Peti, ​Ida és Picuri 92% 128 csillagozás

Karácsonykor bukkantam rá a szülői házban, és úgy éreztem, eljött az ideje a közös olvasásnak (7 és 5 évesek a gyerekeink). Már nagyjából elmeséltük nekik nemrégiben, hogyan zajlik a fogantatás, úgyhogy többnyire képben voltak, érdeklődtek, nem volt semmi hüledezés vagy vihogás vagy fújolás. Tök jó informatív ez a könyv, persze fura felolvasni, de szerintem sokkal jobb, ha így szerzik a gyerekek az első értesüléseiket a szexről, mint ha az oviban vagy suliban hallanak valami katyvaszos marhaságot más gyerekektől, amolyan misztikus tudásként átadva, amihez hozzákapcsolódik az az érzés, hogy itt valami szégyenteljes dologról van szó.
Ja, és az eredeti címe az, hogy Per, Ida och Minimum :)

Aranyos, cuki könyv. Tetszik, ahogy egy családon keresztül megmutatja hogyan érkezik a legkisebb családtag. Jó, hogy mellébeszélés nélkül elmagyarázza gyerekeknek megfelelően, hogy kicsik is megérthessék. Tetszik a szabadság, ahogy kezeli a témát. Nekem tetszettek a rajzok, aranyosak a gyerekek, Peti és Ida. Jó fejek a szüleik is.

Gyermekkoromban a könyvtárban bújtam ezt a könyvet, bár szerintem nem ebből tudtam meg hogy lett Picuri.

Ezt nyilván gyerekként kellett volna, nekem most már egy kicsit késő. Néhol túlzottan skandináv volt, bántotta a kis közép-európai prüdériámat.
A 23. oldalon azt hittem, hogy még az egyneműek házasságát is sikerült beemelni a történetbe, amikor Nina és Janna egy ágyban ébredt, de aztán később kiderült, hogy nem Janna, hanem Janne és pasi.

Egy kihívás kedvéért olvastam el – képregényt kellett olvasni. A történet olvasása közben egyrészt azon gondolkodtam, hogy rossz anya vagyok-e, ha a lassan 10 éves kislányomat ilyen mélységig még nem világosítottam fel? Tulajdonképpen a menstruáción és azon túl, hogy lassan változni fog a teste, még semmit nem mondtam neki. Nincsenek is ilyen irányú kérdései, se érdeklődése. Azt gondolom, hogy ha már ez megjelenik, mesélhető lesz a történet.
Nem rémlik, hogy Petiről és Idáról konkrétan kiderül-e, hány évesek, csak hogy Peti ovis. Lehet, én vagyok prűd, de egy ovisnak még nem kell konkrétan és részletekbe menően elmagyarázni, hogy készül a gyerek, főleg, hogy az oviban az otthon szerzett új ismereteket szívesen osztják egymással a gyerekek.
Olvastam egy értékelésben, és én is így vagyok vele, hogy kicsit zavart a képregényben fellelhető túlzottan naturális ábrázolás és mély részletekbe menő magyarázat. Nem általában zavar, hanem az, hogy ezt egy gyerekkönyvben látom.

Nem rémlik, hogy gyermekként a kezeimbe akadt volna ez a felvilágosító könyvecske, pedig látogattam az iskolai könyvtárat. Nyilván hatalmas sikere lehetett, ha ezt az 1977-es könyvet ismét kiadták. Azért ezt-azt megújíthattak volna benne, mivel azóta eltelt közel negyven év. A gyerekcsinálás (ahogy, ha jól rémlik, a könyvben is egy helyen hasonlóan említik) mikéntje nem változott, de a születés körülményei némiképp igen (bár meglepően konstatáltam, hogy apás születés volt Picurié), s a pelenka és rékli is módosult azóta.
De ez talán csak kukacoskodás a részemről. A képregény forma kicsit fura volt nekem, de végül is nem volt rossz. Az aprólékosan kidolgozott illusztrációk tetszettek, s a laikus testábrák is. Azért külön csillag jár, hogy megmutatta a kisbaba negatív oldalait is. Mert bizony sokszor és sokat sír, lévén, hogy beszélni nem tud. S persze ez egy idő után fárasztó lehet az egész családnak, főként anyának, aki reggelente nyúzott az éjszakai virrasztásoktól, s időnként akár türelmetlen is lehet. A tesóknak azzal is szembesülniük kell, hogy az új élőlény került a család középpontjába, s ez akár féltékenységet is szülhet.
Aranyosak voltak a gyerekek, hogy kipróbálták párnával, mennyire nehéz nagy hassal létezni. Az örökbefogadás megemlítése szintén nyomott a csillagozáson.
A fejezetek végén lévő kérdések jól jönnek egy további beszélgetésre, a gyermeki agytekervények megmozgatására.
Egy valamit nem értek! Ha apa a fütyijét dugja be, s nem a péniszét/hímvesszőjét, akkor azt miért a hüvelybe teszi, s miért nem szimplán a punciba? Értem én, hogy a punci az magába foglalja a kerek egészet, a dolgok meg kifejezetten a hüvelyben történnek, de akkor is! Vagy gyereknyelven nevezem meg mindkettőt, vagy egyiket sem. Szerintem!
Nagy sikerű könyv ez, vagy sem, olvastam már nekem jobban tetszőt e témában. S mellesleg a népszerűsége ellenére, én voltam a harmadik kölcsönzője a két év alatt. Vagy túl prűdek a magyar anyák, vagy túl nagy a választék gyermek felvilágosító könyvekből.

Talán tízéves lehettem (vagy kisebb, már nem emlékszem), amikor anyukám megvette nekem ezt a könyvet. Akkor rengeteget lapoztam, és azóta is megvan. Ha elég idős lesz hozzá, az én kislányom örökli majd. :)

még mindig nem tudom elképzelni, hogy a gyerekemnek adjak valamikor egy olyan könyvet, amiben a világ legperverzebb gumikacsája skubizza a kiskölyök pöcsét, amiben az apuka lerajzolja a széttárt lábú, meztelen lányát és amiben az anyuka nedves puncija a napi téma a családban (via elefes :D)

Nos, ez a másik jelentős olvasmány gyerekkoromból, amelynek okán már elsős kisiskolásént tudtam, hogy a genitáliák találkozásából (persze akkor ezt nem így fogalmaztam volna meg) gyerek lesz. Mivel nyílt, s nem a méhecskékkel és a beporzással köntörfalaz, szerintem egy gyerek számára sokkal érthetőbbé teszi, hogy hogyan „készült” ő maga, vagy hogyan lesz/lett a testvére.

Nagyon érdekes volt ez így leírva látni, hogyan lesz az embrióból ember. Ezek a szülők kendőzetlenül le is rajzolják magukat. Az én időmben még nagyon prűdek voltak a szüleim, nem is tudtunk meg tőlük semmit. Ilyen könyvet meg sem vettek volna nekünk, nemhogy erről a témáról beszéltek volna. Meg kell mondjam ez a család nagyon nyitott, semmit sem tagadtak el a gyerekeiktől.