Megyek ​utánad 579 csillagozás

Grecsó Krisztián: Megyek utánad

„Hogy lehet gondolkodni, ha szép lányok jönnek?”

Elfeledett, rejtőzködő utak hálózzák be a fülledt alföldi falu földjeit, ahol Daru, a kamaszodó fiú küzd bandavezéri pozíciójáért, az önbecsülésért és szerelemért: egyszóval az életéért. Ha ő nem menne végig ezeken az ösvényeken, elkopnának, beleolvadnának a határba, megszűnne valami hallatlanul fontos, és az emlékezet jóvátehetetlenül megsérülne. Daru élete, sorsa is ilyen: makacsul járja az érzelmek elágazó csapásait, múltban és jövőben, közben mindegyik kapcsolatában elveszít magából valamit, mindegyikbe belehal egy kicsit. Így válik felnőtté. A sebek, varratok és hegek sokasodnak, szíve talán kérgesebb lesz, de a legutolsó, okos és érett viszonyban is ugyanaz a szenvedély izzik, mint a legelsőben.
Hogyan is lehetne jobban elmesélni egy ember életét, ha nem a szerelmei történetén keresztül? Erre, és saját boldog-boldogtalan pillanatainkra, éveinkre gondolunk, miközben Daru sorsával ismerkedünk. Jön utánunk, nem ereszt.

Eredeti megjelenés éve: 2014

Tartalomjegyzék

>!
Magvető, Budapest, 2021
304 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631431766
>!
Magvető, Budapest, 2018
304 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631431766
>!
Magvető, Budapest, 2017
304 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631431766

3 további kiadás


Enciklopédia 29

Helyszínek népszerűség szerint

Szeged


Kedvencelte 84

Most olvassa 84

Várólistára tette 263

Kívánságlistára tette 246

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

Kuszma>!
Grecsó Krisztián: Megyek utánad

(Visz a vonat, megyek utánad,
talán ma még meg is talállak,
talán kihűl e lángoló arc,
talán csendesen meg is szólalsz:

Csobog a langyos víz, fürödj meg!
Ime a kendő, törülközz meg!
Sül a hús, enyhítse étvágyad!
Ahol én fekszem, az az ágyad.)

J. A.*

Hát erről szól a könyv. Kicsit túlírva, persze.

Ui.: Grecsó Krisztián egy jelenség. Ír, gitározik, énekel, publicista, ide megy, oda megy, rockerekkel lóg, ott van minden író-olvasó találkozón, de talán még disznóölésen is. És hát nagyon jó fej. Jó dumája van, kiváló fellépése, szívesen odanyújtja magát az olvasónak – egy ilyen kis piacon ez eszméletlenül sokat számít. Szeretjük Krisztiánt, és én is minden bizonnyal szívesebben kocsmáznék vele, mint mondjuk a magának való Hraballal**. Azt hiszem, 2014-ben kortárs magyar szépirodalomból ezt a könyvet ütöttem be a kasszába legtöbbször. Én ennek örülök, mert ez szépirodalom, még akkor is, ha a nyelvem hegyén ott is ül egy ordenáré nagy csak.

Ui. 2.: Kevés könyvvel találkoztam, aminél ennyire elváltak volna az olvasói reakciók. Amely problémának logikus feloldása, hogy a Megyek utánad-nak kétfajta olvasója van***. Az egyik elsősorban az érzékenység és empátia eszközeivel bontja ki a szöveget (nevezhetném ezt a módszert női olvasatnak, de ez félrevinné a dolgokat – ez nem nemi kategória akar lenni, csupán a szöveggel való azonosulás mértékére utal). Ennek az olvasónak alighanem az jut eszébe e műről, hogy őszinte. Hogy Grecsó (aki persze nem Grecsó, hanem Daru, de tudjuk, hogy megy ez) kézen fogja őt, és bevezeti a saját világába, mint holmi skanzenbe, és megmutat mindent kendőzés nélkül, ahogy az dukál. Ésszerű reakciónak tűnik, ha az olvasó ezért hálát érez. Vagy szeretetet, akár. A másik fajta olvasó ezzel szemben az elemzés, a ráció eszközeivel esik neki a szövegnek. Ez az olvasó, meglehet, nem az őszinteséget érzi majd elsődlegesnek, hanem a hamisságot. Én speciel elhiszem Darunak, hogy ez így történt, és hogy fiatalemberekkel így szokott ez néha történni. Ugyanakkor Grecsó szükségét érzi, hogy költői lakkozással vonja be a szöveget – vagyis nem azt írja meg, ami történt, hanem azt, ahogy utólag megfogalmazta, hogy mi történt. Szerkesztett őszinteség. Ez eléggé zavar. Párom azt javasolta, hogy próbáljam ezért úgy olvasni a könyvet, mintha Grecsó sörözés közben mesélné el ezt az egészet nekem, ami egészen furcsa élményhez vezetett: úgy éreztem magam, mintha meg akarnának fűzni.**** És valóban: ez egy olyan szöveg, ami kokettál az olvasóval. Szemez vele. Uram bocsá', az asztal alatt fogdossa a térdét. És ebben tulajdonképpen zse-ni-á-lis! Csak éppen nekem hiába szimpatikus Krisztián, ennyire nem akarom elmélyíteni vele a kapcsolatot.

* Kedvesemnek köszönöm a találatot.
** Ebben az is közrejátszik, hogy aki nem él, az aligha tudná állni a cehhet.
*** Talán mondanom sem kell, hogy a két olvasat között nincs értékkülönbség.
**** Esetleg akadnak olyan férfiak körünkben, akik egyszer (régen!) egy kocsmában üldögéltek egy lánnyal, és megpróbálták őt azzal bevonni a magánszférájukba, hogy igyekeztek a maga meztelenségében megmutatni neki önnön lelküket. Mert ugye ha a lány erre a bizalomra nyitott, akkor már szinte kapun belül van, és kisebb eséllyel fog végül kihátrálni onnan. Na, ez a könyv ezt a módszert alkalmazza.

44 hozzászólás
szigiri>!
Grecsó Krisztián: Megyek utánad

Elolvastam, de háromnegyede után majdnem félbehagytam, nagyon kellett erőlködnöm a negyedik, ötödik nő után, hogy lekössön. Kicsit úgy voltam, hogy „Értem én Krisztián, csak már kicsit unom. Mire is akarsz kilyukadni, ha lennél szíves…” Nem szeretem ezeket a nőkatalógusokat, Beregi Tamás Egyetleneimtől is felállt a szőr a hátamon, ezeket meg kell szépen beszélni a haverokkal, de ezeknek tablót állítani elég semmilyen. És tudom én, hogy aki békéscsabai, meg akkor élt, annak nagy élmény a „Jé, én is hánytam a Narancsban!” heurisztikus felismerés, de nekem ez nem. Persze lehet az is közrejátszott abban, hogy nem jött be a könyv, hogy bár falun nőttem fel, de 12-13 évesen nem voltam még szerelmes, nem voltak kattant barátnőim és nem kellett félnem attól sem, hogy besoroznak.

A vége sem tetszett, aki látta az 500 Days of Summer című filmet, hát az sokkal velősebben és viccesebben foglalja össze a kapcsolatokon való túllendülés állomásait és megoldását.

Mindezek mellett olvasható könyv, jó mondatok vannak benne, velős mondatok, de nekem a téma kicsit olyan volt, hogy elég sok ismerősöm mesél ilyeneket, ráadásul őket még ismerem is, akár ők is megírhatták volna. De persze erre szokták idetenni ezt a linket:
https://24.media.tumblr.com/30309a0375071d44e32fc588810…
De nem kapott el annyira a stílusa, mint mondjuk Körösi Zoltáné, aki szépen ír (nem is csak szépen, hanem kicsit összetettebben, nem ezt a szomorú kutyafejet képzeli az ember minden arc mögé, kicsit olyan volt, mintha egy kézikamera lett volna Daru szomorú fejére szerelve). Tehát értem a lelkesedést, de jómagam nem csatlakoznék hozzá maradéktalanul, így egy csillag levonódik.

32 hozzászólás
ppeva P>!
Grecsó Krisztián: Megyek utánad

Bizonyára tényleg van egy női olvasata is Grecsó könyvének. :) Mert nekem is tetszett.
Igaz, csak akkor kezdett tetszeni, mikor megtaláltam a megfelelő olvasási tempót. Azt a tempót, amivel én is menni tudtam utána. Ha lassabban, nagyon figyelmesen olvastam, már zavartak a keresettnek ható képek, mondatok, képzavarok. Ha viszont kellő sétatempóban követtem, szinte csak siklottam a felszínén, és inkább éreztem, mint belemélyedtem, sokkal jobb volt.
Érdekes, én mindig azt hittem, hogy fiúnak lenni baromi könnyű, csak lánynak lenni nehéz. És most kiderült, hogy jé, a fiúknak se könnyű ám. Csak legfeljebb másképp nehéz.
Daru meg lehetett volna akár egy fiú az én listámról (már ha egy kicsit korábban születik…), legalábbis hol erre, hol arra hasonlított. Szegények, most utólag, sok-sok év után némelyiket kicsit meg is sajnáltam, ahogy csetlettek-botlottak daruságukban.
Talán ettől más a női olvasat, a fiúktól, akiket belelátunk.

3 hozzászólás
Futtetenne I>!
Grecsó Krisztián: Megyek utánad

Grecsó Krisztián elvitte sétálni a szívünket és megmutatta, hogy az övé s Darué hol és hogyan nőtt fel.

Mindenkinek van egy kertje, s minden kert végében áll egy rozoga pad, amire időnként leül az ember, s hagyja, hogy a repedések közül előkússzon a múlt. Van, hogy sokáig felé sem nézünk, ilyenkor felveri a gaz, benövi az idő. Előfordul, hogy elfeledkezünk róla vagy direkt hanyagoljuk el. Pedig hozzánk tartozik, tetszik vagy sem. Ha óvatosan ülünk rá, még az is előfordulhat, hogy beszél hozzánk, és megsimogat minket, ahogy a szél teszi. S csak a szépet meséli el. Tudjuk mi azt, hogy vannak ott rossz dolgok is, de nem szabad, hogy emiatt eldobjunk valamit, ami a miénk. Ami nélkül mi nem volnánk. Nem azok volnánk, akik.

A Megyek utánad című regény szerelmek rótta utakon keresztül mondja el nekünk egy fiatalember életét. A változásokat, amin mindannyian keresztülmegyünk, keresztül kell (?), hogy menjünk.

Féltette azt, aki hite szerint az övé.

Honnan tudhatjuk, hogy ki volt az igazi, a nagy Ő életünkben? Ezt talán csak a legvégén tudhatjuk meg, mikor visszatekintünk. Talán mindegyikük, talán egyikük sem, számít valamit? Másképp csináltuk volna? Mást mondunk, jobban ragaszkodunk bizonyos emberekhez, könnyebben engedünk el másokat? Lehet, csak az számít, hogy az ember akkor és ott éljen és próbálja saját maga számára a lehető legjobb döntést meghozni. Tudjuk, ez nem sikerül mindig. Van, hogy odaadunk valamit magunkból, amit elvisz a másik, örökre, mi pedig a hiányával ott maradunk, egyedül. És megbánjuk, hogy egyáltalán odaadtuk. És megbánjuk azt is, hogy másnak nem adtunk, nem másnak adtuk. De pont ez a lényeg, hogy ne sajnáljuk. A volt és a nincs elfér egymás mellett, mindkettejük kezét meg tudjuk fogni.

Nem kell sajnálni, hogy nincsenek. Meg kell a veszteségüktől szabadulni. Különben nem tud örülni neki, hogy voltak. Csak fájdalmat okoznak, hogy nem tudja őket elengedni.

Megijed. Milyen pazarlóan bánt az emlékeivel, hogy ha csak eszébe jutott a lány, azonnal elhessegette. Most meg döbbenten keresi a képeket, a helyzeteket, a szavakat, az illatokat. De nincsenek, kikoptak, elmúltak.

Igazán elengedni úgysem fogjuk tudni soha az egyszervolt érzéseinket. Nem kopnak ki teljesen, megülnek, némán, vackot készítenek a hiányokban, amik sebzik a szívünket, belekucorodnak és elszenderednek. Időnként, mikor túl nagy lesz a csend körülöttünk s bennünk, meghallhatjuk békés szuszogásukat. Akkor újra sajogni fognak az emlékek, de már csak egy kicsit. Hozzánk tartoznak, fájnak, bizony, hogy fájnak, de végül is mindig megvigasztalódik az ember, nem kell hát, hogy fájjon az élet.

Van, amit már nem bír a lélek.

Erősebbek vagyunk, mint gondolnánk. Szorongunk, mint az éjszaka esett első hó, ki attól fél, túl erős lesz a felkelő nap melege s nem fognak tudni benne gyönyörködni az emberek. Féltjük az időt, a pillanatokat, hogy elvesznek végérvényesen. Görcsösen ragaszkodunk egy falatnyi boldogsághoz is, mert úgy hisszük, nem érdemlünk többet. És minden korty öröm a mulandóság kesernyés ízét hagyja maga után bennünk.

Daru ismerte az örömet, aminek bánat ül az alján, mintha finom zacc lenne.

Tényleg nincs feloldozás? Nincs tisztán boldog szerelem? Ott gubbaszt az elmúlás mindenki vállán, az idegenség érzése, ami bekúszik két ember közé. Van, hogy nem a halál választ el bennünket, és mégis sokkal jobban fáj. Szükséges a fájdalom, ami csak bennünk létezik? Ennyire félnénk önmagunktól? Egész életünk tanulás, hogy rájöjjünk, a szív egyszerűbb, mint gondolnánk. Oly könnyen megadhatnánk neki, amire vágyik, csak mi bonyolítjuk túl. Megdolgozunk a függőségeinkért. Meg is érdemeljük őket.

Daru most érzi csak, mennyire nem ismerik egymást, hogy a szerelem az egyetlen dolog, amit tudnak a másikról, az pedig saját magukban van, magukról szól. És most, az első félreértésnél, sértettségnél, amikor Daru magára maradt a hőstettével, hirtelen idegenül állnak. Daru fél, most érti meg, mennyi reménytelenség, kockázat és tanulás várja, hogy ez nem csak öröm.

Mert a saját múltja csak részben az övé, a másik részében azoké, akik szerették.

Ezért félünk a múlttól. Hiszen nem csak régi önmagunkra pillantunk ilyenkor vissza, hanem másokra is. Emberekre, akiket szerettünk valamikor, életünk részei voltak, formáltak, alakítottak minket, adtak s elvettek, hittük, hogy kőszikla a szerelmünk, melyen még a víz kitartó munkája sem tud űrt vájni. Ó, mennyi tévedés, átsírt éjszaka, vágyódás, ölelés, titkok, öröm s bánat.

És a szerelmek egymásra íródnak, mindig ugyanoda, ugyanarra a sorra, és a másik nem látszik.

De attól még érezzük. És ez valahol így van jól.

Megismerhetünk-e egy embert teljesen, csak a kapcsolatain keresztül? Átérezhetjük, átélhetjük-e azt, amit ő? Ítélkezhetünk-e felette?

Daru szívében érzi először, hogy igazi férfi lett, mikor a teste még nem volt az, de igazán akkor lett felnőtté, mikor letette terhét, melyeket éveken át hurcolt magában. Mikor rájött, hogy nem kell ebből semmi. Már nem fáj. És nem tagadja meg teljesen. Megmaradt ugyan a gyermekkora, a múltja, de önként szövött köré sűrű kerítést, amire bármikor visszanézhet, így csak azt láthatja mögötte, amit szeretne. Már nem ragaszkodik annyira, mint a gyermek, ki még hisz, kinek tiszta a szíve és nem rontotta még meg a világ. De változunk, és ennek része az is, hogy végérvényesen felnövünk, mi pedig kétségbeesetten próbáljuk átmenteni gyermek-énünket, hogy ne gondoljuk azt éjszakánként, mennyire borzasztóan magányos dolog élni. Mert kell az a múlt. Letesszük terhünket egy padra, ami a kertünk végében van, s ha úgy érezzük, ázott kabát a testünk-lelkünk, leülünk rá, levesszük a rétegeket, megpihenünk és engedjük, hogy az új nap felszárítsa titkon kicsordult könnycseppjeinket és erőt adjon ahhoz, hogy tovább menjünk. Az életünk után.

Grecsó Krisztián megmutatja keserédességükben egyszerre sajdító és simogató szavaival, hogyan is férhet el annyi :ázott kétségbeesés: egy emberben, egy életben, megtanít elengedni, hinni, remélni s vele együtt nevetünk vagy épp sírunk, emlékezünk mi is, bólogatunk, és drukkolunk, mikor úgy tűnik, nincs több kanyar, vége az útnak, s ott marad Daru egyedül, gyökeret ereszt és nem akar megbocsátani magának, mert úgy érzi, rosszul vette fel a leltárt. Már az elején elrontotta.

De az a leltár, amit a Megyek utánad mutat be nekünk, tiszta. Nincs benne hiba. Kicsi Daru, nincs benne hiba.

5 hozzászólás
krlany I>!
Grecsó Krisztián: Megyek utánad

„Akkor tizennyolc volt. Most harmincnyolc. Hogy lehet, hogy mindig ugyanaz történik, ugyanott fordul be és ugyanaz jön szembe. És ő mindig ugyanúgy reagál. Milyen szőnyeg alá söpörte be azt a sok mocskot, amit az idő nála hagyott? Miért nem változik, gyarapszik, fogy, miért nem más már legalább egy kicsit?”

Daru a párkapcsolatain keresztül tanulja az életet. Hét nő érleli a felnőtté- és a férfivé válás útján. Van, hogy botladozik, van, hogy feladná, és sokszor csak ácsorog a saját életében, ahelyett, hogy mozdulna valamerre. „Hogy lehet gondolkodni, ha szép lányok jönnek?”
Ott él „a körkörös, soha nem haladó időben”, ahol „Hétköznap van, délután, traktorok mennek az utcán”. Ott a Viharsarokban, ahol „nem történnek csodák. Hogy ott a csodavárás maga a csoda, a délibáb, hogy majd egyszer, majd valakinek jobb lesz, hogy van olyan, hogy jobb.”
Az apja bölcsességei indítják útjára… Neki két dolog fontos: a leltár és az udvarlás
„egy tisztességes férfi, ha nem is vadászik, megnézi, milyen az állomány. Körbe kell nézni. (…) annyira nem lehet impotens és szerelmes az ember, hogy a leltározást elfeledje.” illetve, hogy „Az udvarlás mindennél fontosabb dolog. Érti? Mindennél fontosabb. A nők tesznek valamilyenné, (…)” és ez utóbbi állításával mélyen egyet is tudok érteni… Hogy ezzel az útravalóval Daru hova jut? Szédeleg, poklot jár, bevállal olyan dolgokat, melyekre később nem igazán lesz büszke, de előbb-utóbb, ha kacskaringókkal is, de férfivá érik.
300 oldalnyi majdnem csak fájdalom… de olyan szépen van megírva, hogy kétszer is elolvastam. Kedvencet avattam.
https://kulturleny.wordpress.com/2015/06/14/grecso-kris…

Ibanez P>!
Grecsó Krisztián: Megyek utánad

„Borzasztóan magányos dolog, erre gondol, ahogy nyeli a könnyeit, élni.”

Nagyon sokáig gondolkodtam rajta, hány csillagot is érdemel ez a könyv számomra. A legfurcsább talán az volt, hogy a férfi szemszögéből kapunk egy nem túl általános életet, főleg abban a tekintetben, hogy általában Daru az, aki először hűséges és inkább a könyvben megjelenő lányok enyhén szólva könnyűvérűek. Egy kicsit úgy tűnt számomra, mintha mi nők mind k..vák lennénk, szegény fiúkat pedig sajnálni kellene, mert milyen nehéz nekik az életük.

Daru nem vált szimpatikussá, egyik lánnyal való kapcsolatában sem, az általános életvitelével sem, így az egy csillag levonást azért is kapta, mert a felétől elkezdtem unni, hiába volt minden lánynak más és más története, szerintem egy-két lánnyal kevesebb jobb lett volna. Ugyanakkor Daru belső vívódásait, különös tekintettel a gyerekkorára, szerintem iszonyatosan jól visszaadja az író, hogy mitől félnek, milyen gondolataik vannak a gyerekeknek, fiataloknak, milyen élethelyzetekben találhatja magát egy fiatal férfi. Ezért abszolút megérdemli a csillagokat tőlem, bár nem élveztem úgy a történetet, mégis megérte elolvasni, mert ebből a szempontból nem sok ilyen könyv létezik.

Bár a lányok lelkivilágába nem nagyon látunk bele, de ezek a sorok például nagyon megfogtak, mert ez tényleg így van (külföldi élet):
„Odakint elveszik minden … mennek el a napok, és egyszer csak nincs semmi, tökéletesen kiürül az élet. Nem csak a barátok, a család, a múlt, a nyelv, a tekintély. Minden. Megváltozik a súlyod, fogysz vagy hízol. A hajad, a hangod, a szavad járása, a szemed, ahogy áll, ahogy a ráncok futnak az arcodon, és egyszer csak az is megváltozik, amit gondolni szoktál. És akkor már semmi sem lesz abból, akiről azt hitted, hogy vagy. És ha nem hiszel semmit arról, aki vagy, akkor. Nincs akkor. Ennyi.”

Ezen pedig nagyot nevettem, mert ez az ördög bizony az, aki a könyveket folyamatosan vásároltatja velünk :-D
„Molyos lelkében ott él egy nyomorult ördög.”

Spaceman_Spiff IP>!
Grecsó Krisztián: Megyek utánad

Azért kezdtem el olvasni a könyvet, mert azt hittem,arról fog beszélni, hogy az embert az jellemzi, kiket szeret. Ehelyett arról beszélt, hogy az embert meghatározzák a szerelmei, de nem belőlük építi fel Darut, hanem Daru furcsa jellemét használja, hogy arról meséljen, hogyan látják a férfiak a nőket és a szerelmet. Persze nem mond újat, meg annyira sokat sem, ráadásul az extrém helyzetek kicsit irreálissá teszik az egészet. Persze, Daru én is vagyok, meg még elég sok más pasi, aki túl érzékeny, túlságosan fél, túlságosan tud szeretni, és nem mindig érti, mi folyik körülötte, és hogy mit kellene tenni. De attól még ez a része kicsit kevés volt.
Ami viszont megmentette a könyvet, az a vége, amikor arról beszél, hogy az emlékek, a régi események hogyan telepednek rá az emberre. A győzelmek, a sérelmek, a régi barátságok, szerelmek, ezek sokszor ott élnek bennünk, elevenebben, mint a mindennapok, mint a jelen. És nem is vesszük észre, de ezek határozzák meg a tetteinket, gyakran elgondolkodhatnánk, miért is teszem én ezt? Pont ezek miatt.
Darunak, ahogy még jó pár embernek, meg kell tanulnia, hogy a múlt ugyan a részünk, és örökre velünk marad, de tovább kell lépnünk. Nem is tudnám elmondani, mit is kellene csinálni ezzel az egésszel, talán mert nekem is felrémlett nem egy emlékkép, amit még mindig nem tettem helyre. Daru emiatt áll hozzám közelebb, mint a csajozós, mindennőtmegdöntős Daru. És csak remélni tudom, hogy nekem nem kell annyi fájdalmat okoznom és átélnem, mint neki, és hogy nem kell több évtized hogy rájöjjek, hogyan is kellene élni és szeretni igazán.

4 hozzászólás
olvasóbarát>!
Grecsó Krisztián: Megyek utánad

Egy kötet, amely hozzájárul ahhoz, hogy több település, utca kerüljön fel egy olyan térképre, amely az alkotók által megörökített helyeket tartalmazza. A város(ok) és Ilia Mihály megidézése a kötetben http://moly.hu/idezetek/366240
Érdeklődéssel figyelem Grecsó Krisztián műveinek sorát. Kétségtelen, hogy számomra sokat hozzáadtak a történethez az ismerős helyszínek,emlékezve olvastam sorait a gimnáziumról, a BTK épületéről, melyeknek én is a diákja voltam. Nagyon tetszett a japán fiú szerepeltetése, jól mutat fontos az életérzéseket. Helyenként mosolyra fakasztó humor, néhol tapintható szomorúság, nagyon hatásos részek, elgondolkodtató helyzetek. Az olvasó végigélhet a saját életét a szerzővel együtt, felidézheti a sorsfordulókat, történelmi eseményeket.
Az élményhez csak hozzáadott a könyvbemutató a Somogyi-könyvtárban, ahol a szerző emelt ki, olvasott fel részleteket a műből.

latinta P>!
Grecsó Krisztián: Megyek utánad

    Ha az ember „visszafelé” halad egy író eddig megjelent munkáiban (szándékosan nem írok életművet, mert azért szeretnék még sokat olvasni tőle), akkor, ahogyan azt a Harminc év napsütésnél írtam: És akkor most Daruról is kellene már végre olvasnom, mert „Daru az én vagyok”.

    Annak ellenére, hogy nem látszik „tervszerűnek” ez a sorrend, úgy érzem, mégsem volt azért ez rossz taktika részemről.

    Az – számomra – természetes, hogy József Attila Ódájának Mellékdalából az első versszak utolsó két sora „leng”, mikor ennek az egyszemélyes (nézőpontú) szociografikus írásnak a hőséről olvasok, aki a mélyszegénységtől, a szegény kisgyermek panaszaitól „ver(g)ődik földön és égbolton” a szerelemérzés különböző fokozatait megélve – mindezt a huszadik század végén! – az értelmiségivé válás, a viharsarki rögtől való elszakadás útján.

    És ezen az úton „az életkönyvből / Nehéz első betűt tanul!”

    Úgy vélem, nemcsak az első betű, hanem a lecke is megtanulva: ezt tanúsítja ez a kisiskolás időszaktól a kamaszkoron át a felnőttségig ívelő (be)érettségi bizonyítvány.

Uzsonna>!
Grecsó Krisztián: Megyek utánad

Daru ment a lányok után, én mentem Daru után, utánam jött… (no ezt nem árulom el! :-). És láthattam a „másik oldal” eszmélését, gondolatait, érzéseit, attól a felfedezéstől kezdve, hogy a lányok más anyagból vannak, az első szerelem szépségétől kezdve a bűnös viszonyokon át a hazaérkezésig. Örültünk, csodálkoztunk, darvadoztunk, szomorkodtunk, iszonyodtunk és a teljes elkeseredés után végre felszabadultunk és révbe értünk Daruval együtt. És ha azt hiszi valaki ez spoiler, az téved. Mert ebben a történetben a hogyan is számít. Érdemes utánamenni és hallgatni ezt a nagy mesélőt!


Népszerű idézetek

Futtetenne I>!

És a szerelmek egymásra íródnak, mindig ugyanoda, ugyanarra a sorra, és a másik nem látszik.

127. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
robinson P>!

És én tudom, amit ő nem. Hogy ez tényleg szerelem volt.

58. oldal

4 hozzászólás
robinson P>!

Daru ismerte az örömet, aminek bánat ül az alján, mintha finom zacc lenne.

131. oldal

Futtetenne I>!

Szeretni rabság. Szolgaság. Nyirkos alávalóság. Aki szeret, elveszíti az uralmát maga fölött. Minden fölött. Nincsen irányítva semmi. És mégis, minden irányítva van.

154. oldal, Petra jön (Magvető, 2014)

robinson P>!

A mozgáshoz, a vágyakhoz pénz kell. Az örömhöz pénz kell. A semmihez is pénz kell.

197. oldal

2 hozzászólás
Futtetenne I>!

Csodát kell hozni a nő életébe, hogy aztán ő is csodát adjon cserébe. Nem galád üzlet ez, így gondolja Daru. Az illúzió nincs ingyen, az ölelés sincsen ingyen. Mindenki megdolgozik a függőségeiért.

121. oldal

robinson P>!

Ekkor jutott először eszébe. Hogy Lili más anyagból van. Lány.

8. oldal

Futtetenne I>!

Gréta és Daru szertelenül boldogok, amikor megveszik a lakást, és biztosak benne, hogy ez a boldogság örökké tart majd. De a boldogság nem biztos ebben, ő nem akar örökké tartani. Addig, az első lakásig tart majd. Csak nem szól. Nem jelzi előre. Ott egészen lassan elkopik, de olyan lassan, hogy nem lehet észrevenni. Nem kezd el súrlódni az anyag, nem ér össze a meghízott comb, ennél sokkal alattomosabb, lassabb a romlás. Úgy kopik, ahogy a cseppkő hízik. Szem nem láthatja, lélek nem gyanakodhat miatta. Ettől olyan biztos az enyészet.

228. oldal

Futtetenne I>!

Ha ideges volt, mindig megtömte a könyvsort, egészen feszesre rakta a polcot. Azért kell szorosan egymás mellé rakni a könyveket, hogy amikor földrengés van, ne essenek a földre.

180. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Gerlóczy Márton: A csemegepultos naplója
Borsa Brown: Az Arab szeretője
Mira Sabo: Dr. Farkas bárányai
Fernanda Melchor: Hurrikánok évada
Mira Sabo: Amíg kinyílik a szemünk
Békés Pál: Csikágó
Lontai Léna: Könnyező liliomok
Bihary Péter: A falka
Tóth Krisztina: Akvárium
Moskát Anita: Irha és bőr