Timescape 3 csillagozás

Gregory Benford: Timescape Gregory Benford: Timescape Gregory Benford: Timescape

Scientists in the 60's struggle to interpret a message from the future and prevent catastrophe by changing the course of science itself.
1962: A young Californian scientist finds his experiments spoiled by mysterious interference. Gradually his suspicions lead him to a shattering truth: scientists from the end of the century are using subatomic particles to send a message into the past, in the hope that history can be changed and a world-threatening catastrophe averted.

Eredeti megjelenés éve: 1980

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Science Fiction Masterworks angol

>!
Gollancz / Orion, London, 2004
412 oldal · ISBN: 9781857989359

Enciklopédia 2


Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

Noro>!
Gregory Benford: Timescape

Megdőlt az elmélet, hogy a Greg névvel csak jó hard sci-fit írhat valaki.
A történet elvileg arra épülne, hogy a közeljövőben a környezetszennyezés hihetetlen tempóban kezdi pusztítani az élővilágot, és a fejlett világban központilag próbálják irányítani a tudományos kutatásokat, hogy ezt valahogy megállítsák. Brit tudósok (jaj, de hülyén hangzik ez mostanában :D) kitalálják, hogy figyelmeztető üzenetet kéne visszaküldeni a XX. század közepére. De egyrészt fogalmuk sincs róla, hogy valóban működik-e a dolog, másrészt a kormányhivatalokat is igen nehéz meggyőzni, hogy az egyre fogyó erőforrásokból egy ilyen meredek ötletre áldozzanak.

A könyv viszont alapvetően nem erről szól. Van benne rengeteg koktélparti (amiket csinos tudósfeleségek rendeznek, hogy legyen valami értelme létjogosultsága a szerepeltetésüknek), meg összeveszés a munka miatt feleséggel/baránővel/anyóssal, aztán egymás fúrása az egyetemen, és kuncsorgás több támogatás után. (Mellesleg a Dallas óta nem láttam még ilyet, hogy minden egyes szereplő pótcselekvés jelleggel iszik, de állandóan, mégsem lesznek soha részegek.) A hard sci-fi és a szappanopera ilyesféle keverékét én a magam részéről képtelen vagyok szórakoztatónak találni, ámbár Wilson és Sawyer rajongóinak éppenséggel bejöhet. Egyébként nagyon gyorsan olvasható 400 oldalról van szó, hiszen nem történik benne semmi. Kivéve azokat a rövid részeket, ahol valaki beleveti magát a magas matematikába. Vannak azért benne jó gondolatok – ezért is kap három egész csillagot – de ezek kifejtésére általában már nem marad hely a könyvben.

1 hozzászólás
Marcus P>!
Gregory Benford: Timescape

Paul J. McAuley azt írja a hátoldalon, hogy „Perhaps the best fictional account of scientists at work.” Nos, igen, ez a könyv tudósokról szól. A tudósok sokat dolgoznak, kísérleteket állítanak be és ellenőriznek, publikálnak, tanszékvezetőkkel és tudóstársakkal rivalizálnak. Közben támogatásért kuncsorognak. Otthon a feleségeik (akiket a támogatást osztogató természetesen végigkúrogat) főznek, néha kicsit panaszkodnak, ha a férj sokat dolgozik, de azért mindvégig támogatják, és néha partikat rendeznek.

Ha csak ez lenne a regény, akkor valószínűleg nem került volna a kezembe, mivel szépen eltűnt volna a süllyesztőben, mint egy érdekes, gyenge-közepesen megírt szociológiai történet a tudóstársadalomról. De Gregory (nem Greg) Benford a szöveg fennmaradó kb. 5%-ba egy kis sci-fit is berakott. Eszerint a 20. század végére az élővilágot egyes növényvédő szereknek köszönhetően egy speciális vírusféleség támadta meg, amelyet nem igazán tudnak megállítani a tudósok, és ezért azt találják ki, hogy tachyon sugárral jelet küldenek a 60-as évekbe, hogy megakadályozzák a katasztrófa kialakulását. Ez a „szegény ember Felhúzhatós lánya” szituáció annyira azért nincsen kifejtve, tulajdonképpen csak háttérelem. Azon kívül, hogy néha gyanús alakok jelennek meg az utcán, annyi a hatása, hogy naponta csak két órát van áram (ebben a két órában általában partit rendeznek tudósoknak és tudósfeleségeknek). Az áramkimaradásnak azon kívül, hogy nem éghet a villany, semmi egyéb hatása nincsen az emberek életére.

A könyv erőssége a részecskefizika, illetve az időről és az időparadoxonokról való eszmefuttatások, de ebből nagyon-nagyon kevés van, és nem mindenhol olvasóbarát a fogalmazás. Greg (nem Gregory) Egan például sokkal bonyolultabb témákat is sokkal jobban el tud magyarázni.

Miután e mindkét elemében gyenge könyvön átrágja magát az ember, azért csak kíváncsi, hogy mi lesz a végére. Régi tapasztalatom, hogy ha a könyv az utolsó 20-30%-ban nem „fordul rá” a végére, akkor valamilyen nagyon béna befejezésre számíthatunk. Ez így is lesz, bár tulajdonképpen nevezhetjük realisztikusnak is. Azt hiszem, Gregory (nem Greg) Benford tulajdonképpen az egész regényét nagyon realisztikusnak szánta, ezért lett olyan, amilyen. De az is lehet, hogy a köszönetnyilvánításban szereplő, de inkább társszerzőnek tűnő hölgyemény keze van a dologban.

Ez a könyv három díjat nyert, plusz egy jelölést kapott. Vannak könyvek, ami bár nekem nem jött be, de megértem, ha másoknak esetleg tetszett (mint például az Amerikai istenek). Ennél viszont teljesen érthetetlen a díjeső, mert az egy dolog, hogy sci-finek alig nevezhető, de hogyan lehet ezért ennyire lelkesedni. A díjakért egyébként többek között Frederik Pohl, Gene Wolfe, illetve Joan D. Vinge könyveivel versenyzett.

Ne olvassátok el, időpocsékolás.

2 hozzászólás
Hanna IP>!
Gregory Benford: Timescape

Ahhoz képest, hogy 1980-ban írta Benford, a mondanivalója ugyanolyan friss és elgondolkodtató.


Népszerű idézetek

Noro>!

„What's a nuclear club, Daddy?” Johnny asked, eyes big.
„People who can drop bombs.”
„Can I join?”
„Only fools get to join.”

Chapter Ten

Kapcsolódó szócikkek: atombomba
Noro>!

„One of the laws of nature is that half the people have got to be below average.”

Chapter Seventeen

Noro>!

That was Heisenberg's uncertainty principle. You could not tell precisely how much of a push the observer had given the wretched particle, so its future position was somewhat uncertain.

Chapter Fifteen

Noro>!

What a specifically human comfort it was to see time as immutable, a weight you could not escape. Believing that, a man could give up swimming against this riverrun of seconds and simply drift, cease battering himself on time's flat face like an insect flapping against a blossom of light.

Chapter Forty-six


Hasonló könyvek címkék alapján

Paolo Bacigalupi: The Windup Girl
Kim Stanley Robinson: Red Mars
Ann Leckie: Ancillary Justice
Ian McDonald: The Dervish House
Brian W. Aldiss: Helliconia Spring
Joan Slonczewski: A Door into Ocean
David Brin: The Postman
Poul Anderson: Genesis
Gene Wolfe: The Citadel of the Autarch
Mary Doria Russell: The Sparrow