Vágyaim ​listája 83% 123 csillagozás

Végig sejthető a történet kimenetele, bár a legvégső fordulatra azért nem számítottam. Egy éjszakás olvasmány, ha az ember elkezdi olvasni, észre sem veszi, mennyi is az idő. Köszönhető ez a nagy betűknek és a rövidke fejezeteknek is persze. Mindemellett szórakoztató is valamelyest, de depresszív hullámokkal töltheti el az olvasót. Nem kell szépirodalomra számítanunk és vidámságra sem érdemes. Egyfajta elszámolással lehet segítségünkre ez a regény önmagunkkal szemben. Azon azért érdemes (talán) elgondolkoznunk, hogy mit kezdenénk magunkkal, ha nyernénk a lottón, bár én inkább bele sem gondolok. Nekem nem volt szimpatikus a főszereplőnő. Lehetett volna neki ezerszer rosszabb is… spoiler Az alapötlet érdekes, a kivitelezés viszont elég közhelyes.

Két óra alatt kiolvasós kis történet volt, érdekes és elgondolkodtató cselekménnyel. Valahol szomorú, hogy bármilyen családban, bárkivel megeshet az a végkifejlet, ami itt is bekövetkezett. Kitűnő példája annak, mikor hirtelen valami váratlan jó dolog történik, például egy nagyobb nyeremény hull az ölünkbe, nem minden esetben segít vagy boldogságot hoz az életbe, van mikor tönkretesz mindent , amit előtte felépítettünk, elértünk. Nagyon vigyázni kell, nem gondolunk bele, hogy az ember természetéből fakadóan sokszor sajnos milyen… :(
Sajnáltam,hogy így kellett lennie…

Nem szoktam hasonló témájú könyveket olvasni, de ez a könyv most nagyon jól esett a lelkemnek. Olyan hétköznapi emberekről szól, akik akár mi is lehetnénk, nincsenek benne tökéletes emberek és így sokkal könnyebben beleéltem magam a különböző helyzetekbe.
Tetszett, ahogy az író felépítette a történetet. A nagy betű méretnek és sorköznek köszönhetően pár óra alatt elolvastam a könyvet és észre sem vettem, hogy már a felénél járok és nehezen tudom letenni a könyvet. Majd mikor másodjára is a kezembe vettem egy huzamban elolvastam a maradék oldalakat is.
Elgondolkodtató helyzetek és idézetek vannak a könyvben. Egy-egy idézet, hiába nagyon szép, külön kiemelve lehet nincsenek olyan hatással az emberre, csak akkor ha az egész történetet ismerjük, mert ez a történet így jó ahogy van.

Állítólag azért sem nyerek a lottón*, mert félek a problémáktól, amit a sok pénz hozhat, és félek attól, hogy az életem megváltozik, olyan irányt vesz, amilyet nagyon nem akarok. A családom persze nevetve mondja, hogy nem lesz semmi baj, ők boldogan vállalják ezt a problémát, meg vannak ők elegen, csak bízzam rájuk a dolgot. De nagyon megértem Jo-t (a feleség Jo-t), amikor legszívesebben elvesztené vagy kidobná a 18 millió eurós csekket.
Nagyon szomorú kis könyv, tulajdonképpen sokkal viccesebbre és kedvesebbre gondoltam, mikor nekiláttam.
Ez a könyv csak megerősített abban, amit a lottónyereményről gondoltam, és hogy továbbra is aggódjak, nehogy már kihúzzák a számaimat. Hogy akkor miért lottózok? Fene se tudja, talán szeretek aggódni…

*persze főként azért nem nyerek, mert nem sikerül eltalálni a nyertes számokat…

Nem egy könnyed történet. De érdekes és elgondolkodtató.

Amolyan Françoise Sagan-os. Kedvem is támadt Sagan-t olvasni, még mielőtt az író maga is megemlítette őt. Valahogy az „íze” ismerős volt. Visszhangzott a történetben.
Egyébként:
– nem nagy szépirodalmi teljesítmény volt;
– ám itt-ott kifejezetten tetszetős momentumokat tartalmazott;
– irigylésre méltó életfelfogást tükrözött – amit azonban a végére sikerült eléggé el nem ítélendő módon, de lerombolnia.
Ja, és sokszor pityeregtem. Ez önmagában viszont talán csak annyit jelent, hogy hiányzik a Szerelmem, úgyhogy nem adtam miatta plusz pontot.

Tegye fel a kezét, aki még soha nem játszott el azzal a gondolattal, mi lenne, ha megnyerné a lottó főnyereményt! A könyv szereplőjével, Jo-val pont ez történik. Nyer. Mégpedig nem is keveset. Listát állít össze, hogy mit szeretne a pénzből vásárolni. Aztán nem vesz semmit, sőt a nyereményről sem szól senkinek. Rájön, hogy mik azok a dolgok, amelyek fontosak az életében, és azok már megvannak neki. Nem szeretne változtatni. A férje, Jo viselkedése eléggé megdöbbentett. Neki a pénz volt a legfontosabb. Aztán amikor telítődött a jóléttel, rádöbbent, hogy az anyagiak nem jelentenek semmit. Csak erre túl későn jött rá.
A történet elgondolkoztatott, hogy én mit tennék ilyen helyzetben, és úgy gondolom, hogy nem is kell igazán a főnyeremény (természetesen egy nagyobb, kezelhető összeget nem utasítanék vissza), mert akkor már nem lenne miről álmodozni.

Elgondolkodásra késztetett sokszor, valójában egyfolytában.
Aztán sírásra. Szintén sokszor. Amikor az édesanyja haláláról mesélt, sírva fakadtam. Elgondolkodtam az édesanyám és az én kapcsolatomról, megkérdeztem magamtól, hogy eléggé szeretem-e őt. Aztán amikor kisírtam magam, akkor felhívtam, hogy elmondjam neki, mennyire szeretem.
Aztán együtt sírtunk. De tudom, hogy jólesett neki.
Utána azon gondolkodtam el, hogy a lányaim eléggé szeretnek-e engem. Telefon – szeretet – sírás. Nekem is jólesett.
Újra rájöttem, hogy milyen kevés kell, hogy a lelkeddel megöleld a másikat. Addig, amíg lehet. Utána már hiába minden.
Megértette ezt a könyvben a férj is, csak későn.

Ráadásul szép könyv, finom lapokkal.

Kölcsön kaptam könyvtáros, rengeteget olvasós kolléganőmtől, és amikor elolvastam a fülszöveget, úgy éreztem, hogy hiába beszélgetünk annyit, mégsem ismert meg igazán.
Aztán az első oldalon már rájöttem, hogy de bizony, nagyon is ismer!
Azért adta a kezembe ezt a könyvet!
Köszönöm neki, bár nem „moly”, „csak” olvas.

Nem igazán tudom eldönteni, hogy most akkor tetszett-e nekem ez a könyv, vagy sem. Aztán eljött a lottónyeremény, és megértettem, hogy milyen okos ez a nő. Hogy ha nyernék a lottón, én nem lennék ennyire bátor, hogy ne változtassak semmit, mert pont így jó minden. Közben magamban kuncogtam is, hogy nem nyúlt a pénzhez, és mégis más lett az élete, tudat alatt beindított dolgokat. Blog, új barátok…
Aztán amikot a férj Jo meglépett, megértettem, hogy én is csak ilyen sekélyes lennék, és olyan dolgokat vásárolnék, amire egyébként nincsen szükségem a boldogságomhoz, hanem olyanokat, amivel magamnak bebizonyíthatom, hogy én megtehetem ezt is, hogy megveszek egy márkás, drága tök fölösleges valamit.
Nem tudom, tetszik-e a könyv, de okos könyv, ez biztos. Lehetne belőle tanulni okos embereknek, és lottónyerteseknek is.
Azt hiszem, mégis azt mondom, olvassátok el, érdemes.
Úgy gondolom, mindezek utàn a pszichológus nő tanácsát elolvasom újra.

Ez egy fájdalmasan szép könyv. A vágyainkról. Nem is biztos, hogy jó, ha hirtelen mind beteljesülnek. Mert kellenek, hogy éltessenek minket, hogy legyen miért felkelni, dolgozni, legyen minek örülni. Az egyetlen, amit kétségbe vonok ebben a nagy igazságokról szóló könyvben, hogy szerintem egy álom összetörte után igenis szabad még boldognak lenni.