Utazás ​a semmi felé 19 csillagozás

Grendel Lajos: Utazás a semmi felé

A Kossuth-díjas pozsonyi író utóbbi időben írt regényei élvezetes nyelven megírt életösszegzések, hőseinek visszaemlékező morfondírozásai a miértekről, életük fordulópontjairól, szerelemről, családról. Ez a tendencia folytatódik Az Utazás a semmi felében is. Főhőse, az értelmiségi pályán mozgó Attila, az ő életútját követhetjük, amint egy háromtagú baráti társaság tagjaként keresi helyét a világban. A politikussá lett Tomi és az életből fiatalon kilépett Zoli a választható alternatívák képviselői.

>!
Pesti Kalligram, Budapest, 2014
136 oldal · ISBN: 9788081018152

Enciklopédia 7


Kedvencelte 1

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

eme>!
Grendel Lajos: Utazás a semmi felé

Vékony kis kötet, amelybe annyi minden belefér. Lassan az is kiderül, hogy az „annyi minden” inkább csak a semmi. Barátság, család, életek, sorsok – felvillantot vázlatok, töredékek, meg nem valósult lehetőségek, megannyi semmi kis utazás a semmiből a semmi felé. Élettelen lődörgés a világban itt maradt testtel, azon töprengve, van-e valami, ami értelmet, tartalmat adhat egy eseménytelenül eltelt (vagy legalábbis annak érzékelt) életnek. Néhány útkereszteződés közelebb hoz egymáshoz pár alakot, hogy aztán annál nehezebb legyen az eltávolodás, az elidegenedés. Minden(ki) megy tovább a maga semmibe vesző útján…

Grendel halk szavú, töprengő regényében három (Boronkayval négy) fontosabb szereplő révén nemcsak egyéni életutak, hanem egy egész ország, társadalom hova továbbjának kérdéseit is vizsgálja. A történelem eseményeit és ezek lenyomatát az egyes ember sorsának alakulásában. A regény cselekménye minimális, nem is ezen van a hangsúly. Inkább a cél- és irányvesztésen, az illúziók szétfoszlásának érzésén, amely eluralkodik az emberen, megbénítja és elveszetté teszi azt.
Az értelmiségi elbeszélő Attila, a politikus Tomi és a korán elment Zoli alakjában három magatartásforma rajzolódik ki, háromféle válasz a világra, miközben a rendszerváltás utáni szétesés és süllyedés egyre gyakrabban Zoli alakját hívja elő az emlékezőből. Mint egy gramofonlemez, amely elromlik, megdobja a tűt, és ugyanazt játssza a végtelenségig. Mert van-e más út, van-e más lehetőség? Aki él is, régóta halott már.
Illúziótlan reménytelenség árad a regényből. Elmúlások és örökkévalóságok tolakodnak a töprengés fókuszába, vissza-visszatérő fájdalmak, apró semmiségek, a történelem porszemei, amelyek mégis végzetesnek bizonyulnak, legyen szó megtört reményről, elidegenedésbe és csalódásba fulladó apa-fiú viszonyról, elszalasztott lehetősékeről és örök lelkiismeret-furdalásokról. Egyre világosabb, hogy a múlt és alakjai álcát öltve, de tovább élnek, hogy nemcsak egy-egy barátnő ideiglenes, hanem minden, hogy sehol semmi biztos pont. Pontosabban épp a semmi az.

Én szoktam szeretni Grendel életösszegző, emlékező írásait. Talán ezt is szeretnem kellett volna, mégsem sikerült. Helyenként kicsit kuszának éreztem, repetitívnek, a kihagyásos-sejtető írásmód túl töredékessé, homályossá tette, a kidolgozatlanság érzetét keltve. A váltakozó idősíkok nem mindig követhetőek, az elbeszélő alakja sem problémamentes. Nem tudom, mennyire tudatos ez a zavarosság, mennyire lehet a szétesés, az irányvesztettség érzékeltetésének tulajdonítani, vagy egyszerűen a narratíva hiányosságainak. Sajnálom, hogy elmentünk egymás mellett.

2 hozzászólás
Lunemorte P>!
Grendel Lajos: Utazás a semmi felé

„Már nemcsak hajlott rá, hanem meggyőződése is volt, hogy a lehetséges utak közül az egyiket kiválassza. Az utat, amely a semmibe visz…"

Ezt a könyvet teljesen véletlenszerűen kölcsönöztem ki a könyvtárból. Épp azon a soron mentem el, ahol elrejtőzött ez a csoda, levettem a polcról és már mentem is tovább…Korábban már olvastam a Grendel Lajos: Tömegsír című könyvet, így nem volt ismeretlen a szerző neve számomra. Az első lapon van egy Márai-programos matrica, így reméltem, hogy valami jó kis lélektani regényt ragadtam magamhoz. Sejtésem beigazolódott, három napig olvastam esténként (próbáltam a lehető legtovább nyújtani az élményt) és most fájdalmas ürességet érzek…
A történet sok mindenről szól, de a központi téma mégiscsak a barátság léte/nem léte. Majd ezek után jöhetnek a különféle emberi kapcsolatok, szerelmek, gyász, depresszió, öregedés, halálvágy, mert a múlt úgyis jóvátehetetlen, a jövő pedig így is, úgy is a halál…
Kedvenc könyv lett.

Chöpp >!
Grendel Lajos: Utazás a semmi felé

Most találtam meg a mondanivalójához leginkább megfelelő idézetet:

„Aki viszont fiatalon hal meg, az örökre fiatal marad a többiek emlékezetében. S ami a halállal farkasszemet nézve ragyog föl, az örökre fényleni fog.”
(Alekszandr Szolzsenyicin: Rákosztály)

Egy barát, aki egyre távolabb van tőled, és egy halott barát, aki egyre közelebb… És közben zajlik a magyar élet a rendszerváltás után.

1 hozzászólás
Kuszma>!
Grendel Lajos: Utazás a semmi felé

Attól tartok, elmentünk egymás mellett, én és a könyv. Alighanem a cím is ludas: az Utazás… kezdetű könyv-önmeghatározásokról Celine-re meg Conrad-ra asszociálok*, ami már önmagában is igen magas léc. Grendel Lajos regénye némiképp alátámasztja amúgy ezt az összevetést, mert antihős-főhőse éppúgy valami rettegett dolog felé halad (az öregség, a halál, az értelmét vesztettség felé, hogy konkrétak legyünk), mint ahogy a nagy írói elődök is efféle helyekre vezették el elméjük gyanútlan teremtményeit. Mellékesen a címet lehet úgy is értelmezni, mint társadalomkritikai üzenetet: a szocializmus meghatározottságából a rendszerváltással átléptünk egy olyan világba, ahol a szabályok mintha elmosódnának, az egyéni felelősség hangsúlyosabbá válik, és már nem világos, merre akar haladni az ország (a semmibe?) – egyesek pedig ebben a változásban lemorzsolódnak. Merthogy ez a könyv nem kis részben generációs regény, mégpedig azé az átmeneti generációé, akik az egypártrendszerben sajátították el a játékszabályokat, ám azok varázsütésre hatályon kívül kerültek. Talán ezért is viszonyultam e könyvhöz hidegen – mert nekem a rendszerváltásból csak annyi jött le, hogy gyakrabban tudtam banánt enni. Már ha lejött valami egyáltalán. Hiába, egy 9-10 éves gyerek szemében Antall József nem versenyezhet egy déligyümölccsel. (Mondjuk azért suttogva megjegyzem: tudok olyan írót, aki képes áthidalni az olvasó tudásdeficitjéből fakadó ilyen jellegű hátrányokat.)

Amúgy ez egy retrospektív regény: Grendel majdnem-narrátora, Attila tekint vissza életére egy pszichológussal beszélgetve, miután egy plázából három jókötésű fiatalember az idegszanatóriumba katapultálta. Visszaemlékezéseinek középpontjában két barátjával, Zolival és Tomival való kapcsolata áll, ám az a baj, hogy az írónak nem sikerült úgy felépítenie ezt a regénybeli kapcsolatrendszert, hogy az logikusan felvezesse, megmagyarázza Attila „semmibe való utazását”. Egyszerűen nem értem, mennyiben segítenek ők nekem a főhős hányattatásainak megértésében, ugyanakkor a történet jelentős részét kisajátítják maguknak. Az aránytalanság érzetét még inkább növeli bennem, hogy amikor a későbbiekben történik Attila életében egy valóban borzasztó személyes tragédia, az valahogy a regény perifériáján marad: nem érzem, hogy súlya lenne**. Másrészt a történet lezárásával is akadt gondom. Értem, hogy mit akar mondani Grendel, de érzésem szerint nem tudott a végkifejletnek kellő lendületet adni. Mintha lefulladt volna az addig sem túl magas fordulatszámon pörgő motor. Összességében ez egy olyan könyv, ami számomra inkább a hiányosságai, mint az erényei miatt marad emlékezetes.

* Asszociálhatnék persze Verne-re is, de ha jól sejtem, Celine és Conrad ezt már megtették helyettem.
** spoiler

2 hozzászólás
Lipe>!
Grendel Lajos: Utazás a semmi felé

Ez nem az a könyv, ami „hű, de magával ragadott“, nem is a „teljesen beszippantott“ fajta (hála az égnek), hanem olyan, ami főleg olvasás után késztet elcsendesedésre, gondolkozásra.
Olvastam Grendeltől esszéket és elbeszéléseket, regénye ez volt az első. Nem jobbat vártam (jó volt ez nagyon), de mást. Kicsit szokatlan volt ez a sejtelemmentesség, amikor csak elfogadni kell a történetet és nem összevarázsolni darabkákból. De a 133. oldal után elkezdődik a sejtelem, a varázslás, de ez már egy másik puzzle. A sajátod.

balagesh I>!
Grendel Lajos: Utazás a semmi felé

Erről a könyvről csak annyit tudok mondani: jó volt. Ha indokolnám, a részletek nem lennének bizonyító erejűek (a magam számára sem). Mert nem csak a főhős tart a semmi felé, hanem az író is. Ennél kevesebből már nem lehet összerakni semmit (a semmit sem). Aki ezen túl tudja magát tenni, aki az elemit komolyan tudja venni, annak jó lesz. Az az olvasó a könyvben előrejutva nem a semmi felé halad.

olvasóbarát>!
Grendel Lajos: Utazás a semmi felé

Meglepődve vettem tudomásul, hogy még nem olvastam még kötetet a szerzőtől. Hagyományos, egyszerű szerkesztésmóddal megalkotott a történet. Egy idős férfi számvetése, leszámolása, elszámolása az élettel, a barátsággal, családdal, szerelemmel, miközben a háttérben a rendszerváltás zajlik Szlovákiában. Nem volt rám igazán nagy hatással, tisztességesen megoldott írói feladat, a címnek jelentős szerepe van, ez a történet tényleg a semmi felé, „a halál felé tart”.

2 hozzászólás
Maya>!
Grendel Lajos: Utazás a semmi felé

Nem a megfelelő időben olvastam ezt a könyvet. (Szeptember elején én is a semmi felé tartok, idén különösen, de az teljesen másfajta semmi.)
Augusztus volt. Egy perccel rövidebb a nappal, és egy perccel hosszabb az éjszaka.
Most szeptember van, nekem már túl rövid a nappal és túl hosszú az éjszaka.
Mitől romlik el egy ember élete? Miért éljük meg teljesen másként a veszteségeinket?
https://moly.hu/idezetek/1140366
Idővel változnak a dolgok. Minél többet gondolkodunk róluk, annál jobban átalakulnak. Van, ami megszépül a távolságtól, vagy épp elromlik, mert túl közel van.
Az az érzésem, hogy kap még egy esélyt, valamikor jobb hangulatomban.

remenant>!
Grendel Lajos: Utazás a semmi felé

Kisszerű életből halálra készülés nagyító alatt. Valamiért a méltatlanul leélt életben talán még fontosabbá válik, hogy a lezárás méltó legyen, a regény fő szerkesztő elve ennek a méltatlanság-méltóság kérdésnek a körbejárása a főszereplő Attila és barátai, ismerősei, női életének átértékelésével. Az egyetlen lehetőség az öregedés, az élettelen létezés elkerülésére az öngyilkosság? Izgalmas felütés, jól megfogalmazott gondolatokkal, és elég mértéktartóan, feszesen van megírva, hogy ne legyen idő beleunni a nagyon egyszálú, nagyon egyenesen vezetett, vértelen, mozdulatlan cselekmény ellenére. Nyilván semmi világmegváltó a témában, de azért jónak jó, a pszichiáterrel való beszélgetést mint keretet éreztem csak felesleges klisének.

Virágszépe>!
Grendel Lajos: Utazás a semmi felé

Attila egy hétig gondolkodhat a pszichiátrián a hogyan továbbról. Felidézi a múltat, a barátaival eltöltött időt, de se Tomi, se Zoli útja nem lehet az övé. A történet helyszíne a határon túl, Pozsony. A politikai helyzet változásai sem befolyásolják életét, mely számára értelmetlen, cél nélküli. Az író kitűnően érzékelteti, lassú gondolatok, ismétlések váltakoznak, érezhetővé válik a lehangoltság, mely a főszereplő egész életét jellemzi. Zavart, hogy nincs megoldás. Nagyon szomorú történet, elgondolkodtató, kiábrándult, lehet, hogy mindannyian csak rövid terveket tűzhetünk célul, az utazás vége pedig a semmi… ??


Népszerű idézetek

Chöpp >!

    – A világ sok egyenletből áll – mondta határozottan Attila. – Minden embernek kötelessége megtalálni a maga egyenletét, különben üres marad, mint Tomi… A jó sors kevés. Talán bátornak is kell lenni. Talán…

126–127. oldal

Maya>!

Harminc, harmincöt éves kora után az ember szép lassan kettéválik. A test elkezd öregedni. De ennek semmi köze a lélekhez. Az agy, ha vigyázol rá, mondjuk nem vagy iszákos és nem butulsz meg, tulajdonképpen kortalan.

29. oldal

Chöpp >!

Sokszor akarta mondani, de sohasem mondta ki határozottan. Hogy egy bizonyos magába révedés után nem cselekedni, az annyit jelent, mint az autó, ha zöldet kap, és közben leáll a motor.

127. oldal

Chöpp >!

Ómódi vagyok. Irtózom a hidegtől, meg a sok bálozó embertől. Legszívesebben magam lennék egy szigeten.

28. oldal

Chöpp >!

Aki csak ésszel dönt, nem biztos, hogy mindig jót cselekszik.

132. oldal

Chöpp >!

A normális ember az manapság, aki elveszteti a lelkét, de csodálatos módon, az esze még inkább brillírozik…

130. oldal

Chöpp >!

Úgy gondolta, csak a nehéz helyzetben ismeri meg magát az ember.

96. oldal

Maya>!

Valamikor fiatalok voltak, még nem léteztek plázák, még jobb volt a levegő, tisztább volt az ég, lassabban jártak és kedvesebbek voltak az emberek, megkérdezték, hogyan szilvesztereztél, vagy milyen ára van a kofánál a petrezselyemnek, vagy nyári hőségben nem romlott-e meg a disznóhús, és az emberek kedvesen válaszoltak, hogy jó, kitűnő, jó, mint az esti mise, vagy megzápult, rossz, mint a jégverés. Persze az emberek összevissza beszéltek már akkoriban is, de egy picivel nyájasabbak voltak, nem sokat törődtek a halállal, élték a mindennapjaikat úgy, hogy észre sem vették, hogy múlik az idő. A kommunizmus pedig őrt állt felettük, mint a kondás a disznók közt.

14. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Kristin Hannah: Repülj messzire!
Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak
Ka Hancock: Üvegszilánkon táncolni
Liz Nugent: Mindig is éjjel lesz
Sally Rooney: Normális emberek
Ruby Saw: Lucy
Khaled Hosseini: Egyezer tündöklő nap
Suzanne Redfearn: Egyetlen szempillantás alatt
Khaled Hosseini: Ezeregy tündöklő nap
Khaled Hosseini: Papírsárkányok