Tánciskola 154 csillagozás

Grecsó Krisztián: Tánciskola Grecsó Krisztián: Tánciskola

A ​Tánciskola nem konkrét hely, ahol – mondjuk – tangózni tanulnának Grecsó Krisztián új regényének hősei. A Tánciskola miliője nem valóságos tér, mert ahol elhiszik, hogy a permetezőből néhány hajtásra zenegép lesz, és a régi melódiákkal visszatér a múlt is, ott bizonyára bolondok élnek. Vagy talán mégsem egészen? Lehet, hogy akarni kell a csodákat, képesek vagyunk megálmodni a vonatablakból elsuhanó Magyarországot, és ez az akarás, a mágia iránti vágy a méltóság megőrzésének egyetlen eszköze?
Grecsó egy mágikus, fülledt alföldi világot álmodik, amelyben minden olyan lehetetlenül ismerős és valóságos. Egy jogászi pályája elején lévő fiatalember a Viharsarok egy ismeretlen városába kerül; kísértések, csodák, borzalmak, nők és a halál közelébe. Dr. Voith József nem tudja, hogy ördögi dolog kavarodik-e fel a mélyből, vagy csak a hétköznapok könyörtelen üteme fodrozza a felszínt. A kusza szerelmek és a drogos bódulat zavarossá tesz számára mindent. Rajongva imádott nagybátyjához… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2008

>!
Magvető, Budapest, 2022
330 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631435528
>!
Magvető, Budapest, 2018
330 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631435528
>!
Magvető, Budapest, 2018
332 oldal · ISBN: 9789631428315

3 további kiadás


Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Voith Károly


Kedvencelte 11

Most olvassa 16

Várólistára tette 95

Kívánságlistára tette 75

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

GTM P>!
Grecsó Krisztián: Tánciskola

Sose halunk meg – ez jutott eszembe először, Koltai filmje. Mintha Tordai Gyuszi bácsi született volna újjá Szalma Lajos alakjában. Ugyanaz a habókos, mindenki által szeretett, az életet és a nőket habzsoló, hedonista figura. Lajos bácsi is korlátokat döntöget, megszabadul az álmos és unalomba fulladt alföldi kisváros kötöttségeitől, ezzel megteremti a szabadság érzetét, amit főhősünk, Jocó, alias dr. Voith József annyira csodál. Hamar kiderül azonban, hogy Szalma Lajos és az ő felnőtté válni igyekvő unokaöccse inkább a film ellentörténetét példázzák. Mert Lajos bácsi nem annyira az élet, inkább a halál táncát járja. Kérdés csupán az, felismeri-e, és mikor ismeri fel ezt Jocó? Lesz-e fejlődéstörténete, vagy Lajos bácsi útját róva belefullad a szabadság hamis illúziójába vagy az unalomba, ami elől tulajdonképpen mindketten menekülnek. Magyarán: lesz-e Jocóból dr. Voith József? Lesz. Reméljük, lesz, ha akadnak hozzá tartalmas emberi kapcsolatok, amik átsegítik az úton.
Nehezen vettem fel a szöveg ritmusát, de végül is belezökkentem, és onnantól elragadott. Minden megtaláltam benne, amiért Grecsót szeretni lehet: plasztikus, ám gyakran meghökkentő stílus, agyament figurák, bizarr jelenetek, és mindezek mélyén mélységes tartalom: emberi drámák, társadalmi problémák. Meg amit talán senki nem tud nála jobban: az alföldi vidék realitáson túl is végtelenül reáli ábrázolása.

Kabódi_Ella P>!
Grecsó Krisztián: Tánciskola

„Mostantól nincs több esély, éreznie kell az egyetlen nagy szakasz szomorú unalmát, ki kell nyílnia a harmadik szemének, ami gyomorból, a máj és a lélek mellől néz kifelé… mert ha nem, reménytelen tuskóvá válik majd.”

Biztos a hazai „ízek” miatt van. Esetleg, mert minden várakozással ellentétben nem váltam reménytelen tuskóvá. A magam módján értelmezem Grecsót, és valahogy úgy vagyok vele, ahogy a legtöbb igazán nagy kedvencemmel is: nem érted, ha nem érzed. Ki kell nyitni rá a harmadik szemet. No, nem oly bolond módon, mint a regényben Lajos bácsi, mert az majdhogynem botorság, mese habbal. Inkább csak úgy, mint Dr. Voith Józsefé kinyílt végül, fanfárok zengedelme nélkül, csendesen, szinte észrevétlen.

Mindannyian kergetünk valamit, és ez a kergetőzés a szívünkre, a lelkünkre hat, s olykor a vámon ezekkel fizetünk. Amíg futsz utána, el nem kaphatod. Megtehetsz akármilyen eszement őrültséget, nem számít. Ami nem a tied, soha el nem éred, semmiféle tudatmódosító szerrel, sem egyéb fondorlatos módokon. Dr. Voith József márpedig fut. Sokat kételkedik, sokat haragszik, sokat hibáztat másokat ballépéseiért, vélt kudarcaiért, leginkább a nagybágyját, és égbekiáltóan, egyértelműen, valóságos kétségbeeséssel kutat önmaga után. Nem találja. Nem érti. Nem csak nagybátyjától, de önnön tévhiteitől is függ, a börtön mindenképpen börtön.

Maga a regény a megszokott Grecsó-stílusban íródott. Sokszorosan összetett mondatokba gabalyodott furcsa, szokatlan gondolatok, és gyönyörűen érzékletes leírások, legyen szó utcákról, elmék zegzugos kanyarulatairól, vagy éppen a szent vasárnapi ebédről a lapos, szürke, szikkadt Alföldön. Látod magad előtt, érzed az illatát, az ízét, ott vagy benne. Ehhez Grecsó nagyon ért. Úgy sorakoztatja a képeit, hogy szinte élsz a regényében. Rám legalább így hat: mindent pontról pontra érzek, megélek. A felismerés útján hat rám ilyen erővel, azzal a megkérdőjelezhetetlen otthonosságal mozog a lelkemben, ami csak kevesek tulajdonsága. Őt a közös földiségünk teszi erre képessé, hogy együvé valók vagyunk; alföldi parasztgyerekek. A groteszk, álomszerűen logikátlan történetvezetés szintén az író sajátossága. A lényeg, az értelem, a valódi reveláció nem abban mutatkozik meg, amit a főszereplők tesznek, vagy gondolnak. Az útjuk az, ami számít, hogy bejárnak szépen egy ívet ezeken a szinte kaotikus vizeken, melyek a regény lapjain hömpölyögnek végig. Elkísérni őket ezen az utazáson, ez a kaland. Butaságot tesznek közben? Butaságot gondolnak? Olyasmi történik, ami annyira abszurd, hogy az már messzire elrugaszkodik a valóságtól? Nem baj. Az ember néha ostoba. Sokszor ostoba. Teszünk, gondolunk értelmetlen dolgokat. Elsiklunk fontos dolgok felett. Nem vesszük észre, amit nem akarunk látni. „Elfordítom a fejem” – mondjuk, és hopp, már ott sincs, ami kellemetlen.

A jó dolgokra meg kell érni. Az utat meg kell járni. Se elkerülni, se rövidíteni, se felette elrepülni nem lehet. Nincs titkos, rövidített útvonal, nem vághatod le sűrű bozótokban: nem érsz oda hamarabb. Főleg azért nem, mert – ugyebár – azt sem tudod valójában, hová igyekszel. Főhősünk se tudta, egészen addig, amíg meg nem érkezett.

Azt javaslom, amikor Grecsót olvasol, tedd félre a valóságot, a logikát, az egyszerűséget. Nyisd meg a lelked, és érezz. Érezd, amit ír, s próbáld látni azt, ami a sorok mögött bújik meg. Grecsó Krisztián mesél. Nem feltétlen valósághű eszközökkel érzékeltet, át kell vágni azon a bozótoson, ami az ő elméjében terem. Mert a mi elmékben is ugyanez a bozótos burjánzik: féktelenül, nyíratlanul, átláthatatlan gacsok tengerével. Túl kell jutni rajta, meg kell lépni a buta lépéseket is, hogy a bozótból virágoskert, de legalább egy kevésbé kócos bogáncsos-pitypangos legyen. Mindenért megdolgozunk. Ez hát az élet. A beavatódás a tánciskolában.

Az eredeti értékelést a blogomban olvashatjátok:
https://tisztalappalavilagban.blogspot.com/2020/03/grec…

Goofry>!
Grecsó Krisztián: Tánciskola

Ez már megint a szokványos Grecsó topik: egy tej-feles kopter fölfejlődés története.
spoiler

Véda P>!
Grecsó Krisztián: Tánciskola

Kicsit vegyesek a benyomások a könyv elolvasása után. Az első 90 oldal maga volt a színtiszta küzdelem. Személy szerint mindig zavar, ha egy könyvbe nem tudom „belevetni” magam, hanem a nyelvtana, vagy nyelvezete miatt szoknom kell őt. Ez esetben a többszörösen összetett mondatokkal voltam így, mire magamévá tettem a negyediket, a másodikra már nem emlékeztem és nem értettem hogy kapcsolódik az elejéhez. A párbeszédek hiánya sem tetszett. De maga a sztori és ahogyan Grecsó ír, ellensúlyozza ezt.
Első könyvem volt tőle, s mindig tetszik ha valaki egyedi, ha valakire az írásmódja alapján is rá lehet ismerni. Grecsó is ilyen. Kicsit elegáns. Számomra túlságosan is. Mint egy nagyon is mai, de elegáns hölgy, akinek az orra mindig picit magasan van:)

morzsi>!
Grecsó Krisztián: Tánciskola

Az elején egyáltalán nem tetszett a könyv, csalódásnak éreztem a Mellettem elférsz után, de volt egy pont, amikor már nem taszított a történet, hanem elkezdtem felfedezni a párhuzamokat… Mert az én családomban, ismeretségi körömben, szülővárosomban is vannak szürreális emberek, helyek, események; olyan dolgok, amiket ha összedolgoznánk, kitennének egy ehhez hasonló könyvet, azzal a különbséggel, hogy én – mindenféle írói látásmód híján – nem tudnám ilyen szépen odakerekíteni a végére a konklúziót, mint ahogy Grecsó Krisztián tette. A Tánciskola sztorija nem valótlan: így egyben, sűrűn talán annak tűnik, de ha elkezdjük szálaira bogozni, szerintem előbb-utóbb mindenki rácsodálkozik egy olyan mintára, ami ismerős számára a családi legendáriumból.

marlowe>!
Grecsó Krisztián: Tánciskola

Alapvetően kedvelem Grecsó stílusát, választékos, összetett mondatait. A Tánciskolában megfelelő arányban keverednek a magyar valóság ismerős figurái és a jeleneteket összefűző misztikus elemek. A szerző megpróbál ragaszkodni egy metaforákkal kibélelt mondanivalóhoz, de az igyekezet kicsit görcsös, mert a jó történetek fekete-fehérre egyszerűsített tanulságok nélkül is képesek működni. Látszik továbbá a regényen, hogy – rossz értelemben – férfimunka: a női alakok előbb vagy utóbb szexuális alanyként vagy tárgyként értelmeződnek. Amikor a tótvárosi koraősz leírásában a sétálóutcán fellebbenő szoknyák alatti gömbölyű női fenekek tűntek fel, nagy bizonyossággal éreztem, hogy Grecsó fiatalkora nem volt mentes a párkapcsolati komplexusoktól. Ugyanakkor nem gond, ha kiírja magából ezeket, sokan szívesen olvassuk.

Hence>!
Grecsó Krisztián: Tánciskola

Nagyon érdekes regény! Még mindig imádom a Grecsó-féle poros vidéki regionalizmust, azonban ebben a regényben ez egyszer csak átváltozik valami mássá. A történetben végig megfigyelhetőek az irodalmi párhuzamok, megfeleltetések és persze a jó és a rossz harca.
A felnőttéválás és az utunk megkeresése nagyon fontos és hangsúlyos témák. Úgy gondolom, hogy könnyen azonosulhatunk a történet egy-egy jelenetével, mivel az átlag ember életének kérdéseire van felhúzva az egész regény. Nagyon tetszett a történet, az elején kicsit meseszerű történetszövés nagyon szépen vált realistává. Grecsó végig felkeltette az érdeklődést és a feszültséget. A történet szimbolikussága pedig egyenesen mesteri. A végkifejlett szokás szerint meglepő, megdöbbentő és nagyon sokat dob a történet összességén.

robinson P>!
Grecsó Krisztián: Tánciskola

A Mellettem elférsz után, a második olvasásom az írótól. Ízes, fanyar humorral megírt érdekes történet a viharsarki kisvárosból. /személyesen is érintett, ismerős tájak,városokról szól/
Gyönyörű szép mondatok már-már Krúdyt juttatta eszembe. A párbeszédek hiánya oldotta volna történet feszességét.lehetett volna több. Kell figyelni, nem egy „laza” olvasásra való könyv.
A figurák zseniálisak! A vidéki,szabadságát őrző kisvárosi kandúr Lajos bácsi, a dilidoki mama, az önmagát megvalósítani nem tudó apa mellett a helykereső friss diplomás ügyvéd fiú botladozásainak lehetünk tanúi. Semmi különös,mégis! Ezt a Tánciskolát mindenki kijárta,kijárja„ez maga az élet. Erről mesél Grecsó Krisztián szerelemmel fűszerezve.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2013/01/tanciskola.html

Morn>!
Grecsó Krisztián: Tánciskola

Azt hiszem, Grecsó nem tudja megismételni azt az „első olvasásra totálisan beleszerettem” érzést, ami a Mellettem elférsznél fogott el. Azért próbálkozom vele, mert valamiért mégis csak jólesik őt olvasni.
A szereplők annyira nem kerültek közel hozzám, bár a végefelé Jocó valamicskét javult a szememben. Viszont Szalma Lajos maga volt a förtelem. Aki valaha is volt falun vagy kisvárosban, biztosan ismer egy hozzá hasonló személyt.
Lassan tudtam felvenni a történet fonalát, nehezen rázódtam bele. Az egész történetet ha szétszedem egy kicsit, megvizsgálok egy-egy kis epizódot, akkor találok is olyan ismerős dolgokat, amik a saját családommal is megtörténtek. Talán ez a szép Grecsóban, hogy mindenkihez tud szólni, aki vevő rá.

Narissza>!
Grecsó Krisztián: Tánciskola

Egyszer már elkezdtem ezt a könyvet, de az első tíz oldal alatt felmértem, nem nekem való Grecsó stílusa. Azóta annyit változtam, hogy ha szeretni nem is, értékelni és elviselni tudjam.
Nagyon egyedi, halmozza a képeket, sokszor már túlzónak hat ettől, a szöveg sok helyen alpári, nem nekem való.
De a stílusával meg úgy ahogy kibékültem. A történettel kevésbé.
A fülszöveg szerint egy felnőtté válás történetét olvashattam.
Ha ez a felnőtté válás, amit Jocó művel, akkor köszönöm szépen, inkább nem kérek belőle. A nagybátyját majmolja, a problémák elől elbújik, egészen a legvégén kezd csak el felelősséget vállalni a tetteiért, akkor is csak késve.
Ha a felnőtté válás azt jelenti, hogy igyunk, drogozzunk és egyik nőről a másikra nézzünk, akkor köszönöm szépen, inkább gyerek maradok.


Népszerű idézetek

robinson P>!

A napok lebegtek, mint zsírszagú körfolyosón a száradó mackónadrág.

93. oldal

robinson P>!

…a szilva isteni gyümölcs, a Teremtő ajándéka, a pálinkafőzés nem játék, az élet játék, de a szesz nem az, az alföldi szilvapálinka a magyar lélek üzemanyaga, szilvapálinka nélkül nincs errefelé se szerelem, se ragaszkodás, az Alföld pálinka nélkül olyan,mintha a Mátrában nem volna panoráma.

5. oldal

robinson P>!

Úgy settenkedett be az október, mintha nem akarná, hogy észre vegyék. Hogy ősz lenne, csak a hűvösödő esték, és az egyre korábbi szürkület jelezték, máskülönben élt a nyárutó, ereje volt a napnak…

174. oldal

Kapcsolódó szócikkek: október
Futtetenne I>!

– Mert szeretem sajnálni magam – felelte Judit. – És azt is szeretem, ha más sajnál. Illetve nem. Imádom gyűlölni őket érte. Gyűlölni, amiért sajnálnak.

214. oldal

Ninácska P>!

Jocót fájdalmas, édes és keserű boldogság melegítette, nem röpült, nem szárnyalt, nem izzott, de olyan nyugalom szállta meg, mint gyerekkorában utoljára. Otthon volt valaki mellett.

300. oldal

csillagka P>!

[…] a pálinkafőzés nem játék, az élet játék, de a szesz nem az, az alföldi szilvapálinka a magyar lélek üzemanyaga, szilvapálinka nélkül nincs errefelé se szerelem, se ragaszkodás, az Alföld pálinka nélkül olyan, mintha a Mátrában nem volna panoráma. A pálinka a mi láthatárunk, perspektívánk, jövőképünk, szokta mondani Jocó nagybátyja, Szalma Lajos, biológia-testnevelés szakos tanár […]

5. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Alföld · pálinka · Szalma Lajos
robinson P>!

Szombat reggelre tél lett. Zúzmarás hideg volt és vattás köd, a fázósabb kofák overálban és usánkában várták a hajnalt, a lángososból fehéren dőlt ki a forró olaj füstje és a lábasban főzött, túlcukrozott tea gőze. Lajos bácsi és Jocó némán ettek, akár egy rutinos házaspár, akiknek évtizedek átbeszélt éjszakái vannak a hátuk mögött. Jocónak nem ízlett citrom nélkül a tea..

216. oldal

Futtetenne I>!

[…] olyan jó volt bolondnak lenni vele.

253. oldal

Ninácska P>!

Csak az a nő igazi, aki imádja a testét, és elsősorban magába szerelmes, csak utána következik bárki más, a sport pedig azért fontos, hogy megtanulják az élet iránt érzett szerelmet, együtt éljenek vele, és az üdítő zuhany megint új kapukat nyisson meg.

126. oldal

Hajnalcsillag>!

Eltiporta a szerelmese nevét. És csak feküdt a múlton, mint aki többé már nem is akar a jelenben lenni.

24. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Szilasi László: Szentek hárfája
Bauer Barbara: Vakrepülés
Miklya Anna: Eső
Böszörményi Gyula: Lúzer Rádió, Budapest! II.
Leiner Laura: Valahol
Baráth Viktória: Az igazság nyomában
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
Papp Dóra: Tükörlelkek 2.
Berg Judit: Rumini és a négy jogar
Hajdú-Antal Zsuzsanna: Utánad