Sántárám ​I-II. 40 csillagozás

Gregory David Roberts: Sántárám I-II. Gregory David Roberts: Sántárám I-II.

Ausztrália ​legkeresettebb börtönszökevénye Indiában köt ki, hogy a hatóságok elől elrejtőzzön. Bombay varázslatos világa, egzotikuma és legfőképp az érzelmek kavalkádja elkápráztatja Lint, miközben kedves-bolondos útikalauza, Prabaker végigvezeti a hatalmas városon. A kalandok úgy hozzák, hogy Lin az európai betelepültek bohém és fanyar társaságából egyszeriben egy nyomortelepen találja magát. Elszakítva szerelmétől, akaratlanul a kalyibaváros nagy tiszteletben álló gyógyítója lesz, de sorsa továbbsodorja: börtönbe kerül, majd bosszútól hajtva az alvilági élet szereplőjévé válik. A viszontagságok során megtanulja észrevenni a nyomorban a nagyságot, a korrupcióban a tisztességet, a gazdagságban a megnyomorított lélek végtelen útkeresését. Egy csapásra lett az olvasók kedvence az ausztrál származású, immár Indiában élő szerző fordulatokban és humorban gazdag regénye. A rengeteg szereplőt mozgató, kalandot kalandra halmozó történet olyan magával ragadó részletességgel ír le egy… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2003

>!
General Press, Budapest, 2016
424 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636432522 · Fordította: Szécsi Noémi
>!
General Press, Budapest, 2010
420 oldal · ISBN: 9789636432522 · Fordította: Szécsi Noémi
>!
General Press, Budapest, 2010
574 oldal · ISBN: 9789636432478 · Fordította: Szécsi Noémi

1 további kiadás


Enciklopédia 19

Szereplők népszerűség szerint

politikus · Didier · Karla · Khaderbháí · Lin · Prabaker · Vikram

Helyszínek népszerűség szerint

India · Bombay


Kedvencelte 15

Most olvassa 3

Várólistára tette 81

Kívánságlistára tette 59

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

B_Tünde P>!
Gregory David Roberts: Sántárám I-II.

Néhány napja értem a könyv végére, azóta is többször eszembe jut egy-egy villanás a könyvből, teljesen magával ragadott a történet. Érdekes volt egy idegen ország – India – kultúrájába, mindennapjaiba, és a szereplők életébe bepillantani. Érdekes, hogy számomra egyszerre volt meseszerű és nagyon valóságos is a regény, valószínűleg azért, mert Lin, a főszereplő életútja inkább meseszerű –, de a nyomornegyedek és a börtönök világa, valamint az emberi jóság és az emberi kegyetlenség bemutatása nagyon is valóságos volt. (Nem jártam utána hogy tényleg így van-e, de azt olvastam, hogy ugyan életrajzi ihletésű a könyv, de nagy része csak kitaláció. Azért kíváncsi lennék, hogy mennyi belőle a megtörtént esemény és mennyi a kitalált, de ez a könyv értékéből számomra semmit nem von le. Azon is sokszor elgondolkodtam olvasás közben, hogy én mit tennék, hogyan reagálnék adott helyzetben. Egy biztos: abból nem születne kalandregény… :-) )
Az író nagyon olvasmányosan ír, úgy, hogy végig leköti a figyelmet, és az érzéseket is jól visszaadja – a jót és a rosszat egyaránt. Ez gondolom a fordításnak is köszönhető. Prabaker tört angolságának magyarra fordítása szerintem zseniális, jókat mosolyogtam néhány szófordulaton.
Köszönöm @Csimutka -nak, hogy utazó könyvként elindította ezt a regényt, és így lehetőségem volt elolvasni.

1 hozzászólás
bamon>!
Gregory David Roberts: Sántárám I-II.

Elképesztő kalandregény ez a Sántárám, valahogy mégis megkönnyebülök az 1000. oldal után. Kicsit jó, hogy vége. Az első kötetnél ilyesmiről még szó sem volt, úgy ugrottam G. D. Roberts második könyvébe, mint a poros gettóporonytok a tengerbe esti fürdésnél! Imádtam olvasni a leírásokat! Megelevenedett India – az, amit láttam már belőle, és az, amit csak képzelek. Szagok, hangok, szemek. Szeretnivaló karakterek. Furcsa volt, hogy Roberts minden fejezetet egy házi bölcsességgel zárt le, de olyan zseniális párbeszédek tűzdelték a szöveget, hogy kábé semmi nem zavart. Vártam a következő fordulatot. Szurkoltam. Jött a maffia, jött Afganisztán, de jó, érdekes, jó, hmmm. És egyszercsak elfáradtam. Nem is, ennél rosszabb a helyzet: meguntam a főhőst! A bölcselkedés-önutálat-önsajnálat kombó a tolsztoji terjedelmen át lankadatlanul kitartott, és engem kijózanított. Linbabatól most enyhe szomorúsággal köszönök el. Mondatokat, szuper párbeszédeket hagy maga után, meg a kívánságot, hogy Roberts csak egy centit mozduljon el a Coelho-Hemingway tengelyen H. felé, és olvasni fogom, mert amúgy: érdemes.

kriszet_Paulinusz P>!
Gregory David Roberts: Sántárám I-II.

Micsoda történet!!!!! Nem is kétséges az öt csillag.
Annyira régen el szerettem volna olvasni, és egy kicsit féltem is tőle. Mi van ha pont nekem nem, vagy egyáltalán nem…
Nem így történt.
Először is le kell szögeznem, hogy eddigi életemben, az eddigi olvasmányaim között még soha nem volt ennyi természetességgel, bájjal, egyszerűséggel megírt történet. Olyan természetesen gördültek egymás után a szavak, a szavakból mondatok, ahogy a tenger mossa a partot, ahogy felkelnek a csillagok, ahogy éjre nap jön. Ki kell mondanom teljesen elvarázsolódtam.
Egy emberi történet, egy emberről, aki ostobaságot cselekszik, saját hibájából és onnan egy ilyen regény születik meg. Saját megtapasztalás a könyv, bár nem minden igaz. Azt olvastam a könyv hátulján, hogy az író most is Indiában él, amiről nem találtam információt, csak annyit, hogy járt ott tényleg, élt is ott. És ő valóban ausztrál.
Nem is tudom mi volt az egész könyvnek a tanulsága, mert annyira beszippantott az egész mindenség, ami ott történt, hogy erre nehéz válaszolnom. Leginkább azt mondanám, hogy egy ember más emberré válása, méghozzá más emberek megismerése által, de ez nagyon unalmasan hangzik. India pezseg, zsezseg, örvénylik, színek, illatok, emberi tömegek, amelyek egymásra és minden már irányba kihatnak. Elképesztő lehet, noha nem vagyok igazán India párti, nem húz arra a szívem. India világ lehet egy másik világban, annyira másfélék és mégsem.
Szerettem ebben a történetben élni, minden este megmártóznia tengerparton, belelógatni a lábam a vízbe, enni a fűszeres ételeket, csak úgy létezni a legcsillagosabb ég alatt. Ugyanakkor láttam a kegyetlenségét is. Bármerre megyünk a világban az alapok ugyanazok maradnak. A barátság, a kitartás, az árulás, a szeretet, a szerelem. Itt nincsenek országhatárok, itt csak emberek vannak. Lin egy hiányzó darab legó módjára tud becsatlakozni India életébe és maga is meglepődik, hogy mennyire természetes és egyszerű. Szinte rögtön a megfelelő helyen van, és a megfelelő emberekkel találkozik. Mégis egyenes vonalban tart egy olyan végkifejlet felé, amiről ő is tudja, hogy közeleg, de nem tehet ellene semmit. Némely cselekedete, a gondolatai sziklaszilárd jellemet formálnak, ám még ő is elbukik. De az ami az életében bekövetkezik, megváltozik, beteljesedik, megszűnik az mind az övé, őt gazdagítják. Néha fájdalmasan, néha boldogan, néha reményt vesztve.
Az ember szeret kísérletezni, és Lin még inkább. Mondhatjuk, hogy tizenkilencre mindig húz lapot. Sokat járunk bent a gondolatai között, az érzései útvesztőjében, de ezek kellemes kirándulások vagy éppen meglepőek, de vannak durvább részek is. Mindent szépen kifejt, levezet, akár vékony áttetsző héjakat húzna le a valóságról. Sok-sok gondolattal lettem gazdagabb, nem is tudom hány jelölést tettem. Nekem leginkább az tetszett, hogy mi emberek akárhol is legyünk, akármilyen körülmények között, még önmagunkat is meglephetjük. Megismerhetjük úgy a saját énünket, ahogy a legkiválóbb lélekbúvár sem lenne képes felfedezni minket. Bárhol legyünk is olyan dolgokat találhatunk meg, amit nem is kerestünk, mert nem is tudjuk, hogy keresnünk kellett volna.
Tartottam olvasás közben egy-egy nap szünetet, hogy letisztuljon bennem ez a végtelenül lenyűgöző történet, sőt. Álmodtam is magamnak egy Indiát. Csodás színes, fűszeres álom volt.
Szegényebb lennék, ha ez a könyv nem lenne a polcomon, és nem olvastam volna el. Évek óta ott van, és most került a kezembe, most értem meg rá, most tudtam felé nyúlni.
Nagyon megérte.

Véda P>!
Gregory David Roberts: Sántárám I-II.

Hűűűű..ez aztán a magával ragadó kötet! Alig várom, hogy elkezdhessem a következő részét! Nagyon köszönöm, hogy olvashattam, @Csimutka!

1 hozzászólás
Csimutka P>!
Gregory David Roberts: Sántárám I-II.

Egy újabb kedvenc. Azt hiszem, mostanában kevés kivétellel olyan könyveket fogok ki, amik végül egészen közel kerülnek hozzám. Nem tudom, miért ilyen kevéssé ismert ez a könyv, hogy miért van ennyire elhanyagolva. Talán mert nem egy könnyed olvasmány, legalábbis számomra nem volt az. Nagyon-nagyon tetszett, imádtam a hangulatát, a szereplők pedig szinte egytől egyig élő és lélegző, valóságos személyeknek tűntek, akiket tudtam szeretni és tudtam utálni is, és igen, volt, hogy a kettő között nem éreztem egyértelmű határt. Az egész olyan fájdalmasan valóságos, és én ritkán szeretem az ilyen könyveket. Vagyis eddig azt hittem, hogy nem szeretem. Talán csak rosszakkal próbálkoztam eddig, talán kezdek már felnőni ehhez a műfajhoz, nem tudom. Azt viszont igen, hogy ezt mindenkinek el kellene olvasni. Mondanám azt is, amit előttem is írtak, hogy kötelező olvasmánnyá tenném – úgy tizenegy-tizenkettedik környékén már akadna értő közönsége –, de tudom, hogy ami kötelező, azt vagyunk hajlamosak leginkább mellőzni. Egészen biztosan neki fogok állni mostanában a második kötetnek is, mert kíváncsi vagyok, mi lesz belőle, de előtte azt hiszem, kell valami könnyed limonádé, hogy kicsit elvegye az „életízt”, ami ez után a kötet után maradt. Szóval mindenképpen folyt. köv. :D

1 hozzászólás
Nitetisz>!
Gregory David Roberts: Sántárám I-II.

Érdekes, és elgondolkodtató könyv. Sokáig tartott mire kiolvastam, de ez annak tudható be, hogy egy-egy okfejtést újra el kellett olvasnom, hogy teljesen megértsem. Teljesen új nézőpontokat olvastam mindenről! Olyan, mintha az indiaiak mindent fordított nézőpontból néznének. Egy teljesen új világ rajzolódott ki. Szerettem a filozófikus beszélgetéseket! Szerettem, hogy a legegyszerűbb ember is olyan bölcsességgel volt megáldva, amit nem vártam tőlük. Megdöbbentő volt a nyomor , és a rengeteg pozitív szemléletű gettó lakó. Az a mentalitás, amivel meg voltak áldva ezek az emberek, lehengerlő. Nehéz olvasmány volt, de már most nagyon sok részlet jár a fejemben.

nyolcadikutas>!
Gregory David Roberts: Sántárám I-II.

Trám-tá-rám!
Sántárám.
Befejeztem az első kötetet. És biztos, hogy nem kezdek bele rögtön a másodikba.
Sántárám… Minek nevezzelek? Hmm?
Fejlődésregény – írta valaki. Emelkedett lélekkel, olykor késsel a gatyában, bűnből bűnbe… Hmm… Útikönyv? Ahhoz kevés a leírás. Kalandregény? Ahhoz meg sok. Hmm…
Filozófiai értekezés? Van benne az is. De a kategóriai hovatartozáshoz viszonylag kevés. Hmm… Szóval?… Sántárám!
Kategorizálhatatlan irodalmi termék ez a könyv, ami túl is mutat önmagán, meg nem is. Szerelem egy ország, egy város, egy nép és egy nő iránt mocsokkal, bűnnel, erőszakkal és nyomorral idealizált stílusban.
Sokat gondolkodtam, mi is zavar ebben a könyvben, illetve jobb így mondanom, mi zavar saját magamban? És feltéve a kérdést, a választ is megleltem elég hamar. Az erkölcs, a becsület és a tisztesség fogalma számomra összeegyeztethetetlen a bűnben, a bűnnel való együttéléssel. És nem tudok elfogadni olyat, felnézni olyan valakire, aki bűnözőként próbál szimpatikusnak látszani, vagy láttatni magát. Ezért kerülök mindent, ami Ambrus és ezért csodálkozom rá, amikor egy világ drukkol egy bűnözőnek a rend ellenében. De hát, sajnos, ez a világ termeli ki önnön szennyét, hogy mi hozsannázva dicsérjük a falsot, a felszínest, az álságost, vagy az etikátlant.
A Sántárám azért „ördögi”, mert piedesztára emeli a törvénytelent. És aki szimpatikus, legtöbbjük bűnöző, vagy henye, vagy nyomorult.
Lehet, ilyen India. Lehet, tényleg valós a kép.
De erre csak annyit mondhatok, örülök, hogy nem ott élek és örülök, hogy magyar vagyok.

Nagy_Atilla_Tas>!
Gregory David Roberts: Sántárám I-II.

A KÖNYV így végig nagybetűvel- egy orosz!!!(pedig az afganisztáni részeknél az oroszok nem véletlen és nem igazán kedves fickók benyomását keltik finoman szólva…) barátom szíves ajánlására került látóterembe, Aki azt mondta ezt föltétlen el kell olvassad!És be is szereztük angolul kezdtük el és már akkor tüstént az első mondatoknál imádtuk minden sorát!Tudom sokan meghúznák, mert a visszaemlékezés a főleg hogy rejtőzzünk el elsősorban egy bombay-i mumbai nyomornegyedben a kopók elől miután egy távoli ország szigorúan őrzött börtönéből sikeresen megpattantunk és a többi… közel ezer oldalas apró betvekkel vagyis akár lazán kitenne kétezer oldalat is egy nagyobb betűtípussal és szellősebb kiadásban ami nem végig hiriges vagy bunyós cucc szerencsére!Ámde Isten és Ember ellen való vétek lenne ebből akár egy mondatot is kihúzni!Itt bizony előfordulnak hosszú leírások és bizony sosem tudhatod, hogy valami mocskos gyilkosság történik igen részletgazdagon szó szerint bárdolatlan bárddal taglalva kellő trágársággal, mert ezen szakkifejezésektől lépten és nyomon is hemzseg a könyv nagyon helyesen, mert ez egy kurva kemény egyáltalán nem finom világ…hogy aztán a másik végletbe csapjon egy költőien megindító és ihletett táj vagy fürkészen az ember természetét feltáró akár abban a pillanatban is emberleírásba, mert ez az ismeretlen világ valóban ilyen harsány tobzódó sodróan színes félelmes és egyben szerencseforgandósan titokzatosan meghökkentő vagy letisztultan visszafogottan,kémkedni kötelező(neked se árt ha résen vagy kedves olvasó) kontrasztok viharában gyönyörű!Ez a vaskos könyv éppen ilyen,van színe szín-lelése íze illata bűze van sokkolni kész naturalizmusa, és van igen finomhangolásra tökéletesen alkalmas hangja is fénye és árnya olykor megríkat máskor megkacagtat, máskor szembesít és egy cseppet sem szarozik,de egyetlen pillanatra sem ül le, nem ereszt még ha olykor le is kell tenned ilyen vagy olyan okból vagy csak azért mert „csúdh” (ejtsd csút-tan) tömény és emészted az olvasottakat! Minden tekintetben elsőrangú olvasmány akár kalandregénynek, akár életregénynek, akár szépirodalmi életre val(l)ó magvas gondolatokkal, szerelemmel is alaposan ellátott bölcs remekműnek ,akár útleírásnak,akár gengszeterregénynek veszem.A smasszerek ugyan a kaptárban két kéziratát is megsemmisítették de szerencsére az ÍRÓ nem adta fel és újra és újra megírta ezt a valóban elképesztő és nem pusztán oldalszámaira nézvést erősen tartalmas kihagyhatatlan remekművet amit a Pillangóhoz mérnek.Az is nagy kedvencem, ám az ördögi és isteni Sántárám sokkal több mint Charriére télakjainak vérforralóan izgalmas gyűjteménye, vagy a Keresztapára nagyon is emlékeztető maffiaremek a többórás Wasseypur bűnbandáiról szóló monstrefilmköltemény a káprázatos és kőkemény Gangs of Wasseypur filmtrilógia amit nem értem miért nem mutattak be hivatalosan sok szemét bűnbandás bugyuta gengszterfilm helyett és mellett.A Sántárámban Shantaramban ezek a jelenetek is ugyanazzal a valóban kiakasztóan könyörtelen részletgazdagsággal és kendőzetlenül horogként a zsigerekbe tépően csapnak le ránk mint a háborúk és békék,a hűségek vagy hűtlenségek,az élet és halál,bosszú és megbocsájtás dolgai egy ismeretlen világból főleg „From India With LOVE”,talán nem is annyira ismeretlenül, de pokolian hitelesen és emlékezetesen!
A folytatás magyarul nem jelenik meg, de eredetiben beszerezhető beleolvastunk és bizony jó a folytatás is nagyon is jóóóóó!A Shantaram-ból készült egy mozifilm is de érzésem szerint ez csak zömmel a bűnlajstrom és úgymond izgalmasabb történésekre korlátozott lecsupaszított filmes változata lehet e Könyvecskének amire még éppen ezért még nem tudtam magam „rászedni” ;-)!
Ím olvasmánykalandra fel hát véreim! És ezt a filmet is bűn kihagyni!
http://static.rogerebert.com/uploads/movie/movie_poster…
Végezetül aki hasonló finomságra áhítozna annak szívből ajánlom Cey-Bert Róbert Gyula könyvét a Sólyom Embere visszatért vagy a régebbi kiadást a A sólyom embere útjai
A Belső Kék Csend útjain – A szabadság és a halál útjain c. kicsit más és mégis evvel a Könyvvel nagyon is összecsengő Csudaságot!

1 hozzászólás
Bársonyka>!
Gregory David Roberts: Sántárám I-II.

Kölyöklány korom óta imádom Indiát. Úgyhogy nálam nyert ügye volt az írónak, már ezért vettem meg a könyvet.
Aztán kiderült, hogy a csodásan megírt történet úgy szippantott be, ahogy csak a legjobb könyvek teszik. Nem látsz, nem hallasz, nem ezen a világon vagy.
Kétszer olvastam el egymás után, másodszorra ízlelgetve a csodás mondatokat, és a szöveg apró szépségeit. Pokoli sokat jegyzeteltem. Már nem is emlékeztem, mikor volt oyan könyv a kezemben, amelyik ilyen sokszor megállásra, és gondolkodásra késztetett volna. Tudod, mikor öledbe ejted a könyvet, és üveges szemmel meredsz magad elé. Csodás kaland volt, és nagyon sokat kaptam tőle!

Riika>!
Gregory David Roberts: Sántárám I-II.

Kétségtelenül az egyik legjobb jellemfejlődés, amit az utóbbi időben olvastam.
Az egykori szökött bűnöző, aki tanúbizonyságot tesz róla, hogy van visszaút az emberség felé.
Voltak részek, amikhez erős gyomor kellett, és lefszívesebben átlapoztam volna. Kár lett volna, mert talán azok adták a legtöbbet az egész történethez.
Ez a könyv megmutatja, hogy az emberek bizony nem feketék és fehérek, a szó mindkét értelmében. Itt a bűnöző is lehet jó, és a szerelmes is követhet el árulást, fajtól, vallástól, szexuális beállítottságtól, kortól, nemtől függetlenül. És itt nem rágják a szádba ezt a klisét, csak érzed, és megtanulod, hogy így van.
Az pedig mesés, hogy Gergory David Roberts néha milyen festőien és érzékletesen tud írni. Rég tudtam már ennyire beleképzelni magam egy könyv helyszíneire. pedig abból nem volt hiány.
India, te csodás, egyszer úgyis meglátogatlak!


Népszerű idézetek

Kiskosar>!

Egy tökéletes világban minden ember olyan lenne, mint a macskák délután kettőkor.

70. oldal

3 hozzászólás
Bagameri69>!

– A fenéket! Ki nem állhatom a politikusokat. A politikus olyan valaki, aki hidat ígér akkor is, ha nincs is folyó.

270. oldal

Kapcsolódó szócikkek: politikus
Andaxin>!

A sorsnak szokása figyelmeztetéseket küldeni, mielőtt tisztességes harcban lenyomna minket.

426. oldal

Kiskosar>!

Ó, persze, természetesen, Isten lehetetlen. Ez az első bizonyítéka annak, hogy létezik.

211. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Isten
Andaxin>!

Gyűlölöm a politikát, a politikusokat még jobban. Vallássá emelik a kapzsiságot. Megbocsáthatatlan.

1. kötet 60.

Andaxin>!

Kiment, anélkül hogy megköszönte volna, ahogy ez általában történt azokkal, akiket a kunyhómban kezeltem. Tudtam, hogy nemsokára meghív majd a házába vacsorára, vagy hoz valami ajándékot, gyümölcsöt vagy valami különleges illatszert. Az emberek nem szóban fejezték ki a köszönetüket, hanem kimutatták, és én idővel elfogadtam ezt.

262. oldal

Andaxin>!

Rondának gondoltam, amikor megismertem, nem annyira a kellemetlen arcvonásokért, mint amennyire örömtelenségükért. Úgy rémlett, sohasem láttam még arcot, amelyiken a mosoly ekkora vereséget szenvedett volna.

347. oldal

Andaxin>!

– Erről van szó – zárta le az okfejtést. – A világot egymillió gonosz, tízmillió hülye és százmillió gyáva irányítja. A többi, mi hatmilliárdan, többnyire csak azt tesszük, amit mondanak nekünk.

376. oldal

Véda P>!

A személyiséget és az önazonosságot valamiként az egymást keresztező kapcsolatok koordinátapontjai jelölik ki. Azáltal tudjuk és határozzuk meg, hogy kik vagyunk, hogy milyen viszonyban vagyunk azokkal, akiket szeretünk, és milyen okból szeretjük őket.

II. kötet - 99.o.

Vackor6 P>!

A múlt örökké két tükörben tükröződik – az egyik a szavak és a tettek fényes tükre, a másik meg annak a sötét tükre, amit nem tettünk meg, vagy nem mondtunk ki.

44. oldal, Első rész, Második fejezet - 1. kötet


Hasonló könyvek címkék alapján

Sarah J. Maas: Macskanő – Lélektolvaj
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Megalázottak és megszomorítottak / Feljegyzések a holtak házából
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Feljegyzések a holtak házából
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Egy halottas-ház emlékiratai I-III.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Emlékiratok a holtak házából
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Feljegyzések a holtak házából / A nagybácsi álma / Nyetocska Nyezvanova
Ottessa Moshfegh: Eileen voltam
Fényes Niki: Feketén, fehéren 2.
Elena Ferrante: Az elvesztett gyerek története
Saroo Brierley: Oroszlán