Kriptaherceg (A tövis és a csont országai 2.) 63 csillagozás

Greg Keyes: Kriptaherceg Greg Keyes: Kriptaherceg

A félelmetes Hangakirály felébredt, hogy oly szörnyetegek segítségével pusztítsa az ősi erdő fái között élő embereket, amilyenek korábban csupán a népmesék világában léteztek. Fehér Aspar, a király főberkésze lehetetlen küldetésre indul: meg kell ölnie a rémséget. Az erdőjáró azonban hamar rádöbben, hogy a Hangakirállyal kapcsolatban semmi sem az, aminek látszik.

Eközben Leoff, az ifjú zeneszerző félénk természete ellenére tanúja lesz egy kisváros pusztulásának, majd a királyi udvar cselszövései folytán Crotheny megözvegyült királynéja, Muriele segítői között találja magát. A családja életéért küzdő asszony elküldi maga mellől hűséges lovagját, Neilt, hogy megmentse legifjabb leányát. Lehetséges, hogy Anne életén múlik az egész birodalom fennmaradása. Talán a hercegnő volna a próféciákban megjósolt megmentő? Az orgyilkosok elől menekülő Anne egyre inkább úgy érzi, anyja tervei nem csupán őt sodorták életveszélyes helyzetbe, de rettenetes veszedelem fenyegeti az egész birodalmat is.

Eredeti megjelenés éve: 2004

>!
Delta Vision, 2016
788 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633951965 · Fordította: Varga Csaba Béla
>!
Delta Vision, Budapest, 2016
332 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633951941 · Fordította: Varga Csaba Béla
>!
Delta Vision, Budapest, 2016
456 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633951958 · Fordította: Varga Csaba Béla

3 további kiadás


Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

Fehér Aspar · Anne Dare · Elyoner Dare · z'Acatto


Kedvencelte 6

Most olvassa 4

Várólistára tette 34

Kívánságlistára tette 49

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Mrs_Curran_Lennart P
Greg Keyes: Kriptaherceg

Első kötet:
Nem sokkal az első rész vége után. A királynő hazatér, de Neil lovagot még elküldi legkisebb lánya felkutatására. Velünk marad Aspar és Stephen szerzetes is, de új szereplők érkeznek pl. egy zeneszerző személyében. A kór egyre terjed, furcsa szörnyek tünnek fel és falvak válnak lakatlanná. Izgalmas, fordulatos. Egyetlen problémám a túl gyors nézőpontváltás. Az izgalom tetőfokán az író átvált egy másik személyre.
folyt. köv.
Második kötet:
Lassan összeérnek a szálak, kiderülnek a titkok. Hőseink vitézül küzdenek, legalábbis a többségük. Anna és Austra néha nagyon buták és naivak és idegesítőek. De a segítség mindig jókor jön.
Mivel még van két rész, óriási csatákra számítok.

>!
Rodwin
Greg Keyes: Kriptaherceg

A Hangakirályban elindított nagy kaland folytatásával már régóta szemezgetek, mert nagyon tetszett az induló kötet. De mivel ismerve a kiadó tempóját, megfogadtam, hogy ha látható távolságban lesznek a Kriptaherceg folytatásai, csak akkor kezdek bele a második részbe.
Ez az idő eljött, és én nagy lelkesedéssel vetettem bele magam az újabb kalandba.

Történetünk szinte ott folytatódik, ahol az előző rész abbamaradt. A Hangakirály felébredt, de senki nem tudja, hogy ez jót fog hozni a királyságokba, vagy éppen rosszat. A király főberkésze Fehér Aspar pedig még mindig magán viseli az előző részben megesett találkozásukat. Továbbra is Winnával, és Stephen-nel az oldalán folytatja a nyomozását, hozzájuk csatlakozik majd egy misztikus szefri is. Mi pedig új lényeket raktározhatunk, mert bizony kalandos egy útjuk lesz. Az első részben megismert greff után, az utin és a nicwer már komolyabb falat lesz.
Anne, Austra, Cazio, z'Accatto útja kevésbé tűnik veszélytelennek, mint a fentebb említett főberkészé. Ők inkább egyik galibából esnek a még nagyobba. De ezt természetesnek vehetjük, hisz fiatalokról van szó, Cazio ráadásul egy nagyszájú kardforgató. Anne pedig a törvényes örökös lenne, és mint ilyen sokaknak fáj rá a kardjuk pengéje. Mindenesetre sokat változtak, leginkább Anne az előző részhez képest, és ez a változás az előnyére szolgált.
A több nézőpontos kalandoknál, valamelyik szálnál mindig elkalandozok, vagy épp csak kevésbé érdekel. De itt ilyen nem volt, mondhatni mindegyik fejezet teljesen lekötött.
Míg az előző részben Stephen volt a kedvencem, ebben a részben pedig Leoff a zeneszerző figurája sikerült nagyon jóra. Ő szinte végig sziporkázott számomra, ahogy képernyőre került.
Muriele a királyi udvar intrikáiban vállal nagy szerepet, és nyomoz szerettei meggyilkolása után, kisebb és nagyobb sikerekkel. Neil lovag pedig járja magányos útját, a királynő nevében. Az ő kalandjai is igen érdekesek lesznek.
Összességében nagyon tetszett, bár talán kicsivel gyengébb volt számomra, mint az előző rész. Talán az az újdonság amit a Hangakirály nyújtani tudott, itt már megszokott volt.
A történet néhol átmegy kicsit sötétebb, grimdarkos jellegbe, de igazából egy nagyon szórakoztató kalandregény, sötét fantasy elemekkel, varázslattal, és sok rejtéllyel.
Okosabbak semmi esetre sem lettünk, még nem látom hova tart ez az egész, de nagyon kíváncsi vagyok.
A következő részek, pedig nagyon beszerzősek ha lesz egy nagyobb akció a kiadónál.
Maradhattak volna a folytatásoknál is, ennél a sárgás, zöldes árnyalatnál a borítón, de ez legyen a legkevesebb bajom.

>!
Delta Vision, Budapest, 2016
788 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633951996Ö · Fordította: Varga Csaba Béla
>!
Dominik_Blasir
Greg Keyes: Kriptaherceg

Röviden: pont olyan, amilyennek egy klasszikus stílusú epic fantasy-nek lennie kell.
Hosszabban: én jobban élveztem, mint az első részt. Az első kötetének második felétől kezdve nagyjából letenni sem akartam, annyira pörögtek az oldalak, rajongtam lényegében minden szereplő minden megmozdulásáért (Leoff!), no meg kegyetlenül élveztem az utolsó száz oldalának „összeérnek a szálak / régóta felépített esemény végre megtörténik” kötelező körét. Egy pillanatig sem tagadnám kiszámíthatóságát, a történet alkalmankénti egy helyben toporgását, vagy úgy egyáltalán az egész eszképista-olvasóiálombeteljesítőségét, de mentségemre legyen mondva, én fantasy-ből ilyesmin nőttem fel. Ráadásul, ha jobban belegondolok, tulajdonképpen Keyes ügyesen tolta el az egész high fantasy irányt a soft felé, amiért minimum egy plusz pontot felírok neki. Azért meg még egyet, hogy ezerötszáz oldal elteltével sincs fogalmunk arról, mi a szösz történik az események hátterében.

>!
zamil
Greg Keyes: Kriptaherceg

Nagyon vártam, hogy megjelenjen ez a könyv. Mondhatni ahogy meg lett egyből neki is álltam.
Könnyen visszazökkentem a történetbe, és hamar be is szippantott.
Talán egy fokkal gyengébb, mint a kezdő rész, de lehet, csak az újdonság ereje hiányzik belőle, az, hogy itt már a megszokott „arcokkal” találkoztam. Pedig az eddig többszálas cselekmény leírás még bővül is egy karakterrel, akit nehezen tudtam hova tenni, de a végére sikerült ezt is a helyére terelnie az írónak.
Engem még mindig magával ragad, ahogy az író ír, egy pillanatra se érzem, hogy lankadna a könyv, végig olyan érzésem van, mint mikor gyerekként mesemondót hallgatott az ember, vagy mikor a fűbe ülve elvarázsolódtunk egy-egy Vitéz László előadáson.
A karakterek nagyon élnek, és szépen fejlődnek is a történettel, ami szintén nem elhanyagolható.
A cselekmény egyre érdekesebb, szépen lassan derülnek ki a dolgok, és néha meglepetés is éri az embert, mert eddig másra gondolt, eddig mind az olvasó, mind a hősök tévúton jártak.
Egy problémám van a sorozattal, hogy nehezen tudom elképzelni, hogy ezt ezen a szinten lehet folytatni, de remélem ebben is tévúton járok.
Én már most olvasnám a következő részt.

>!
Riszperidon P
Greg Keyes: Kriptaherceg

Sajnos az első részhez nem írtam értékelést, és azóta úgy megkopott az élmény, hogy az már nem is lesz megírva.
Azonban a második résznél nem akartam ugyanezt elkövetni. Az előzőnél kicsivel kevésbé tetszett, de így is négy és fél csillag a az ötből. Tavaly Keyes-szel és a történet első kötetével új kedvencet avattam, úgyhogy nagy elvárásokkal kezdtem neki a Kriptahercegnek. Azt kell mondjam, a fél csillag mínusz ellenére egy cseppet sem vagyok csalódott. Ugyanúgy izgalmas volt a történetvezetés, a főhősöket még jobban megkedveltem. Anne egyre érettebb, bár én már az első részben sem éreztem idegesítőnek, a gonoszok pedig egyre aljasabbak és patkányabbak, de ez így van jól. A történet folyását néha a zeneszerző szála akasztotta meg számomra, de a végkifejlet itt is tetszett.
A szerzetesek szertartásai és a Hangakirály követői pedig betegesen borzongató dolgokat visznek néha véghez.
Örülök, hogy több évnyi polcon csücsülés után végre belekezdtem a sorozatba. Remélem a lendület mindvégig megmarad, és új kedvencet tudok avatni!

>!
elge76 P
Greg Keyes: Kriptaherceg

Első könyv.

Igazából én mindig is szerettem az olyan történeteket, amelyek képesek megújulni ahogy halad előre a sztori.
A folytatásban Keyes átvált egy kicsit grimdarkosabb stílusra, ami nagyon jól áll ennek a könyvnek, mert rengeteg izgalmas fordulat jön létre általa. Ráadásul ebben a részben néhány pillanatig már felbukkan egyfajta sötét mágia is, ami persze az első részben is szerepelt, de ott szinte csak egy villanás erejéig volt látható, és még itt sem kaptunk róla teljes képet, de mégis kicsit többet láthatunk belőle, spoiler Ez persze nem lehet véletlen, hiszen egyre inkább úgy tűnik, hogy tőle függ a birodalom jövője is, amit már spoiler, de ott még nem volt ekkora tétje. Pontosabban, nem volt kifejtve ennyire részletesen.
Aztán ott van a Hangakirály is, akinek a tevékenységei által, akarva vagy akaratlanul, de spoiler
Az hogy Fehér Aspar, Winna és Stephen történetszála mit és hogyan fog megváltoztatni a történetben, illetve hogyan lesznek szerves részei a nagy egésznek, arról még mindig nem derült ki semmi kézzelfogható konkrétum, pedig ők is elég forró nyomon járnak. Egyelőre ők csak egyik konfliktusból esnek a másikba, és szerintem még ők sem tudják hogy mi vár rájuk.

Szóval nagy mágus ez a Greg Keyes, olyan fondorlatosan szövi a szálakat, hogy az ember csak olvassa, olvassa, nagyjából érti is hogy mi történik, csak hiába próbálja kibogozni ezt a gubancot, a létrejövő minta sehogy nem stimmel.
Rettentően izgalmas olvasmány, ami egyre csak jobb lesz. :)

.

Talán fél tucatnyi helyesírási hibára bukkanhattam rá, meglepően jobb az arány, mint a legelső részben.

Második könyv.

Kikészít ez a könyv, de a szó jó értelmében.
Hiába tartunk a sztorinak majdnem a közepénél, még mindig semmilyen komolyabb utalás nem hangzott el azzal kapcsolatban, hogy mi lesz a történet végkimenetele, de legalább a sok megpróbáltatás után végre felcsillant egy halvány reménysugár.
Komolyan, annyira magával tud ragadni ez a történet, hogy a pozitív dolgok megjelenésekor már szélesen vigyorogtam, aztán amikor végre sikerült az aminek sikerülnie kellett, én is éreztem hogy végre megnyugszom egy kissé. :)
Ettől függetlenül nem sok választ kapunk, egyre csak nő a kérdések száma, felhalmozva és maga előtt görgetve a cselekményt, folyamatosan elodázva annak végét.
Keyes úgy játszik az ember idegeivel, hogy amikor azt hinnéd, hogy hősünk ezernyi megpróbáltatás után végre kimászik a gödörből, akkor aljas módon mögé ugrik és hátulról lök rajta egyet, pont abba az irányba, ahol egy még mélyebb gödör várja szerencsétlen flótást.

Régen olvastam már ennyire jó kalandregényt, aminek minden szála érdekes és le tudja kötni a figyelmemet. Mindamellett, hogy elég gyakran átmegy grimdarkba, amit ebben a világban egyes helyeken a fekete mágia sötét gonoszsága lengi körbe, ami persze egyáltalán nem baj.
Tűkön ülve várom a folytatást!

.

Talán féltucatnyi hibába botlottam bele, elenyésző volt a számuk, ami kedves a lelkemnek. :)

>!
Lisie87 P
Greg Keyes: Kriptaherceg

Régen olvastam a Hangakirályt, az elején vissza kellett rázódnom a történetbe, egyedül Anne és Aspar szála maradt meg élénken bennem, úgyhogy az ő fonalukat hamar felvettem és talán ezek a részek tetszettek a legjobban. Folynak az események, a legtöbb szerepelő úton van és haladnak a sorsuk felé, harcolnak, ármánykodnak. Feltűnnek újabb érdekes szörnyek, fény derül pár titokra. Az olvasó jól szórakozik, mert könnyű vele haladni, nem túl megerőltető a nyelvezet és a történet. Ez számomra egyben pozitív és negatív is, mert nem nagyon éreztem változást az első részhez képest. Még mindig hiányzik az a csipetnyi kis fűszer, ami megdobja az élvezhetőséget.
Kikapcsolódásnak tökéletes! :)

>!
B_Petra
Greg Keyes: Kriptaherceg

Számomra élvezhetőbb volt a második rész mint az első kötet, ugyanis tapasztalható némi visszafejlődés a romantikus testőrös/lovagos rész vonalon. Ez várható is volt, hiszen ha nincs karakterfejlődés akkor azért reklamál az olvasó, így, kell, fiatal szereplőink mégiscsak megedződnek kicsit, bár lényegében kevés idő telik el, de a viszontagságok szinte mindenkin rajta hagyják a nyomot.
Kedvenc lovagunk Niel sikerrel is jár meg nem is, bár nyelvtudása és helyismerete zéró, a becsülete, kötelességtudata és a küldetése mégis csak előre viszi, harcol védelmez, végre egy másik titokzatos nővel is találkozik és végül a sűrűjébe kitesz magáért.
Anne és Austra barátsága hullámvögyből hullámhegyre vándorol, majd fordítva, a titkok a vágyak és a mégis létező társadalmi külömbségek, annak dacára, hogy együtt élik át a viszontagságokat közéjük áll, talán egyiknek a szerelem jut másiknak a hatalom, mindenki eldöntheti ki jár jobban.
A tragikus események után a királyság politikai csatározások színhelye, amit szerintem nem sikerült jól elkapni, nem volt élvezetes az anyakirálynő drámája, főleg mivel nem volt elég dörzsölt, vagy akár politikailag korrekt, de még csak kezdő cselszövői szinten sem, e mellett a megmagyarázhatatlan féltékenységi rohamai engem idegesítettek.
A sokkalta sikerültebb részeket a zeneszerzőnek köszönhetjük, főleg az elején a bevezető részben, végül ő is megtette a magáét és talán ő a kötet kellemes meglepetése.
A berkész viszont mindent visz, általa kel életre a mágia, ő jár legközelebb a megfejtéshez, az ő baráti kötelékei a legigazibbak, ő a legracionálisabb, és Aspar kis csapata döbben rá, hogy az ellenséget hol is kell keresni. Itt lepődtem meg mert erre nem számítottam.
A hangulat inkább csak ott jó, ahol a régi idők rejtélyei és az ősi gonosz átkai, jelei, szörnyei a főszereplők, a jelenkort képviselők nem kötöttek le annyira.
E mellett zavart, hogy szándékosan úgy vannak beállítva a karakterek, hogy a Jók, szinte naivak, túl egyenesek, képtelenek, vagy csak alig az állóvíz felkavarására, a cselszővők, helyezkedők, törekvők, a gonoszok, az élet nem csak fekete és fehér, talán Aspar az egyetlen kivétel, aki szeretni is tud, vagy igaz barát, de a fejszével is elboldogul ha valakit jól ki kell belezni.

6 hozzászólás
>!
Profundus_Librum
Greg Keyes: Kriptaherceg

a könyv egyetlen oldala sem volt unalmas, vagy akár egy kicsit is érdektelen, ám az igaz, hogy nem kell észvesztően pörgő történetre számítani. Az események nyugalmasan, lassan, de kérlelhetetlenül követik egymást, és míg a Hangakirályt úgy értékeltem, mint ami egy ezer oldalas Prológus, kénytelen vagyok élni a gyanúperrel, hogy tévedtem, és bizony az egész sorozat ilyen marad a végéig. Észrevétlenül, de biztos kézzel – a sorozat abbahagyásának lehetőséget sem engedve – szippantja be az olvasót. Nem az orgyilkosságok, párbajok és harci jelenetek miatt – egyik sem hiányzik természetesen! – marad emlékezetes a könyv, hanem a történet kidolgozottsága, a zseniális (mert váratlan és teljesen egyedi) új főszereplője és persze a régi ismerősök miatt.

Bővebben a blogon:
https://profunduslibrum.blogspot.hu/2017/09/greg-keyes-…

>!
kvzs P
Greg Keyes: Kriptaherceg

Keyes szerencsére a második részre is hagyott elég puskaport. Egyre inkább összeérnek a szálak, az olvasó viszont egyre kevesebbet tud. A világ itt nem nagyon építkezik tovább, az új információk szépen belesimulnak az eddig ismertekbe.
Talány, hogy ki a halott és ki az élő, ki a rossz és ki a jó, ki kinek a pártján áll, és az egyes érdekcsoportoknak mi a célja. Tetszik, hogy nem két oldal -a jók és a rosszak- állnak egymással szemben, hanem mindenki a saját pecsenyéjét sütögeti, és sokszor még azok is akadályozzák egymást, akiknek alapvetően ugyanaz a céljuk.
Remélem a befejezésre nem kell sokat várni!

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Riszperidon P

Ha nem használod az agyadat, akkor előbb-utóbb pástétom lesz belőle

444. oldal, II. kötet (Delta Vision, 2016)

Kapcsolódó szócikkek: z'Acatto
>!
Riszperidon P

Ha nem maradok hűséges a barátaimhoz, akkor hogyan lehetnék az bárki máshoz?

314. oldal, II. kötet (Delta Vision, 2016)

Kapcsolódó szócikkek: Anne Dare
>!
Riszperidon P

Semmi sem vezet biztosabban egy véres gyilkossághoz, mint az igaz szerelem

202. oldal, I. kötet (Delta Vision, 2018)

Kapcsolódó szócikkek: Elyoner Dare
>!
SzRéka

– Az emlékeinkből és a sebhelyeinkből derül ki, hogy kik vagyunk.

Második kötet, 39. oldal, 3. rész, 2. fejezet - Egy játszma fiedchese

>!
BBetti86 

Elvész a szépség, ám remélhetőleg helyette bölcsebbé válunk.

95. oldal - I. kötet

>!
rex501 

– Innia kell! – figyelmeztette a gyógyító… – Rengeteg vért veszített, és a vér vízből van.
– A vér borból van. – Z'Acatto résnyire nyitotta az egyik szemét. – Az eredeti bor, Szent Fufiono bora folyik az ereinkben. Vízbe az újszülötteket szokták fojtani.

2. Kötet – 441. oldal

>!
Riszperidon P

Ha elmehetnél bárhova, ahol már jártál vagy oda, ahol még sosem voltál, te hova mennél?

41. oldal, II. kötet (Delta Vision, 2016)

>!
SzRéka

– Arra összpontosíts, amit megtehetsz, ne azzal törődj, amit megtehettél volna!

Második kötet, 381. oldal, 5. rész, 2. fejezet - Találkozások

>!
BBetti86 

A háború iszonyatos dolog, akkor is, ha bátor vagy. Nem az a legszörnyűbb, hogy meghalhatsz benne, hanem ha végig kell élned egyet.

445. oldal - II. kötet

>!
SzRéka

– A szerelem nem törődik azzal, hogy mi a helyes vagy a jó, ahogyan azzal sem, mit szeretnénk.

Második kötet, 224. oldal, 4. rész, 3. fejezet - Kardforgató, pap és korona


A sorozat következő kötete

A tövis és a csont országai sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen Donaldson: A Kárhozat Urának átka
Max Gladstone: Nagyrészt halott
Lois McMaster Bujold: Lelkek lovagja
Naomi Novik: Rengeteg
Gabriella Eld: Remények Jordan számára
Gabriel Wolf: A napisten háborúja
Andrzej Sapkowski: Tűzkeresztség
Steven Erikson: A Kaszás vihara
Gabriel Wolf: War of the Sungod
Kameron Hurley: A Tükörbirodalom