„Csak az utóbbi időben – öregen és erőm fogytán – fogadom el, hogy lehetett ez másképpen is. Mert öreg lettem, mint a sivatag, a gyümölcsfák elszáradtak és elpusztultak, mindent belepett a homok. Lehet, hogy Gulyás Béninek mégis igaza volt. Jönnek a katonák, és mennek a katonák. Hogy oroszok-e vagy nem oroszok, mindegy. Gulyás Béni felfogta, hogy az ember virága húszévesen nő nagyra, és hetvenéves korában ér el odáig, hogy eggyé váljon a fűvel és a pusztával.”
Grendel Lajos ebben a kötetében folytatja azt a számvetést, amit a Négy hét az élet című regényével elkezdett – az illúziókkal való kíméletlen leszámolást, és az élet elmúlásával történő hideg szembenézést. Új novelláskötete a tőle megszokott groteszk humorral és keserű iróniával jeleníti meg a közelmúlt és a jelen közép-európai sorshelyzeteit, traumáit.