Lányos ​apa 226 csillagozás

Grecsó Krisztián: Lányos apa

Családi történetek olvashatók ebben a könyvben: a szülőkről, akik nevelnek minket, vagy épp a szülőkről, akikké válhatunk. Hogyan határozzák meg a saját gyerekkorunk történetei a felnőttkori választásainkat? Meg lehet-e szakítani a rossz mintákat, meg lehet-e őrizni a jókat? Hogyan lehet érvényesen elmesélni, mekkora boldogság – minden nehézség ellenére – apává válni? Grecsó Krisztián történetei mindig egy apróságból indulnak – legyen az egy játszótéri séta a kislányával vagy egy kamaszkori emlék –, ám rendre olyan távlatot keresnek, amelynek segítségével nemcsak a szerző, de az olvasó is megértheti saját sorskérdéseit. A nehéz témák elmesélésén is átüt a derű, a boldogság keresése, amely minden ellenkező híresztelés ellenére nagyon bonyolult állapot.

Tartalomjegyzék

>!
Magvető, Budapest, 2023
248 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631442588
>!
Magvető, Budapest, 2023
238 oldal · ISBN: 9789631442809

Enciklopédia 10


Kedvencelte 16

Most olvassa 50

Várólistára tette 126

Kívánságlistára tette 147

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

robinson P>!
Grecsó Krisztián: Lányos apa

A könyv érzésem szerint tökéletes egyvelege a Valami népi és a Harminc év napsütés történeteinek. Három részből áll össze a kötet: a címadó Lányos apa történeteit a Földek emberei és a nosztalgiával átitatott Minden könnyű volt történései fogják egybe. Hihetetlen sok összecsengés van az én emlékeim és a Grecsó család életképei között. Nem is beszélve arról, én is lányos apa lettem. Az érzések, régi szegvári emlékek elragadtak, mint egy megvadult óriáskerék.

https://gaboolvas.blogspot.com/2023/02/lanyos-apa.html

KingucK P>!
Grecsó Krisztián: Lányos apa

Bár én fiús anya vagyok, úgy gondoltam ez a könyv most pont aktuális lesz. Nem csalódtam, és mint közben kiderült még a gyerekek kora is nagyjából stimmel, ezért sok élethelyzetre csodálkoztam rá, hogy ilyesmi velünk is történt. A másik oldala, hogy nekem is van egy duplán lányos apám, és kíváncsi voltam egy ilyen szemszögre is a gyerekneveléssel kapcsolatban.

A novelláskötet három részből áll, a középső rész A lányos apa ciklus, amely a Nők lapja felkérésére készült. Nehéz megfogni az elillanó emlékeket, főleg a kisgyerekes szülőknek tűnhet fel, mikor csak azt veszik észre, hogy más óvodába megy a gyerkőc és hopp már iskolás lett. Hétköznapi emberként próbáljuk megfogni képekkel és videókkal, az íróknak és a költőknek, talán kicsit nagyobb a sikerélményük az érzelmek visszaadásában, de nyilván ezt nem sikerül senkinek teljesen visszahozni, az idő telik.

A kötet másik két része inkább az író fiatalkora és az apjára visszaemlékezés. Többször felelevenedik a falusi élet, nekem is sok halványuló vagy már feledésbe merült gyerekkori emléket idézett vissza. És sokat foglalkozik a paraszti és polgári élet különbözőségével, ami az apja és az író generációját annyira elválasztja egymástól.

Sok témát hozott fel ez a novellagyűjtemény, amin hosszúideig lehet elmélkedni. Élethelyzetemből adódóan engem most a gyerekneveléssel kapcsolatos részek jobban megérintettek, de kíváncsi vagyok évek távlatából, ha újraolvasom, mi csapódik le!

Grecsó Krisztiántól még 2015-ben olvastam a Pletykaanyut, majd 2020-ban a Verát, így nem volt ismeretlen számomra, de most lendületet kaptam, és úgy érzem, hogy a közeljövőben olvasnom kell még tőle. A könyvhéten szerencsém volt dedikáltatni Grecsó Krisztián, nagyon kedves és szimpatikus volt, azt a (nagyjából 2,5 órás) sor hossza mutatta, hogy nem csak én gondolom így.

Ajánlom minden szülőnek és azoknak, akik az apa-gyerek kapcsolatról szeretnének olvasni!

1 hozzászólás
n P>!
Grecsó Krisztián: Lányos apa

Gondolkodom, hogy miért nem kerültek ezek a tárcanovellák közel hozzám, miért nem érintettek meg. Talán azért, mert nagyon közel akartak kerülni és nagyon meg akartak érinteni. Ilyenkor épp az ellenkezőjét válthatja ki egy mű és egyre távolabb kerül tőlem. Az előző kötetét (Valami népi) erősen méltattam, tetszett. Itt meg azt éreztem, hogy nagyon azt kéne éreznem, amit ő érez, tapasztal, tanulságként megír nekem. Valahogy úgy, mint amikor valaki (akár én is), mesélgetem a dolgaimat (bármiről) valakinek, piszkosul szeretném, ha ő is azt élné át, amit én, de, nem fogja úgy átélni, és minél hatásosabb akarok lenni, annál inkább próbál kihátrálni a helyzetből. Sok neki. Ez most nekem is.

3 hozzászólás
fulbea P>!
Grecsó Krisztián: Lányos apa

Egy könyvnyi betű apákról. Múlt, jelen és jövő apaság és példaképek metszéspontjában.

”Az apaság egy tükörben tükröződő tükör, ezer meg ezer apa vonásai olvadnak egymásra, de ha belenézel csak magadat látod, te vagy mindegyik arc helyén.”

Az írások egy részében az író elrévedt a saját gyerekkori emlékein, első élményein, apja elszalasztott szülőségén, nagyapja csendes szelídségén.
Aztán átkúszik ügyesen a jelen örömeire, lánya boldogságaira. Grecsó élvezi az apaságot, és a mesélés alapján jól is áll neki ez a feladat. Szeret a mindennapi örömökről mesélni, amiktől gyerekként és szülőként olyan könnyen boldogok tudunk lenni, és később ez valahogy lekopik rólunk. Megszoktam GK őszinte gondolatait korábbi könyveiből, de úgy vettem észre az apaság meglágyította a stílusát, bár a téma meg is követeli. Tulajdonképpen nincs nagy kockázat, tutira megy: életigazságok gyereksztorikkal. Kicsit “Backmanos”, csak nem regény. Önirónia és humoros-boldogság-morzsák csipegetése. Hat az érzelmekre és a ”szívkamrákra”.

Lányos anya vagyok. Duplán. Ráadásul vidéki, kukorica földön és krumpli földön családi munkával szocializálódott gyermek. És Grecsótól még négy évvel idősebb is. Teljesen tudtam azonosulni a fiatalkori emlékeivel, és a szülőség hozta élményeivel is. Tele van szorongással és nem szűnő boldogsággal. Ez most már így is marad, míg világ a világ. Pótolhatatlan élmény, amikor együtt tudjuk élvezni gyerekeink felhőtlen boldogságát. Olvasva a rövid napi beszámolókat felvillantak a saját képeim erről az időszakról. Jó szülő vagyok-e? Milyen a jó módszer? Legyen-e szabály? Bár én is tudtam engedékeny lenni, és sokszor következetlen, azért pl. azt a “grecsói” gondolatot, hogy ”azt, és annyit eszik, amennyit akar” nem tudom a magamévá tenni.

Fiatalabb koromban is elég sírós voltam, gyakran elragadtak az érzelmek, de mióta van két gyermekem, azóta mindenen meghatódok. Komolyan. Jelen könyv esetében már a 26. oldaltól fátyolozott a látásom. Törölgettem a pulcsim ujjával a legördülő folyadékot, hogy tudjam tovább olvasni, mit kér Krisztián Jézuskától karácsonyra. Én is azt kérem. Nem vágyom nagy dolgokra, mégis ez lenne a legnagyobb: ”Nem baj, ha hozol könyvet, ízléses apróságokat, de leginkább időt hozzál, meg jókedvet, lelkierőt és fantáziát. [..] energiát, nevetésre…”

Sajnos az kicsit zavart, hogy refrénszerűen visszajönnek ismételt gondolatok, történetek, ez néha unalmassá tette a szöveget.

Azért szívesen hallanám majd a 14 éves Hanna véleményét, amikor elolvassa ezt a kötetet, mit szól mindehhez?

1 hozzászólás
Joó_Katalin_Kata>!
Grecsó Krisztián: Lányos apa

Lányos apa. Érzékeny cím. Óvatosan veszi kézbe az ember, mintha tartana tőle, sebezhető, szilánkokra törhetnek a sorok.

„Akkor legyen idén az a karácsony, hogy otthon vagy valahol. Minden úgy természetes, ahogy van." Ismerős mondatokkal indít, amit sehol máshol még nem olvashattam, mégis csukott szemmel tudom, ki írta. Megkülönbözteti magát, egy “g” betűn keresztül könyvjelzőt nyújt felénk, egy “ó” betű ékezetén át mosolyt csal a szemünkbe, majd “recs”, elszakadunk a külvilágtól, és az olvasás szelével sodródunk.

Milyen sok színe lehet az álmoknak. Türkíz, lila, tengerkék. Valaki egy életen át tervezgeti, amit más talán minden nap megél. Gyermekként mégiscsak más órát használunk, más illata van a perceknek, s lehet a szerencsesütinek bármilyen íze, mindben a figyelem cetlit keressük.

Nem akar mindent tudni, mégis olyan bőkezűen ad. Kegyelem, hazatalálás, örök féltés, végtelen szeretés, egymás szőnyegét hajtogató sorsok, gyermeki bűbáj, örökölt minták, képzeletbeli barátok, „sült zsíros, sós, pirospaprikás karéj, Istenem milyen sokféle íze van a boldogságnak".

Az elharapott szavak lebegő alkonya, a gyermekkor gondtalan kacagása, a tavasz illatában sétáló kamasz pimasz tekintete, aki még biztos benne, hogy a holnap örökre szól.

Távolba tévedő tekintet, szótlanul vibráló szavak, oldalról oldalra, egyre mélyebb rétegek feltépése. Nem azért kopogtatott a szótlanság, mert minden sorával meglepett, hanem mert becsület volt benne és igaz szó: „neked ez, nekem az, mint ajtó alatt a hasított fénycsík, látszanak a csodák".

Joó Katalin

Köszönöm szépen a maradandó élményt! Tiszta szívből ajánlom!

csucsorka IP>!
Grecsó Krisztián: Lányos apa

Egyszerre szeretem és utálom a tárcaköteteket.
Szeretem, mert ugyanoda repít vissza, ahol mi ketten elkezdtük, a Nők Lapja hasábjain.
De nem szeretem, mert ugyanoda repít vissza, és átverve érzem magam, annak ellenére, hogy nem olvasom már el az összeset, és ha tenném sem emlékeznék minden megjelenésre, tehát miért ne lehetne gyűjteményesen a polcon az, amit a Nagymamám – rám gondolva – laponként őriz nekem a hazalátogatásaimra…
És nem szeretem, mert az írások rövidek, ezért nem tudok leállni velük, de közben muszáj leállnom velük, mert különben olyan gyomrot bántóan töménnyé változik az anyag, hogy elmegy a kedvem a kedvenc szerzőmtől is. Márpedig Grecsó az nekem.

Szégyenletesen sokat csiki-csukiztam ezzel a kötettel. Belekezdtem, félretettem, eladónak jelöltem, aztán kínosan elálltam az eladástól, mert megéreztem, hogy mégis dolgunk lesz egymással. Félbehagytam, újrakezdtem.
Végül egy közelgő találkozás piszkálta fel bennem, hogy illenők mégis elolvasnom, és csak reméltem, hogy ezzel az utolsó nekifutással végre sikerrel járok. Szerencsére így lett, és nagyon boldog voltam, hogy nem adtam fel.

Grecsó lányos apasága egyszerre tölti fel megmagyarázhatatlan mennyiségű szeretettel és töri ripityára a szívemet. Szeretem a Hanna előtti, de már (akár csak tudat alatt) Hannára készülő írásokat, mert egyszerre adnak sehol sem tapasztalt megértettséget és bár szeretnék erről leszokni, de a reményt is.

Sokszor túláradó és nyálas – és én ennek boldogan adom meg magam,
mert közben arra gondolok, lehet, hogy nekünk, egyszerű olvasóknak olykor muszáj szünetet tartani 1-2-3 írás között, de van egy kislány, akiről lemondtak a szülei és kapott helyettük egy olyan családot, ahol az édesapa így tud írni arról, hogy számukra Ő lett a világ közepe. Őrülten jó lehet Grecsó Hannának lenni.

5 hozzászólás
cseri>!
Grecsó Krisztián: Lányos apa

Vannak olyan szerzők, akik az írói lehetőséget is meglátják abban, ha gyerekük születik, és persze van, akit ez ilyen szempontból hidegen hagy. Nem keresem direkt az ilyen szülők (általában apák) által írt könyveket, de ha a kezembe akad ilyesmi, általában szokott tetszeni. És örülök, hogy Grecsó írt róla, mert valahogy őt is elég jól meg lehet ismerni ebből a kötetből.

1 hozzászólás
ppeva P>!
Grecsó Krisztián: Lányos apa

Ha nem olvastam volna, hogy ezek a tárcanovellák már megjelentek (többek között) a Nők Lapjában is, akkor is ráismertem volna a stílusról. Olyan nőklapjások.

Én még egy novelláskötetet is ki szoktam olvasni egyvégtében, de ezt nem sikerült. Elég gyorsan unalmassá és egysíkúvá váltak az írások. Mindegyik olyan szép kerekre, túl szép kerekre volt esztergálva. Túl sok volt a cukiság meg az érzelmekre hatás is. És főleg a végük volt sok.

Heti egy megcsiszolt tárcanovella, szép, kerek, komoly, ráadásnak érzelmekre ható (helyenként azért közhelyszagú) befejezéssel, tanulsággal még elmegy valahogy. De itt, a sokadik, háromoldalankénti tanulság után muszáj volt félretennem egy kicsit, mert úgy éreztem, még egy tanulság az orrom alá, és csapkodni fogok.

(Egyébként meg szeretem a gyerektörténeteket, cuki a kislány, sőt, a szülőséget tanuló szülők is. Csak ne kellett volna ebből ennyit egyszerre olvasni. Tudom, beoszthattam volna egy egész évre, de nekem úgy kerek egy könyv, ha kinyitom és elolvasom.)

TarkaBarkaVilág P>!
Grecsó Krisztián: Lányos apa

„ Én már nem tudom, vagyis elfeledtem, és akarnom kell emlékezni rá, hogy alig néhány évtizede, még nálunk, Magyarországon is szóltak egymáshoz az emberek”
    Ez a könyv egy ajándék. Még akkor is, ha a szövegek nagy részét már ismerjük.
A kötet három egységre tagolódik. Múlt, jelen és egyfajta jövőképre. Nekem az első részből, sőt igazán az egész könyvből az Anyám álma volt a legátütőbb novella. És igazán hamar tudta még fokozni az Apák novellájával. Itt el is gondolkoztam, olyan sokszor mondta, hogy most az ő és az apja kapcsolata fog következni, erről fog írni. Én mint olvasó, aki a hasonló kis batyuját cipeli képes leszek majd elolvasni? Nekem is ez lesz majd a terápia?
Újra és újra megjelenik a paraszt-polgár dilemma, amit én nagyon értek és élem :)
    A második rész: A lányos novellák. Nagyon helyesek, cukik voltak. Szerettem egy apa vívódásait olvasni a gyermeknevelésről. Újra eszembe jutott Belga Az a baj…című száma. :)
A vége újra hozta nekem azt a hangulatot amit az első résztől kaptam. Amikor az ember egyszerre sír és nevet, amikor egyszerre fáj és mégis jó. Az biztos többször újra olvasós lesz és felkerült „amit majd a gyerekeimnek is olvasni kell” polcra, mert „Az álmokhoz, bátorság kell.”

1 hozzászólás
Ildiko_Szabo_2 P>!
Grecsó Krisztián: Lányos apa

Valamiért ez a kötet nagyon tetszett. Igaz, hogy vannak ismétlődő gondolatok és mondatok, de ez engem egyáltalán nem zavart. Tetszett a szép nyelvezet. De igazán az tetszett, hogy mennyire érződik az apa szeretete a kislánya iránt és a kislány szeretete az apja iránt.
Nagyon sok apának ajánlanám ennek a kötetnek az olvasását, mert ez sajnos nem általános.


Népszerű idézetek

robinson P>!

Nagyapám soha nem sietett, fogalma sem volt az időről. Soha nem volt órája, nem szabályozták a mozdulatait kényszerek, elvárások, nem értette a késés fogalmát, és nem tudta elképzelni, a templomon kívül hová lehetne iparkodni.

FeketeAlex I>!

Pedig a tyúk kotyogása, kárálása, dünnyögése is olyan, mint a tengerzúgás, megnyugtat, felold és kiszabadít, és ha az orr rászokik, a szarszag is csak egy aroma a többi közül.

34. oldal

robinson P>!

Az idővel gondjaink vannak. Vagy az időnek van baja velünk, nem tudom.

FeketeAlex I>!

És csak azért, mert „mások így nőttek fel”, vagy mert egyesek azt kántálják, „ezt így kell, így normális”, még nem biztos, hogy úgy is van.

161. oldal

1 hozzászólás
robinson P>!

Magyar írónak lenni kiváltság, csoda és kovásztalan, nehéz kenyér, magány, lehetetlen és kérges szomorúság,[…]

robinson P>!

Istenem, milyen sokféle íze is van a boldogságnak.

FeketeAlex I>!

Az álmoknak ez a természete: nem racionálisak, nem törődnek a tényekkel.

128. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka / Tűzrózsa
Palotás Petra: Lélekszirmok
Janikovszky Éva: Ájlávjú
Bogdán Szabolcs: Fészkijárat 2 – Szuperhold
Haász János (szerk.): A félig olvasott könyv és más történetek
Szvoren Edina: Mondatok a csodálkozásról
Marilyn Miller: Az egyetlen
Ruby Saw: Dempsey
K. M. Holmes: Mason
Anne L. Green: Csábító vallomások