Agyag (Batman: A Sötét Lovag 4.) 86% 21 csillagozás

Akárcsak a sorozat előző kötete, úgy a záró akkord is egy számomra kevésbé ismert ellenfelet vett górcső alá, mégpedig Agyagpofát, egész pontosan Basil Karlo-t, aki az Új 52!-ben új eredetsztorit is kapott. Maga az alapsztori nem nagy eresztés – Agyagpofa megszökött, rabol, Batman próbálja elkapni –, viszont tetszett a karakter hátterének bemutatása, hogyan is vált a szürke, semmilyen Basilból e veszélyes ellenfél. Szerencsére az író is érezhette, hogy ebben a sztoriban ennyi van, így az Őrült Kalapos sztorijával szemben ez nincs túlnyújtva, négy rész után véget ér. A grafikáért az itthon a Bendis-szel közösen alkotott Fenegyerekről elhíresült Alex Maleev felelt. Elsőre kicsit furcsák voltak a képei az ott megszokott stílusához képest, ám hamar megbarátkoztam velük és jól illettek ehhez a sötét hangulatú sztorihoz.
A kötet másik négy füzete két kétrészes történetet takar. Az első egy mondhatni „igazi” képregény, ugyanis szövegbuborékokat szinte nem tartalmaz, a szereplők nem szólalnak meg benne, így itt valóban a képek beszélik el a sztorit, ami egy lényegében rabszolgaként robotoló bevándorlócsalád viszontagságait meséli el. A kötetet és egyben a sorozatot záró duplarészesben pedig egy új Ember-Denevérrel kell Batmannek szembeszállnia. Ez sem rossz történet, bár sorozatzárónak nem egy nagy eresztés. Grafikailag ez a két sztori is rendben volt, bár nekem az Ember-Denevéres sztori Ethan Van Sciver által alkotott képi világa egy fokkal jobban bejött Alberto Ponticelli rajzainál.

Mint a címből sejteni lehet a Madárijesztő és az Őrült Kalapos után, Agyagpofa is megkapta saját maga újraértelmezését. Basil Karlo már gyerekkorában is egy szürke kisegér volt, és akármit is tett, nem figyeltek fel rá. Pedig a figyelemnél és az elismerésnél semmire sem vágyott jobban! Felnőtt korában a színészi pályával próbálkozott, hátha végre észreveszik, de sosem kapta meg a szerepet, mert nem volt elég karakteres. Innen egyenes út vezetett, egy meglehetősen fura alkunak köszönhetően a Pingvinnel, hogy Agyagpofává váljon. Agyagpofát mindig úgy képzeltem el, hogy már a képességei előtt is elismert színész volt, de Hurwitz csavar ezen egyet és a képességei miatt lesz jó színész. A tőle már megszokott módon visszaemlékezéseken keresztül bemutatja a karakter eredettörténetét és a lelke mélyére is hatol. Legjobban azok a részek tetszettek, amikor Agyagpofát az egyik rajongója mellé zárják az Arkhamban, és napokon keresztül csak Basil filmjeiről beszélnek. Sikerül megmutatni, hogy legbelül nem igazán gonosz a karakter. Remek történet és a sötét rajzok nagyon illenek hozzá! Az egyetlen bajom, hogy túl rövid! Míg Madárijesztő és az Őrült Kalapos megkapta a maga egy kötetnyi terjedelmét, addig Agyagpofa csak a képregény felében szerepel. Valószínűleg A Sötét Lovag cím elkaszálása eredményeképp (az érkező Batman: Mindörökké miatt állították le) lett ilyen rövid, így a maradék pár számba az egyéb ötleteit zsúfolta bele Hurwitz. Pedig Agyagpofa is megérdemelt volna egy kicsit jobban kibontott karakterrajzot. Ez nem vesz el az érdemeiből, csak lehetett volna még mélyíteni a dolgokat! De legalább még két történet helyet kapott! Az első a Hangtalan, ami egy néma mese, csak rajzokkal ábrázolva a cselekményt. Én az ilyeneket általában szoktam szeretni, de itt egy kicsit kaotikus volt, hogy most mit is látok éppen. A vége viszont nagyon megható volt! Az utolsó pedig egy Ember-Denevéres story, remélem az utolsó jó ideig, mert ezt a vonalat már kimaxolták a Detective Comicsban. Ennek ellenére egy jó kis történet, amiben ezúttal nem Kirk Langstrom a főszereplő, hanem az apja. Az öreg egy igazi mocsok céges pszichopata, de mint tudjuk Gothamnek csak egy igaz óriás denevére lehet! A Sötét Lovag befejező kötete is hozza azt a sötét hangulatot, amit már megszokhattunk tőle. Sajnálom, hogy véget ért ez a sorozat a Snyde-féle Batman fővonal mellett ez volt talán a legjobb!

Egész régen olvastam már ilyen igazi Batman képregényt, és nagyon örülök, hogy ezt elővettem, nem csalódtam!
Hangulatos, szépen rajzolt, jó történetek.

Agyag hátterével nem vagyok megelégedve. Ez a filmsztárosdi fura nekem, nem illik hozzá. Sokkal esendőbb embernek képzeltem, nem pedig ilyen exhibicionista valakinek. Kár. Legalább túlnyújtva nem lett a története.
A kötetben szereplő másik két sztori nem egy nagy eresztés.
Kár, hogy Hurwitz nem foglalkozott vagy nem tudott más ellenségekkel, lenne, akire még kíváncsi lennék.

Sajnos nem az én gonoszok agyag…és ez sem került hozzám közel bár jó volt hogy árnyékolta a motivációját de eléggé „meh” érzésem volt….
Az ember denevér sztori nekem jobban bejött és mint gonosz és horror is jobban áll Batmannek