Harry ​Potter és a filozófia (Filozófia és popkultúra) 51 csillagozás

Roxforti tananyag mugliknak
Gregory Bassham (szerk.): Harry Potter és a filozófia

Ez ​az új könyv, amelyet a kedves Olvasó most a kezében tart, friss és figyelemre méltó beszámoló a könyvsorozat eszmei tartalmáról. Az összes fejezet szerzőinek módjukban állt már azután alaposan átgondolni a témájukat, hogy a teljes sorozat napvilágot látott, sőt a szerző immár olyasmit is elárult a nyilvánosság előtt, ami végül sohasem került be magukba a művekbe. Az itt megszólaló filozófusok és más potterológusok új észrevételekkel állnak elő a könyvsorozat leglényegesebb üzeneteiről melyek közül nem egy akár az ember életét is megváltoztathatja. Olyasféle élmény ezt a könyvet elolvasni, mint fölhúzni az ujjunkra a filozófusok varázsgyűrűjét (népszerű amerikai gyerekjáték, melynek kövét el lehet forgatni, s ezáltal titkos szövegeket dekódolni a ford.). Segítségével kibogozhatók a történet jelentésének legmélyebb rétegei. Elült a por, kitisztult a levegő a nagy csata után. A túlélők élnek, amíg meg nem halnak. Ideje megállni, hogy számadást készítsünk korunk legnagyobb… (tovább)

>!
Hajnal, 2010
256 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632272337 · Fordította: Árokszállásy Zoltán

Enciklopédia 1


Kedvencelte 1

Most olvassa 7

Várólistára tette 48

Kívánságlistára tette 31

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
sztimi53 P
Gregory Bassham (szerk.): Harry Potter és a filozófia

Érdekes különösen egy olyan elme számára, aki a negyedikes filozófia óra óta nem találkozott közelebbről a nagy filozófusok nevével, illetve az utilitarizmus, libertarianizmus fogalmával (Dodó is eszembe jutott: empíriokriticizmus :D) és persze azoknak ajánlott, akik olvasták és újraolvasták az összes kötetet.
A Dumbledore és a hatalom rész nagyon tetszett, szívesen olvastam filozófiai megközelítésben az önismeretről, a lélekről, a halálról, jellemfejlődésről, a nevelésről a Harry Potterre levetítve, kedvenc fejezeteim a HP és a feminizmus kapcsolatáról, és legfőképp a szeretet hatalmáról szólnak (A legerősebb varázslat – Piton megváltása). A Sirius kutya vagy ember fejezet szerintem marhaság. Sokszor kaptam azon magam, hogy felnézek a könyvből és üres tekintettel, bámulok ki az ablakon, a gondolataim a Harry Potter és a filozófia kapcsolatát boncolgatják. Agyaltam én ezeken már régebben is, és sok mindent bele lehet magyarázni… Amit még mindenképpen el szeretnék olvasni ebben a témakörben az a Harry Potter pszichológiája. Mint mondtam érdekes.

3 hozzászólás
>!
Sydney P
Gregory Bassham (szerk.): Harry Potter és a filozófia

Érdekes olvasmány volt, sok esemény és összefüggés más(abb) megvilágításba került. A könyv címe egyértelműen jelzi a célt, jönnek a filozófusok! Sokan vannak, sok érdekességet állítanak, az már egy másik kérdés, hogy két fejeztet nagyon erőltetettnek éreztem.
Rögtön a könyv elején a Sirius és kutya, nem kutya, ember, kutya, farokkergetés filozofálgatás néha már a nevetséges határát súrolta. A második Dumbledore politikai nézeteinek fejtegetése.
A Roxforttal és a merengővel kapcsolatos részek nagyon tetszettek.
Jó könyv volt, egyszer olvasós, de élvezetes.
A helyesírási hibák nagyon zavartak, Lumpsluck neve valahogy nagyon nem ment, de a szerzők nevének használata is bosszantó (se az írónőt, se J.R.R. Tolkien-t és C.S. Lewis-t nem sikerült tisztességesen nevükön nevezni. Rendben van, hogy Joanne Rowling, de 1. nem ez az írónő teljes neve, 2. J.K. Rowling néven alkotott. Ugyanez igaz a két úriemberre is!)

>!
Röfipingvin MP
Gregory Bassham (szerk.): Harry Potter és a filozófia

Határozottan érdekes volt, hogy különböző filozófiai aspektusokból nekiállnak filozófusok elemezgetni a HP világát. Tuti, hogy egy csomó mindenre figyelni fogok, amikor legközelebb újraolvasom Rowling szeptológiáját.

>!
mosolytó
Gregory Bassham (szerk.): Harry Potter és a filozófia

Jaj, ezt nem kellett volna elolvasni. Mármint csak azért, mert rámjött a Potter-láz, és most vagy elkezdem az egész sorozatot olvasni, vagy megnézni…
De egyébként meg sok olyan dolgot mélyebben megértettem, amit eddig nem is hoztam összefüggésbe. Persze egy-két dolog szerintem túlzásnak számított, és a vége felé több volt a filozófiai részlet, mint magából a Harry Potterből vett adekvát részek.
Máshogy tekintek az egész univerzumra, örülök annak, hogy nemcsak az akkori fiatal közönségre volt nagy hatással a mű, hanem a filozófusokra is – és szerintem ők sokkal többször olvasták a regényeket, mint mondjuk én…
Még jobban szeretem a hét kötetet, és óriási kalapemelés JKR-nek az egész kitalálásért. Komolyan.

Azt azért nem gondoltam volna, hogy egyszer Foucault, Gadamer és egyéb finom nevek gondolatait egy könyvben olvashatom Harry Potter nevével, ráadásul kapcsolódva.

>!
Nienna001
Gregory Bassham (szerk.): Harry Potter és a filozófia

Egy kivételével az összes fejezetet érdekesnek találtam. A filozófia sosem volt teljesen idegen tőlem, és most egy olyan könyvsorozat példáival sajátíthattam el néhány fogalmát, amit ismerek és szeretek. A Könyvudvarban vettem a könyvet, alkalmi vásár volt és nagyon örülök, hogy nem hagytam ott. Én nem érzem azt, hogy ez a húzzunk le róla még egy bőrt kategóriába esne, inkább arra szép példa, hogy gyermekkönyvnek kategorizált könyv is lehet napjainkban tudományos elemzés tárgya. Tudományos munkák születtek már a Narnia, Micimackó, Alice Csodaországban és még ki tudja mi kapcsán. Miért lenne a Harry Potter kivétel?

>!
beitghanima
Gregory Bassham (szerk.): Harry Potter és a filozófia

hat ez…egeszen filozofikus volt :)))
viccet felreteve, voltak olyan reszek amik nagyon nehezen mentek, de osszesegeben tetszett a konyv.
nagyon erdekes volt ez a megkozelites, hogy kulonbozo filozofikus elmek irtak :)

>!
Brigi007
Gregory Bassham (szerk.): Harry Potter és a filozófia

Hát, mindent egybevetve végül csak azt kell mondanom, hogy megérte elolvasni.

De!

Igazából nem ajánlanám egyetlen olyan Potter rajongónak sem, akiket nem érdekel a filozófia komolyabban, mert nekik nem fog igazi élményt nyújtani. Én már elég sok ilyen jellegű kurzuson vettem részt az egyetemen, ahol valamennyire felkeltették az érdeklődésemet, de igazi kíváncsiság nem alakult ki bennem, ezt viszont ilyen szempontból tudtam élvezni. Igazából valahogy úgy gondolom, hogy a filozófiának így van igazi értelme, amikor életközeli dolgokat vizsgál és olyan példákon keresztül beszél, amit bárki érthet, nem pedig amikor száraz tömény elméletről van szó.
Számomra Potter rajongóként is érdekes volt, mert egy csomó szép emléket eszembe juttatott és egy csomó apróság is felötlött bennem, amit már rég elfelejtettem. Ugyanakkor meg csomó mindent nézett más szemmel a könyv, így érdekes volt elgondolkodni rajtuk.

Egy csillagot azért le kellett vonnom, mert sokszor éreztem erőltetettnek a dolgot, pontosan olyannak, mint amikor az iskolai irodalomórán azzal kezdjük a mondatot, hogy: „A költő azt gondolta, hogy…” Folyamatosan belerondított az olvasmány élménybe az, hogy mindig mindig mindig eszembe jutott, hogy ebbe ezek a könyvben benne sincsenek, csak unatkozó filozófusok költik hozzá… A feminizmussal kapcsolatos pl nagyon kiverte nálam a biztosítékot ilyen szempontból.

Kedvencem nem volt, de írta ki pár idézetet, ami megfogott. Kíváncsi lennék a House-os verzióra is.

>!
CaptainV P
Gregory Bassham (szerk.): Harry Potter és a filozófia

Nagyon szimpatikus, hogy olyan filozófusok írásait tartalmazza, akiken látszik, hogy szeretik a HP-könyveket. A rajongás tetten érhető, kinél jobban, kinél kevésbé, de nagyon jól esik felfedezni, hogy „lám, felnőtt, gondolkodó, művelt ember, és ugyanazt szereti, amit én!”.
Hullámzó, mert voltak olyan témák, amik nem érdekeltek, de találtam olyanokat is, amik nagyon izgalmasak és tanulságosak voltak. Sok helyen már idegesített a kukacoskodás, de mivel a „filozófia” szó már a címben is benne van, megértem, hogy szükséges.
Nincs igaza a fülszövegnek, nem kötelező olvasmány, de ha valakinek sok szabadideje van, és kellően tudományos hangulata, akkor le lehet venni a polcról. :)

>!
ÁrnyékVirág
Gregory Bassham (szerk.): Harry Potter és a filozófia

Harry Potter rajongóknak minden bizonnyal érdekes. Bevallom, hogy bár olvastam az összes kötetet és ha szomorú vagyok, akkor valamelyik film századszori újranézésével könnyítek a lelkemen, még sosem gondolkoztam el azon, hogy milyen felépítésű a varázslótársadalom, meleg-e Dumbledore, hogyan váltja meg a szeretet, mint a legerősebb mágia Pitont, Sirius kutyaálcában emberként vagy kutyaként gondolkozik-e, vagy hogy a roxforti oktatás kellően felkészít-e az életre.
Most ezeket is megtudtam, tehát tuti, hogy nem fogok hülyén meghalni.
Viccen kívül, ha keményvonalas Potter rajongó vagy, érdemes elolvasni. Egyébként nem, mert nem fogod érteni, hogy miről van szó.

>!
Stone
Gregory Bassham (szerk.): Harry Potter és a filozófia

Nékem sokkal mélyebben kell boncolgatni valamit, ha egyszer filozófia. Ellenben indulásnak nagyon tetszik, és biztos, hogy születtek a témában vehemensebb írások is. Főleg a kötet második fele tetszett, ahol az elvontabb dolgokról esik szó. Ráadásul @sztimi53 engedélyével firkálhatok bele valamit. Szegény könyv….

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Brigi007

Arisztotelész „ésszerű állatnak” nevezte az embert, de hát ő nyilván egyetlen adást sem láthatott a Jerry Springer show-ból.

162. oldal - Döntések és képességek

>!
Brigi007

Az emberek nem olyanok, mint a kiborgok a Star Trekben: nincs kollektív tudatuk, amellyel közvetlenül érzékelhetnék mások gondolatait és érzelmeit. Mi belülről éljük meg az életünket, és személyes kamerákon keresztül szemléljük. Azt csak mi magunk tudjuk igazán, hogy mi játszódik le a fejünkben.

163. oldal - Döntések és képességek

Kapcsolódó szócikkek: Star Trek
>!
Brigi007

Platón követelményei közül talán éppen az intelligenciát emlegetik a legtöbbet, ám az önmagában még nem elegendő. A popkultúrában számos zseniális bűnözőt ismerünk, aki magas intelligenciáját gonosz célok szolgálatába állítja: ilyen például Lex Luthor a Supermanben, Hannibal Lecter A bárányok hallgatnakban, Anakin Skywalker a Csillagok háborújában. Az intelligencia hát szükséges az uralkodáshoz, de Platón rájött, hogy ennél több is kell: a becsület. A nagy kérdés mind Platónnál, mind a Harry Potterben az, miként lehet idejekorán fölismerni, ki fogja jóra fordítani különleges képességeit, ki pedig önző célokra.

130. oldal - Dumbledore, Platón és a hatalomvágy

>!
Brigi007

Miként Thomas Pangle filozófus megjegyezte, többnyire akkor tartunk komoly önvizsgálatot, ha bajban vagyunk. Előáll valamilyen vészhelyzet: elbocsátanak az állásunkból, kimaradunk az iskolából, beadják ellenünk a válópert, vagy éppen csak rettenetesen elrontják a frizuránkat. Csak ilyenkor tesszük komolyan mérlegre, hogy hol tart az életünk, és milyen döntéseket hoztunk.

161. oldal - Döntések és képességek

>!
KleineKatze

És különben is: aki lelkekről, horcruxokról, dementorokról és varázslatokról beszél, azt élvezet hallgatni. Kell ennél több?

29. oldal

>!
B_Niki P

Valaki Felix felicist csempészhetett a csokikondéromba, mert ezen a könyvön mindvégig öröm volt dolgozni.

10. oldal, Köszönetnyilvánítás, avagy jó pontjaim kiosztása

>!
Brigi007

A filia a baráti szeretet. Fontos tudomásul vennünk, hogy a szeretet a barátságnak is elengedhetetlen tartozéka, ezért is olyan szomorú Dumbledore megállapítása, miszerint Voldemortnak sohasem volt barátja, és nem is vágyott egyre sem. Az ókori Görögországban és Rómában valójában többre is tartották a filiát az erósznál.

61. oldal - Perselus Piton megváltása

5 hozzászólás
>!
B_Niki P

    Ezt a könyvet Potter-rajongók írták más Potter-rajongóknak – az előbbiek történetesen filozófusok, legalábbis az életükben. A Blackwell Kiadó könyvsorozatának többi darabjához hasonlóan a popkultúrát – jelen esetben a Potter-könyveket és -filmeket – használja csaliként nagy gondolkodók eszméinek terjesztésére és népszerűsítésére.

12. oldal, Bevezetés

4 hozzászólás
>!
Brigi007

A fehér rasszisták például azt gondolják, hogy a fekete bőrszínű emberek szenvedése nem annyira fontos, mint a fehéreké. A hímsoviniszták szerint helyénvaló, hogy a nők kiszolgálják a férfiakat, és így tovább. Ha hihetünk Goldmannek és Tolsztojnak, akkor a patriotizmus sem különb ennél. Végtére is miért kellene előnyben részesítenünk a honfitársainkat másokkal szemben (amit pedig a patriotizmus megkövetel)? Nem ugyanolyan-e ez, mint amikor a fehér embert tartjuk különbnek a feketénél vagy a férfit a nőnél? Nem mond-e ellent a minden ember egyenlőségének eszméje annak a nézetnek, hogy másként kell bánni velük valamely veleszületett tulajdonságuk, tehát olyasmi miatt, amiről nem tehetnek?

103. oldal - A hovatartozás követelményei

>!
Brigi007

Ha egy állam pénzt vesz el azoktól, akiknek van, és odaadja olyanoknak, akiknek nincs, ez a libertariánusok szemében államilag szentesített lopás. Számos libertariánus elismeri, hogy egy magánember jótékony cselekedete – mondjuk adomány az Oxfamnek – erkölcsös. Ám ha a kormányzat elveszi az ember orcája verítékével megkeresett pénzt, és odaadja egy ingyenélőnek, az már intézményes rablás.

118. oldal - Dumbledore politikája


Hasonló könyvek címkék alapján

Hamvas Béla: Arkhai
Albert Camus: Sziszüphosz mítosza
Gabriele Kuby: A nemek forradalma
László Ruth (szerk.) – Szathmári Botond (szerk.): Fényvaluta
Heinrich Böll: Frankfurti előadások
Heller Ágnes: Az érzelmek elmélete
Popovics Zoltán: „Noli me legere”
Giorgio Agamben: A profán dicsérete
Friedrich Nietzsche: A dionüszoszi világszemlélet
Sándor Klára (szerk.): A pápai feminizmusról a vatikáni levél kapcsán