Tizenegyezer ​vessző 201 csillagozás

Guillaume Apollinaire: Tizenegyezer vessző Guillaume Apollinaire: Tizenegyezer vessző Guillaume Apollinaire: Tizenegyezer vessző

Apollinaire ​álnéven jelentette meg valamikor az első világháború után ezt a pornográf könyvecskét, de azóta minden kétséget kizáróan bebizonyosodott a szerzősége. Nincs olyan erotikus sorozat, amelyben ne szerepelne, nincs olyan, az erotikus irodalomról szóló írás, amely ne hivatkozna rá. A Tizenegyezer vessző az erotikus irodalom csúcsteljesítménye, elképesztően trágár, obszcén, vad és kegyetlen (a kritikusok megegyeznek abban, hogy messze fölülmúlja Sade-ot, akit Apollinaire egyébként igen nagyra tartott): nincs még egy olyan írás, amely ennyire gátlástalanul szabaddá engedné a legalantasabb vágyképeket is; és mégis, még a legsötétebb kéjgyilkosságok is úgy vannak megírva, hogy van bennük valami humoros, az egész felszabadítóan elvetemült. Kicsit a pornográfia paródiája is, meg a háború paródiája, elképesztő nyelvi leleménnyel megírva, s van benne több igen jól sikerült versbetét, melyek persze ugyancsak obszcén körülmények közt hangzanak el. Minden bizonnyal sokkolni fogja a… (tovább)

Tizenegyezer vesszőcsapás címmel is megjelent.

Eredeti cím: Les onze mille verges

Eredeti megjelenés éve: 1907

>!
180 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639797093 · Fordította: Vargyas Zoltán
>!
Flaccus, Budapest, 1999
128 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638596031 · Fordította: Vargyas Zoltán
>!
Unió, Budapest, 1990
154 oldal · ISBN: 9637890033 · Fordította: Vargyas Zoltán · Illusztrálta: Egyed László

Enciklopédia 2


Kedvencelte 9

Most olvassa 6

Várólistára tette 89

Kívánságlistára tette 42

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Nikolett0907 P>!
Guillaume Apollinaire: Tizenegyezer vessző

Először úgy gondoltam, hogy nem értékelem ezt az olvasásomat, mert nincsenek igazán megfelelő szavak rá. Végül úgy döntöttem, hogy mégis fontos pár mondat erejéig megfogalmaznom azon érzéseimet, amiket még most sem tudok valószínűleg megfelelően kezelni.

Nem tagadom, hogy zaklatott vagyok és valószínűleg az is maradok még egy jó pár napig.
Ugyanis, ha csak azt nézem, hogy egy aberáltságtól nem mentes, szörnyűségeket a végletekig taglaló, az emberi szexualitásának nevezett bugyraiban jártam, akkor csak a felszínét kapargatom azon eseményeknek, amikkel találkoztam és bizony depresszív emocionális hullámzásokat éltem át olvasásom folyamán.

Gusztustalan és tényleg gyomorforgató volt olvasni még nekem is, pedig egészségügyesként láttam már ezt – azt. Elsődlegesen megvetendő, ami le lett írva és csak másodlagosan említem, hogy van ilyen és akár tetszik, akár nem, valahol mindennapos esetek lettek ábrázolva.

Egy normális értékekkel rendelkező léleknek, még a gondolataiban sem fordul meg ez a sok aljasság, szörnyűség és valószínűleg mélyen felháborodik. Félbehagyja vagy végig szenvedi a kötet olvasását, majd ad rá jó esetben fél csillagot és felejteni akar.

Én viszont a következőképpen látom: az író egy zseni. A maga groteszk módján, felvázolta a szexualitás mélységeit és görbetükröt tart a társadalom bizonyos szegmensei felé. Pszichológiai oldalról megközelítve is számos -ugyan torz- képet mutat, az emberi vágyak megélései felé.
Az alkotó párhuzamot von, az felszínes elfogadhatatlan és a valódi, mélyen szunnyadó emberi torzulás között.

A fordító pedig kitűnő munkát végzett a beszélő nevek és kifejezések halmozódásával, mert, aki látni akarja a miérteket és érteni fogja a szándékot, annak az olvasónak nem csak egy gusztustalan „szemetet” fog jelenteni a kötet, hanem egy tökéletlen társadalomkritikát is. Arra viszont kíváncsi lennék, hogy az eredeti nyelven, milyen nevekkel és gegekkel élt az író.

Ami pedig az illusztrációkat illeti, cseppet nyersnek érzem, de ugyanakkor egy külön „történetet” mesélnek el, ha a szemfüles olvasó végig lapozva megnézegeti őket.

Összességében úgy gondolom, hogy számomra ez a kötet azon művek táborát erősíti, amiket köszönöm szépen, hogy olvashattam, de soha többet nem fogok kézbe venni.
Ettől függetlenül elismerem a maga köreiben való zsenialitását és csak reménykedem, hogy nagyon kevés ilyen eset létezik. Tudom önzés tőlem, de nyugtató is egyben.

Köszönöm @csgabi, hogy olvashattam a könyvedet.

>!
Unió, Budapest, 1990
154 oldal · ISBN: 9637890033 · Fordította: Vargyas Zoltán · Illusztrálta: Egyed László
6 hozzászólás
Szami81>!
Guillaume Apollinaire: Tizenegyezer vessző

Mi a jo franc volt ez es miert olvastam??
Kill me now!
Ez annyira rossz volt, hogy mar jo. Ja nem.
K*rva undorito. Kb 50 oldalig birtam.
(Valaki azt irta, hogy prudeknek, alszenteknek, humortalanoknak nem ajanlja. Nos en egyiknek se tartom magam, de nekem pl sem a nekrofilia, sem a pedofilia nem vicces vagy szexi es akkor meg finoman fogalmaztam.)

19 hozzászólás
csgabi P>!
Guillaume Apollinaire: Tizenegyezer vessző

A fordító kiváló nyelvi leleménnyel fordította le ezt a 20. század eleji regényt; imádtam ahogyan nevet adott a szereplőknek, a kötetben szereplő versek fordítása is zseniális.
Az emberben kettősség van, amikor értékelni vállalkozik ezt a regényt, és könnyű dolga sincsen. Dicsérje a könyvet? Vagy húzza le értékelésében? Igen, az ember gyomra sokszor felfordul, ha az idegek gyengébbek; és ez érthető is, mert a szexualitás olyan mocska jelenik meg a kötet lapjain, amit átlagember el sem tud képzelni. És emellett jelen van a groteszk humor is, ami ugyan nem enyhíti a tartalmat, de átértelmezi. Nem biztos, hogy vágyom rá, hogy megtudjam, a szerző szexuális fantáziáját, amit a könyv fejezeteiben szabadjára engedett, valódi életében mennyire élte ki, de talán ezt fedje is balladai homály.
Írói teljesítményként ötcsillagoss regényről van szó, és ha valaki képes rá, hogy végigolvassa a könyvet, az az olvasó is megérdemli az öt csillagot. Itt van minden, az emberi társadalom cselekedetinek legalja, Apollinaire megmutatja a magából kivetkőzni képes ember állatias formáját. Vontakoztassunk el! Értelmezzük másképpen! Ami engem illet, azon gondolkodtam, hogy valamilyen módon, de ilyen az ember. Olvassuk el a Btk. különös részét! Ugyanezt találjuk benne: aljas cselekedeink felsorolását. Apollinaire – szerintem – szembesít. Szembesít minket vétkeinkkel, és szándékosan torz, elferdített formában teszi, hogy meghökkenjünk, felháborodjunk, elgondolkodjunk.

Lunemorte P>!
Guillaume Apollinaire: Tizenegyezer vessző

Sújtson le rám tizenegyezer vessző is akár, de nekem tetszett ez a beteg történet. Ennyi szadista, vad, obszcén és bizarr kéjelgés után nehéz találnom a szavakat az értékeléshez. Apollinaire alaposan kiélte magát, hogy az utókor kedvére olvassa ezt a könyvet. És a számtalan szexualitás mögött mégis felbukkannak az érzelmek, az indítékok, az okok és okozatok, ki miért választotta magának ezt az életutat – a gyönyörbe menekülést és fulladást. A japán lány és a német férfi története rázott meg talán a legjobban, na meg a skandinávoké. A végkifejlet pedig gyönyörű. Mindenki megkapja azt, ami neki jár. Élhet-e valaki csak a szenvedélyeknek? Ez a fő mozgatórugója az egésznek, mely napjainkban is ideális kérdés. És elfogadjuk-e magunkat olyannak, amilyenek vagyunk? Megelégszünk-e egy emberrel, akivel az örömök útjára léphetünk rendszeresen vagy folyton cserélgessük partnerünket? Persze többféle embertípus van…Az biztos, hogy tényleg csak erős idegzetűek olvassák el ezt a könyvet!!! Mert azzal tényleg nem megyünk semmire, ha olyanok olvassák, akik nem tudják sem megbecsülni sem pedig megfelelően értékelni. Pedig kevesen írtak ennyire nyílt, őszinte könyvet…Jobb, mint a napjainkban divatos erotikus könyvek többsége általánosságban…

2 hozzászólás
KATARYNA>!
Guillaume Apollinaire: Tizenegyezer vessző

Azt gondoltam, hogy az én képzeletemen már minden átsuhant.
Nem lehet újat mondani, mutatni, írni, amin meg tudnék hökkeni, vagy akár nézni mint a moziban.
Megcáfolta ez a könyv..

Nem tudok, és nem is akarok rá 5 csillagot adni.
Nem.
Tudom, hogy ez a pornónál is pornóbb volt. Rákattinthattam volna a P.rnhubra is akár. De nem adta volna át ezt az egészet.
Akármennyire is szatíra, ha túlzott ha nem, pornó pedofil, perverzió bármi lehet itt. Benyelem.

De nem tudok szemet húnyni a gyerekmolesztálásos ordenálékra.
Az ember nevet ezeken a sok sületlenségeken, tanul is, meg legszívesebben kitörölne pár oldalt az agyából.
De ezeket a részeket nem.
spoiler

Én ajánlom, de csak úgy, ha tisztában vagy avvvval, hogy mit fogsz a kezedben. És még toldj hozzá annyi mocskot, amit elképzelni is hihetetlen.
Négykézláb nevetős. De szívem szerint betiltanám.
Így is elég mocsok van a világon.

14 hozzászólás
Solymár_András I>!
Guillaume Apollinaire: Tizenegyezer vessző

UTÓLAGOS ÉRTÉKELÉS

Azt, hogyan került ez a könyv a kezembe, hadd fedje balladai homály. A lényeg, hogy 14 éves zsenge, kanos, kamasz fiú voltam, aki elolvasott mindent, ami csak a keze ügyébe került. Minekután ezt a kis könyvecskét elolvastam, jártam becses alma materem és kérdezgettem nagyrabecsült tanáraim, hogy „Kedves tanár úr/nő, hallott-e esetleg Apollinaire-ről? Olvasta-e tőle a Tizenegyezer vesszőt?” Rengeteg ártatlan, nemleges válaszba futottam, mígnem történelemtanárom, kivel igencsak jóban voltam, annak ellenére, hogy még verekedtem is az óráján elvörösödve felkiáltott: „András, te miket olvasol?!”
Én meg somolyogva leendő bajuszom alatt: ”És a tanár úr?”. Rákvörösen, de cinkos mosollyal jött a válasz:” Hát tudod, mikor az ember fiatal, sok mindent elolvas…”

Igen, fiatal voltam és kellett a pénz könyvekre, de ezt a könyvet ingyen is elolvastam volna! Ez kérem szépen egy csoda. Ahogy elnéztem a közvéleményt 1 és 5 csillagon kívül kevés értékelés van róla, ezt vagy imádja valaki, vagy utálja. Nekem kedvencem ez az írás és el is mondom nektek, hogy miért.

Apollinaire egy jó író. Hogy miért? Én ezt az egy művét olvastam, de már ezzel meggyőzött. Kezdetben vegyük azt a tényt, hogy a történet Romániában indul. Vajon miért? Mert Bukarest kis Párizs? Fenét! Mert itt szint minden román honfitársunknak a neve cu-val végződik ( amit kunak ejtünk). Popescu, Ceausescu, Stefanescu, stb. a cul az franciául pedig… pontosan itt mindenki s*gg :D

Ez pedig mindössze egy azon temérdek zseniális nyelvi játék közül, aminek csodálói lehetünk. Nem fér kétség hogy úgy az író, mint a fordító a szavak és a fogalmazás igencsak közeli ismerősei. Emlékszem, hogy excuse my french ( értitek? :D) a b***ás kellős közepén képes voltam megállni és újraolvasni egy mondatot, mert annyira különleges volt és csodálatos.

Sokan humorosnak nevezik ezt a könyvet. Szerintem ez annyival, de annyival több humornál! Amit ez a könyv átad az egy életérzés! A hedonizmus, a gyönyörkeresés, a carpe diem, az úgy még sosem volt, hogy ne lett volna valahogy politikájának mintapéldája! Több értékelőnél az olvastam, hogy nincs mögöttes tartalom. Biztos aki keres, az ott is talál, ahol csak egy epilált meztelencsiga hűlt nyálkacsíkjának emléke van csupán, de nekem nem kellett keresni, hogy szembejöjjön velem. Számomra ez a regény Heller-i profizmussal egyensúlyoz a cinizmus és komolyság határán, amikor az ember nem tudja eldönteni, hogy röhögjön a nyomorúságon, vagy sírjon a helyzet abszurd képtelenségén.

Természetes mint pornográf mű is figyelembe kell venni. Ocsmány? Obszcén? Perverz? Rengeteg erkölcstelenséget tartalmaz? Hát igen…ez egy pornóregény :D Nem erotikus, nem szerelmi történet, hanem kőkemény pornó, ahol az emberi szexualitás olyan ocsmány, ám sajnos nem példátlan zugaiba enged bepillantást, ahova ha valaki benéz, kérem, azért nem az író a hibás! Mint pornóregény is igazi értéket képvisel, mert olyan természetességgel járja be fajuk fajtalan paráznaságait, hogy az valami csodálatos. Homoszexualitás, pederasztia, bestialitás, maszturbáció, csoportos közösülések, nekrofília, csak hogy néhányat említsek. Igen, ez a könyv a huszadik század elején jelent meg, hogy azért még jóval egy néhány forradalom előtt voltunk, köztünk a szexuális forradalom előtt. Persze, Párizst nem féltem, akkor is tudták a dolguk, ám mégis, ezt papírra vetni véleményen szerint tökös húzás volt!

Nem való mindenkinek, ez tény. De bárki bármit mondjon, gyermekkorom legjobb olvasmánya!

14 hozzászólás
Angele>!
Guillaume Apollinaire: Tizenegyezer vessző

Úristen! Pornográf, abszurd, túl abszurd és túl pornográf. Leginkább behánytam tőle, még jó, hogy rövid.

5 hozzászólás
Cicu>!
Guillaume Apollinaire: Tizenegyezer vessző

Briliáns!
Elég beteg, bizarr és perverz, mégis rendkívül szórakoztató.
Apollinaire zsenialitásának és szójátékainak hála, egy humorral megfűszerezett bizarr pornóregényt tarthat az olvasó a kezében.
Azt hiszem mindent összeszedett, hogy megdöbbentse az olvasóit: Fajtalankodás, pedofília, nekrofília, szadizmus, mazohizmus, gyilok szex, animal szex.
Szóval tényleg csak erős idegzetű olvasóknak ajánlott!

5 hozzászólás
krlany IP>!
Guillaume Apollinaire: Tizenegyezer vessző

Oké, úgy látom, hogy én egy kicsit másképpen látom ezt a könyvet, mint a nagy átlag, éppen ezért nem hiszem, hogy túl népszerű leszek ezzel az értékeléssel.
A pornográfiát és a szadista perverziókat eszköznek gondolom, nem célnak, éppen ezért nem is tud felháborítani, ráadásul néhol annyira groteszk, hogy komolyan venni sem lehet. Felszín. Leragadni ennél, nem látni a fától az erdőt. Én ezen túlléptem, az érdekelt, mit takar.
Van ebben minden: fátum a görög tragédiákból, kaland és utazás a pikareszkregényekből, fekete-humor, szatíra, líra, gúnyolódás, játékosság és kegyetlenség, erotika, pornó, bűn és gyilkosság.
A blogbejegyzés 18-as karikás! Csak óvatosan!
http://kulturleny.wordpress.com/2013/07/05/tizenegyezer…

3 hozzászólás
V_Szilvió IP>!
Guillaume Apollinaire: Tizenegyezer vessző

Szóval, Guillaume Apollinaire: Tizenegyezer vessző. A nulladik körben azért nehéz beszélni erről a kisregényről, mert nincs neki története. Cselekmény nélkül követik egymást egyre vadabb és betegebb orgiák, melyekben csak az közös, hogy részt vesz bennük a szép Mony Bebascu herceg is, aki valójában nem is herceg, hanem gazdag román hospodár (jelentsen ez, ugye, bármit is). Ez a Bebascu herceg egy nagy bukaresti orgia után úgy dönt, hogy ő inkább Párizsban próbál szerencsét, ahol szintén szórhatja tömérdek pénzét és hát… magját. Az első párizsi éjszakáján találkozik Puncilina de Chegbecourte-tal, akinek egy ígéretet tesz:

Lábaihoz helyezem vagyonomat és szívemet. Lennénk csak együtt az ágyban, hússzor egymás után bizonyítanám érzelmem szilárdságát. Sújtson le rám a tizenegyezer szűz haragja, vagy testemet tizenegyezer vessző harapja, ha tódítok.

Az avantgárd szimbolista szerző első könyve pedig innentől válogatott brutalitásban mutat aktusokat a lehető legdurvább határszegésekkel. A legnagyobb vád, ami a szöveggel kapcsolatban felmerül, hogy pornográf volna, és hogy nincs semmilye a szélsőséges testiségen túl. Nyilván kételkedem ebben, de nézzük végig. A pornográfiát az értelmező szótárak egyfajta ábrázolásmódnak tekintik, amelyek leplezetlenül, szemérmetlenül kívánnak hatni a nemi érzékenységekre. Az érzékenység ebben az esetben azt jelenti, hogy a mű befogadása alatt fokozatosan érvényesülnek a nemi ösztöneink, jelentem, ez a helyzet nem áll fent.

Ezzel együtt még mindig gondolhatunk arra, hogy ez egyfajta műfajparódia, vagy provokáció. Monumentális túláradásait látjuk az aktusoknak, durva túlmesélést, minden alak a velejéig kifigurázott, ösztönösre csupaszított, miközben a szöveg bírja az európai civilizáció nagy műveltségét, például folyamatosan reflektál az antik görögség, például a Bacchanáliák felfokozott, féktelen ünnepségek, hagyományára. És persze nem mehetünk el amellett sem, hogy olyan neveket használ a szerző, mint a már említett: Mony Bebascu, Puncilina de Chegbecourte, vagy Buzilo Toszevics, Lobaso, Alexin Capbea vagy Draga Masina, amelyek persze mind beszélő nevek.

Ezzel együtt is, észre kell vennünk, hogy ez a szöveg nem paródiaként hat ránk, feltételezhetjük, hogy nem is csupán annak szánták. Azt gondolom, hogy jó, ha tisztázzuk az abjekt fogalmát, amelyet Julia Kristeva hozott be az irodalomelméletbe, és amely arról beszél, hogy undort keltenek bennünk olyan dolgok, amelyeket nem tudunk pontosan behatárolni (kedvenc példám a nyál, ami egyszerre élő és halott, ezért a sajátunkat sem innánk meg szívesen, miközben lenyelésével fiziológiailag semmi akadálya nincs), és itt pontosan az a határszegés történik, amit abjektnek nevezünk.

A szöveg az undorító-vágykeltő-tilos kategóriák közül válogat, ahol az ember-állat, gyermek-felnőtt, halott-élő, férfi-nő, határok, illetve olyan modernkori találmányok, mint a pedofília elítélése vagy a gyerekek szeretete (valójában ezek néhány évszázados újdonságok az emberiség történetében) is feloldódnak. Ily módon persze ez a szöveg nem is LMBT+ regény, csak közben egy eleven válasz arra, hogy hogyan képzelik el a homoszexualitást emberek vad brüsszeli vagy (a regény esetében) századfordulós párizsi orgiákkal, és hogy milyen reprezentációja volt az LMBT+ témának szinte kizárólagos évtizedekig ezzel a (hát valljuk be őszintén) deviáns világgal.

És akkor ezen a ponton elkezdek arról beszélni, hogy miért imádom elképesztően ezt a regényt, de előtte még itt egy idézet, a nemrég értékelt Üldözöttek gyűjteményéből, hogy világosabb legyen, miről van itt szó.

Szeretem az impresszionisták festményeit, amelyeken macskák ugrándoznak a kertben – közölte. – Szeretem a nőket azokban a dagadozó ruhákban, és a virágokat. Igen, azt a sok-sok virágot! Imádom őket! Halálosan unom már azt az elvet, hogy minél ocsmányabb egy festmény, annál inkább jogot formál arra, hogy művészetnek tekintsék. Nem akarok mást, csak gyönyörű festményeket látni.

Jacqueline ezen a ponton azt a természetes emberi igényt fejezi ki, hogy az ember minden lázadás ellenére vágyja a szépet, és egyáltalán, mekkora szerencsétlen felbomlott az a világ, ahol nem lehet mindent a szépség esztétikai igényével kifejezni. Azt hiszem itt is ez van.

A regény tere egy teljes társadalom képét kívánja adni, ami nem szép, nem lehet szép. A szöveg maga is hivatkozza: Szodoma a civilizáció jelképe, ahol a mértéktelenség fentarthatatlan léptékekbe tartott. Az a termékenység nélküli magpazarlás, ami ebben a regényben történik (ezen a ponton jegyzem meg, de tovább nem elemzem, hogy a szöveg tök jól olvasható ökológiailag is), egyszerűen a kapitalizmusnak a metaforája.

Minden eladó, minden megvehető, csak meg kell adni az árát.

Ezzel együtt is, ez a kielégíthetetlen szexuális éhség persze a századforduló eleji konfliktusokkal tehelt Európa tere is, ahol egyre érezhetőbben torzul el a világ a maga jólétébe. Ezekben az időkben élik aranykorát a krimik és a misztikus regények, folyamatos diskurzus van az ópiumfüggőség körül, Freud lassan belepi a világot azzal, hogy azt mondja, nem kizárólagos a tudatunk, sőt, Hasfelmetsző Jack pedig csak szedi az áldozatait, mint a következmények nélküli brutalitás szimbóluma.

A regény világát ekkor már különös hatalmi viszonyok, mondvacsinált hercegi, konzuli, tiszti hatalmak és szekták uralják, amelyekben feloldódnak a beosztotti vagy épp familiáris viszonyok is, de érezhetőek társadalmi konfliktusok is. A világ nagy mozgatója – és egyben bizonyára szerző szócsöve – mégis a Párizsból elköltözött homoszexuális szimbolista költő, aki a japán-orosz fronton, orosz területen nyit Vidám szamuráj néven kuplerájt a barátjával, és ezzel megszedi a maga zsoldját, hiszen ő az egyetlen, aki érti, ebben a világban csak a szexuális vágy nemzetközi.

És akkor megérkeztünk az állításomhoz. Az én értelmezésemben ez a regény egy emberiségregény, vagy másfelől olvasva ugyanezt, egy disztópia. Egy olyan világot mutat be, ahol mindent a szexuális éhség vezet. Nem találkozunk olyan szereplőkkel, akik ellenálnak, sem olyan helyzettel, amire a válasz nem szexuális jellegű, a behatolás elől sem a fodrász, sem a manikűrös, sem a szobalány nem menekülhet el, a többiek pedig, nos, ők ágensei a világnak. Ebben a világban a társas cselekvés egyetlen gesztusa a szexualitás, ily módon azt gondolom, hogy a névadás maga sem csupán paródia, hanem a szöveg logikája mentén az egyetlen eljárás, ahogy nevet lehet viselni.

Apollinaire kisregénye az európai kultúra következő lépcsőjét vizionálja, amelynek a minden erkölcsöt nélkülöző élvezet az egyetlen értelme, ennek megfelelően írja újra a regény az egyetemes irodalom legfontosabb szövegeit, felteszi Szophoklész kérdéseit arról, hogy el lehet-e menekülni egyáltalán a jóslat elől, vagy hogy tényleg el kell-e temetni a testet, de a megváltás történetét sem hagyja annyiban.

Szeretem ezt a szöveget, mert rendkívülimódon rétegzett, és nagyon intenzíven mesél arról a fajta szürreális világról, amely valójában még az I. világháború hatásában vár a kultúrára, mégis olyan eredendően vad és taszító szöveg, aminek minden mondata hatással van. Tudom magamról, hogy hozzám ez az esztétika közelebb áll, mégis azt gondolom, hogy érdemes arra, hogy belenézzetek. Régen ,azt hiszem, ez is olyan könyv volt, amit nagy számban adtak ki, mert tele vannak velük az antikváriumok, és emlékszem, hogy nekünk is meg volt otthon, ha nem is olvassátok végig, ajánlom, hogy olvassatok bele, és igyekezzetek továbblátni azon, amit leír, engem elképesztően lelkesít.

Még bővebben erről itt: https://www.egymelegsracolvas.hu/guillaume-apollinaire-…


Népszerű idézetek

Tíci>!

– Mihelyt megláttam, kisasszony, királynői szépségétől tótágast állt bennem a genitális szerelem, s jobban felhevültem, mint egy kupa óbortól.
– Hóborttól?
– Lábaihoz helyezem vagyonomat és szívemet. Lennénk csak együtt az ágyban, hússzor egymás után bizonyítanám érzelmem szilárdságát. Sújtson le rám a tizenegyezer szűz haragja, vagy testemet tizenegyezer vessző harapja, ha tódítok.
– Bódító!
– Érzelmeim kézzel foghatóan hitelesek. Nem árulok zsákbamacskát. És ez nem üres szólam.
– Kopj le rólam!

13. oldal - Második fejezet

Sceurpien I>!

A mazochizmus egyébként megfelel a keresztény vallás előírásainak.

153. oldal

3 hozzászólás
Cicu>!

A barátnőmhöz megyek a Duphot utcába, de ha nem fél két eszeveszetten kéj- és pénzsóvár nőtől, ha van lőpor a puskájában és suska a bukszájában, szóval, ha férfi a talpán, akkor jöjjön velem.

27. oldal

Cicu>!

– Bebascu herceg – mondta a tábornok –, a feleségem ma értesült a hőstettéről, s személyesen kíván gratulálni önnek. Másrészt három hónapos terhes lévén, kívánós;
ellenállhatatlan vágy fogta el, hogy lefeküdjék önnel. Íme! Tegye a kötelességét!
Én majd más módon elégítem ki magam.

111. oldal

1 hozzászólás
pjudi>!

– Engem pedig – mondta a lány – Puncilina de Chegbecourte-nak hívnak.

Cicu>!

Apollinaire mindennél jobban szeretett játszani, szerepeket próbálgatni, rejtőzködni, a fantázia birodalmában kiélni szentségtörő vágyait.

6. oldal

Cicu>!

Nekem egy francia kell, a franciák gálánsak és értenek a szerelemhez.

135. oldal

Florentino>!

– Mihelyt megláttam, kisasszony, királynői szépségétől
tótágast állt bennem a genitális szerelem, s jobban
felhevültem, mint egy kupa óbortól.

Angele>!

A pici japán lány feszes derékkal, komoly arccal kilibbent a szobából, Mony pedig, szemében könnyekkel, azon tűnődött, hogy milyen törékenyek az emberi kapcsolatok.

6 hozzászólás
VERDI>!

Minden eladó, minden megvehető, csak meg kell adni az árát.

54. oldal (Unió, 1990)


Hasonló könyvek címkék alapján

Alissa Nutting: Tampa
Georges Bataille: A szem története / Madame Edwarda / A halott