Hangakirály (A tövis és a csont országai 1.) 100 csillagozás

Greg Keyes: Hangakirály Greg Keyes: Hangakirály

Kétezer ​év telt el azóta, hogy a Született Királynő legyőzte az utolsó szkaszloi nagyurat. A küzdelem során felszabadította az emberiséget. Azt a fajt, melyet valamikor az idők kezdetén kiragadtak távoli otthonából és arra kényszeríttettek, hogy a rabszolgaság súlyos jármát vegye a vállára. E nagy csatával veszi kezdetét a háború és az erény, a varázslat és az árulás hatalmas léptékű története…

Crotheny királyságban két ifjú hölgy bújócskázik a halottak szent városának egyik elhanyagolt kertjében. Amikor megnyílik alattuk a föld, váratlanul egy legendás ősük, a hatalmas királynő elfelejtett kriptájában találják magukat.

A könyörtelen ősvadon szívében egy ártatlan család lemészárlásának ügyét akarja kivizsgálni Fehér Aspar, a király berkésze. Amikor átküzdi magát az ősöreg fűzfák útvesztőin, váratlanul találkozik a népmesék és rémálmok egyik iszonyatos szörnyetegével.
Közben a közeli országúton haladó fiatal, tudós papnövendék hirtelen az élet iskolájának… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2003

>!
Delta Vision, Budapest, 2016
958 oldal · keménytáblás · Fordította: Varga Csaba Béla
>!
Delta Vision, Budapest, 2016
964 oldal · puhatáblás · Fordította: Varga Csaba Béla
>!
Delta Vision, 2016
492 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633951842 · Fordította: Varga Csaba Béla

4 további kiadás


Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Fail · Hangakirály


Kedvencelte 13

Most olvassa 3

Várólistára tette 200

Kívánságlistára tette 185

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
vicomte P
Greg Keyes: Hangakirály

Dumas Három testőrének találkozása a Tolkien maszkja mögé bújt G.R.R. Martinnal! írnám, ha valami bombasztikusan nagyképű borítószöveget kellene kreálnom ehhez a könyvhöz. Szerencsére nem szorulok rá a fülszövegírók sanyarú kenyerére, így aztán hagyom is a süket marketing dumát a francba.

Mindenesetre, miközben olvastam ezt a vaskos spoiler könyvet, nekem ez a három szerző ugrott be, mint a történet lehetséges viszonyítási és vonatkoztatási pontjai.

Dumas Három testőrének késő barokk kori udvari intrikákkal, ármánnyal, szerelmes enyelgéssel, szellemes társalgással és krakéler főhősökkel teli világa ugyanis egy látszatra minden ízében hagyományos epikus fantasy alapra épül, amelyben rég elfeledett istenek és mágikus teremtmények bukkannak fel az idő ködéből, amivel párhuzamosan spoiler az események is kezdenek egyre baljósabb színezetet ölteni, amelynek következtében a kezdeti könnyed hangulatot felváltja valami sokkal sötétebb és komorabb.

Keyes az epikus fantasy hagyományaihoz híven meglehetősen sok szereplőt mozgat, akiknek szálai hol egybeérnek, hol szétválnak, de már ennek a kötetnek a végére is kezd szép lassanként felsejleni a gigantikus tabló, amit a cselekedeteik a további három kötet során majd felfestenek.

A világot egykor uraló, félisteni hatalmú szkaszloikkal leszámoló ősi varázslónő leszármazottaiból álló királyi család, és közülük is elsősorban a kamaszodó – és ennek megfelelően elég süldőlányosan viselkedő – Anne Dare van a történet egyik fókuszpontjában. spoiler

Az események másik fő sodra sokkal inkább megfelel az epikus fantasy hagyományainak: ebben a király erdejének főberkésze spoiler Fehér Aspar próbálja megfejteni, hogy ki vagy mi gyilkolja és mérgezi az vadonban lakó embereket, sefryket spoiler és állatokat.

Bár a berkész kezdetben teljesen szkeptikus a babonás szóbeszédnek tűnő állításokkal szemben, miszerint az erdőben a felébredt Hangakirály, és annak teremtményei kószálnak, és azok pusztítják az ott élőket, mégis kénytelen elfogadni, hogy a dolognak igenis alapja van. spoiler

Az ő eseményszálának történéseibe becsatlakozik egy novícius is, akinek történésein keresztül a világot átszövő isteni-szakrális mágiának a működésébe is betekinthetünk. A mágia ebben a világban a különböző szférákat uraló szenteken spoiler, illetve azok gyakran eltérő aspektusain keresztül nyilvánul meg. Ez a hatalom a beavatottaknál gyakran a fizikai testük és érzékeik megváltozásával jár (nagyobb testi erő és szívósság, jobb memória) de előtte egy nagyon kemény zarándokúton kell részt venni spoiler.
A regény mágikus képét tekintve visszafogott – a világban ismert és gyakorolt praktika a varázslás, de csak nagyon kevesen értenek hozzá, s azok is valamelyik szent aspektusa révén tettek szert erre a tudásra, s jellemzően nem is használják nyakra-főre.

A regénynek néhány apróbb hibája azért akad: az időkezelés például meglehetősen nagyvonalú, és a sok párhuzamos szálon futó cselekmény miatt az egyes események sorrendje és egymásutánisága meglehetősen esetleges. A másik, hogy bármennyire is lendületes olvasmány a könyv – Keyes jó író, úgyhogy nagyon gyorsan pörögnek az oldalak –, és jól kidolgozott a mágikus háttér, és hiába volt néhány drámai csúcspont és csavar is a sztoriban, de nagyon egyedit eddig még nem tudott felmutatni.
Viszont amit letesz az asztalra, az nagyon szórakoztató olvasmány.

Ezt a sorozatot elsősorban a hagyományos, kissé régimódi epikus fantasy rajongóinak tudom szívből ajánlani, illetve azoknak, akik szeretik a téttel bíró, embert próbáló küldetésekben résztvevő hétköznapi hősöket, de elegük van az erőltetetten komor grimdark „mindenkit kinyírok, megcsonkítok és nyomorulttá teszek” stílusából, és szeretnék remélni, hogy a megkedvelt hősök közül legalább egyik-másik túléli mind a négy kötetet.

8 hozzászólás
>!
Mrs_Curran_Lennart P
Greg Keyes: Hangakirály

Igaz, hogy kicsit hosszú volt (több mint 900 oldal), de szerencsére jól megírt, olvasmányos történet. Klasszikus fantasy, a Gyűrük Urához hasonlóan. Tényleg nem akarom más könyvekhez hasonlítgatni, a bő lére eresztett bevezető ellenére is elég izgalmas volt. Az első kötetben jóformán a főszereplőkkel ismerkedünk meg, akik hercegek és hercegnők, lovagok és szerzetesek, meg az egyik kedvencem, a morgós főberkész – Fehér Aspar. Átkok, sötét varázslatok, jóslatok egy ősi lényről – van itt minden, ami után egy fantasy-rajongó megnyalhatja mind a tíz ujját. Nem az a lányos románc, bár van egy makacs kis hercegnőnk, ahhoz túl sok a véres jelenet és a hulla. A következő részben, gondolom az író most már tényleg belecsap a lecsóba, bár a kötet végére nem lehet panasz.

>!
Rodwin
Greg Keyes: Hangakirály

Sokáig kerülgettem ezt a könyvet, de valahol éreztem, hogy igazán tetszeni fog, és nem is csalatkoztam. Mikor még csak hírek voltak a könyvről, már akkor érdekesnek találtam a történetét.
Nagyon élvezetes kis fantasy, nem túl egyedi világgal. De ha az ember hosszabb időt szán az olvasásra, igazán be tudja szippantani, és akkor csak a könyvben él. A stílus pont olyan amit nagyon szeretek, az a lassú történet vezetés, melyben szép lassan bontakozik ki minden.
Egy középkori fantasy világban járunk, ahol több királyság is fellelhető, lovagokkal, hercegnőkkel, ármánnyal és cselszövéssel. Igen nagy utat járunk be több szereplőn keresztül. Mindenkiről szívesen olvastam, nem is tudom ki volt a kedvencem talán Stephen a nem túl harcias papnövendék, ellenben az eszét nagyon jól használja. De Fehér Aspart is ide sorolhatjuk a komor erdőjárót, róla is nagyon szívesen olvastam, Ő már inkább a kardot, és íjat részesítette előnyben.
Még a fiatal generáció Cazio és Anne kalandjai sem idegesítettek, inkább megmosolyogtatott a csipkelődésük.
Keyes remek karaktereket teremtett, az alkotott világa remek játszótér számukra. A könyv végén pedig szépen összeérnek a szálak. Azért túlságosan ne kedveljünk meg senkit, mert ki tudja mi leselkedik majd ránk. A világa minden szépségével, azért tud kegyetlen is lenni, és sokszor inkább az.
Egy könyv után nem kerültünk közelebb a megoldáshoz, inkább több kérdés fogalmazódik meg bennünk, mint amennyire választ kaptunk.
Engem nagyon elvarázsolt, és kedvenc is lett!
A folytatással óvatosan bánok, amíg ki nem jön a harmadik rész biztos , hogy el nem kezdem. Reméljük a legjobbakat és a kiadó idén a terveihez megfelelően ki is adja a maradék két részt. :)

>!
Delta Vision, Budapest, 2016
958 oldal · keménytáblás · Fordította: Varga Csaba Béla
3 hozzászólás
>!
Lisie87 P
Greg Keyes: Hangakirály

Egyre gyakrabban veszem észre, hogy a hosszú könyvek felénél elkezdek unatkozni és másra vágyom…na a Hangakirálynál nem ez volt!! Végig sikerült fenntartani az érdeklődésemet és a figyelmemet. Keyes nagyon jó stílusban ír, sodró és lendületes, az olvasó elkezdi és nem tudja letenni, mert kíváncsi, hogy mi fog történni a következő oldalakon.
Amit nagyon sajnálok…és ez az én sóherségem, hogy nem keménytáblásat vettem meg, ha jól rémlik abban van térkép…párszor szívesen rápillantottam volna, pedig nem szokásom nézegetni. De tipikus Murphy, hogy amikor nézném, akkor nincs! :D No mindegy, túléltem.
Nem is tudnék nagyon negatívat mondani a könyvre, mert tipikus epikus, klasszikus fantasy, annak minden elemével. Mesebeli szörnyek, hercegnők, lovagok, világvége. Talán csak annyit, hogy az író nem mert kockáztatni, és inkább a biztos, beváltra ment. Egy apró hiányom volt, egy „csipetnyi fűszer” , ami megbolondítja és különlegessé teszi a történetet. Talán ezt megkapom a 2. részben, de ha nem, akkor is szeretni fogom!

2 hozzászólás
>!
zamil
Greg Keyes: Hangakirály

Első könyvem az írótól, pedig jó pár, a magyarul megjelent könyvei közül itt figyelnek a polcomon. Az biztos, hogy elő fogom venni őket, mert jól ír az író.
Nehéz bármit is mondani erről a műről (főleg így, hogy csak az első részt olvastam), nem egyedi regény, de mégse az a totál sablon. A világ érdekes, a karakterek jók, a történet eddig hozta azt a szintet, hogy ne tudjam lerakni a könyvet. Több szálon futó cselekmények között mindig van, ami laposabb, de itt még ezt se mondhatom, mert pár fejezett után átveszi az érdeklődést, és jól váltogatja a szálakat az író.
Ha valami negatívumot kéne mondanom a könyvről, talán azt tudom megemlíteni, hogy elég részletes, lehet ez valakit zavar, és soknak találja a körítést, én nem ezek közé tartozom. Szívesen olvastam az átvezetőrészeket is, mert jól vannak megírva.
A lényeg, hogy nagyon várom a folytatást, mert a történet még, épp elkezdődött, és érdekel a nagy badabum.
Ajánlom minden fantasy kedvelőnek, szerintem nem lőnek mellé, ha belevágnak.

3 hozzászólás
>!
NewL P
Greg Keyes: Hangakirály

A könyv egy lassan hömpölygő történet, nagyon akkurátus és talán egy kicsit lassú, de egy elképesztő világban játszódik. A hangulata, az egyház szerepének leírása, a babonaság leírása, a különböző vidékek és népcsoportok leírása nagyon izgalmassá teszi a leírt világot (ami azért lehetne még bőbeszédűbb). A környezetet leíró, szép kerek mondatok nagyon sokszor elkezdtek mozifilmet vetíteni az agyamban, szinte láttam magam előtt a vidéket, még az emberek is elő-elő derengtek a háttérből. Ezt nagyon kevés könyv tudja nálam elérni. A fordító kivételes munkát végzett a különböző szavak megalkotásával, nagy örömmel olvastam a fordítását.
A Prológus megadja a keretet az elkövetkezendő eseményekhez, és innen lassan bontakoznak ki az események. A könyv több szálon fut, hármas egységekben meséli a történetet, más-más szereplő szemszögéből nézve. A kötet végére egyre több kérdés fogalmazódott meg bennem, amire az eddig történtek nem adtak választ, gyanítom, hogy a további kötetek majd világosságot hoznak minden miért jellegű kérdésemre. A szereplők közül Fehér Aspar történet szála tetszett a legjobban, bár a papnövendék szemszöge is nagyon jól meg lett valósítva. Minden hiányérzetem ellenére, összességében egy nagyon jól kitalált és megírt első kötetet kaptam. Várom a következő kötetet.

>!
elge76 P
Greg Keyes: Hangakirály

Első könyv.

Hű, hát ez nagyon jó volt! Leginkább Gemmell írásaira emlékeztetett, és ahogy haladt előre a történet, úgy lett egyre sötétebb hangulatú. Több szálon futó sztori, amely minden egyes fejezettel egyre csavarosabbá és izgalmasabbá válik. A szereplők szerethetőek, és hogy mi lesz ennek a folytatása, hogyan érnek majd össze a szálak, mi fog kisülni ezekből a teljesen különböző utakon futó fondorlatos történetekből… nos, azt nem tudom, de roppant mód kíváncsi vagyok rá. :)

.

Talán egy tucatnyi helyesírási hibába futhattam bele, szerencsére csak ennyi maradt benne.

Második könyv.

Keyes a folytatásban egy sokkal sötétebb tónusú tollat húzott elő a fiókjából.

Ez a folytatás még az előzőnél is szövevényesebb és izgalmasabb volt (ami hivatalosan a könyv második fele), amihez az a néhány új karakter is hozzájárult, akikkel kapcsolatban úgy érzem, hogy nagyon sok közös kalandunk lesz még.
Ezen felül szükség is volt rájuk, hiszen a könyv második fele átment Martin vérgőzös kaszabolásába (de nem céltalanul!), és jó pár eddig megismert és megkedvelt szereplő elkezdett kihullani a történetből. Mindegyiküket sajnáltam, hiszen a könyv első felében igencsak megkedveltem őket, így aztán elképzelni sem tudom, hogy ezek után milyen lesz a folytatás.
Az biztos, hogy Keyes senkinek nem kegyelmez, ha a történet azt úgy kívánja meg, így aztán bőven van kiért és miért aggódni.

Most tartunk ott, hogy megmaradt és elkeseredett hőseink állnak szemben, a véresővel áztatott harcmezőn a felbőszült és gonosz dolgokat suttogó világgal, akiknek ráadásul sötét mágia is a rendelkezésükre áll.
Nagyon-nagyon jó könyv, epikus, izgalmas, és tényleg az van, hogy az ember a párnát markolássza maga mellett, hogy legyen már vége, mert elviselhetetlen ez a feszültség és kilátástalanság, amibe a szereplők kerültek.
Még sok ilyet!

.

Talán 2 tucatnyi helyesírási hiba maradhatott benne, csak a szokásos.

>!
Razor SMP
Greg Keyes: Hangakirály

Úgy érzem, megérte erre a kötetre várni. Bár Keyes korábban megjelent regényeit még nem olvastam, a Hangakirály meggyőzött róla, hogy a szerzője jó fantasy író, akire érdemes lesz odafigyelnem.
Erre a regényre is el lehet mondani, hogy beszippantja az olvasóját. Rögtön a prológus egy csata mélyére dob, hogy szemtanúi lehessünk az emberek győzelmének, majd innét ugrunk előre kétezer évet, a látszólag békés jelenbe. Ahogy halad előre a történet, úgy válik egyre nyilvánvalóbbá, hogy a háttérben sötét hatalmak működnek és a békének hamarosan vége lehet.
Keyes a cselekményt a manapság népszerű több nézőpontos megoldással mutatja be, ám nála egy-egy fejezeten belül is előfordulhatnak váltások, jobban kibontva így a cselekmény egy részét, vagy épp a párhuzamos történetvezetés miatt fokozva az izgalmakat.
A regény helyszínéül szolgáló világ látszatra nem túl egyedi, szabvány középkori világnak tűnik, ám a történet előrehaladtával ez a világ kap néhány új réteget. Külön kiemelném, hogy Keyes elég alaposan belement a világ nyelvének megalkotásába (no, azért nem tolkieni szintig), a cselekmény során ezeknek fontos szerepe lesz.
Én csak ajánlani tudom ezt a regényt és nagyon várom a folytatást.

>!
Nuwiel SP
Greg Keyes: Hangakirály

Habár abban a pillanatban előrendeltem a könyvet, amint lehetett, sokáig kerülgettem, amíg végre leemeltem a polcról olvasni. Azonban csak a kezdőlökést kellett megkapnom, és onnantól nem volt megállás, úgy fogytak az oldalak, mintha a szél pörgette volna azokat.

Maga a világ kissé sablonos: az ősi időkben az emberiség legyőzi korábbi urait, hatalmas tudás és erők birtokosait, majd eltelik némi idő, és egy még ősibb istenség kezd el mozgolódni, ami igen hamar igen csúnya következményekkel fog járni. Viszont már az első fejezetekben kitűnik, hogy Keyes milyen ügyesen tölti fel élettel a világot, a stílusa annyira magával ragad, hogy amint azt már fentebb is írtam, elképzelhetetlenül gyorsan fogytak nálam az oldalak. Furcsán kettős sodrása volt a történetnek, hol úgy éreztem, a két kötetre bontott első rész még csak egy lassú felvezető az egész történethez, hol felgyorsult, ez utóbbit legfőképp a főszereplők fejlődésében láttam.

Olvasás közben az motoszkált a fejemben, hogy ha Peter F. Hamilton fantasy könyvet írna, az ilyen lenne. Sok, eleinte különálló szál, amik fokozatosan összeérnek, lassú, de alapos világépítés, ahol minden apró kis részletnek szerepe van, és érdemes megjegyezni, és egy jól lezárt első rész, ami pont olyan hangulatot teremt az olvasóban, hogy elégedett is legyen, és türelmetlen, hogy mikor kaphatja meg a folytatást.

spoiler

3 hozzászólás
>!
Dominik_Blasir
Greg Keyes: Hangakirály

Azt hiszem, kicsit elszoktam a klasszikus értelemben vett high fantasy-től. Ezt már csak az alapján is így gondolom, hogy a Hangakirályban pont azok az elemek tetszettek a legjobban, amikben már inkább soft fantasy hatást mutat, míg a hagyományosabb high-toposzok valahogy most távol maradtak tőlem. Pedig alapvetően nem hittem, hogy bármi problémám lenne vele, de az elmúlt évek fantasy regényei* eléggé másfelé tereltek ahhoz, hogy most egy ilyen jellegű könyvet ne érezzek annyira magaménak.
Nem mintha bele tudnék kötni bármibe is, amit gyengének éreztem – legfeljebb a világban lévő ötletek lehettek volna többen (vagy legalább több is előbukkanhatott volna a közel ezer oldal alatt), meg talán nem bántam volna, ha kicsit érdekesebb lett volna az egész, de amúgy panaszra semmi okom. Nem idegesített, nem untam, helyette bármikor a kezembe vettem, csak úgy repültek az oldalak (ez amúgy a szerző mellett a tördelő érdeme is), vagyis kellemesen elvoltam a cselekménnyel. Csak én most egy inkább olyan könyvre vágytam volna, ami kicsit magasabb fokon ég.**
Pedig egészen hangulatos a világ háttere (amiről egyelőre persze több kérdésünk van, mint válaszunk, de én szoktam szeretni a puzzle összerakosgatását – különösen tetszett, hogy a világformáló erőkről egyelőre még azt sem tudjuk, hogy kinek az oldalán állnak, és mit akarnak), minden archetipikus jellemvonásuk ellenére nincs gondom a szereplőkkel sem (főleg, hogy szépen lassan kezdenek változni), a gördülékeny és a sodró stílusnak köszönhetően még a cselekményt is élveztem (akármennyire felvezetés is az egész a következő háromezer oldalhoz). A humor néha jól jött, örültem a valóban izgalmas jeleneteknek, a hagyomány / babonák / egyház / történelem négyessel való trükközés, no meg a nyelvvel való játék is kifejezetten szimpatikus volt.
Szóval a high fantasy szerelmeseinek kötelező, de valószínűleg a többiek sem fogják megbánni. A magam részéről szerintem benevezek a következő részre is, mert úgy érzem, a mostaninál sokkal nagyobb rajongója is lehetnék a sorozatnak – hátha majd azzal megérkezik ez is.

Bővebben: http://sfmag.hu/2016/11/22/greg-keyes-hangakiraly/

* ld. Grossmantól McClellanen és Moskáton át egészen Gladstone-ig a kedvenceimet
** És itt nem a cselekmény sebességére célzok, nincs gondom a hömpölygéssel – inkább az, hogy ne „szimpatikus”, „érdekes” meg „kellemes” legyen minden, hanem ennél több. Kicsit lenyűgözőbb, kicsit erősebb.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Rodwin

Minato Sepios daz'Afinio vagyok.
– Figyelemre méltó név. Mégis mi szükséged volna kardra, ha egyszer így hívnak?
Csupán néhányszor kell elismételned és az ellenfeled állva elalszik.

2. könyv 30. oldal

>!
Rodwin

– (..)! Ha minden kívánság egy könnycsepp lenne, akkor a világ már rég elúszott volna, Neil úr.

2. könyv 276. oldal

>!
Viki24

– Uttinok nem léteznek, te gyerek. Sem greffek, sem alvok, sem bazil-nixek, mint ahogy mesebeszéd a könyörületes adószedő létezése is.

57. oldal - 1. kötet - Első fejezet

Kapcsolódó szócikkek: bazilnix · greff · sedhmhari · utin
>!
Riszperidon P

Egy gyászoló király sokkal hasznosabb lehet a halottnál.

323. oldal, I. kötet (Delta Vision, 2016)

>!
Riszperidon P

Légy hű önmagadhoz, maradj az, aki voltál!

215. oldal, I. kötet (Delta Vision, 2016)

>!
Viki24

Fehér Aspar huszonöt éve szolgált az erdőben. A legkülönfélébb bestiákkal nézett már farkasszemet: szürke medvével, hegyi oroszlánnal és annyi haramiával, hogy a számukat se tudta. Mindez azonban még nem tanította meg arra, hogyan kell bánni egy csinos, felbőszült nőszeméllyel.

51. oldal - 1. Kötet - első fejezet: A főberkész

>!
Riszperidon P

Remek, maradj önmagad!

80. oldal, I. kötet (Delta Vision, 2016)

Kapcsolódó szócikkek: Fail
>!
BBetti86 

Nincs fennköltebb hitvallás annál, amikor valaki elsajátítja ezt a tudást. Úgy bánik vele, mint a kihunyófélben lévő tűz parazsával. Megvédi a szél ellen és gondoskodik arról, hogy fellobbanjon a láng. Így a tudás fénye bevilágíthatja a következő nemzedéket is.

69. oldal - II. kötet

>!
rex501

Z'Acatto felült, és ivott. A következő pillanatban viszont harsányan felvonyított, és nagyot köpött. Az edényt hatalmas erővel a falhoz vágta, éles szilánkokkal terítve be a környéket.
– Megmérgeztél!
– Víz a neve – javította ki Cazio. – Vannak helyek, ahol gyakran ilyesmi hull az égből. A fű véleménye szerint tápláló folyadék.
– A pokolban itatják vele az elkárhozottakat! – méltatlankodott z'Acatto.

2. Kötet – 34. oldal

>!
Riszperidon P

Az arany szépen csillog, de nem igazán lehet vágni vele. Ne is törődj azzal, hogy mi a szép, mi a divatos. Maradj mindig kemény!

80. oldal, I. kötet (Delta Vision, 2016)

Kapcsolódó szócikkek: Fail

A sorozat következő kötete

A tövis és a csont országai sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Gabriel Wolf: War of the Sungod
Brandon Sanderson: A korok hőse 1-2.
N. K. Jemisin: Az ötödik évszak
Mark Lawrence: Az Osheimi Kerék
Stephen Donaldson: A Kárhozat Urának átka
Max Gladstone: Nagyrészt halott
Sarah J. Maas: Queen of Shadows – Árnyak királynője
Mary E. Pearson: Az árulás szépsége
Sabaa Tahir: Szunnyadó parázs
Brian McClellan: A birodalom bűnei