Tánciskola 116 csillagozás

Grecsó Krisztián: Tánciskola Grecsó Krisztián: Tánciskola

A ​Tánciskola nem konkrét hely, ahol – mondjuk – tangózni tanulnának Grecsó Krisztián új regényének hősei. A Tánciskola miliője nem valóságos tér, mert ahol elhiszik, hogy a permetezőből néhány hajtásra zenegép lesz, és a régi melódiákkal visszatér a múlt is, ott bizonyára bolondok élnek. Vagy talán mégsem egészen? Lehet, hogy akarni kell a csodákat, képesek vagyunk megálmodni a vonatablakból elsuhanó Magyarországot, és ez az akarás, a mágia iránti vágy a méltóság megőrzésének egyetlen eszköze?
Grecsó egy mágikus, fülledt alföldi világot álmodik, amelyben minden olyan lehetetlenül ismerős és valóságos. Egy jogászi pályája elején lévő fiatalember a Viharsarok egy ismeretlen városába kerül; kísértések, csodák, borzalmak, nők és a halál közelébe. Dr. Voith József nem tudja, hogy ördögi dolog kavarodik-e fel a mélyből, vagy csak a hétköznapok könyörtelen üteme fodrozza a felszínt. A kusza szerelmek és a drogos bódulat zavarossá tesz számára mindent. Rajongva imádott nagybátyjához… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2008

>!
Magvető, Budapest, 2018
330 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631435528
>!
Magvető, Budapest, 2018
332 oldal · ISBN: 9789631428315
>!
Magvető, Budapest, 2017
336 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631435528

2 további kiadás


Kedvencelte 12

Most olvassa 11

Várólistára tette 62

Kívánságlistára tette 52

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Véda MP
Grecsó Krisztián: Tánciskola

Kicsit vegyesek a benyomások a könyv elolvasása után. Az első 90 oldal maga volt a színtiszta küzdelem. Személy szerint mindig zavar, ha egy könyvbe nem tudom „belevetni” magam, hanem a nyelvtana, vagy nyelvezete miatt szoknom kell őt. Ez esetben a többszörösen összetett mondatokkal voltam így, mire magamévá tettem a negyediket, a másodikra már nem emlékeztem és nem értettem hogy kapcsolódik az elejéhez. A párbeszédek hiánya sem tetszett. De maga a sztori és ahogyan Grecsó ír, ellensúlyozza ezt.
Első könyvem volt tőle, s mindig tetszik ha valaki egyedi, ha valakire az írásmódja alapján is rá lehet ismerni. Grecsó is ilyen. Kicsit elegáns. Számomra túlságosan is. Mint egy nagyon is mai, de elegáns hölgy, akinek az orra mindig picit magasan van:)

>!
Ede_Újházy
Grecsó Krisztián: Tánciskola

Miért, miért, miért?

Ismételgetem a jól ismert sláger refrént. Vannak végtelen egyszerű cselekvések, történések. Az ember, ha a kell neki valami, egyszerűen lemegy a KÖZÉRTBE. Grecsó Krisztián hősei a MIÉRT-be mennek le. Egyszer persze a Közértbe is lemennek, és ekkor érik el a mélypontjukat számomra miértek. A főhős a sorban állók szeme láttára megcsókol egy várandós roma lányt (miért?), és a mellette álló párja ebből semmit sem vesz észre. (??)
A Tánciskola a felnőtté válás története (bla bla bla), azonban főhőse nem az apjával szemben akarja megfogalmazni az önállóságát, mert (talán) az apja nem elég erős ember, hanem karakteres nagybátyjától, Szalma Lajostól. A Nagy Tanító figurája, a Mester Grecsó regényeiben rendszeresen feltűnik, már a Pletykaanyuban találkozhatunk vele.
A saját útját, az önállóságát megvalósító, a saját személyiségét kereső férfi regénye a Tánciskola ezt már sokan leírták. Ebben következetes a regény vonalvezetése.
A Grecsó által zseniálisan ismert és remekül használt Alföld képeivel élve (ezt értékelem egyébként legjobban az írásaiban): a főhős forrásban lévő személyiségét, ezt a Feketevárostól Tótvárosig érő öblös hordóban érlelődő murcit, mindig magunk előtt látjuk, szeretnénk már végre megízlelni a kiforrott bort (ezzel kecsegtet a regény, hogy végül a végén majd biztosan megtörténik), de időnként sajnos a készítője, az író beleköp a hordóba… de miért? (itt kezdődnek a miértek.) Mert végül nem egy mutatós bort kapunk, amit érdemes szépen bepalackozni és saját nevet adni neki (Voith József), aztán a palackot szépen el lehet helyezni a MIÉRT* egyik jól látható polcán, hanem inkább egy kannásat, amiben végig az egész regény folyamán ott érezzük a sercintés ízét.
Miért, miért, miért?
Miért kell, hogy a főhős apja ilyen furcsán haljon meg?
Azért mert a volt egy falusi szájhagyomány útján terjedő furcsa történet (tele van ilyenekkel egy falu), ami elég bizarr volt, és fel kellett azt használni? Bevallom nem is volt számomra érthető, hogy történt az egész a kaszával meg a patkánnyal?
Miért, miért, miért?
Miért kell bele a kapkodó szex a kiskorú romával, ami egyben a szüzesség elvesztése? (ami ráadásul nem is életszerű, ha valaki bármilyen kapcsolatba is került falusi cigányokkal ezt tudja. Grecsó is biztosan tudja ezt, mert annak a környéknek ahonnan ő származik, és amelynek a világát jól ismeri, a romákkal való együttélés a része. A romák saját terepén, a cigánytelep kellős közepén ilyet nem lehet megcsinálni, és ez egyébként sem illeszkedik bele egy hajsza lélektanába. A romák és a magyarok viszonya sohasem volt olyan, mint amerikai fehérek és a négerek viszonya a rabszolgatartó délen, ahol néhány „fehér” ha randalírozott a négerek otthonában, akkor a félelem mindenkit a falak között tartott. Nem állhatott elő olyan helyzet, amely lehetővé tett volna egy kényelmes közösülést hajsza közben.
A romák szerepeltetése és az életszerűtlen közösülés csak egy szimbólum lenne? Judit alakja is szimbolikus? Judit alakja jól megrajzolt és érdekes. Benne egy igazi, egy valódi nőt fedez fel a főhős, de ilyen típusú szereplőt ekkora kontrasztok nélkül is felépíthetett volna az író (nekem egyébként Judit figurája az egyik kedvencem a törékenységével az erejével a sebezhetőségével és a természetességével együtt ). Nemcsak a mozgássérültsége tényével szimbolikussá növesztett karakternek az oldalán találhatta volna meg a főhős a boldogságot, az önálló férfi léthez szükséges női társat.

*talán erőltetett ez Közért-Miért, de valahogy nagyon illik a regényhez

>!
morzsi
Grecsó Krisztián: Tánciskola

Az elején egyáltalán nem tetszett a könyv, csalódásnak éreztem a Mellettem elférsz után, de volt egy pont, amikor már nem taszított a történet, hanem elkezdtem felfedezni a párhuzamokat… Mert az én családomban, ismeretségi körömben, szülővárosomban is vannak szürreális emberek, helyek, események; olyan dolgok, amiket ha összedolgoznánk, kitennének egy ehhez hasonló könyvet, azzal a különbséggel, hogy én – mindenféle írói látásmód híján – nem tudnám ilyen szépen odakerekíteni a végére a konklúziót, mint ahogy Grecsó Krisztián tette. A Tánciskola sztorija nem valótlan: így egyben, sűrűn talán annak tűnik, de ha elkezdjük szálaira bogozni, szerintem előbb-utóbb mindenki rácsodálkozik egy olyan mintára, ami ismerős számára a családi legendáriumból.

>!
robinson P
Grecsó Krisztián: Tánciskola

A Mellettem elférsz után, a második olvasásom az írótól. Ízes, fanyar humorral megírt érdekes történet a viharsarki kisvárosból. /személyesen is érintett, ismerős tájak,városokról szól/
Gyönyörű szép mondatok már-már Krúdyt juttatta eszembe. A párbeszédek hiánya oldotta volna történet feszességét.lehetett volna több. Kell figyelni, nem egy „laza” olvasásra való könyv.
A figurák zseniálisak! A vidéki,szabadságát őrző kisvárosi kandúr Lajos bácsi, a dilidoki mama, az önmagát megvalósítani nem tudó apa mellett a helykereső friss diplomás ügyvéd fiú botladozásainak lehetünk tanúi. Semmi különös,mégis! Ezt a Tánciskolát mindenki kijárta,kijárja„ez maga az élet. Erről mesél Grecsó Krisztián szerelemmel fűszerezve.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2013/01/tanciskola.html

>!
utazó
Grecsó Krisztián: Tánciskola

Már-már jópofa , de azért ennél több. A mai magyar kisvárosi epizódok, friss diplomás esetei a nagybácsival. Fanyar, vicces, szabad szájú.

>!
Morn
Grecsó Krisztián: Tánciskola

Azt hiszem, Grecsó nem tudja megismételni azt az „első olvasásra totálisan beleszerettem” érzést, ami a Mellettem elférsznél fogott el. Azért próbálkozom vele, mert valamiért mégis csak jólesik őt olvasni.
A szereplők annyira nem kerültek közel hozzám, bár a végefelé Jocó valamicskét javult a szememben. Viszont Szalma Lajos maga volt a förtelem. Aki valaha is volt falun vagy kisvárosban, biztosan ismer egy hozzá hasonló személyt.
Lassan tudtam felvenni a történet fonalát, nehezen rázódtam bele. Az egész történetet ha szétszedem egy kicsit, megvizsgálok egy-egy kis epizódot, akkor találok is olyan ismerős dolgokat, amik a saját családommal is megtörténtek. Talán ez a szép Grecsóban, hogy mindenkihez tud szólni, aki vevő rá.

>!
pomesz
Grecsó Krisztián: Tánciskola

Nekem nagyon tetszett! A város langymeleg kígyóöleléséből kikerülő fiatal nagy ráeszmélése az életre. Jó könyv, na.

>!
marlowe
Grecsó Krisztián: Tánciskola

Alapvetően kedvelem Grecsó stílusát, választékos, összetett mondatait. A Tánciskolában megfelelő arányban keverednek a magyar valóság ismerős figurái és a jeleneteket összefűző misztikus elemek. A szerző megpróbál ragaszkodni egy metaforákkal kibélelt mondanivalóhoz, de az igyekezet kicsit görcsös, mert a jó történetek fekete-fehérre egyszerűsített tanulságok nélkül is képesek működni. Látszik továbbá a regényen, hogy – rossz értelemben – férfimunka: a női alakok előbb vagy utóbb szexuális alanyként vagy tárgyként értelmeződnek. Amikor a tótvárosi koraősz leírásában a sétálóutcán fellebbenő szoknyák alatti gömbölyű női fenekek tűntek fel, nagy bizonyossággal éreztem, hogy Grecsó fiatalkora nem volt mentes a párkapcsolati komplexusoktól. Ugyanakkor nem gond, ha kiírja magából ezeket, sokan szívesen olvassuk.

>!
rosa_canina
Grecsó Krisztián: Tánciskola

Az elején jókat kacagtam, aztán felbosszantott a végén meg sírtam.

>!
Che P
Grecsó Krisztián: Tánciskola

Egy kis Sose halunk meg, egy kis Tüskevár, egy kis Faust, no és az emberi sorson való tűnődés… Tetszett a könyv! Nem minden fordulata, nem is minden karaktere, de mindenképp volt egy atmoszférája és szerintem míves, egyedi darab.


Népszerű idézetek

>!
robinson P

A napok lebegtek, mint zsírszagú körfolyosón a száradó mackónadrág.

93. oldal

>!
robinson P

Úgy settenkedett be az október, mintha nem akarná, hogy észre vegyék. Hogy ősz lenne, csak a hűvösödő esték, és az egyre korábbi szürkület jelezték, máskülönben élt a nyárutó, ereje volt a napnak…

174. oldal

>!
robinson P

…a szilva isteni gyümölcs, a Teremtő ajándéka, a pálinkafőzés nem játék, az élet játék, de a szesz nem az, az alföldi szilvapálinka a magyar lélek üzemanyaga, szilvapálinka nélkül nincs errefelé se szerelem, se ragaszkodás, az Alföld pálinka nélkül olyan,mintha a Mátrában nem volna panoráma.

5. oldal

>!
Ninácska P

Jocót fájdalmas, édes és keserű boldogság melegítette, nem röpült, nem szárnyalt, nem izzott, de olyan nyugalom szállta meg, mint gyerekkorában utoljára. Otthon volt valaki mellett.

300. oldal

>!
robinson P

– Gyere!
Nevetve utánozta a libát, követte, ment a Gyulai út járdáján, földhöz csapkodta a lábát, mintha az úszóhártyái slattyognának az aszfalton, szédelgett, és a könyökét felhúzva képzeletbeli szárnyát igazgatta, a madár közben a szárnyát kitárva harcolt a Gyula felől érkező kamionokkal, azok szintén csikorogva fékeztek le, Lajos bácsi széttárta a karját a járdán szembejövőket ijesztgette, akik ugyan nem fékeztek, de ő lett a járda ura. Ahogy a liba az úté. Szalma Lajos szívből nevetett.
– Libák lettünk, fiam, Istenem, milyen vakmerő libák! Gyere, gágogj te is!

95. oldal

>!
robinson P

Érkezik a test ünnepe, a gyomor gyönyörű imája. Jocó azt a pillanatot kedveli leginkább, amikor tálban a húsleves, gyönyörűség figyelni, ahogy az aranyló zsírfoltok elcsúsznak egymáson, keringőznek és ömlik a gőz.

19. oldal

>!
robinson P

Jocó édesanyja fejben a desszertre készült, amikor otrombán kongott egyet a kapucsengő kolompja. Voith Károly felszólította a Jóistent, hogy tegye magáévá a hívatlan vendéget, valamint a betolakodó anyjáról és annak hívatásáról szólt. Vannak emberek, akiknek semmi sem szent. Javasolta, ne nyissanak ajtót.

21. oldal

>!
Ciccnyog IP

(…) olyan jó volt bolondnak lenni vele.

253. oldal

>!
csillagka P

(…) a pálinkafőzés nem játék, az élet játék, de a szesz nem az, az alföldi szilvapálinka a magyar lélek üzemanyaga, szilvapálinka nélkül nincs errefelé se szerelem, se ragaszkodás, az Alföld pálinka nélkül olyan, mintha a Mátrában nem volna panoráma. A pálinka a mi láthatárunk, perspektívánk, jövőképünk, szokta mondani Jocó nagybátyja, Szalma Lajos, biológia-testnevelés szakos tanár (…)

5. oldal

>!
Ninácska P

Csak az a nő igazi, aki imádja a testét, és elsősorban magába szerelmes, csak utána következik bárki más, a sport pedig azért fontos, hogy megtanulják az élet iránt érzett szerelmet, együtt éljenek vele, és az üdítő zuhany megint új kapukat nyisson meg.

126. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Szilasi László: Szentek hárfája
Bauer Barbara: Vakrepülés
Miklya Anna: Eső
Böszörményi Gyula: Lúzer Rádió, Budapest! II.
Leiner Laura: Valahol
Baráth Viktória: Az igazság nyomában
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
Papp Dóra: Tükörlelkek 2.
Berg Judit: Rumini és a négy jogar
Hajdú-Antal Zsuzsanna: Utánad