. Ez azért elég csúnya volt. Nem olvastam utána, hogy rákérdezett-e valaki, olvasta-e az említett könyvet, de tök mindegy, mert úgysem hinném el a nemleges választ. Ez plagizálás volt a javából.
Ettől függetlenül bírom a csávót, de a romantikus könyveit akkor sem fogom elolvasni.


Népszerű idézetek

robinson P>!

– Tudomásul kell vennünk, hogy az irodalom pusztulófélben van. Manapság mindenki írni akar, de már nincs, aki olvas.

1 hozzászólás
robinson P>!

– A regényírók a történelem legnagyobb szélhámosai, nem?
– Nem, azok a politikusok. És a történészek. Na meg az újságírók. De nem a regényírók.

robinson P>!

Mihez ért az íráson kívül?
Azt mondják, kiváló borjúragut készítek.

R_Kingaa>!

Boldog napok, melyeket akkor tudunk igazán értékelni, amikor már elmúltak.

139. oldal, 9. fejezet - Szeretteink halála

Sztike74>!

Milyen más az az élet, amit élünk, és az ahogyan utólag visszatekintünk rá.

182. oldal

Boglinc P>!

Azt állítják, hogy az életről írnak, pedig ez hazugság. Az élet túlságosan összetett, hogysem egy könyv lapjaiba zárhatnánk. Több, mint matematika vagy fiktív tudomány. A regény maga a fikció, és mint olyan, hazugság.

Flora_The_Sweaterist>!

Az a legnagyobb írói erény, ha valaki egy jól megírt történettel képes rabul ejteni az olvasót. Kiragadja a való életből, és egyenesen a szereplők legbelső világába repíti. A stílus csak átszövi és élővé teszi az elbeszélést.

23. oldal

Flora_The_Sweaterist>!

Az egyetlen helyes kapcsolat egy íróval az, ha olvassuk a műveit.

33. oldal

Noémi_Zsófi_Tóvári P>!

Szerencsére a csüggedés sosem tartott hosszú ideig. Ez idáig mindig meg tudtam győzni magam, hogy a sorozatos kudarc a siker előszobája. Bíztatásképpen nagy írók példájába kapaszkodtam. Stephen King többször említi, hogy harminc kiadó utasította vissza a Carrie-t. A londoni kiadók fele szerint a Harry Potter első kötete „túl hosszú egy gyereknek”. Mielőtt bestseller lett a sc-fik között, Frank Herbert Dűnéjét legalább húsz helyről visszadobták. Francis Scott Fitzgerald pedig, úgy hírlik kitapétázta szobáját azzal a százhuszonhét elutasító levéllel, amelyeket novelláira válaszképp kapott.

22. oldal, 1. fejezet: Egy író legfőbb erénye (Park Könyvkiadó, 2020)


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Karen M. McManus: Tartsd meg a titkot
Chris Carter: Halállista
Ker Dukey – K. Webster: Pretty Lost Dolls – Elveszett babácskák
Dan Wells: Az ördög egyetlen barátja
Søren Sveistrup: A gesztenyeember
Jo Nesbø: Hóember
Dot Hutchison: Pillangók kertje
Stephen King: Mr. Mercedes
Stephen King – Peter Straub: A fekete ház
John Cure: A lány, akit élve ástak el