Hollóisten ​I-II. (A váltott isten gyermekei 2.) 23 csillagozás

Greg Keyes: Hollóisten I-II. Greg Keyes: Hollóisten I-II.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​roppant Folyam, ez a hatalmas és éhes isten a hegyektől a távoli tengerig kanyarog, és a földek, amelyeket érint, az uralmát nyögik. Erejének senki sem állhat ellen: minden más istent és szellemet felfalt, vagy elűzött a maga közeléből. Ám a pusztákon, ahol már nincs hatalma, csak úgy nyüzsögnek a kisebb-nagyobb természetfölötti lények, szellemek és lelkek.

E veszélyes és idegen földre menekül a Váltott Isten elől saját lánya, Hezsi, a nhóli hercegnő, hogy a síkság vad nomádjai között végre szabad lehessen. De a Folyam visszaköveteli őt: minden erejét és ravaszságát összeszedve arra tör, hogy ismét hatalmába kerítse.

Perkart, a pásztorok népéből származó ifjút végzete ugyancsak a Váltott Istenhez köti: szerelmének, a forrásúrnőnek megesküdött, hogy végez a Folyammal. S bár a kardját istenek kovácsolták, jól tudja, vállalkozása mennyire lehetetlen és reménytelen.

Ők ketten csakis a Hollóisten segítségével győzhetnék le a Folyamot – a Holló azonban kétszínű… (tovább)

Eredeti mű: J. Gregory Keyes: The Blackgod

Eredeti megjelenés éve: 1997

>!
Delta Vision, Budapest, 2011
476 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639890893 · Fordította: Tamás Gábor
>!
Delta Vision, Budapest, 2011
790 oldal · ISBN: 9789639890893 · Fordította: Tamás Gábor
>!
Delta Vision, Budapest, 2010
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639890824 · Fordította: Tamás Gábor

Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 13

Kívánságlistára tette 13


Kiemelt értékelések

>!
vicomte P
Greg Keyes: Hollóisten I-II.

A történet szinte ott folytatódik, ahol az előző rész, a Folyamszülött abbamaradt.

Hezsi, a nhóli hercegnő és Pekar, az egyik hegyvidéki klán vezetőjének fia a városból és a Folyótól elmenekülve a mángok között találnak menedéket.

A lány itt nem csak a pusztai nomádok egyszerű életében szokik bele, de az adottságai révén a világ mágikus aspektusaival, az itt mindenütt jelenlévő kisebb-nagyobb istenségekkel is szembesül.

Ebben a kötetben sokkal alaposabban megismerhetjük az előző részben csak felszínesen bemutatott máng kultúrát, ami a könyv számomra egyik legélvezetesebb része volt: ez a nép egyszerre mutat rokonságot a sztyeppei népekkel és a síkvidéki indiánokkal, ám Keyes olyan ügyesen vegyíti az elemeket, hogy nem egyik vagy másik nép ötlettelen másolatát, hanem egy eleven, élő hagyományokkal és hitrendszerrel rendelkező népet kapunk.

A Folyamszülött-ben meglévő két fő nézőpont itt is megmarad, de kibővül egy harmadikkal: az előző kötet egyik fontos mellékszereplője itt sokkal jelentősebb szerepet kap, és új, minden eddiginél veszélyesebb ellenségként, ghúl alakjában ered a két menekülő nyomába.

A történet itt sokkal fordulatosabb, mint az első részben volt, és akik esetleg a nehezményezték a lassú történetfolyást, itt rengeteg fordulatot kapnak. Olyanokat is, amelyektől nekem elsőre fel is szaladt a szemöldököm.

Nem véletlenül: a szálak nagyon ügyesen vannak egymásba fonva, és még ha néha egy-egy fordulat meghökkentőnek, vagy logikátlannak tűnik is elsőre, de a könyv végére minden a helyére kerül és több ezer éves intrikákra derül fény, és persze arra, hogy az istenek számára még egy másik isten is csupán sakkfigura egy hatalmas játszmában.

3 hozzászólás
>!
Szabolcs_Holló
Greg Keyes: Hollóisten I-II.

Aki hiányolja az eredeti fantasy világokat, ahol nem egy ál-középkori feduális világban kell helytállniuk hőseinknek, vagy antihőseinknek, annak bátran ajánlom a Váltott Isten Gyermekei duológiát. A második rész ott folytatja, ahol az első véget ért, Perkar, Hezsi mellé Khe is nézőpont karakterré lép elő, méghozzá roppant érdekes figurává, a Folyam hihetetlen hatalmú vérből teremtett lényévé, ghúllá. Hihetetlenül ötletesen és ügyesen szőtte egybe a summer, azték, inka és a nomád társadalmakat valami egésszé, megfejelve a szellemekkel, és a kisebb nagyobb istenségekkel, akik révén óriási hatalomra tehetnek szert a kiválasztottak, a gánok. A máng törzsek kultúráját mélyebben mutatja be itt Keyes, és meglepően sok szereplőt mozgat, akik közül senkiről sem feledkezik meg. Nagyon tetszett a címszereplő Hollóisten, aki nagyban emlékeztetett Lokira engem. Igazi epikus high fantasy, meglepő fordulatokkal és izgalmas cselekménnyel, amit méltatlanul kevesen olvastak és értékeltek.

>!
Profundus_Librum
Greg Keyes: Hollóisten I-II.

A Váltott Isten gyermekei sorozatának a története persze teljes egészében kitaláció, ezáltal fantasy minden minőségében, olvasása közben mégis olyan érzés, mintha egy saga keletkezésének történetét olvasnánk a távoli múltból. Keyes világa teljesen egyedi, a Föld egyik tájegységéhez sem köthető szorosan, mégis ismerős lehet, hiszen nagykanállal vett több nép teremtésmítoszából, mondáiból motívumokat kölcsön és ezeket gyurmázta össze könyveiben. A könyvekben verstöredékek – ezek mondjuk nem nagyon tetszettek –, kitalált idegen szavak és barbár szokások leírása segíti megteremteni és átélni a minél autentikusabb törzsi atmoszférát. Az indián, hun, mongol, angolszász, viking, kínai, egyiptomi és arab mitológiából összegyúrt történetben Keyes néhol ugyan megcsillantja humorát, azonban a regények elolvasása után nem ez fog megmaradni. Ellenkezőleg. A sztori sokszor igen kegyetlen és véres. Az író stílusa olvasmányos, élvezetes képei, jelenetei színpompásak, egyediek.

Bővebben a blogon:
http://profunduslibrum.blogspot.hu/2014/01/greg-keyes-h…

>!
Noro P
Greg Keyes: Hollóisten I-II.

Hosszú ideje a Váltott Isten világa volt az első fantasy, ahol nem tudtam azonnal beazonosítani, honnan mit merített a szerző. Nyilvánvalóan mitikus (és roppant hangulatos) világ ez, mindent átható mágiával, amely azonban nem áll holmi „varázslók” uralma alatt, hanem a számtalan, kisebb-nagyobb isten uralja. A sámánok és az apró istenek kapcsolata nagyon eredeti ötlet. A történetről annyit, hogy kifejezetten olvastatja magát, bár a fordító tolla egy-két alkalommal azért megbicsaklott. Nem veszélyes tévedések ezek sem, inkább olyan mondatok, amiket lehetett volna egy kicsivel jobban megfogalmazni.

(Az viszont erős öngól a kiadó részéről, hogy a kétkötetes könyvei épp kétszer annyiba kerülnek, mint az egykötetesek – más kiadók legalább egy ezrest levesznek ilyenkor – és hónapok is eltelnek a két fél kiadása között)


Népszerű idézetek

>!
Arianrhod MP

– Akkor meggyógyul? – kérdezte a döbbenettől még mindig gyenge hangon Hezsi.
– Szerintem igen – felelte Ngangata –, tekintettel arra, hogy az előbb még halott volt, most pedig megint lélegzik. Ha engem kérdezel, nincs ennél nagyobb lépés a felépülés irányába.

>!
Shanara

Az én feladatom életben tartani téged, és nem az, hogy ne hagyjalak ostobának mutatkozni. Ahhoz a feladathoz nagyobb varázserő kell, mint amekkorával én rendelkezem.

I. kötet, 30. oldal (Delta Vision, 2010.)

>!
Shanara

Tanulj a hibáidból, de ne foglalkozz a kelleténél többet velük!

II. kötet, 244. oldal (Delta Vison, 2011.)

>!
Arianrhod MP

A Hollóisten most egészen fehér volt. Bőre elefántcsontszínű, haja pitypangzuhatag, szeme gyöngyös rés, bogarát egyetlen kék, tűhegynyi pont jelezte. Arca alapvetően továbbra is emberi arc volt, azonban orrából hegyes alabástromcsőr lett, egy tőr, ami épp Perkar szeme közé célzott.

>!
Noro P

A lány istenlátása számos, éppen csak látóhatára peremén ólálkodó dolgot megmutatott neki: szellemeket és isteneket százféle formában. Balat nagyon is élt, méghozzá olyan módon, amire addig soha nem is gondolt volna. Minden vonakodása ellenére – sőt, annak ellenére, hogy őt magát is megfenyegették – Hezsi kezdte sejteni, a Vadászúrnő miért küzdött oly engesztelhetetlenül a hely védelmében. Ekkor ismerte csak fel, hogy Nhól és a birodalma csupán a vidék tetemén nyugodott. Nem létezett ott más, csak emberi lények és a növények meg az állatok, amelyeket leigáztak… épp úgy ahogy a Folyam magukat az emberi lényeket hajtotta rabigába. Balat olyan volt, amilyen az egész világ lehetett egykor: élt. A „szörnyek”, amelyeket az ősei kiirtottak, itt még lélegeztek, és rajtuk keresztül lélegzett minden.

32. fejezet: Szépség

>!
Arianrhod MP

Álmában ép volt, tökéletesen összehurkolódott: roppant és elégedett kígyóként harapott a saját farkába. Ősrégi érzés volt ez, alig derengett az emlék.

Emlékezett viszont a Ragyogó Istenségre, ahogy jött, gúnyolódott rajta és hízelgett neki. Álmában a Ragyogó Isten olyan volt, akár egy kicsiny nap, a tolla arany, maga a megtestesült fény. Szégyenről álmodott aztán és haragról, ahogy a Ragyogó Isten rászedte és rávette, hogy tekeredjen szét, nyújtsa ki magát. Szégyen, amiért becsapták, amiért szétnyitották. Bosszúból felfalta a Ragyogó Isten fényét, kis híján végzett vele, ám az ellenfele végül elszökött, noha ragyogása és szépsége semmivé lett.

>!
Arianrhod MP

Az egyetlen dolog, amiről tudom, hogy szereted, amiről látom, hogy szereted, az a papírod meg a tintád, a könyved. A könyvek gondolata.
– Ennek mi köze ahhoz, amiért itt vagyunk? – mormolta.
– A rejtély – felelte könnyedén Lófivér, és ebben az egyetlen szóban Hezsi megérezte valaminek az ígéretét. Reményt, lehetőségeket… valamit, ami kitöltheti az egyre növekvő ürességet a szívében.

>!
Shanara

(…) a boldogság olyasmi, amit az ember csak akkor ismer fel, amikor teljesen hiányzik az életéből.

II. kötet, 319. oldal (Delta Vision, 2011.)

>!
Arianrhod MP

A félvér emlékeztette, hogy a Hollóisten az Erdők Urának egyik megjelenési formája. Akadtak Balatinak más alakjai is, példának okáért a Vadászúrnő, és a nagy félszemű fenevad, akivel a kapaka tárgyalt – azonban úgy tűnt, Karak a legzabolátlanabb, a legönállóbb ezek közül a megtestesülések közül. Ráadásul azt beszélték, maga az isten is kettős természetű: egyszer Varjú, máskor Holló. A Varjú mohó volt, rosszindulatú, szélhámos, aki örömét lelte abban, hogy fájdalmat okozhat. A Holló… a dalokban a Holló fenséges istenségként szerepelt, aki a kezdet kezdetén nekilátott jelenlegi formájába alakítani a világot. Egyesek szerint ő volt az, aki felhozta a vizek alól az iszapot, hogy megalkosson mindent. Mások azt állították, ellopta a napot egy nagy hatalmú démontól, és idehozta, hogy megvilágítsa az eget.

>!
Arianrhod MP

A Holló mindent elintéz. Ő az Erdő Urának az esze, a ravaszsága, a keze. Ő az, aki megvalósítja és eltörli, amit csak kell. A Varjú mindenkor azon van, hogy kicsavarja, megkerülje valahogyan az Erdő Urának parancsát, valami mássá akarja változtatni, mint eredetileg volt, és a Varjú még olyankor is árulással, csalással és álnokoskodással éri el célját, amikor a Holló és ő összhangban vannak egymással. Mindezzel együtt azt szokás mondani, ha a másik fél nagyon, de nagyon-nagyon figyel, meghallja, ahogy a Holló elmondja, miként lehet a Varjút legyőzni.


Hasonló könyvek címkék alapján

Ian Russel: Fogadalom
Colleen Houck: A tigris utazása
Brian McClellan: Karmazsin hadjárat
Lois McMaster Bujold: Lelkek lovagja
Richard Awlinson: Tantras
Gabriel Wolf: A napisten háborúja
Max Gladstone: Nagyrészt halott
Stephen Lawhead: Taliesin
J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
Czékmási Csaba: A Tűzgyermek és a szellem