Egy ​moszkvai kandúr feljegyzései 100 csillagozás

Grigorij Szluzsitel: Egy moszkvai kandúr feljegyzései

A ​macskákat sok író örökítette már meg a szépirodalomban, na de ki hallott már arról, hogy egy macska örökítse meg az emberi sorsokat, miközben elmeséli a saját nem hétköznapi életét. A kötet főhőse Szavelij, nem akármilyen kandúr: emberként gondolkodik, filozofál és érez, miközben teljesen macskaként viselkedik. Egy kimustrált Zaporozsec hátsó ülésén látta meg a napvilágot. Élt lakásban, mint elkényeztetett szobacica, de megszökött, mert meg akarta ismerni a nagyvilágot. Élt egy másik lakásban, de onnan is megszökött, miután szétcincálta a magát operaénekesnek képzelő papagájt. Tagja volt egy patkányfogó brigádnak a Tretyjakov képtárban, majd miután egy eszement szadista öregember kishíján az életét vette, kirgiz vendégmunkás fiúk vidám csapatába került. Azonban onnan is mennie kellett. Rövid időt töltött egy kolostorban tanyázó macskakolóniában, de a szabadságot választotta. Ekkor találkozik az igaz szerelemmel.
Emberi életek suhannak el kandúrunk mellett, megannyi… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2018

>!
Tericum, 2019
300 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634380597 · Fordította: Pavlov Anna · Illusztrálta: Száraz Nóra
>!
Tericum, Budapest, 2019
300 oldal · ISBN: 9789634380719 · Fordította: Pavlov Anna · Illusztrálta: Száraz Nóra

Enciklopédia 17

Szereplők népszerűség szerint

Antonio Vivaldi


Kedvencelte 17

Most olvassa 16

Várólistára tette 136

Kívánságlistára tette 123

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Ezüst P>!
Grigorij Szluzsitel: Egy moszkvai kandúr feljegyzései

Épp csak belefogtam a kötetbe, és máris úgy éreztem: itt a következő Égből hullott három alma. Ó, jaj, vagy mégsem? A kezdet ugyanis nemcsak biztató volt, hanem némileg hervasztó is, és emiatt ez az alapvetően remek regény kis híján kiesett nálam a kosárból. A mű nagyjából első harmadának sok helyütt meglehetősen magyartalan (tükör)fordítása ugyanis sokat rombol a kiadvány színvonalán, már-már megöli a regény szívét, és épp csak sejteti, milyen klassz, édes és frappáns valójában az eredeti alkotás. Mert Szluzsitel könyve egy lélekkel csordultig telt, torokszorító, mégis mókás iromány, melynek minden sora a létezés keserédes csodájáról mesél, és nagyon megérdemelné, hogy ütősen tolmácsolják. Sosem törekszem a milliméteres szálkát is meglátni, de amikor találkozom pl. egy ilyennel, hogy aszongya: „Úgy tűnik, hogy a történetünkben kiesés rajzolódik ki.”, nos, akkor legszívesebben megmarnám magamat. A későbbiekben, noha akadnak még érdekes megoldások (egy plusz korrektúrakör meg úgy általában nem ártana), a szövegminőség érezhetően javul, ez pedig, bár nem feledteti a hiányosságokat, legalább némi kárpótlást nyújt, ahogy kompenzál a fantáziadús, csodás borító, valamint a megannyi szépséges illusztráció is.

Szavelij macskasorsának krónikája pedig még a fent említettek dacára is tud működni. A kóbor macsekként született kandúr, akinek esze ágában sincs kutyamód letáborozni egyetlen kétlábú mellett, több, egymásról mit sem tudó moszkvai életén surran keresztül párnás talpaival, útja során pedig megannyi emberi történet részese és szemlélője lesz. Moszkva, Moszkva, Moszkva minden mennyiségben, közben meg nők és férfiak, idősek és fiatalok, mosolyok és könnyek, fájdalmas elválások és nagy találkozások, könyörület és kegyetlenség… És azok a gyakorta kiszámíthatatlan kezek, melyek közül sok csak ütni tud, de amelyek között mindig akad olyan is, mely végtelen gyengédséggel képes simogatni. Egy simogató kéz pedig képes hitet adni. Egy váratlanul felvillanó zöld szempár meg arra taníthat meg, élni miért érdemes.

(Tenném hozzá, amennyiben valaha is moszkvai macskává változnék, azt kívánnám, hogy Aszkart, illetve Szénya – ejj, de szerettem az ő múltjába pillantani! – és Ljuba legyenek a gazdáim.)

Mindazok, akik szeretnék, hogy pár napig mosolyogjon (egyúttal kicsit könnyezzen) a lelkük, nosza, lapozzák fel Szluzsitel regényét, utána pedig, ha végképp, de igazán meg akarnak győződni róla, hogy a macskák a legnagyobb királyok az egész univerzumban, tekintsék meg a Kedi – Isztambul macskái című kiváló dokumentumfilmet. A bónusz nyalánkságok kedvelőinek ajánlom továbbá íróbá' Instagram-oldalát; van egy fotója, amelyen zsenge fiúcskaként pózol derék fővárosunk szívében – igazán cukker.

>!
Tericum, 2019
300 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634380597 · Fordította: Pavlov Anna · Illusztrálta: Száraz Nóra
4 hozzászólás
ppeva P>!
Grigorij Szluzsitel: Egy moszkvai kandúr feljegyzései

Szeptemberben egy soproni kis könyvesbolt-antikváriumban bukkantam rá. Nagyon megtetszett, a borító is nagyon szép volt, de – szerencsére – nem vettem meg, csak gyorsan feltettem a várólistámra. Most sikerült hozzájutni a könyvtárból.
Nem vagyok macskás (bár távolról kedvelem őket), szóval nekem egy jófej macskával nem lehet bármit eladni off. Túlírtnak éreztem, a fele is bőven elég lett volna. Ráadásul furcsállottam, hogy Szavelij kandúr mindenről tudott – valamennyi szereplő előéletéről, a város és a világ eseményeiről, a házak történetéről… Hogy honnan szerezte az információit, ki tudja. De bármiről értekezett oldalakon keresztül, akár a világgazdasági válságról vagy az olajválságról is.
Vannak benne kifejezetten aranyos részek, kár, hogy túl volt hígítva.

konnyufanni>!
Grigorij Szluzsitel: Egy moszkvai kandúr feljegyzései

IMÁDTAM!
Annyira tipikus orosz gondolkodású ez a könyv, mivel orosz írója van. Mostanában annyira orosz mániám is lett, mivel elkezdtem oroszt is tanulni. Így emiatt is olvastam el ezt a új modern könyvet.
És plusz pont a cicák/macskák vagy gyerek nyelven sziszák van a középpontban.
És azzal egyet kell értenem, eléggé új dolog volt az, hogy egy cica van a közéépontban és eléggé emberi gondolkodásával. Nagyon megfogott engem ez a könyv, biztos vagyok benne hogy újra is fogom majd olvasni a közel jövőben!

Juca P>!
Grigorij Szluzsitel: Egy moszkvai kandúr feljegyzései

„- Hinni kell abban, hogy minden rendben lesz.”

Tetszettek a rajzok, meglepődtem, hogy vannak benne, de kellemes meglepetés volt. Az orosz nevektől már a hideg kirázott, nem áll rá a szemem. :D Szavelij, a kandúr szemszögéből nyerhetünk bepillantást az oroszok életébe. Kalandos élete során sok helyen megfordult, több gazdája is volt, rengeteg tapasztalatot szerzett. A regény egyben elmélkedés az életről, annak minden velejárójáról, örömmel és bánattal fűszerezve.

Menet közben egyre többen mesélik el életük történetét, ami számomra már sok volt, de szerencsére mindig időben visszakanyarodtunk a kandúrhoz. A vége szomorú, de olyan igazán oroszos.

esztie>!
Grigorij Szluzsitel: Egy moszkvai kandúr feljegyzései

Idejét nem tudom, mikor sírtam el magam utoljára olvasás közben (meg úgy általában), most viszont már jóval a vége előtt sikerült, és az utolsó egy-két fejezetnél sűrűn meg-meg kellett állnom pihenni. Nem akarom senki kedvét szegni, hozzátartozik a heves érzelmi reakciómhoz, hogy több szálon futó nem kis személyes érintettség fűz a könyvhöz. Nézőpont kérdése, hogy megfelelőnek találom-e a mostani körülményeimet/lelki állapotomat az olvasásra. Tudott volna a könyv kíméletesebb, gyengédebb olvasmányélményt nyújtani? Igen. Tudtam volna ennyire átérezni még az utolsó utáni karakter súlyát is? Nem. Határozottan nem.

Talán idővel majd magát a művet is fogom tudni épkézláb mód értékelni, mert annyit már most elárulhatok, hogy nagyon megérdemelné, mert nagyon jó, tényleg. Ritka kincs. Nézzétek el nekem, hogy többre nem futja pillanatnyilag, annyira legyűrt most, hogy nem megy. Most nem.

Pistacchio>!
Grigorij Szluzsitel: Egy moszkvai kandúr feljegyzései

Sajnos ez a könyv nem kapott akkora promóciót, mint a másik két macskás könyv. Mindenkinek ajánlom az elolvasását, igazi szépirodalom! Társadalmi képet ad Moszkváról egy macska szemszögéből, nagy igazságokat mond ki. Nehezen haladtam vele a téma miatt, de pont ez a stílus és a téma az, ami miatt szépirodalmat olvasok.

bgyula91>!
Grigorij Szluzsitel: Egy moszkvai kandúr feljegyzései

Nem tudom már pontosan, miért éreztem késztetést arra, hogy előrendeljem ezt a könyvet a megjelenés előtt, de azt tudom, hogy itt molyon láttam meg, illetve azt, hogy a leírás alapján minimum szórakoztatónak gondoltam. Szint alá tettem ezzel a gondolattal, utóbb rájöttem.
A történethez tartozik, hogy sajnos épp akkor vesztettem el a félig-meddig saját macskám spoiler, amikor a könyvet átvehettem. Részben ezért is húzódott mostanáig az elolvasása.
Az elejétől a végéig lekötött, igazából csak akkor tettem le, amikor muszáj volt. Nem kellett várnom arra, hogy beinduljon és nem éreztem zavaró lassulást, laposodást sem.
Hamar rájöttem arra is, hogy a főszereplő az új kedvenc sztoikus filozófusom spoiler . A fő ok, amiért 5 csillagra értékeltem, az, hogy ez a macsek tökéletesen megformálta azt, ahogy szerintem az életet élni- és szemlélni kell/lehet/érdemes.
Ahogy az alcím is mutatja, nem csak macskákról, hanem legalább annyira emberekről is szól. Sok személy megfordult és senki sem maradt túl sokáig, de mégis, a jelentőségteljes apróságokkal körülírt életek megfestése az, ami igazán visszarángatott a valóságba, miközben egy intelligens macskáról szóló regényt olvastam.
Összefoglalva, mind a szórakoztató faktor, mind a mélyebb tartalom olyannyira jelen volt, hogy nem volt kétségem a csillagozásnál.
(Csak mellékesen teszem hozzá, hogy a magyar kiadás borítója szerintem kivételesen szép, minden oldalról nézve.)

Bagheera70 P>!
Grigorij Szluzsitel: Egy moszkvai kandúr feljegyzései

Kifejezetten érdekesnek találtam, főleg az elejét. Végigkísérjük az életét egészen a születéstől. Ami a pluszt megadta az elején, az érzéseiről is beszélt Szavva, bár az még jóval születése előtt van, az anyja hasában.
Mivel az ő szemén keresztül látunk mindent, néha olyan, mintha egy moszkvai városnézésen lennék, és ő az idegenvezető.
Nagyon jól és érzékletesen vannak megírva a kalandjai, az ember bele tudja magát képzelni az adott környezetbe, helyzetekbe. Vannak benne humoros, vagy talán inkább szarkasztikus részek, néhol már romantikusnak mondható történetek. Akad olyan megindító is, amit picit tán még meg is könnyez az ember. Egyébként az is érdekes, hogy valahol összefonódik az emberek sorsával is – érdekes látni, hogy ki, s milyen indokkal fogadja magához. Melyik gazdinál mik a szokások; így bepillantást nyerhetünk néhány egymástól nagyban különböző náció életébe is.
Szabadságra vágyik…
Sajnos ott is nagyon hű a leírás, ahol megkínozzák szegénykémet. Ez mondjuk igen negatív, de ez is az utcamacskák életéhez tartozik. (Azt meg ne ragozzuk, hogy én mit csinálnék egy ilyennel!)
Egyébként az ember – én legalábbis – végig reménykedtem, hogy a végén hazaér a szeretteihez (holott a józan eszemmel tudtam, hogy ez nem fog megtörténni).
Összességében nagyon jól megírt könyv, de csak azoknak ajánlom, akik az „árnyoldalt” is kibírják gyomorral.

5 hozzászólás
Agatha>!
Grigorij Szluzsitel: Egy moszkvai kandúr feljegyzései

Aki ismer engem, tudja, hogy pár dologgal biztosan meg lehet venni: bizonyos írókkal, bizonyos színészekkel és bizonyos témákkal mint pl. a macskák.
Kábé a fülszöveg elolvasása nélkül landolt ez a könyv a kosaramba, és még az sem tartott vissza, hogy orosz az írója, pedig nem jövök ki jól velük, a nagy orosz búbánat és őrület kettősével egyszerűen nem tudok mit kezdeni.
Az orosz búbánat ebben a könyvben abszolút tetten érhető: Szavelij, a gazdátlan cica kóborol Moszkva utcáin (eleve nagyon rosszul viselem a kivert állatokról szóló történetet – bár igaz, Szavvának sosem volt gazdája, de értitek) és különböző emberekkel találkozik.
Fura volt a macska szemszögből látni ezeket az embereket, ahogy rácsodálkozott a nekünk természetes dolgokra, próbálta megérteni az emberek reakcióit bizonyos helyzetekben. Lassan haladós történet és rengeteg szomorúság volt benne, azz a torokszorongató fajta, pici öröm és barátság, de inkább magány, kivertség – és nem a cicára értve.

Нори I>!
Grigorij Szluzsitel: Egy moszkvai kandúr feljegyzései

Csodálatos volt ez a könyv. Igazi szívből jövő alkotás, olyan érzelem világgal, ami az orosz művek sajátja.
Olvasás közben akaratlanul is párhuzamot vontam egy másik hasonló könyvvel, amit tavaly olvastam spoiler, és rengeteg érdekes pontot találtam, amiben a két mű összevethető. Azonban szó sincs róla,hogy egyiket a másik fölé tudnám helyezni, inkább mintha akaratlanul is kiegészítenék egymást.
Leginkább azt szerettem, hogy a macska-szemszög által sokkal őszintébb, szókimondóbb képet kaphattunk a világról és az emberekről. Sokszor volt elszomorító, míg máskor szívmelengető vagy elgondolkodtató. Bárhogy is, de megérinti az ember szívét.
Kicsit olyan volt, mintha az akarná sugallni, hogy bár az élet nehéz, küzdelmes, és végül észrevétlenül elillan, attól még szép, csak rajtunk múlik, megtaláljuk-e, amitől az lesz. <3
Szóval nagyon szerettem. Kedves Grigorij! Legyen szíves még ilyen csodás regényeket írni. Hadd szeressek bele még jobban az orosz irodalomba!
.
.
.
.
.
spoiler

6 hozzászólás

Népszerű idézetek

Márta_Péterffy P>!

Gyerekkorban az idő pont úgy van jól, ahogy van. Megegyezik veled. Egyenlő veled. Nem siet, nem igyekszik sehová. Nem sürget, de nem is fékez. Azonban később történik vele valami. Mintha hirtelen meghibbanna.

35. oldal

Kapcsolódó szócikkek: idő
9 hozzászólás
Ezüst P>!

Hallottál már az internetről? Aranyos lányok és fiúk hadai naphosszat bámulják a telefonjaik kijelzőit vagy a laptopjuk képernyőjét, mert fogalmuk sincs arról, mit kezdjenek magukkal az életben.

195. oldal

Kapcsolódó szócikkek: internet
Ezüst P>!

Már rég észrevettem, hogy minél nehezebben olvasható a Jóisten kézírása, annál keménykezűbbek akaratának végrehajtói.

202. oldal

Pistacchio>!

Hisz úgy találta ki a természet, hogy ha hosszú ideig szorosan odabújsz valakihez, akkor valami horpadásféle keletkezik rajtad, ami pontosan illeszkedik ahhoz a kitüremkedéshez, ami van a macskádnak vagy, tegyük fel, a kutyádnak. És minél jobban szeretsz valakit, annál több ilyen horpadás van rajtad. És ezeket a horpadásokat nem tudják kijavítani egyetlen szervizben sem, és biztosítás sincs rá.

248.-249. oldal

Pistacchio>!

Régen mindig összegyűrt csokipapírnak éreztem magam, amellyel az emberek kipótolják az elveszett bábut a sakktáblán. És így is néztek rám, mint egy csúf idegenre. Arra vártak, mikor ütnek le már végre, hogy ne rontsam az összképet. És most már nem vagyok ott a sakktáblán. Nem játszom más szerepét.

208. oldal

1 hozzászólás
Pistacchio>!

Mindenkinek kell hogy legyen egy saját barlangja tele drágakövekkel. De legalábbis egyetlenegy saját drágakővel. Egy olyan helynek, ahová nem hatol be a külső fény. Ebbe a barlangba nem kell gyakran bemenni. De emlékezni kell rá, nem elfelejteni az oda vezető utat.

125-126. oldal

Ezüst P>!

Megesküdni Istenre, akiben nem hiszek, de akiben bízom.

131. oldal

Pistacchio>!

Az eső ferdén esett, mintha át akarta volna húzni a múlt összes félreértését és hibáját.

217. oldal

Kapcsolódó szócikkek: eső
Meli23>!

Mivelhogy, ha valaki oly közel van a nemlét egyik végéhez, a másik vége már nem is tűnik olyan ijesztőnek. Hiszen a félelem nem egyéb, mint a veszteség megérzése, de ha valakinek nincs semmije, akkor félnie sincs mitől.

12. oldal, 1 fejezet - A villa

Adrin994>!

-Drága anyukám, azt tenném még hozzá, hogy nemcsak hogy egyetlenegy életünk van, de az az egy is napról napra csökken, mint a víz a lyukas teknőben. Hiszen nem kezdjük naponta újra és újra. Csak hangzunk, engedelmeskedve annak, hogy valaki lenyomta azt a bizonyos billentyűt. Aztán lassanként elcsendesedünk. Meddig fog tartani az én fermátám? Meddig? – intéztem kérdésem az ürességnek, mivel anyukám már elment, így senki sem hallotta szavaimat…

17-18. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Belinda Alexandra: Zafír égbolt
Darja Desombre: A mennyei Jeruzsálem szelleme
Dmitry Glukhovsky: Text
Dmitry Glukhovsky: Metró – A trilógia
Szergej Lukjanyenko: Éjszakai őrség
Dmitry Glukhovsky: Szürkület
Vaszilij Akszjonov: Moszkvai történet
Ljubov Barinova: Bosszú
Guzel Jahina: Szerelvény Szamarkand felé
Katherine Arden: A lány a toronyban