Halhatatlanok ​– Világleírás 2 csillagozás

Az ember mindig is vágyott az istenek közé emelkedni.

(első mondat)

Mit ér egy isten, ki nem isten már? Méltó marad az áhítatunkra, vagy nem több már, mint egy letűnt kor lassan tovaszökő árnyéka, egy bálványarc, melynek vonásait az idő kérlelhetetlen vasfoga csiszolja simára és felismerhetetlenre?
A Kétségek Kora jött el.

5. oldal

A félelem és az élni akarás minden élő legerősebb elemi ösztöne, legyen az akár földi, akár az éteri síkok gyermeke, így történhetett, hogy a Felső Sík halhatatlanjai az első időkben erővel próbálták meg a hívatlan jövevényeket visszatoloncolni saját síkjukra. És bár erejük hatalmas volt, mit a Felső Síkokat alkotó eleven esszenciából, az éterből nyertek, de végül alulbecsülték a zhilar mágusfejedelmek és az őket segítő ősi teremtmények hatalmát, és ez okozta későbbi vesztüket.

9. oldal

Ők azok, kik soha nem válhatnak igazán emberré, hiszen még ma is, megfogyva és meggyengülve is többek, hatalmasabbak nálunk. Kik néha bajtársaink és testvéreink, néha pedig vezetőink és zsarnokaink. És mi nem tehetünk mást, mint óvatos csodálattal figyeljük őket, hiszen világaink már végérvényesen összefonódtak, és hogy féltük vagy vágytunk erre egykoron, mindegy is már, hisz ők már köztünk élnek.
A halhatatlanok.

5. oldal

A bolygó, melyen történetünk játszódik, a Nouros nevet kapta teremtőitől, mikor eonokkal ezelőtt a Világok Kovácsa üllőjén megformázta az azúrkék gömböt a kozmosz anyagaiból. Ütései nyomán óceánok fakadtak és hegységek emelkedtek, a felcsapó szikrák pedig szétterültek a semmi fekete vásznán, hogy egykor majd csillagokként gyújtsanak világosságot az új világ eljövendő teremtményeinek.

6. oldal