Az ​angyal hív (Madeline 1.) 88% 752 csillagozás

”Félelmetes ellenféllel kellett szembeszállnom: önmagammal. A végső ellenséggel. A legveszedelmesebbel.”

Musso most sem okozott csalódást nekem. A Holnap c. könyvével már megnyert magának, de ezzel a művével is tudott meglepetést okozni. A pörgős és olvasmányos oldalak mellett komoly lélektani témákról is szó esik.

Madeline korábbi kudarca elől menekül Párizsba, hogy több-kevesebb sikerrel új életet kezdhessen.
Jonathan pedig összetört és megtaposott szívével próbál talpra állni, hogy a mindennapokat túlélhesse.
Kettejük találkozása egy véletlennek köszönhetően következik be, melyet akkor még maguk sem tudják, mekkora lavinát indítanak el vele.
Fokozatosan fedezik fel egymás titkait, és olyan megdöbbentő tények birtokába jutnak, ami megváltoztatja addigi sivár létüket. Rájönnek, hogy egyetlen közös ellenséggel néznek szembe: önmagukkal, miközben egy rejtélyes ügy végére is sikerül pontot tenni.

Mindezek után márcsak annyi, hogy jöhet a következő Musso-kaland. :)

Guillaume Musso-t kedvenc íróim között tartom számon. Szeretem azt a finomságot, amivel ír, amivel a szereplőit megközelíti, nem harsányan, egyszerre, hanem szép lassan, óvatosan bemutatva őket.

Regényeiben mindig van valami misztikus, valami sorsszerű. Így van ez ebben a könyvében is. Valami megtörténik, mert meg kellett történnie. Látszólag véletlen, mi olvasók legalábbis azt gondoljuk, hogy az, de Musso ekkor már tudja, hogy nem véletlenül cseréli össze két főszereplőnk a mobilját, ez a sors akarata. A sors irányította őket egymás közelébe, ő intézte úgy, hogy összeütközzenek és az elrepült, leejtett telefonok nem a megfelelő személyekhez kerüljenek vissza.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2016/09/guillaume-musso-az…

Első Musso könyvem, és kijelenthetem hogy egy újabb taggal bővül a “Musso imádók csoportja” :)
Vicces, mégis sötét. Hatalmas katarzis volt. Annyira beleéltem magam a történetbe, és csak sodródtam Madeline-nal vagy Jonathan-nal ^^
A fülszöveg alapján egy érdekes, ám sablonos történetnek hittem viszont tévedtem… Oh jaj de még mekkorát!
Az ember azt hinné, hogy mennyire lehetetlen az hogy elcserélődnek a telefonok két olyan személy között akiket egy titok összeköt. Nos nyílván ennyire furfangos és szarkasztikus mégsem lehet az élet, viszont azt simán eltudja képzelni mindenki hogy elcserélődik a telefonja. Ebből a koncepcióból indul a könyvünk ami végül egy nyomozásba torkollik.
Elég nehéz spoiler nélkül írnom viszont megpróbálok :)
Imádtam a könyv felépítését, s a kinézetét. Letisztult mégis sokat mutat/sejtet. Gyönyörűen fonta egybe a szálakat Musso, és tudta mikor milyen sötét titkot kell felfedni! Végig érdekelt, és amikor oda került a sor, hogy egy kicsit is letegyem a könyvet szenvedtem! Hisz egyszerűen nem engedett a történet. Elolvastam és utánna még 2 napig ezen kattogott az agyam!
Madeline egy erős, határozott ám megkeseredett lány. Aki egy szörnyű titkot rejteget a múltjába és próbálja elfedni az új életével. Mindez sikerül neki egy bizonyos pontig, ám ekkor megjelenik Jonathan és mindent felborít. Jonathan is egy elveszett lélek, aki szakítása és bukása után nem igazán tudja mihez kezdjen az életével. Ekkor kereszteződnek az útjuk és “egymásra találnak” :) Szerettem őket együtt, szerintem nagyon erős páros, ám a szerelmi szál nem lett annyira kidolgozva! Látszott, hogy Musso inkább egy másik irányba mutatja meg nekünk az erősségét ami a nyomozásban és a csavarokban rejlik. Nem tagadom ezeket tökéletesen teljesítette.
A kedvenc szereplőmet is megkell ám említenem aki “Marcus bácsi” volt ;) Sokat mosolyogtam egy-egy mondatán. Tipikus bolond ember, ám tudja hogy mikor kell helytállni s ha baj van rá lehet szàmítani.
Összegségében nagyon szerettem ezt a történetet és kívancsian fogom olvasni a második részét ;)

Musso az egyik kedvenc szerzőmmé vált az utóbbi időben, Az angyal hív című könyvében sem kellett csalódnom. A szokásos romantika-krimi keveredés, a pörgős történet, a csavarok és a kiváló jellemrajzok most is olvastatták a regényt, annyira, hogy az utolsó lapokat a közlekedési eszközről leszállva séta közben olvastam el. A szinte letehetetlen könyv nagyon hasonlít egyébként a Holnapra, ahol szintén egy elektronikai eszköz segítségével kerül kapcsolatba a két főszereplő.
Nagyon érdekes, ahogy az összecserélt mobil által Madeline és Jonathan egyre inkább belefolynak egymás életébe, szinte megszállottjai lesznek egymásnak, és elkezdenek eleinte kizárólag csak egymás után nyomozni. Ez a kutakodás végül két öngyilkossági kísérletet, két zavaros bűntényt és sok-sok izgalmat rejt.

Rögtön beleszerettem az elsőként idézett Emily Dickinson versrészletbe http://moly.hu/idezetek/660354 így nagy várakozással vágtam bele. Bár még mindig nem vagyok oda a csöpögős romantikusokért, Musso más, eddig minden magyarul megjelent könyvét olvastam és van benne valami plusz, amiért szeretem. Talán a franciás rafinériával, szerelemmel, gasztronómiával, irodalommal és sok körömrágós izgalommal körített meseszövését, amely remek recept egy lendületes és izgalmasan körömrágós történethez. Ebben most a tőle kicsit megszokott misztikum helyett sokkal inkább a krimiszálat kapja el és facsarja ki belőle amit lehet, bár azért látszik, hogy itt még nem annyira rutinos róka, mint a szerelmi kavarodásokban, de sebaj kezdetnek jó volt. Inkább a végére haragszom egy kicsit, mert nagyon összecsapta, a felvezetéshez terjedelméhez képest szinte semmi nem derül ki Alice-ről, aki körül forog mindenki. És volt benne pár fájdalmas félrefordítás, spoiler de mást nagyon nem tudok a szemére vetni. Viszont a fejezetek előtti idézetek valóban nagyon jól illenek az adott részekhez és tényleg olyan, mintha ajtók nyílnának más regényekbe általuk, ezek kellemes kis összekacsintások az olvasóval, plána, ha olvastuk is az adott művet.
Nekem kellemes kis négyeske.

Na, ebben minden volt, mint a cirkuszban…. Filmes nyelven: a Szerelem hullámhosszán alapra jött egy Tru Lies, megszórva egy kis Keresztapa érzéssel… viszonylag szórakoztatóan, sok elvarratlan és (felesleges)szállal.

Igazán szövevényes történet volt. Már az elején összegabalyodtak a szálak a mobilok elcserélésével és ez csak folytatódott a másik èlete utáni nyomozásokkal. A 2 főszereplő ismét találkozik és belecsöppennek egy múltbéli nyomozásba,és együtt próbàlnak fènyt deríteni az igazságra. Izgalmas volt,biztos olvasni fogok még a szerzőtől.

Ahhoz képest, hogy milyen nyögvenyelősen indult a kapcsolatom Mussoval, a korai írásai annál jobban tetszenek.
Ugyan a könyv eleje picit lassú volt és véleményem szerint túl hosszú volt a felvezetés, a nyomozás annál inkább lekötött. Nem voltak természetfeletti jelenségek és a csavarokat sem vitte túlzásba az író, úgyhogy a kezdeti kiábrándultságom után még az is lehet, hogy tovább folytatom Musso könyveinek az olvasását.

Eddig csak egy könyvet olvastam az írótól ami szintén tetszett. Kellő képen izgalmas és lebilincselő lett a történet. Én úgy gondolom, hogy nincsenek véletlenek és itt ez a gondolat nagyon is érvényes lett. Végén még kicsit olvastam volna, hogy kivel mi lett. Így egy kis hiányérzettel értem a végére.

Számomra teljesen új arcát villantotta meg az író, egy szokatlan, és sajátos vizekre tévedtem a könyvével. Megvallom őszintén, a híres párizsi érzés lett úrrá rajtam, kicsivel többet vártam, és kevesebbet kaptam. De összességében egy mozgalmas, sajátos, és egyedi, kissé krimi szálakkal átszőtt romantikus limonádé került a kezeim közé.
Guillaume Mussoban azt szeretem, hogy melankólikus mégis szókimondó írásával vissza adja olvasójának a reményt, irányt mutat, hogy soha nem késő, nem szabad végleg elkeseredni, mert az élet megy tovább, és mindig hoz magával valami újat, színeset, még ha a többnél kevesebb, a színesnél fakóbb is.
Szerettem, ajánlom másnak is.