Bukott ​angyalok 11 csillagozás

Grendel Lajos: Bukott angyalok

Grendel Lajos új kisregényének a cselekménye az utolsó fejezetben szerephez jutó elbeszélő és legjobb barátja, Lőrinc elbeszéléséből bontakozik ki, aki második felesége, a szeretett Vera halála után Párizsba költözik. Itt találkozik a két barát évek múlva, s egy átborozott éjszaka folyamán Lőrinc elbeszéli az igaz történetét, amelyről az elbeszélő mit sem sejt. Ez szorosan összekapcsolódik második felesége családjának, különösen apósának, Tocseknek a történetével, akinek a háború végén egy bizonyos Janák megmentette az életét. Lőrinc akkor lép be a képbe, amikor Verát feleségül veszi. Ugyanis Tocseket megfigyelik, éppen Janák parancsára, aki a csehszlovák állambiztonságnál teljesít szolgálatot.

>!
Kalligram, Pozsony, 2017
208 oldal · keménytáblás · ISBN: 9788081019623
>!
Kalligram, Pozsony, 2017
208 oldal · ISBN: 9789634680512

Enciklopédia 7

Helyszínek népszerűség szerint

Párizs · New York · Berlin


Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 11

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Annamarie P
Grendel Lajos: Bukott angyalok

Grendel Lajos Pozsonyban élő felvidéki író, aki körülbelül húsz évvel ezelőtt egy író-olvasó találkozón, az egyik résztvevőtől hallott arról, hogy 1945 nyarán, a háborút követő „békeidőben” több száz pozsonyi magyart végeztek ki. Az eltitkolt tragédiáról 1998-ig nem is lehetett hallani. A Bukott angyalokban a szerző ennek az eseménynek állít emléket.
A kerettörténet nagyon egyszerű, Lőrinc felesége, Vera meghal, s a gyászoló férj Párizsban lel menedéket, ahol véletlenül találkozik egy honfitársával, aki a Párizsi Magyar Intézetben tart előadást. Ő az Elbeszélő. A két ember egy éjszakán át tartó hosszú, megemészthetetlen beszélgetésbe kezd, mely a régmúlt időkről szól. Lőrinc elmeséli, hogy Vera tíz évvel ezelőtti halála után az apósa, Tocsek felkereste, és egy számára is hihetetlen történetet adott elő arról, hogy amikor tizennyolc évesen, 1945 nyarán visszatért hazájába, az akkor épp Csehszlovákiához tartozó Ligetfalura, akkor egy ismeretlen, Janáknak nevezett szlovák megmenti az életét. Janák felfogadja a szlovákul is beszélő magyar fiút személyi titkárának, miközben a vele hazatérő, szintén magyar bajtársait mind lemészárolják. Miféle szándékok vezérelték a férfit, istent akart játszani, szeretőt keresett, atyáskodni akart? Tocsek egész életében a miértek után kutat, ahogy azt mi is megtudhatjuk Lőrinc elbeszéléséből. Apósa életében a megrázó történelmi fordulópontok jelentenek nagy változást, úgy, mint 1956, 1968, 1989. Ez nem csupán egy elbeszélés, hanem egy végtelen kitárulkozás, mely életgyónásba megy át. De Grendel nem áll meg itt. Nem csinál történelmi relikviát az egyénből, hanem sokkal mélyebbre megy, és az erkölcsi dilemmák sűrűjébe vezeti az embert. Amikor már megnyugodna az olvasó, hogy képes volt kvázi véleményt alkotni a hallottakról, akkor egy újabb réteget bont szét. Nem lemeztelenedés ez, hanem szétcincálás.
Igazából engem pontosan ez a kicsit filozofikus hozzáállás fogott meg, mely egyben tükröt is tart az olvasó elé, mielőtt még véleményt merne bármiről formálni. A változás hasonló stációit járja végig az elbeszélő is. Érdekes lépés volt a szerző részéről, az a látszólag hanyag és kidolgozatlan húzás, melyben a történet legvégén átkeretezi az értelmezéseket, s egyben a jelent is bevonja a nagybetűs Történelembe. Mert valóban kétféle ember van, akit figyelnek, és aki figyel.

Jól emlékszem arra, hogy az általános iskolában, amikor terítékre került irodalomórán egy költő, akkor szisztematikusan végigvettük a verseinek nagyobb témaköreit: szerelmi költészete, tájleíró versei, politikai versei, istenes versek stb. Az istenes versek így, vagy úgy, de mindenkinél ott voltak. Nos, ennek a kötetnek szereplői is állandóan reflektálnak a létezésüket karbantartó erőkről. Isten, lelkiismeret, erkölcs, ki az, aki figyel? Nem kis változásokon mennek keresztül, kérdés, hogy ezt nevezhetjük hitnek vagy világnézetnek?

„Lőrinc okosabb volt, már kisfiú korától tudott arról, hogy az Isten, ha nincs is, bizonyos esetekben nagyon is jelen van, s ő ezt úgy nevezte, hogy az Isten, akit kitalál az ember, bizonyos esetekben valósággá lesz. Szóval egyszeriben élni kezd. Olyan, mint egy Pygmalion. És attól a naptól fogva ő irányítja a cselekedeteidet, és a te dolgod vakon követni őt.”

Tehát, nem csupán azért jó kézbe venni ezt a könyvet, mert megismerhetünk egy eleddig sokunk számára ismeretlen történelmi eseményláncolatot, hanem azért is, mert ismét letörölgethetjük a szemüvegünket, melyen keresztül szemléljük a dolgokat, és oly könnyen ítélkezünk mások felett.

>!
balagesh IP
Grendel Lajos: Bukott angyalok

A 21. századi Grendellel már egészen biztosan úgy vagyok, mintha megkülönböztetett vendége lennék egy olyan mesterszakácsnak, aki maga mögött hagyta a sokcsillagos nagy tereket, elengedett minden görcsöt és kényszert, és attól kezdve csak a saját kedvére a néhány éppen arra tévedő szerencsésnek rittyent hébe-korba valamit.
Ebben a „rittyentés” kifejezésben benne van minden, amit érzek, tapasztalok: hogy soha nincs semmi végletekig érlelgetve, csiszolgatva, hogy a formák, keretek mindig szerények, egyszerűek – ám ugyanakkor az ízek, az alapanyagok, a tudás mesterre vall. Szóval hogy nem értem (és sokan nem), ilyen kapacitás miért is csak ennyiben nyilvánul meg…
De persze értem (érteni vélem) és de persze legalább még megnyilvánul.
Úgyhogy innen nézve dicsérem ezt a könyvét, és mondom, hogy az utóbbi évek legélvezhetőbb írásművét kaptuk kézhez. Az alapsztori a többi értékelésben is megismerhető. Ezt egyetlen elbeszélő adja át egyetlen éjszaka alatt. Koherensen és sodró lendülettel. Egyszerűen, de ez sallangmentességet jelent, és nem egysíkúságot.
A 20. század második feléről újat mondani aligha lehet.* De amit el lehet mondani, amit következtetésként, ítéletként, felmentésként, bölcselkedésként és sóhajként össze lehet foglalni, az nekem így esik a legjobban. Így és ezzel tudok a legkönnyebben egyetérteni, azonosulni.

* Legfeljebb azt, hogy az új évszázad sem hozott lényegileg újat.

>!
eme P
Grendel Lajos: Bukott angyalok

Grendel regénye egy sokáig, részben még ma is elhallgatott, a második világháború után, békeidőben elkövetett tömegmészárlás történetéből kiindulva a második világháborút követő évek zűrzavara köré épül*, miközben elsősorban a múlttal, a személyes döntésekkel való szembenézésre, erkölcsi, lelkiismereti kérdésekre reflektál, a szabadságra, sorsra, mértékre és ennek elveszítésére.
Az Elbeszélő Párizsban, sok évvel a történtek után találkozik régi ismerősével, Lőrinccel – kettejük beszélgetése alkotja a keretet, amelyet elsősorban Lőrinc apósának, Tocseknek a története tölt ki. Tocseket, a fiatal leventekatonát a szlovák Janák személyében menti ki a sors/a véletlen a ligetfalui tömegmészárlásból, egyetlen túlélőként. Janák döntése megmenti Tocsek életét, alakja pedig meghatározza annak további alakulását. A fiatal fiú felnőtté válása egyben a Janák értékrendjéhez, illúzióihoz, hitéhez való idomulást is jelenti, alkalmazkodást, döntéseket, melyek eltávolítják a családjától, meghasonláshoz, majd később kiábránduláshoz és magányhoz vezetnek. Meg önmarcangoláshoz, lelkiismeret-furdaláshoz – a túlélő örök önvádjához.
Az elbeszélő Tocsek alakjában egyszerre vizsgálja a jellegzetes kisebbségi sorskérdéseket (az apák és a fiúk generációjához, a többségi nemzethez való viszony, asszimiláció, kulturális-nyelvi identitásvesztés stb.) és a háború utáni fiatal nemzedék útkeresését, lehetőségeit. Az érzékeny lélektani ábrázolás emlékező nézőpontból enged betekintést a saját sorsuk alakulásával szembenézni tanuló alakok válaszkereséseibe, belső vívódásaiba. Közben meg a háttérben kirajzolódik a múlt század második felének társadalmi-politikai képe, annak minden visszásságával, kompromisszumaival, erkölcsi nullpontjával, a romantikus morál halálának keserű konstatálásával az elbeszélő részéről. Merthogy mindig történelmi helyzetben vagyunk, amelytől függetlenül nem létezik sem morál sem amoralitás.
De létezik-e ebben a világban személyes erkölcs, ha már ama régiről és egyetemesen érvényesnek hittről le kellett mondanunk? Megragadható, körvonalazható a bűn és az ártatlanság? A megfigyelt és figyelő közti határvonal? Vagy mindannyian egyszerre vagyunk áldozatok és bűnösök, megfigyeltek és megfigyelők? Lehet-e sorsot írni ahelyett, hogy a sors írna minket? Lehet-e erősebb az ember akarata a történelemnél? Kinek van igaza (ha ez egyáltalán megfogalmazható), Janáknak, Tocseknek vagy az Elbeszélőnek?

Az elbeszélő nem ítélkezik, nem vádol és nem is ment fel, tárgyilagosan, önmagát is harmadik személybe transzponálva szólal meg (ami a narráció szintjén, bevallom, engem picit zavart, erőltetettnek, sutának éreztem, annak ellenére, hogy értem az intenciót). Úgy vizsgálja a kétségtelenül fájó és marcangoló kérdéseket, hogy közben ne ujjal mutogasson – sem egyik, sem a másik fél felé. Apránként adagolja az újabb és újabb információkat, melyek hatására állandóan változik a kép, folyamatos újraértékelésre késztetve az olvasót, ráadásul mindezt úgy, hogy a történelem dimenziója mellé a metafizikait is bekapcsolja a narratíva különböző szintjein.
Janák, Tocsek és Lőrinc súlyos, fojtogató története az elhallgatottak kimondására, az embert felülíró történelem megértésére tett kísérlet, az emberi lélek és jellem rejtélyeiben és paradoxonaiban való alámerülés, mérték keresése egy amorális korban, az elveszített, talán sosem volt morál utáni nosztalgiával. Bukott angyalok története…

Egy szem állandóan, az örökkévalóságból figyel. Ez a szem nem egy konkrét szem, de mindent lát, még a gondolataidat is, a gondolkodásodat is ismeri, a legtitkosabb ösztöneidet is, egy szem, amely olyan távoli, mint az Isten. Ez a szem a lelkiismeret. Lát, de nem avatkozik közbe. A lelkiismeret azonos az Istennel, amely, egyesek szerint nem létezik. Lát, és azt gondolja, elég, ha látok, előbb-utóbb úgyis minden összefut bennem.

* Annyira eltitkolt eseményről van szó, hogy az áldozatok, de a tettesek kilétére vonatkozóan is többféle elmélet létezik, sőt a történetek állítólag egy egész gyilkosságsorozat részét képzik – egy részletesebb írás a témáról: http://www.tenyleg.com/index.php…

>!
Imre_Szabó
Grendel Lajos: Bukott angyalok

A beszélgetés mindenestre izgalmas volt:

Grendel Lajos az Őszi Kulturális Fesztiválon

A 22. Őszi Kulturális Fesztivál keretében Grendel Lajos, Kossuth-díjas felvidéki magyar íróval találkozhatott a közönség október 5-én a Millemiumi Kávéházban, akit szlovákiai magyarságról és történelemről, Bukott angyalok című regényéről és írói hitvallásáról kérdezett Bene Zoltán a Magyar Írószövetség Csongrád megyei Írócsoportjának rendezvényén.

A történelemnek vannak jól ismert és sokat emlegetett eseményei, ezek közé tartozik a prágai tavasz is, amelynek véget vetésével példát statuálhatott a szocialista tömb. A kortárs felvidéki magyar irodalom egyik kiemelkedő alakja, Grendel Lajos azonban műveivel rávilágít azokra a történésekre is, amelyekről a köztudat mély hallgatásba burkolózik. A szerző immár 30 éve élt Pozsonyban, amikor egy író-olvasó találkozó egyik résztvevőjétől értesült arról, hogy 1945 nyarán, a második világháború lezárását követő „békeidőben”, több száz pozsonyi magyart végeztek ki. Ezt nem csak az akkori vezetőség, hanem a civil lakosság is elhallgatta, s egészen 1998-ig tabu témának számított. Grendel Bukott angyalok című, idén megjelent regényében ennek az eseménynek állít emléket.

A Bukott angyalok középpontjában egy Ligetfalu néven ismert településen történt események állnak. A falut az első világháború után, 1919-ben Pozsonyhoz csatolták, a második világháború alatt német megszállás alá került, 1945-ben újra csehszlovák település lett, majd az 1993-as szétválás után Szlovákia részévé vált. Ebben a faluban történt az a tömeggyilkosság, amelyre Grendel regénye felhívja a figyelmet. Művében a mellett, hogy bemutatja ezt az elhallgatott mészárlást, egyben egyéni- és közösségi létösszegzést is tesz, míg az ábrázolt eseményeket paradox módon éppen valóságalapjuk teszi abszurddá.

A beszélgetés során többször szóba került 1968 is, hiszen Grendel utóbbi években keletkezett munkái rendre reflektálnak az 1968-as csehszlovákiai eseményekre. Prágai tavasz néven emlegetik azt a reformkísérletet, amely enyhülést ígért 1968-ban a csehszlovák embereknek az addigi diktatórikus berendezkedéssel szemben. A keményvonalas szocialista blokk azonban, fenyegetve érezve a Varsói Szerződés szigorúan kialakított rendszerét, nem engedett a lazításnak, s Alexander Dubček pártfőtitkár „emberarcú szocializmusa” kezdeményezéseinek fegyveres erővel szabott gátat. 1968. augusztus 20-án a szovjet, bolgár, lengyel, NDK-s és magyar katonai egységek indultak meg, hogy megfékezzék a „rebellis” államot. A „megfékezés” közel száz civil áldozatot követelt.

„Sokan az 1968-ban történt eseményeket az 1956-os magyar forradalomhoz hasonlítják, ám Csehszlovákiában nem volt forradalom, csupán egy bukott reformkísérlet, amelynek résztvevőit 1989-ben rehabilitálták. A kommunista kormány kísérletének a demokratizálódásra így a mai szlovák államra már nincs olyan traumatikus utóhatása, mint Magyarországon az 1956-os eseményeknek” – mondta az író.

Grendel jelenleg a 2010-ben megjelent, A modern magyar irodalom története című, sokak által vitatott művének bővített kiadásán dolgozik, amelyben olyan tehetséges, ám kevésbé elismert írók művészetére is megpróbálja felhívni a figyelmet, mint Bánffy Miklós vagy éppen Marsall László.

Grendel Lajos írói látásmódja és stílusa az évek során folyamatosan formálódik, amelyet ő maga leginkább az életkorának tulajdonít: „Hatvan éves kor felett már sok mindent másként látok, mint 15-20 évvel ezelőtt. Bár a kelet-közép-európai abszurd és groteszk írói hagyomány – főként Hrabal, Kundera vagy éppen Karinthy, Mándy és Örkény művészete – továbbra is nagy hatással van rám, úgy érzem, a groteszk hangnem számomra véget ért.”

A felvidéki magyar író műveit nyolc nyelvre fordították le, írásai pozitív visszhangnak örvendenek. Ma Szlovákiában – mint ahogy ez igaz a világ más-más pontjaira is – nem könnyű magyar írónak lenni, de Grendel Lajos úgy érzi, egyre biztatóbbak a távlatok.

http://szegedfolyoirat.sk-szeged.hu/2017/10/08/hegedus-…

>!
Kek P
Grendel Lajos: Bukott angyalok

Nem tetszett. Egyszerűen nem. Túl… tocsogós. Ha már Tocsek. Lerágott csont, ezerszer elmondták már, még ha nem is így. Talán az így menti egy kicsit, de számomra nem eléggé. Ez csak amolyan közepes. Nem sajnáltam rá az időt, de többet sajnáltam volna. Szeretnék már valami nem negatívat és nem fúlpolitikait olvasni Grendeltől.

>!
cinkos
Grendel Lajos: Bukott angyalok

Zavarba hozott ez a regény. Olyan, mintha csak egy vázlat lenne, nyelvileg nem különösebben kimunkált. Szerkesztő nincs feltüntetve a kolofonban, pedig ráfért volna a szövegre. Így végtelenül zavaros maradt. Maga a történet pedig többre lett volna hivatott, mert ennyiből is látszik, hogy az azért ki lett találva – bár sok helyen üres sablonokba fullad. A grendeli életmű továbbra is megkerülhetetlen, de nem a Bukott angyalok miatt.


Népszerű idézetek

>!
Annamarie P

Kétségekkel nem lehet hadat viselni. A kétségek előbb-utóbb lefegyvereznek.

60. oldal

>!
Annamarie P

Az álmok nem a véletlen művei. Bár néha évekbe telik, míg megfejtjük őket…És előfordul, hogy egy egész élet rámegy, mégsem tudunk zöldágra vergődni velük.

129. oldal

>!
eme P

Mindig a helyzethez alkalmazkodj, és ne a rögeszméidhez.

119. oldal

>!
balagesh IP

A rejtély, ha látszólag megoldódik is, rejtély marad továbbra is, legföljebb az elbeszélő hiszi úgy, hogy egy problémával kevesebb.

11-12. oldal

>!
balagesh IP

(…) olykor az ember megőrül, ha a helyzet őrültséget kíván meg tőle.

81. oldal

>!
Annamarie P

Az ötvenes években a paranoia országos méreteket öltött. Ha nem voltál paranoiás, még gyanúba is keveredhettél.

79. oldal

>!
Annamarie P

A dolgokat a parancs uralja, és a parancsnak nincs gazdája. A parancs olyan erő, amely kívül van a racionális belátáson.

84. oldal

>!
Annamarie P

A hazugságot nem lehet jégre tenni, mint a csirkét vagy a sertéshúst, mert a hazugság előbb-utóbb megbüdösíti a lakást, a házat, meg mindent.

124. oldal

>!
Kek P

A felnőttkor akkor kezdődik, amikor az ember a bűn és az áldozat között nem képes különbséget tenni. Bűnös vagy? Áldozat vagy? Vagy mindkettő?

22. oldal

>!
Kek P

A gondolkodás eléggé izzasztó, és tulajdonképpen vakmerő feladat, ha az egész társadalom az automatikus cselekvést várja el tőled, és nagyon nem tetszik neki, ha gondolkodni mersz – mondta egy ízben Tocsek. – Az az igazság, hogy gondolkodni elég nagy merészség. Egykettőre egyedül maradhat az ember.

74. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Bleeding Bride: Fekete fivérek
Vivien Holloway: A hóhér kötele
Lakatos Levente: Feltörő ösztönök
Szabó T. Anna: Senki madara
Krasznahorkai László: Az utolsó farkas
Bíró Kriszta: Jozefa
A. M. Aranth: A Liliom Kora
Kiss Judit Ágnes: A keresztanya
Németh Márk: Ivy az erdőben
Szilasi László: Amíg másokkal voltunk