Az ​Árva (Orphan X 1.) 87% 115 csillagozás

Nagyon tetszett. Olyan volt, mintha egy akciófilmet néztem volna, aminek még a története is izgalmas, nemcsak piff-puffból áll. Ahogy már megszokott az ilyen jellegű történetekben, Amerika meg akar szabadulni az általa megalkotott gyilkosoktól, azoktól akik nem illenek bele az elképzelésekbe, a skatulyákba. Nagyon jól megalkotta az író az Árva programot, a kiképzés leírása, és X árva, azaz Evan személyisége meggyőző. Nagyon jó filmet lehetne csinálni belőle.

Nekem ez nagyon bejött!
Szeretem az ilyen különlegesen kiképzett, mindenre felkészült, a környezetemnek fogalma sincs mennyire profi vagyok karaktereket, mint amilyen Evan. Átlagos, teljesen hétköznapinak tűnő fickó, aki egy ujjával is képes ölni. Ugyanakkor emberséges, nem sebezhetetlen, egy antihős, akivel könnyű szimpatizálni, igazán kedvelhető.
Ő X Árva, vagyis Orphan X, akit az amerikai kormány az Orphan program keretén belül képzett ki bérgyilkossá, egy úgymond „nem létező” személy. Idővel azonban szakított ezzel, és a „tehetségét” inkább arra használja, hogy olyanokon segítsen, akin senki más nem tud. Ő lett a Seholember, amolyan önkényes igazságszolgáltató.
Szeretem az akciófilmeket, de könyvben még nem olvastam hasonlót, nem gondoltam, hogy ugyanúgy le tud kötni. Ezt a könyv megcáfolta. Nem teljesen eredeti a sztori, de van benne valami, ami megfog.
Nagyon tetszett a stílus, verekedés, lövöldözés, mintha csak egy filmet néztem volna, és szerintem jót is lehetne belőle készíteni. Hétköznapi jelenetek is helyet kaptak, amiktől még érdekesebbé vált a történet, és amik a sok akciót remekül ellensúlyozták. Izgalmas, végig fenntartotta az érdeklődésem, tetszett a háttérsztori és a kiképzésről kapott infók.
Egy apró negatívum, hogy néha kissé hihetetlennek tűntek egyes dolgok, illetve párszor már talán túl részletes volt a technikai leírás, de azt nem lehet mondani, hogy ne lett volna kutatómunka mögötte.
A lényeg, az egész úgy ahogy volt, jó volt!

Egy újabb ígéretesnek induló akció-thriller sorozat. Gregg Hurwitz történetének középpontjában Evan Smoak a rejtélyes Seholember áll, aki szakított múltjával és a titokzatos szervezettel akik árva gyerekeket képeznek ki, hogy a legtökéletesebb bérgyilkosok legyenek. Miután Evan végig járja a lépcsőfokokat, hogy a kormány legtitkosabb szervezetének végrehajtója legyen, túl él megannyi összecsapást, elveszíti mentorát, különleges képességeit arra használja, hogy ártatlan és bajba jutott embereken segítsen. Igen ám, de egy nap befut egy új hívás rejtélyes telefonjára és az addigi élete ismét felbolydul.
Senki sem hagyhatja el az árva programot önszántából és Evannak hamarosan rá kell döbbennie, hogy az árvák következő célpontja valójában ő.
Írták már páran előttem, hogy hasonló ez a történet Tom Wood Victorjához, valamint, hogy ez nem éri el azt a szintet, hát ezzel nem tudok vitatkozni, Victor karaktere és az egész történet úgy ahogy van tökéletes, de el kell ismerni, hogy Hurwitz története sem rossz, igaz nem tökéletes, de van benne potenciál. Igazából nekem ezek a szomszéddal folytatott se veled se nélküled kapcsolat idegesített, azon kívül rendben volt a sztori. Evan egy szerethető karakter, aki bár a legjobb szakmájában még is sebezhető nem egy legyőzhetetlen Superman vagy Chuchk Norris.

Ez úgy történt, hogy ezt a könyvet (és még két folytatását) úgy vettük meg, hogy nem olvastam el. Nem volt rá idő, nagyon gyorsan kellett lépni, mivel aukcióban vittük el.
És ilyen, hogy úgy adunk ki valamit, hogy nem olvasom el előtte szinte soha nincs. Egyedül Kathy Reichs Temperance Brennan sorozatánál volt még ilyen.
Ráadásul ezt a könyvet nem is én szerkesztettem, ami szintén ritka a kiadványainknál. De kellően érdekelt a kötet, és már régóta terveztem, hogy elolvassam, de most éreztem azt, hogy eljött rá a tökéletes pillanat, és mind oly sokszor, a megérzésem tökéletes volt.
Régebben szerettem az ilyen típusú történeteket, és Az Árvával Hurwitz kimaxolta ezt a zsánert, sőt sokkal többet is tett. Belevitt egy szinte alig érzékelhető öniróniát, a főszereplőt pedig emberivé, már már esendővé tette, amellett a sok akció, és izgalmas fordulat közé bevitt olyan hétköznapian megérintő szálakat, amik nemhogy unalmasak voltak, hanem számomra ezek voltak a legérdekesebbek.
Ez egy elegáns, emberközeli, nagyon szerethető könyv. Annak ellenére, hogy sok akció és persze erőszak is van benne, de azt is úgy oldja meg a szerző, hogy soha ne öncélú legyen, és többnyire csak sejteti.
Szóval nagyon lelkes vagyok, és a folytatást szerkesztését már saját kézbe veszem. És Hurwitznak van több nagyon jónak tűnő egykötetes thrillere is, amiket be fogok vizsgálni, hátha jó lesz valamelyik a Fumax Thriller sorozatba. :)
És imádkozom, hogy összejöjjön a filmfeldolgozás.

Vannak könyvek, amik már az első oldalon beszippantanak, és alig tudom letenni őket. Az Árva is ilyen. Ilyenkor mindig kielemzem, hogy mi az a történetben, ami ilyen gyorsan bevon, mert egyrészt érdekel, másrészt ebből is lehet tanulni. Néha az író stílusa az, ami azonnal elvarázsol, máskor egy karakter vagy a hangulat, egy erős nyitókép, esetleg egy olyan téma, ami érdekel. Ennél a regénynél azonban nehéz volt rájönnöm. Végül abban egyeztem ki magammal, hogy itt egyszerre több dolog fogott meg – igazából szinte minden.

A főszereplő Evan Smoak tipikus megfigyelő, aki meghúzódik egy sarokban, és mindent észrevesz, őt pedig senki. Átlagos pasas, nem izmoktól duzzadó akcióhős. A környezete számára ipari tisztítószereket áruló vállalkozó, közben pedig megszámlálhatatlan módon tud ölni, és öl is, de nem ész nélkül, vannak szabályai. Az érzelmeit elfojtja, talán nincsenek is érzelmei. Nem tudja, milyen az, amikor az embert barátok veszik körül, akikben megbízhat. Érződik, mennyire magányos. (Egy cserepes aloe verát dédelget!) Közben pedig olyanoknak segít, akiknek senki más. Furcsa hős: már-már kórosan antiszociális, nem túl empatikus, öl, ha kell és megmenti az ártatlanokat. Egyszerre van meg benne a fény és a sötétség. Még bele sem melegedtem az olvasásba, máris imádtam!

Teljes értékelés:
http://megyerijudit.blogspot.com/2020/05/konyvajanlo-gr…

„(…) valamiért ifjúsági történetként regisztráltam magamban – talán az Árva szó zavart meg. Ez utóbbi persze csak mentegetőzés, mert valahogy meg kell magyaráznom az atomrobbanásnál is nagyobb baklövésem, ami miatt nem olvastam hamarabb ezt a különleges, izgalmas és mozgalmas történetet.”
És teszem mindezt rendhagyó blogposzt formájában: https://shanarablog.blogspot.hu/2017/08/gregg-hurwitz-o…

Nekem kicsit tul sok a tesztoszteron ebben a muben…konkretan 3 „Jamesbondnyi” Bar lehet, hogy csak en vagyok rossz passzban az ilyen konyvekhez jelenleg, de ez kisse klisehalmaz volt.

Evan Smoak nagyon pasi. Kemény, felkészült, okos, egy tökélyre fejlesztett gyilkológép. Annak ellenére, hogy Evan eléggé szögletes, én megkedveltem a karakterét. Komolyan mondom, hogy nagyon durván szuperpasi. Na meg a szíve is aranyat ér ezzel a sok pro-bono melóval, amivel a bajba jutott embereknek segít.
De itt is, mint sok máshol, a múlt visszaüt és Evant is utol éri az, hogy meglépett az Árva programból. Emiatt sok véres és kegyetlen jelenetbe futunk, sok technikai leírással, amik meglepő módon nem untattak.
A végén megismertük az ellenséget és azt hiszem, lesz itt még ereszd el a hajam :))

EZ EGY NEKEM VALÓ KÖNYV! Egy hajszállal elmarad ugyan Tom Wood Victorjától,de a második helyet simán viszi. Adrenalinnal teli, akció-thriller. S ezzel új kedvenc született számomra.Jöhet a második rész. Köszönet a kiadónak,remélem a folytatások (előzmény) is jönnek.

A fő gondom az volt ezzel a történettel, hogy láttam/olvastam már ilyet:
– ahol a főhős kemény kívül, de érzékeny belül,
– a magabiztosság csak álca, mert bizony vannak itt belső vívódások önmagával, a múltja
miatt,
– a saját szabályai szerint él amit sose szegett meg sok éven át, de aztán mégis kénytelen,
– nagyon durva kiképzést kapott, ahol kiöltek belőle minden érzést ezáltal nagyon tud
verekedni, meg lőni, meg ölni, meg stb.
– érdekes, hogy ha bejön a képbe a NŐ akkor mindegy milyen a pasi elpattan benne
valami és nem mindig tud hideg fejjel gondolkodni :))
– sokszor vérzik és amíg egy átlagos embernek több napos gyógyulás kell bizonyos sérülésekhez, addig neki elég egy
kiadós alvás és beforrtak a sebei

Mindezek ellenére maga a körítés újszerű volt, gyorsan lehet vele haladni és akcióban tényleg nincs hiány sőt még a főhőssel is lehet szimpatizálni. Kíváncsi vagyok arra, hogy a második rész marad-e ezen a szinten vagy lép egyet felfelé.