Axiomatic 7 csillagozás

„Az ausztrál Greg Egannek meglepő módon idehaza igencsak sok novelláját olvashatjuk különféle válogatásokban. Így fordulhatott elő, hogy az Axiomatic című novelláskötetének egy híján az összes írása megjelent magyarul. Ezek között a legváltozatosabb témájú írásokat találjuk, közös jellemzőjük azonban az, hogy gyakran E/1-ben íródtak, egy-egy személyes probléma kapcsán kerülnek elő a különféle tudományos kérdések, sokszor pedig Egan magával az individuummal, az "énnel” játszik és elmélkedik róla.

[…]

Eugene (1990)

Egantől kissé szokatlanul ez az írás humort is tartalmaz, és most nem hideg intellektuális poénkodásra kell gondolni. A lottónyereményéből egy igencsak átlagos képességű pár meddőségüket mesterséges úton próbálja orvosolni, de a felkeresett szakember inkább egy zseni gyereket ígér nekik. A kötet más írásaihoz viszonyítva könnyed stílusú mű egészen az utolsó oldalig titokban tartja, mire is akar kifutni, hogy aztán egy pofon erejével kapjuk meg a szerzőre jellemző kvantumfizikai varászlatot. Furcsa ezt mondani, de ez egy könnyedebb darab a sok kvantumfizika után.

[…]

Into Darkness (Rohanás a sötétségbe, 1992)

A kötet talán legerősebb, legjobban eltalált darabja. A történet szerint egy hatalmas sötét buborék ugrál a Föld felszínén, eltorzítva a téridőt, és csupán a középpont felé lehet haladni, ahova fontos is eljutni, ugyanis a gömb eltűnését csak ott lehet túlélni. A novella hangulata és az alapötlet remekül összeillik, a főhős szemén át már-már horrorisztikus a középpont felé terjedő sötétség és az, ahogyan a hatósugárban kifejti a hatását a különös erő. Maradandó írás, emlékezetes képekkel és hátborzongatóan jó befejezéssel."

Bővebben:
http://acelpatkany.blogspot.hu/2014/01/axiomatic.html

Erőteljes Déjà vu érzésem volt a kötet olvasása közben, kiderült, hogy nem véletlenül. A novellák döntő többségéhez volt már szerencsém a Cherubion-antológiák lapjain. A frissítést viszont egyáltalán nem bántam. Egan amellett hogy elképesztő természettudományos tudással rendelkezik, szédületesen jól ír. Akadt ugyan egy-két történet, amelyik kevésbé ragadott magával, de ez nem von le a kötet értékéből. Tartottam tőle, hogy eredetiben nehezebben lesz befogadható, de szinte végig követhetőek voltak az események.

Egan igazi kemény sci-fit ir, annak ellenére, hogy az eddig olvasott regényei komoly természettudományi ismereteket igényelnek, már ha a tökéletes megértésre törekszel, ezek a novellái könnyen emészthetőek, és ennek ellenére mégis Az első The Infinite Assasin, és az Into Darkness tetszett a legjobban, amiket nem tökéletesen értettem meg, a szinte horrorisztikus kifacsart fizikai törvények miatt.
A többi, akár egyes szám első személyben mesélt story is eléggé hátborzongató, mivel az átlagos életeseményeket, terhesség, gyermeknevelés, házasság, vagy egy egyszerű napló irása a fizika, biológia, képzőművészet, géntechnológia, családtervezés, implantok,matematika, neurológia, nem éppen normális keretei között taglalja.
A novellákat magyarul olvastam, és mind fogyasztható, mégis a furcsább profiluk miatt nem mindenkinek ajánlom.